Zoli_USA, összeszorul a szívem, amikor olvasom a máig ható gyerekkori élményeidet. Egy dologra felfigyeltem. Mindig azokat a lányokat szapulod, akik a menő fiúkat választották. Gondolom, ők is menő lányok voltak. Feltűnősködőek, hangosak, felszínesek. Mintha te azokat a lányokat nem vetted volna észre, akik kimaradtak ezekből a bulikból, akik félrehúzódtak és a kutya sem táncolt velük. Voltak ilyenek is. Tudom, én is ilyen voltam, de nem veled egyidőben. Mintha neked meg ők nem kellettek volna... Lehet, hogy igazam van?

Hány kedves, szerény, visszahúzódó lány mellett mentél el úgy, hogy "szóba sem jöhet"? Hány lány panaszolhatja el ugyanígy, hogy a fiúk csak a felszínes lányokra buknak?
Figyu, nem kérek a sajnálatodból! Senki máséból se. Nem amiatt írom ezt. Idefigyelj, 50 felé közeledő fosszilis vén állat vagyok már egyrészt, másrészt szexuális hiányban se szenvedek, mert van feleségem! És ezek a dolgok érzelmileg se viselnek-viseltek meg annyira mint esetleg mást, mert mindigis otthonülő fazon voltam, nekem nem hiányzik úgy a társaság - a másik nemé se - mint egyeseknek!
A téma szóbakerült, s elmondtam a véleményemet. Talán megbocsátható ha nem vagyok még annyira Alzheimer-kóros, mint 99 évesen leszek talán, s jól emlékszem az iskolás dolgokra! Nem kell hogy "összeszoruljon a szíved" meg hasonlók. Ezeket inkább azért írtam le, hogy az esetlegesen erre járó fiatalabb csajokat óvjam a rossz választástól. Tudnék még mesélni ilyesmikről, konkrét példákat is...
Meg is teszem kissé. Ugye, te itt engem meggyanúsítottál, hát közlöm veled, hogy MÁR 8 ÉVESEN (!!!!!!!!!) volt annyi eszem, hogy nem a "vagány" csajok tetszettek nekem! Elismerem, általános iskola első és második osztályában még talán igen. De azután már nem... Rájöttem, hogy az efféle mind csak egy buta "plázapicsa", már bocs a szóért, de akkoriban ezt mifelénk így mondták, sőt úgy tudom e szó máig is használatos néhol.
Kifejezetten megvetettem az efféle csajokat. Annyi igaz, hogy elvártam hogy a csaj akivel foglalkozom (vagyis akivel inkább szerettem volna foglalkozni azaz randizni) az azért kinézzen valahogy, tehát ha dagi volt vagy nagyon csúnya, tényleg nem törődtem vele. De külső téren nagyon csekélyek voltak az igényeim. Tényleg. De hiába, mert ezek is úgy voltak vele hogy a herceget keresték a fehér lovon, akit persze nem bennem véltek megtalálni. Meg a többi fiúban se, aki nem volt a "csípkedési rangsor" felső mondjuk legalábbis 25%-ában.
Volt a húgomnak egy barátnője, azaz nem osztálytársam. Kifejezetten szerény, csendes lány volt, nem is valami feltűnő szépség, de nekem azért tetszett. És nem járt diszkókba, inkább ő is otthon ült és az volt a hobbija hogy agyagszobrokat készített. Idősebb is voltam nála, azaz életkorban is illett volna hozzám. Gyakran volt úgy, hogy miután meglátogatta a húgomat, haza kellett kísérnem, mert arrafelé egy vad kutya lakott, ami mindig szabadon kószált, s ő attól félt. És rohadt nagy dög volt, én is féltem tőle, de persze szó se lehetett róla hogy ne kísérjek el egy hölgyet akinek szüksége van védelemre, előbb falattam volna fel magamat egy tigrissel! Inkább készítettem egy jó nuncsakut, s betettem a mély kabátzsebembe, bánni is megtanultam vele, meg vittem magammal egy rugóskést. És tulajdonképpen így már élveztem is a kísérést...
Kezdtem is neki udvarolni, úgy látszott minden oké lesz, s bár akkoriban nagyon vágytam a szexre, de óvakodtam effélével letámadni őt, mert tudtam hogy még szűz, meg hallottam a húgomtól hogy ez a lány nagyon romantikus, na mondom akkor ezzel majd várunk még...
Aztán egyszer csak elmaradt a húgomtól. Utánaérdeklődve megtudtam, hogy összeköltözött - házasság nélkül! - egy pasival aki vagy 15 évvel idősebb nála, a pasinak gyereke is van... De persze ugye ő igazi férfi, nem úgy mint én, mert jó bika, és kigyúrt, és van autója...
Oké, ez még nem lett volna olyan szomorú, szokva voltam hozzá hogy a csajok nem rám buknak. De később megtudtam hogy ez a faszi veri a csajt! De rendszeresen ám! Ő tiltotta meg azt is hogy eljárjon a húgomhoz, mert maradjon otthon és dolgozzon a háztartásban, meg volt neki egy villanymotor-tekercselő műhelye, melózzon ott is. De érdekes módon karácsonykor például nem engedte be magához a lányt, kizárta, azt mondta menjen az anyjhoz, mert ő a férfi a karácsonyt családi körben akarja eltölteni, azaz a fiával! Tehát a csajt nem tartotta a családja részének...
Mindenki mondta a lánynak, keressen magának más pasit, ez így nem oké. Még én is mondtam neki, hogy bébi, ha én nem tetszem neked mert mittudomén, hát nem vagy te egy csúnya varjú, keress magadnak valaki mást, ennél csak jobb lehet! De ugye, ő szereti ezt a férfit - jött a válasz...
Aztán mégis talált magának egy másik pasast, érdekes, az is messze férfiasabbnak nézett ki mint én... Semmi baj, én ennek is örültem. Igen, de az első bikája kifigyelte a dolgot, s egy alkalommal elkapta a leányt és az új pasija előtt iszonyatosan elverte, hogy hogyan meri megcsalni őt! Pedig nem is volt a felesége... A másik pasas meg az első pofon után inkább elfutott. Na, mekkora értelme volt annak, hogy ő férfiasabban néz ki mint én... Én biztos nem futottam volna el, akármilyen erős is. Elfutok persze ha csak magamról van szó, de ha ott egy nő is, olyan isten nincs hogy azt hagyjam verni! Nem tudnék utána tovább élni ekkora szégyennel! Inkább kikaparom a fickó szemét. Arra azért többnyire nem számítanak. De elárulom, értek valamennyire a kungfuhoz is, direkt azért tanultam mert tudom hogy nem vagyok nagyon izmos, s jó az ha meg tudom védeni magamat.
Na az eset után a lány otthagyta az új fiúját, és visszaköltözött ehhez a vademberhez, mert "hiszen azért vert meg engem mert szeret, mert kellek neki, mert sokat jelentek a számára"...
Ez volt ezelőtt kb 25 évvel, azóta nem tudom mi van vele. Ugyanis ekkortájt elköltöztem abból a faluból, de különben is, az volt a véleményem, hogy aki ennyire hülye, azon nem lehet segíteni. Legfeljebb ha én is fizikai erőszakot alkalmaznék, mittudomén elrabolom összekötözve, aztán jól péppé verem, s közben megmagyarázom neki hogy ezt szeretetből művelem, mert annyira vágyom rá... Még lett is volna kedvem a dologhoz, de amilyen pechem van, tuti hogy kiderült volna s akkor engem csuknak le a dologért. Szóval hagytam a fenébe. Végülis az életben az a szép, hogy mindenki a saját tetszése szerint ronthatja el.