Versek, idézetek...

Sz.Szonja témája a 'Irodalom' fórumban , 2004 Április 29.

  1. fekete93

    fekete93 Állandó Tag

    Mit csinál az ember, aki felhagy minden reménnyel? Megmondta Dante. Elmegy a pokolba. Rejtő Jenő
     
  2. csakvelem

    csakvelem Állandó Tag

    Stiller Kriszta: Társkereső hirdetés

    Ha valamit kimond, vonja vissza könnyen.
    Mint egy hősszerelmes, sózza el a könnyem.
    Kívánjon meg sokszor. Félnaponta, mondjuk.
    Legyen érthetetlen, mint egy bevarrt gomblyuk.
    Máskor hidegvérű. Ölje meg a csendet.
    Sose nyisson ajtót, ha más is becsenget.
    Ébren is a párnán pihenjen az ökle.
    Amikor nem zavar, maradjon örökre.
    Menjen el, ha kérem. Morogjon a boltban.
    Lássa meg az arcom minden felhőfoltban.
    Legyen mindig kócos. Józanul is furcsa.
    Zsebízű cukrok közt legyen hozzám kulcsa.
     
    R-Pilár kedveli ezt.
  3. csakvelem

    csakvelem Állandó Tag

    Milan Kundera

    A Nő a férfi jövője

    A Nő a férfi jövője. A Nő arra biztat minket: gyere,
    kövess engem, mi pedig nem tudjuk hova hív minket,
    de azzal a meggyőződéssel hívogat, hogy megéri
    odamenni, ahová hív. Ezért is mondom: ha a Nő
    nem lesz a férfi jövője, az emberiség elpusztul,
    mert csak a Nő képes táplálni magában a
    mindenestül megalapozatlan reményt, és
    hívogatni minket a kétséges jövőbe,
    amelyben Nők híján már rég nem hinnénk.
     
  4. csakvelem

    csakvelem Állandó Tag

    Octavian Goga

    Egy könnycsepp

    Ha úgy történne valamikor,
    hogy szétosztod mindenedet,
    legdrágább ajándékaidból
    add nekem egy könnyedet.

    Megkapnám így lelked egy cseppjét,
    ami mélyen-mélyről jöhet,
    hisz' csak a tenger fenekéről
    lehet halászni gyöngyszemeket...

    Tóth Irén fordítása
     
    Meren kedveli ezt.
  5. csakvelem

    csakvelem Állandó Tag

    Vladimír Holan: Szeresd

    A föld és az ember egyenetlenségeit
    nem érzi, csak a térded.
    De szeresd mind a kettőt, igazán szeresd,
    mert nincsenek szerelmek, csak egyetlen szerelem van,
    s minden kereszt csak egyetlen kereszt.

    Fordította Székely Magda
     
  6. Flower222

    Flower222 Állandó Tag

    Este a folyónál

    Még ha nem is mindig érzed, Ha fájdalmas düh szétmarva éget,Ha vérző szíved szétvet,S egy lecsorgó könnycsepp hordozza a véget, Ha ezernyi vad hullám hátán szállsz,Ha megannyi villám csap át, S csak békére vágysz;


    Akkor is gondolj Rám!

    Megmutatom, hogy én mit érzek, Mitől, mennyire, s miért félek. Vezetnélek messze – messze innen és túl.Ahol az idő már áll, nem múl. Gyöngyöket adnék s csillogást, S mit kérnék cserébe egy mondat csupán;


    Akkor is, Most is, örökké gondolj Rám!

    ( Orbán Péter)
     
  7. Flower222

    Flower222 Állandó Tag

    JÓZSEF ATTILA
    Reménytelenül
    A semmi ágán ül szívem
    Kis teste hangtalanul vacog
    Köréje gyűlnek szelíden
    S nézik,nézik a csillagok...



     
  8. Flower222

    Flower222 Állandó Tag

    Konsztantyin Szimonov: Várj reám


    Várj reám, s én megjövök,
    hogyha vársz nagyon,
    várj reám, ha sárga ködőszi búja nyom;
    várj, ha havat hord a szél,
    várj, ha tűz a nap,
    várj, ha nem is jön levél
    innen néhanap;
    várj, ha nem vár senkit ott
    haza senki már,
    s ha nógat is bárki, hogy
    nem kell várni már.



    Várj reám, s én megjövök.
    Fordulj daccal el,
    ha áltatják ösztönöd,
    hogy: feledni kell...
    ha lemondtak rólam már
    apám s lányom is,
    s jó barát már egy se vár--.
    ..szinte látom is:
    borral búsul a pohár,
    s könnyet ejt szemük,
    rám gondolva. De te várj
    s ne igyál velük.



    Várj reám! Ó átkelek
    minden vészen én.
    Aki nem várt, rám nevet:
    "Szerencsés legény".
    Nem tudhatja senki sem,
    te meg én csupán,
    hogy te jártál ott velem
    öldöklő csatán,
    s te mentettél meg,de hogy ?
    Egyszerű titok:
    várni tudtál rám, ahogy
    senki sem tudott.


     
  9. Flower222

    Flower222 Állandó Tag

    Bayard de Montbrum: Az éjszaka ivadéka

    Egy villanás csupán a mondhatatlan éjben,
    Hontalan, kósza árny a sűrű sötétségben;
    Hűvös-hideg fuvallat a messzi bérceken –
    Két lábon járó lárva, eleven holttetem.

    Kristályos szívdobaj, fagyott, akár a jégtömb;
    A sápadt szembogárból az élet fénye eltűnt.
    Ha hajnalpír dereng a messzi bérceken,
    Mélyébe zárja őt egy ódon sírverem.

    És vándorol tovább a rút sziklák ölén,
    Sietni kéne már: ne érje itt a fény!
    Portyáról térve meg, a messzi bérceken
    Új nappal vár reá, és újabb gyötrelem...
     
  10. Yeye001

    Yeye001 Állandó Tag

    Minden olyas túlzott dolog távol esik a színjáték céljától, melynek föladata most és eleitől fogva az volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát.
     
  11. Yeye001

    Yeye001 Állandó Tag

    Egy író nem is álmodhat csodálatosabb dolgot annál, mint hogy a barátai között is írók legyenek.
     
  12. magdusis

    magdusis Vendég

    Dsida Jenő: Ki érti

    Szerettem volna adni,
    de nem volt: mit. -
    Szerettem volna kapni,
    de nem volt: kitől.

    Szerettem volna enni,
    de üres volt a tányér,-
    Szerettem volna menni,
    de nem volt: hová.

    Szerettem volna halni,
    de a Halál kitért.-
    Szerettem volna élni,
    de nem volt: miért.

    Írta 1924.ben.
     
  13. Yeye001

    Yeye001 Állandó Tag

    Minden nap megismételhetetlen, de szükségünk van valamire, amitől észrevesszük, és az emlékezetünkbe vésődik.
     
  14. Yeye001

    Yeye001 Állandó Tag

    Mostanában minden olyan furcsa. Csendes káosz uralkodik körülöttem. Mint akit beérzéstelenített az élet, érzem, hogy történni fog valami, de nem tudom, mi az. Vagy talán csak azért gondolom így, mert vágyom a változásra.
     
  15. Yeye001

    Yeye001 Állandó Tag

    A kincs helyét nem tudod kitalálni. Csak megérezni lehet. Mert a kincs ott rejtőzik egy dalban, egy meghitt pillanatban, egy szivárványban, vagy egy virágban. Sok-sok apróságban, a legegyszerűbb dolgokban. De ha szíveddel rátalálsz, megérzed, hogy ezek többé már nem apróságok. Mert a legdrágábbat adják neked.
     
  16. Yeye001

    Yeye001 Állandó Tag

    Ma éjjel is a semmiről álmodom.
    Sűrű, sötét háló
    között néma vándorom
    lelket halászó
    zsolozsmája ágyam szélére ül.
    Hajamat lágyan simítva
    énekelget bennem, legbelül...
    Énemet, mint könyvet kinyitja.
    Morzsálódik a sötétség.
    Gondolatom mondattá áll össze.
    Feloldódik a tömény ég.
    Szűrt fénysugár küzd körbe-körbe.
    Kávészagú búcsúcsillag
    lebucskázik végleg.
    Engem a mának túszul itt hagy.
    Sápadt nap kel, halvány... félszeg.
     
  17. Yeye001

    Yeye001 Állandó Tag

    Egy szelet az éjből


    Hajnal van, nem alszom. Csukott szemeim mögött csak nézem
    a zöld semmit, melyben még nem kontúrozódtak a képek,
    de már sejteni lehet, hogy valami alakul talán.
    Várok és tudom, a kellő pillanat biztos elragad,
    ha itt lesz az idő, amikor lassabban ver a pulzus
    és kihagy a lélegzet. Az ébrenlét-fonal elszakad.

    Kedvenc huzatommal borított takaróm rám simul,
    átveszi lassan elalélt testem körvonalait.
    Elernyedtem. Pihenő tagjaim szépen engedem.
    Kavargó gondolatok csitulnak, halkulnak bennem
    s érzem, hogy az örvény beindult, lefelé kell mennem.

    Szájam sarkából éppen csak kicsurranó nyálam
    öntudatlanul törlöm le suta kézfejemmel,
    s már nagyon távolról hallom csak, ablakom alatt
    elszáguld-elzakatol a zürichi gyorsvonat.

    Beszippantott az álom, végre megérkeztem birodalmába.
    Ott kavargok-keringek-forgok a színek és érzékek között,
    és találkozom olyasmikkel, melyek ébrenlétem alatt már
    gazdagították életemet. De jó őket meglelni ismét,
    van, kinek kazalnyi nagy csokor színpompás virágokat vinnék,
    van, aki óh, de fáj! Álmomból nem jön már soha többé haza,
    és van, kiket új köntösbe csomagolt a tudat alatti fantázia.

    Hangtalanul, súlytalanul lebegek tova,
    élvezem, álmában nincs az embernek kora.
    A valóságban a dolgok nehezek, lehet.
    Itt oly suhanva, üdén teszek meg lépteket,
    és valóban csak könnyedén lengek a légben,
    nem mérhető pillanatok alatt a térben

    átsuhanok, míg tart a mély álmom,
    érzem, lassan vissza kell találnom
    oda, hol hagytam kócos kis fejem,
    süppedt párnámban édesen pihen.

    S bár tudom, hogy nem mehetek vissza oda,
    mert annyira azért nem vagyok ostoba,
    de mégis, valahol legbelül azt hiszem,
    e tájra lelkemet egyszer még elviszem.

    De most... óh, ne zajongj vekker, ne űzd el még álmom,
    szemeim rossz kinyitni, könnyebb még visszazárnom.
    Álmomban minden éjjel saját vendégem vagyok,
    bár sosem ugyanott, mindig más tájakra jutok,
    de mind oly szép, gazdag és élményekkel van tele,
    gyógyulhat az ember életben lüktető sebe.
     
  18. Yeye001

    Yeye001 Állandó Tag

    Én nem vagyok az a típus, aki odafigyel arra, amit az emberek mondanak. Én inkább azt nézem, hogyan mondják. Az ember sok mindent megtudhat valakiről, ha rászán egy kis időt, hogy figyelje az illető mozgását, a szeme villanását, a felerősödő, majd lehalkuló hangját.
     
  19. Holczmann István

    Holczmann István Állandó Tag

  20. macicsapat

    macicsapat Állandó Tag

    Mindenem a múlt

    Amikor megèrkeztèl pont
    úgy viselkedtèl, mint egy kétbalkezes gyerek.
    Azt gondoltam
    ez csak egy bolond lehet...

    Rajtad nevetett a fèl brigàd,
    és te nem is firtattad az okát.
    Ideges mosolyra húzódott a szàd
    de szemed szomorúan csillogott tovàbb.

    Nehéz kezdet mondtad,és kacsintottàl felém.
    Mintha engem nyugtatnàl
    a saját fèlelmedèrt.

    Napok teltek,majd hetek
    és te nem adtad fel a helyet.
    Sokszor a hajadat babràltad csendben.
    S èn a mozdulataidat lestem.

    Mintha ràm köszöntött volna egy új vilàg,
    és álmatlannà váltak az éjszakàk.
    főnök,mondtad ès a kàvèmat hoztad.
    Mègis úgy néztem ràd mint aki
    tett valami rosszat.

    Amikor àtvettem hozzàd ért a kezem
    s mintha tűz ègette volna elkaptam hirtelen.
    Pàr másodpercig csak meredtèl ràm csendben
    Èn pedig éreztem a pulzusom
    nincs rendben.
    Sarkon fordultam ès ott hagytalak,
    te pedig merőn bàmultad a vàllaimat.

    A napkból majd újabb hetek lettek
    ès szèp lassan mindannyian megszerettek.
    Naponta làttam a mosolyod,az arcod
    ès magammal csendben vívtam a harcot.

    Mi ez az érzés mi ez a vàgy
    ki akarta ezt a romantikàt.
    Valahányszor beszèltünk csak kötelező szavak,
    Semmi több nem hagyta el ajkaidat.

    De mègis a kettőnk közötti vonzalom
    erősebb volt mint azt gondolom.
    egy este mikor fàradtan nèzted az utcàt
    az ablaknàl álltàl,
    s èn odamentem hozzàd.

    Szembe fordultàl ès könnyes volt a szemed.
    Halkan suttogtàl,hogy ezt te nem teheted.
    Mozdult a kezem de fèlúton megàllt
    én nem követhettem el
    egy ekkora hibát.

    Ès akkor hirtelen átölelt a karod
    magával ragadó volt az illatod.
    Nem mozdultam csak nyugodtan vártam
    A gyomrom remegett
    de semmit sem csináltam.

    Csillogott a szemed mikor ràm néztél
    és a csókoddal mindent elvettél.
    A hajadba túrtam és megállítottalak
    mit művelsz
    adtam ki dühösen hangomat.

    Szeretlek kiàltottad sírva felèm
    vàllalom a felelőssèget a tetteimèrt.
    Nincs semmi,mondtam amit vállalni kell
    házas ember vagyok kérlek fogd
    ezt fel.

    Tudom hajtottad le
    az arcodat nèmán
    És èn istenhez fohászkodtam
    hogy most ne nézz rám
    Kívàntalak jobban mint bárkit e földön
    De otthagytalak és mentem
    ahol vàrt ràm a börtön

    Szeretet várt otthon és gyerekek
    de akkor börtönnek éreztem ezeket.
    Lehangoltam néztem a tükörkèpemet.
    Ès tudtam hogy ez így tovàbb nem mehet.

    Màsnap hívtalak az irodámba
    ès kértelek hogy menj àt egy másik osztályra.
    Nem ellenkeztél csak bólintottál némán
    Nem gondotam később
    még mi minden vàr rám.

    Haza értem és a felesègem vàrt
    arca sàpadtam meredt ràm.
    Vállnunk kell mondta gyötörten
    és én hirtelen egy székre leültem.
    Miért , kérdeztem azonnal
    Mert nem szeretsz mondta haraggal.

    Nem válaszoltam, nem hazudtam
    màr màst szerettem és ezt èn is jól tudtam.
    Sajnàlom Em mondtam neki
    úgy gondoltam ezt ő most nem értheti.

    Fàradtan állt és én úgy szerettem
    de nem úgy szerettem ahogy azt kellett volna tennem.
    Ez van,mondta majd elsietett,
    a válási papír lassan megérkezett.

    Közben minden nap vàgytam ràd
    számon éreztem csókod màmorát.
    Aztàn egy nap amikor nem vàrtam
    Em sètált az utcàn magában.
    Làttam a tartàsàn hogy valami nincs renben
    a kocsiból kiugorva a támasza lettem.

    Leültünk egy padra és azt mondta kàbàn
    vigyàzz majd a gyerekekre hogy ne legyenek árván.
    Ès ahogy lassan vègig néztem rajta
    feltűnt hogy milyen beesett az arca.
    Ràkos vagyok mondta szomorú mosollyal
    Ès èn úgy èreztem
    meghalok azonnal

    Em olyan fàjdalmat okozott
    hogy arra eszméltem rajta zokogok.
    Ringatott vígasztalt engem halkan
    és tudtam gondoltban èn hányszor megcsaltam.
    Most a fejemet símogattàk azok a kezek
    melyek naponta ettettèk
    a gyermekeimet.

    Szeretlek mondta fàradtan Em.
    S èn éreztem meghalok ha mégis elvesztem.
    Eszembe jutottak azok az èvek
    mikor nevetve keszítettünk családi képet.
    Eszembe jutott a sok közös emlèk
    Mit ha 100 év telne el akkor sem felednék.

    Csak a sors adhat neked egy olyan leckét
    melyben úgy èrzed visszasírsz
    minden estèt
    Csak a sors èbreszthet rà milyen gyengèk vagyunk.
    Ès feladva mindent
    elcsàbulunk.

    Hogy jöhet szàz ember
    mind számtalan èrtékkel.
    De a szíved ha elveszít
    csak akkor értékel.

    Most mikor a sírjànál àllok egy személynek
    Még gondolk rád és fáj az emlèked.
    Úgy érzem elvesztettem az esèlyem arra,hogy Em
    mellett legyek tàrsként a bajba.

    Èn a csókodra vàgytam és a
    gondolat úgy űzött
    míg a feleségem egyedül a betegséggel küzdött

    Magamban èrzem nem a te hibád
    Ès mègis gyűlölök minden éjszakát
    Amikor álmatlanul feküdtem az àgyban
    Az ölelèsedre,ès testedre vàgytam.

    Gyàsz borult arra a csókra is mit
    adtàl.
    S hogy belèd szerettem erről mit
    sem tudtá.
    Most mégsem tudok melletted lenni.
    Soha nem tudnálak igazàn
    szeretni.

    Naponta làtlak az utcàn a liftben
    szomorú az arcod,szomorú a szívem
    Soha nem mondhatok mást
    csak hogy ég veled
    Soha nem hozhatjuk vissza mi elveszett...
     

Megosztás