Versek

ReniTibcsi · 2010 Október 28

Csanádi Imre: Alma

Csanádi Imre: Alma

Érik az alma, hajlik a gallya,
Fűre hajlik, mint egy sátor,
A sok piros almától.
Szedjük kapjuk, habosra harapjuk,
A többivel mi legyen?
Holnapra hagyjuk!

ReniTibcsi · 2010 Október 28

Gyárfás Endre: Gesztenyéző

Gyárfás Endre: Gesztenyéző

Vadgesztenye, gesztenye,
kosárkámba potty bele!
Gesztenyéből fabrikálok
Buksi fejű, barna bábot.

Vadgesztenye, gesztenye,
kosárkámba potty bele!
Ha vagytok már jó néhányan,
Megnyitom a bábszínházam.

pannito · 2010 November 1

Zelk Zoltán: Erdei Bál

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]-->

Zelk Zoltán

Bál az erdőben

Róka Bandi s Nyuszi Pista

világ csodájára,

karonfogva indultak el az erdei bálba.

Nevetgéltek, sugdolóztak,

mint a jó barátok.

Kiáltott is a bagoly a fán:

„Ilyent még ki látott!”

„Ki látott még ilyen csodát?”

- De elhallgat nyomban,

- pápaszeme is leesik

s elvész egy bokorban.

„Megbolondult ez az erdő?”

- tér újra magához:

„Hisz ottan egy farkas, meg egy

őz ült le a fához.”

„Kibontják a tarisznyájuk,

nagyban falatoznak,

még bort is isznak kulacsból,

vígan mulatoznak.”

„ Amott meg egy medve cammog,

kis bari a párja.

Nézzétek csak!

Mindkettőnek táncra áll a lába.”

Így kiáltott csodálkozva

a bagoly a fáról,

de hát ő mit sem tudott a

nagy erdei bálról.

[FONT=&quot]
[/FONT]

Szerencsére én ott voltam,

egész éjjel néztem.

Hogyan folyt le a mulatság:

Nektek elmesélem.

Róka Bandié az érdem,

az ő esze rajta,

hogy megtörtént ez a fényes,

híres csinnadratta.

Ahány levél hullt a fákról,

ő mint sorba rakta,

három éjjel, három nappal

mindet teleírta.

Azt írta rá mindegyikre:

„ Jöjj el a tisztásra,

ott lesz holnap után éjjel

az álatok bálja!”

„Tegyük félre a haragot,

legyünk egyszer jóba,

boruljon az egész erdő

vígas-vigalomba!”

„Felejtse el mindegyikünk,

ami szívét bántja:

készüljünk az első fényes

nagy erdei bálra!”

Megcímezte a levelet,

miután megírta

s lombok közül jó postását,

a szellőt kihívta.

A szellő nagy tarisznyája

tele lett levéllel,

erdők fölött, hegyek fölött

vitte szerte-széjjel.

Róka Bandi ezer hangyát

fogadott fel másnap,

a hangyák meg azon nyomban

a munkához láttak.

Fényesre kitisztítottak

minden kis fűszálat

s betömték a csúnya

odvát öregedő fáknak.

Ahány tücsök éldegélt

a hét kerek határon,

mind ide száguldozott most

cifra, szép határon.

Háromezer tücsök húzta

aranyos vonóval,

baj ne legyen a zenével,

talpalávalóval.

Nemi is volt baj! Kurjongatott

nagyokat a bárány!

Billegett a vaskos mackó

alig állt a lábán!

Hát még a farkas hogy járta!

S őzike, a párja!

Pedig még sosem voltak

ők tánciskolában.

„Húzzad tücsök! Húzd a nótát!

Meglesz a fizetség!

Járták nagyban kutyák macskák,

rókák, nyulak, kecskék!”

Még a fák is dalba fogtak,

vonó lett az águk,

hegedű lett minden bokor:

szállt, szállt a nótájuk!

[FONT=&quot]
[/FONT]

Vigassággal múlt az éjjel,

míg megjött a hajnal,

jaj de hogyan érkezett meg,

mennyi búval, bajjal!

Egy billegő farkú szarka,

tévedt be a bálba,

s nagy kacagva fölszállott

a legmagasabb fára.

„Csörgő dió, kis mogyoró!”

–egyre kiabálta .-

„Csörgő dió, kis mogyoró,

csúf kandúr macskája!”

„Hogy táncol a szedtevette!

- meggörbül a háta.

Nézzétek csak: rálépett

a kutya farkára!”

Így kiáltott fönn, a magas

fa ágán a szarka,

szaladt is már hazafelé,

tücsök-cigány banda.

Jól is tették, hogy szaladtak,

a macska már kezdte:

„Hallottátok? Rálépett

a farkamra a beste!”

„Dehogy léptem! Te karmoltál,

csúf dög a szemembe…”

S tépték is már marták egymást

földön henteregve.

Medve neki a farkasnak,

farkas a rókának!

Egyszeriben vége szakadt

az erdei bálnak.

Lett ott olyan verekedés!

És mekkora lárma!

A szarka meg nevetve szállt

faágról-faágra.

„ Csörgő dió, kis mogyoró.”

- Vígan kiabálta.

„Jöjjetek el jövőre is,

a viszontlátásra!”

Nekem ez az egyik kedvencem mind a két gyermekem imádta.

Meridó · 2010 November 1

Mentovics Éva: Sünike ágyat vet

<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:TrackMoves/> <w:TrackFormatting/> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w

oNotPromoteQF/> <w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther> <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian> <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> <w:SplitPgBreakAndParaMark/> <w

ontVertAlignCellWithSp/> <w

ontBreakConstrainedForcedTables/> <w

ontVertAlignInTxbx/> <w:Word11KerningPairs/> <w:CachedColBalance/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> <m:mathPr> <m:mathFont m:val="Cambria Math"/> <m:brkBin m:val="before"/> <m:brkBinSub m:val="--"/> <m:smallFrac m:val="off"/> <m:dispDef/> <m:lMargin m:val="0"/> <m:rMargin m:val="0"/> <m:defJc m:val="centerGroup"/> <m:wrapIndent m:val="1440"/> <m:intLim m:val="subSup"/> <m:naryLim m:val="undOvr"/> </m:mathPr></w:WordDocument> </xml><![endif]--> [FONT=&quot]
[/FONT]
[FONT=&quot]Csörgő-zörgő falevelek,[/FONT]
[FONT=&quot]Belőlük majd ágyat vetek.[/FONT]
[FONT=&quot]Kis ágyikóm tarkabarka,[/FONT]
[FONT=&quot]átalszom a telet rajta.[/FONT]

Piroska49 · 2010 November 2

Nemes Nagy Ágnes Nyíló gesztenye

JaJ

Kiált a lomb a fára jaJ

Míg kibújok meggyötör a gallY

Nékem is fájsz így felelt az áG

S felnyöszörgött minden egy viráG

Fáj kibújni Fáj kibújni FáJ

Visszahúz az alvadó homálY

S minden sejtben borzongott a kíN

Jaj be fájnaK

AprÓ

BimbaiM

Földre

dőlne

már a

törzse

össze

törne

össze

törne?

reszket minden csepp ere

– – – – – – – – – – – – – – –

s kész a nyíló gesztenye

Meridó · 2010 November 7

Antalfy István: Hulló levél

Pörög, táncol hulló levél.
Táncoltatja az õszi szél.
Mintha fázna, dideregne,
mintha tán így melegedne.
Egy levélke – sárga-barna –
ide hullott a vállamra.
– Hozzám bújtál, kis levélke?
– szólok hozzá, kérdem tõle. –
– Ha akarod, hazaviszlek,
vigyázok rád, megõrizlek.
Ám õ nem szólt, csak hallgatott,
én éreztem: majd megfagyott.
Haza is vittem szegénykét,
az õsz kedves, szép emlékét.

N.R.Gia · 2010 November 7

Szép Rozi - Ismeretlen szerző

Szép Rozi

Szép Rozi reggel a vásárban,

Vajon mit visz a kosarában?

Hétfőn: hagymát,

Kedden: kolbászt,

Szerdán: szőlőt,

Csütörtökön: csülköt,

Pénteken: paprikát,

Szombaton: szalonnát,

Vasárnap: vadalmát,

És teli a kosár.

Szép Rozi kívánunk jó vásárt!

ReniTibcsi · 2010 November 9

Udud István: Őszi szél

Udud István: Őszi szél

Szél, szél fut a szél,
Fakó felhőn vágtat,
odacsördít ostorával,
Csapkodja a fákat.
- Szél, szél hova szállsz?
- Hét határon túlra.
- Ha odaérsz, mit csinálsz?
- Visszajövök újra.

gabi10 · 2010 November 10

Lackfi János : Fiúk Dala

Lackfi János : Fiúk Dala

Az összes lány dilis,
Azt, hogy miről susog,
Hiába is vered,
Nem mondja meg : titok.

Mind kastélyban lakik,
Van húsz aranylova,
De azért nem lovon
Hozzák a suliba.

Kertjükben egy fa van,
Igazgyöngyöt terem,
Szekrényükben csoki,
Cukor töméntelen.

A falból zene szól
Náluk, ezt szeretik,
Táncol, pörög-forog
Éjt nappal mindegyik.

A ruhájuk selyem,
Gyémántjuk igazi,
Már ha ezt a mesét
Beveszi valaki.

Mind nyelvet nyújtogat,
S ha felrúgod ezért,
Bőg és árulkodik:
Még te kapsz büntetést.

Körmükre szíveket
Tollukkal festenek,
Kibírhatatlanok,
S belénk szerelmesek.

csékata · 2010 November 11

Dénes György: Tücsökhegedű - felvidéki költők gyerekversei

Dénes György: Tücsökhegedű

Azt képzeli Tücsök Tini,
ő lesz az új Paganini.
Húzza reggel, nyűvi este,
lankadatlan, szívrepesve.
Szól a zene, cipcirip,
a szarkaláb most virít,
most szőkül a búzatábla,
készüljetek mind a bálba:
Cincér, Szöcske, Katica,
te is, Csibor Lacika!
Jól szabott és fényes frakkban
húzza-vonja szakadatlan,
sose hangol, sose gyantáz
ez a botcsinálta hangász.
Szíve dalol, lelke örül,
virul a nyár körös-körül,
fűszálon a vöröshangyák
járják is már a bolondját.
Nézzétek csak, ahogy húzza,
fejét napfény koszorúzza,
süss ide, Százlábú Máté,
cédééefgéáhácé!
Alkonyodik, szellő szárnya
a mezőket boronálja,
már csak a vén hold világlik,
de a zenész tovább játszik...

csékata · 2010 November 11

Keszeli Ferenc: Jakab háza - felvidéki költők gyerekversei

Keszeli Ferenc: Jakab háza

Bakos Jakab helyi lakos,
háza száma tizenhatos.
Házát Jakab dehogy lelte!
Saját kézzel építette.
Telt alapra meg falakra,
vakolatra és salakra.
Telt tornácos verandára,
csempére is - de randára.
Nem futotta gerendára,
cserépre meg horogfára.
Jakab háza ezért lapos.
A szobája? Dehogy napos!
Kéménye sincs, ajtaja sincs,
nincs-ajtaján nincsen kilincs.
Se küszöbje, se ablaka,
fura lak a Jakab laka.
Sokan nézik Jakab lakát,
vakajtaját, vakablakát.
Sosem látják jó Jakabot,
csak a három vakablakot.
Lakat alatt lakik Jakab,
kéményére nem fut a bab.

csékata · 2010 November 11

Keszeli Ferenc: Macskák egymás közt - felvidéki költők gyerekversei

Keszeli Ferenc: Macskák egymás közt

Nem messze van ide Moson...
Kand uram, kend oda oson?
Oda bizony - szól a kandúr -,
rokonomhoz, aki pandúr.

Én is tudom, hol van Moson.
Jártam már ott villamoson.

Jé! Ne mondja, jó cirmosom!
Netán olyan nagy-e Moson,
hogy ott járna villamos?!
Ha jól sejtem, jó cirmosom,
Ön hazudni hajlamos!

csékata · 2010 November 11

Keszeli Ferenc: Macskák egymás közt - felvidéki költők gyerekversei

Keszeli Ferenc: Kencepacák

Kelemen Jenőke őkelme-
kelmefestőnek elmenne.
Reggelente, ha felkelne,
kelmére kencét ő kenne -
s lelné a kedvét ő benne.

El is szegődik Jenő,
kelmére kencét ken ő.
Mestere, ki a kelmét festi,
Svájcból jött helvét, de pesti.
Oktatja, tanítja, inti...
-tudását Jenőbe hasztalan hinti.

Mert Jenő nem okul, pacákat fest,
és pocsékol konokul.
El is megy a mester kedve,
s ki is nyögi restelkedve,
ejnye-bejnye, görögdinnye!
Csupa folt a perzsa kelme.
Miféle pacák vagy?!
Miféle pacákat festel?!
Drága a kelmém,
lassan testtel!

Vissza se gyere, fejetlen Jenő!
Csak ha a fejed a nyakadon kinő!
Iszkolj, te piszkoló zseni!
Fej nélkül nem lehet festeni.

csékata · 2010 November 11

Keszeli Ferenc: Pinceszeren - felvidéki költők gyerekversei

Keszeli Ferenc: Pinceszeren

Kisgéresi hegyoldalon
énekel a sokadalom.
Jókedvükben táncra kelnek,
iszogatnak, énekelnek:
Van egy pincém -
kilencszintes,
egyik szintje se vízszintes.
Kilenc szinten kilenc hordó,
belül mind a kilenc bordó.
Mind a kilenc hordó pintes
- de mert pincém nem vízszintes -,
ide-oda, oda-ide
gurul mind a kilenc hordó,
kifolyik a drága bor, ó.
Mondom: minden hordóm kóbor,
kárba megy a drága óbor.
Borom bánom, nevem Vince,
nem kell nekem ilyen pince!

csékata · 2010 November 11

Keszeli Ferenc: Bolyongó (részlet) - felvidéki költők gyerekversei

Keszeli Ferenc: Bolyongó (részlet)

...Somorján az orjaleves
olyan savanyú, mint a som.
Orjából és somból főzik -
jól jegyzed meg, Vilmosom!

Csallóközben van egy falu,
becses neve Csütörtök.
Minden háznál van tökgyalu,
s minden kertben terem tök.

Vásárúti vásártérre
vásárutak vezetnek,
vásárúti nagyvásárra
döglött kecskét vezetnek....

Megyer mellett Ekecsen,
egy becstelen, aki csen,
ellopta a bekecsem.
Bekecsem belül meleg volt,
könyökén kívül volt egy folt.
Ezért a bekecsem belbecse
nagyobb volt,mint a külbecse.

Híre Felsőjányokon,
szoknya sincs a lyányokon.
Alsószoknya, felsőszoknya,
nagyon nehéz ezt megszoknya.

...Nagyfödémesen
kis födém alatt
ültünk a padon,
s néztük a falat.

Nádszegen a gerendába
nádszegeket vertek,
földjük adták árendába,
ők meg csak hevertek. ..

Neves falu Vezekény,
gyalog oda megyek én,
és a boltban olcsó pénzért
mindenfélét veszek én.

Vága

Város-e, falu-e Vága?
Mellette a folyó - Vág-e?
Nemigen tudja az ember,
mert ami folyó volt- tenger.

Kosút

Kosútra nem vezet sok út
s nem is ott született Kossuth.
Tudom, hol született: Monokon.
Rokonom vitt oda motoron.

Jóka

Tegnapelőtt Jókán
mulattam egy mókán:
ló lovagolt rókán,
s haj nőtt a parókán.

Baka

Duna mellett fekszik Baka,
sok embernek van ott laka.
Én is jártam kétszer Bakán,
benéztem egy ház ablakán.
Bent egy őzbak állt előttem,
Bakán bakot mégse lőttem.

Mad

Albár mellett Madon
banán terme vadon.
Mégsem eszi Lívia,
mert Mad nem Bolívia.

Albár mellett nemes Madon,
bicska terem, nevess: vadon.
Híremért engem ne vess meg,
és ha arra jársz, keress meg.
Kapsz tőlem egy madi bicskát
meg az orrodra egy fricskát.
Madi bicsak, réz a nyele,
kivágom a rezet vele.

Kolony

Nyitra mellett fekszik Kolony,
dombból nő ki ott a torony.
Mikor a nap leáldozó,
hegyet mász aharangozó.

Ghymes

Igen jeles falu Ghymes,
mert ott minden ingujj hímes.
Lányok hímezték csodásra,
mint a tojást locsolásra.

Vágvecse

Egyszer volt, hol nem volt Vágvecse,
mára már nem maradt híre se.
Mint a velőt a veséhez,
hozzácsapták Vágsellyéhez.

Szepsi

Tudod-e azt,hogy Szepsibe'
tyúkok tojnak a tepsibe?!
Nem pottyan a tojás sárba,
nem megy a rántotta kárba.

Nagykapos

Nagykaposon, a laposon
- fura, de egy kalap oson.
Talán ember megy alatta?
Hová oson az ebadta?

Melléte

Minden dolgom mellétéve,
elutaztam Mellétére.
Fazekat akartam hozni,
s nekem kellett korongozni ...

csékata · 2010 November 11

Dénes György: A dajkapók lakomája - felvidéki költők gyerekversei

Dénes György: A dajkapók lakomája

A mogorva dajkapók
legyek után kajtatott,
cipelte a potrohát
meg a három kisfiát.
Üres a háló, nincs kaja,
száll a dajkapók sóhaja,
bár lába nyolc, üres a polc,
ez a dajkapók nagy baja.

A pókfiak is rémesek,
hol szomjasak, hol éhesek,
légysonkát kérnek untalan,
sír a három haszontalan.
És égnek áll a pók haja,
mert nincs kaja.

De jő egy szúnyog, dong, dönög,
a háló körül sündörög,
s kiált eképp:
de szép e kép!

Pók mama mozdulatlanul
nézi, mit művel Szúnyog úr,
ki,mint egy karcsú helikopter,
föl-le ingázik, dalolászik
szárnyán egy pici harmatcseppel.
Ó szépséges ezüst háló,
parádés légi kikötő!
Csupa huzal, csupa erő -
s leszáll a légi úton járó.

Mi ez? Árulás. Szörnyű csapda!
A szúnyog sír-rí megriadva,
fölröppenne, de nincs erő,
szép ezüst börtön foglya ő.
A dajkapók csak erre várt:
kaszálva fut, kiált halált,
s elkapja szegény szúnyogot,
kibe a hang beléfagyott.
Sejti már: szúnyogpecsenye
lesz a pókok eledele.

csékata · 2010 November 11

Dénes György: Folyók - felvidéki költők gyerekversei

Dénes György: Folyók

Csónakáztam a Vágon
egy göcsörtös faágon.

Az Ipolyba beálltam,
kék kavicsot találtam.

Halásztam a Dunában,
belelógott a lábam.

Volt egy csöpp papírhajóm,
leúsztattam a Sajón.

A kanyargós Rimában
homokpadon tanyáztam.

Meglestem a Garamot,
mint dajkálja a habot.

Hernád-parti füzesben
sípnakvalót kerestem.

A Bodrogon dereglye
vitt pihenőhelyemre.

A féktelen Latorcán
csipkés tajték csapott rám.

A zöld Poprád, Dunajec
integetve nevetett.

Folyók, cserfes patakok
rám köszöntek: Jó napot!

csékata · 2010 November 11

Dénes György: Hol van Szalóc? - felvidéki költők gyerekversei

Dénes György: Hol van Szalóc?

Tudjátok-e, hol van Szalóc?
Ott van Szalóc, hol a palóc
a hegy tövén kendert nyű,
s vásznat sző a kenderbű.

Ott van Szalóc, hol a palóc
beáll a Sajóba,
hol tyúkot lop a róka,
s megterem a boróka.

Ott van Szalóc, hol a palóc
babbal tömi a hasát,
s megmássza a
mészkőszirtek magasát.

Ott van Szalóc, hol a palóc
göndör bárányt legeltet,
és a bárány-bégetésre
furulyaszó felelget.

csékata · 2010 November 11

Keszeli Ferenc: Téli este -felvidéki költők gyerekversei

Keszeli Ferenc: Téli este

Kályha szól a Kályhánéhoz:
jól megvagyunk mi ketten!
Elvagyunk mi egész télen
hatvan mázsa briketten.

Emlékszel az ifjúságra?!
Az volt az én szép korom!
Ellobogtam egész éjjel
három lapát szénporon.

De a párja nem válaszol.
Úgy látszik, hogy elaludt
- így legalább nem füstöli
éjjel tele a falut.

zsazso · 2010 November 12

Katona-Kovács Éva: Strandpapucsos macska

Strandpapucsos macska

Ismertem én egyszer,
egy vékonylábú macsekot,
ki télen, nyáron, mindig,
strandpapucsban slattyogott.

Mondták neki többen,
hogy ez így döbbenet,
macskalábra tenni,
strandpapucsot nem lehet!

Pedig ez a macska,
imádta a lábbelit,
nem is tette ő le,
csupaszon a lábait.

Mígnem egyszer, nemrég,
megtörtént a baleset;
kutyák elől menekülve,
a papucsa leesett!

Elszaladt a macska,
jó messzire mehetett,
hiába keresték őt ,
ezután az emberek.

Hallottam, hogy mondták,
papucsa is elveszett,
bár láttak egy kiskutyát,
ki strandpapucsban tipegett!

(Katona-Kovács Éva)

Versek

Állandó Tag

Állandó Tag

Új tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák