Versek

Móra Ferenc: Az egyszeri szarka

.Móra Ferenc:
Az egyszeri szarka..



szarka.jpg




Csörgött a sövényen
az egyszeri szarka,
illegett-billegett
sebesen a farka.
Jobbra illegette,
balra illegette,
a delelő napot
el-elnézegette.




Gondolta magában:
"De szép fényes holmi!
No ezt már igazán
le kellene hozni.
Jó lenne tükörnek
a szarkaszobába,
beletekingetne
ünneplő ruhába."


Mikor ezt gondolta
az egyszeri szarka,
már az ól tetején
billegett a farka.
Noszogatja magát:
"Előre, előre,
szénás óltetőről
szalmás csűrtetőre.


Mindjárt elérem már"-
pislantott az égre,
s átugrik hetykén a
kazal tetejére.
Onnan szaporán a
kútágasra billen -
jaj, de szegény feje
hova menjen innen?


Az egyszeri szarka
jobbra-balra forog,
a nevető napra
fitymálva hunyorog.
S vissza a sövényre
lerepül csörögve:
"Nem szeretek nézni
rámátlan tükörbe."


Vén veréb a porban
mosogatja tollát,
szárnya mellé dugja
pápaszemes orrát:
"Csirip, csirip, csirip,
az egyszeri szarka
nagyot akart volna,
s nem bírta a farka."
 
József Attila Medvetánc

<TABLE border=0 width="100%"><TBODY><TR><TD width="100%">
MEDVETÁNC


</TD><TD>
http://mek.niif.hu/00700/00707/html/vrsk1932.htm</TD><TD>
</TD><TD>
http://mek.niif.hu/00700/00707/html/index.htm</TD></TR></TBODY></TABLE>
Fürtös, láncos, táncos, nyalka,
aj de szép a kerek talpa!
Hova vánszorogsz vele?
Fordulj a szép lány fele!
Brumma, brumma, brummadza.
Híres, drága bunda rajtam,
húsz körömmel magam varrtam.
Nyusztból, nyestből, mókusból,
kutyából meg farkasból.
Brumma, brumma, brummadza.
Gyöngyöt őszig válogattam,
fogaimra úgy akadtam.
Kéne ott a derekam,
ahol kilenc gyerek van.
Brumma, brumma, brummadza.
Azért járom ilyen lassún,
aki festő, pingálhasson.
A feje a néninek
éppen jó lesz pemszlinek.
Brumma, brumma, brummadza.
Kinek kincse van fazékkal,
mér a markosnak marékkal.
Ha nem azzal, körömmel,
a körmösnek örömmel.
Brumma, brumma, brummadza.
Szép a réz kerek virága,
ha kihajt a napvilágra!
Egy kasznárnak öt hete
zsebbe nőtt a két keze.
Brumma, brumma, brummadza.
Állatnak van ingyen kedve,
aki nem ád, az a medve.
Ha megfázik a lába,
takaródzzék deszkába.
Brumma, brumma, brummadza.
1932​
 
Arany János A méh románca

Arany János
A méh románca

Ablak alatt
A pünkösdi rózsa,
Kezd egy kicsit
Fesleni bimbója:
Kékszemű lyány,
Válogat belőle,
Koszorúnak
Holnap esküvőre.

Reménykedik
Egy kis méh az ágon:
Szép eladó,
Jaj, ne bántsd virágom!
Ezt az egyet
Magamnak kerestem,
Alig hasadt
Mikor eljegyeztem.

Felel a lyány:
Te bohó kis állat!
Lelsz te rózsát
Nem egyet, ha’ százat,
Holnap is nyit,
Holnap is eljössz te
Csak ne kívánd
Ami legszebb közte.

Mond a kis méh:
Szőke szép hajadon,
Neked Isten
Hű szeretőt adjon!
Nem sok amit
Kívánok tetőled:
Ne szakaszd le
Az én szeretőmet.

Felel a lyány:
Dehogynem szakasztom!
Dehogy leszek
E ne’kűl menyasszony!
Koszorúmban
Ezt fonom előre,
Ugy vigyenek
Holnap esküvőre.

El se mondá,
Nyult a szép bimbóhoz
Hogy letörje
A virágcsomóhoz.
A szegény méh
Rárepűlt kezére,
Csókot adni
Annak a fejére.

„Hess te gyilkos!
Ne bocsáss fulánkot:
Leszakasztám,
Vigyed a virágod.”
„Szép menyasszony,
Már nekem mi haszna!
Koszorúdnak
Híja lesz miatta.”

Koszorúdnak
Híja lesz miatta -
Ezt a kis méh
Keserűn mondhatta,
Mert a szíve,
Hiába parányi,
Nagyon tudott
A virágért fájni.

S a leánynak,
Hiába kiáltott,
Szeme alá
Üti a fulánkot;
Szegény bogár!
S maga haldokolva
Félreült, egy
Rozmarin-bokorra.

Szép menyasszony
Jajgat a sebével,
Esküvőre
Sem mehet szemével:
Holdfogyásig
Dagadt lőn a tája...
Azalatt meg
Elhagyá babája.
(1847.)
 
Kányádi Sándor Májusi szellő

Kányádi Sándor: Májusi szellő

Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.
 
Márkus Katalin: Pipitér

Zöld fű között pipitér,
ráugrott egy kis egér.
Kis egér, kis egér,
letörött a pipitér.​

Sírdogál a pipitér,
rosszat tettél kis egér.
Pipitér, pipitér,
életed most véget ér.​

Megijedt a kis egér,
sajnálja a pipitért.
Kis egér, kis egér,
gyógyítsd meg a pipitért.​

Elszaladt a kis egér,
varázsfűvel visszatér.
Pipitér, pipitér,
meggyógyít a kisegér.​

Meggyógyult a pipitér,
mosolyog a kis egér.
Pipitér, kis egér,
mesétek most véget ér.​
 
Márkus Katalin: A gólya vacsorája

Fészek szélén áll a gólya,
lenézett a kerek tóra.
A nap már lenyugodott, de
őkelme nem vacsorázott.
Békacombra fáj a foga
ezért néz a kerek tóra.
Tópartján ül béka Béni
fél szemmel a gólyát nézi.
Rosszat sejt, és fél nagyon,
vajon merre bujdosson?
Jól ismeri már a gólyát,
és a békás vacsoráját.
Ezért gondolt egy nagyot,
kerek tóba fejest ugrott.
Látta ezt a fehér gólya,
mi lesz most a vacsorája?
A békacomb már elugrott,
jó lesz, ha egy siklót fogok.
Óvatosan leszállt a rétre,
hogy a siklót becserkéssze.
Jaj! a sikló nem vigyázott,
már a gólya csőrében ficánkol.
Gyorsan lenyelte a gólya,
s így lett ő a vacsorája.
Kortyolt egyet a tó vízéből,
majd, jóllakottan hazarepült.
Béka Béni megnyugodva
bújt a lapulevél ágyba.
Nem lett belőle vacsora,
mert a gólyát jól becsapta.​
 
József Attila Kertész leszek

8752.jpeg

József Attila: Kertész leszek


Kertész leszek, fát nevelek,
kelo nappal én is kelek,
nem törodök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton-
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

 
Petőfi Sándor Mi kék az ég!

Mi kék az ég !

Mi kék
az ég!
Mi zöld
a föld!
Zöld föld felett, kék ég alatt
hangos pacsirta fütyörész;
dalával a Napot kicsalta,
a Nap rá gyönyörködve néz.

Mi kék
az ég!
Mi zöld
a föld!
Zöld a föld, kék az ég, tavasz van.
És én oly sült bolond vagyok,
hogy idebenn a szűk szobában
kádenciákat faragok!
 
Kipp-kopp, kalapács (magyar népköltés)
Kipp-kopp, kalapács,
Kicsi kocsi, mit csinálsz?
Sárga lovat patkolok,
Aranyszeggel szegelek.
Uccu, pajtás, kapj fel rája,
Úgyis te vagy a gazdája!
 
Egy, kettő, három, négy (magyar népköltés)
Egy kettő, három, négy,
Mézeskalács hova mégy?
Nem megyek én messzire,
Csak a forró tepsibe.
Ott se leszek sokáig,
Háromnegyed óráig.
 
Kicsi, kövér hüvelyk apó (magyar népköltés)
Kicsi, kövér hüvelyk apó,
Mellette a mutató,
Középső a hosszú bátyja,
Gyűrűsujj a húgocskája,
Kicsi, pöttöm itt a cége,
Minden gyermek kezecskéje.
 
Hétfő, kedd, szerda (magyar népköltés)
Hétfőn heverünk,
kedden keverünk,
szerdán szemelünk,
csütörtökön csücsülünk,
pénteken pipálunk,
szombaton szitálunk,
vasárnap titeket
vendégségbe várunk.
 
Évszakok (magyar népköltés)
Tavasz:
Virágzik a barack,
Nyár:
Fészkére jár a madár,
Ősz:
Legelget az őz,
Tél:
Erős már a szél.
 
Kerekecske, gombocska (magyar népköltés)

Kerekecske, gombocska,
Volt egy kicsi dombocska,
Dombon állt egy házikó,
Házikóban ládikó.
Ládikóban kerek tálca,
A tálcán öt pogácsa.
Arra járt az egérke,
Mind megette ebédre.
 
Falusi hangverseny (Szabó Lőrinc)

Háp! Háp! Háp!
Jönnek a kacsák!
Hű, de éhes, hű, de szomjas
Ez a társaság!

Bú! Bú! Bú!
Boci szomorú!
De hogy feszít tyúkjai között
A Kukorikú!

Röf! Röf! Röf!
Orra sárba döf:
Sonka-lábú Kucu néni
Fürödni döcög.

Gá! Gá! Gá!
Szalad világgá
Liba mama, ha a Csacsi
Rábőg, hogy I-á!

Rút! Rút! Rút!
Föl is, le is út:
Mérges Pulyka, te szereted
Csak a háborút.

Bú! Röf! Háp!
Sípok, trombiták:
Víg zenével így köszönt e
Díszes társaság.
 
Szil, szál szalmaszál (magyar népköltés)

Szil, szál szalmaszál
Lengő hinta messze száll.
Eszem- iszom dínom-dánom
Szőlő, szilva van a tálon.
 
Hüvelyujjam almafa (magyar népköltés)

Hüvelyujjam almafa,
Mutatóúujam megrázta,
Középső ujjam felszedte,
Gyűrűsujjam hazavitte,
A kisujjam mind megette,
Megfájdult a hasa tőle.
 
Hüvelykujjam piacra ment (magyar népköltés)

Hüvelyujjam piacra ment,
Mutatóujjam itthon maradt,
Középső ujjam kap finom cseresznyét,
Gyűrűsujjam semmit sem kap,
Kicsi visít nagyot,
Én is, én is éhes vagyok.
 
<!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Csukás István: Sün Balázs


Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:

Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.

Hogyha jól bevacsoráztak
szűk lett nékik az a ház,
s előfordult ilyenkor,
hogy kívül rekedt Sün Balázs.

Furakodott, nyomakodott,
morgott, perelt dühöngve.
Semmit se ért, mit tehetett,
lefeküdt a küszöbre.

Telt az idő, múlt az idő,
éjre éj és napra nap.
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.
 

Hasonló témák

Oldal tetejére