Versek

Zelk Zoltán: Ákombákom

Egyszer régen az irkámon,
született egy ákombákom.
Hát egyszer csak látom, látom:
két lábra áll az irkámon,
úgy indul el ákombákom.
Azt hittem, már sose látom,
oly messze ment ákombákom,
de mikor az erdőt járom,
ül az ágon
ákombákom,
s rajta van a nagykabátom.
Szólok hozzá: "Ákombákom,
mért vitted el a kabátom?
Esik eső, mindig ázom,
hideg szél fúj, mindig fázom...
Légy olyan jó, ákombákom:
add vissza a nagykabátom!"
S képzeljétek, jövő nyáron,
eljött hozzám ákombákom:
s visszaadta nagykabátom!

Weöres Sándor: Fiúk, lányok

Repülőt gyárt Jani, Feri,
köszörül, kitalál.
Kicsi Kati nézegeti,
ide áll, oda áll.
Sátrat épít Jani, Feri,
kalapál, kiabál.
Kicsi Kati nézegeti,
ide áll, oda áll.
Varrogat a Teri, Bözsi,
jár a tű, a fonál.
Kicsi Laci nézegeti,
ide áll, oda áll.
Főzöget a Teri, Bözsi,
van ebéd, tele tál.
Kicsi Laci beleszagol,
ide áll, oda áll.

Kedvenc mutogatós mondókáink

Töröm, töröm a mákot, (összeütögetjük két öklünket)
Sütök neked kalácsot.(vízszintesen összelapítgatjuk két tenyerünket)
Édes mézzel megkenem, (egyik kinyújtott tenyerünket végigsimítgatjuk a másikkal)
A sütőbe beteszem. (előre nyújtjuk két tenyerünket)
Felvágom, vendégeim kínálom (egyik tenyerünket a másikkal "felszeleteljük", a szeletet a baba felé nyújtjuk.)


Egyszer volt egy kemence (karunkkal félkört rajzolunk a levegőbe)
Belebújt a kis Bence (összetesszük tenyerünket, előrenyújtjuk őket)
Kormos volt a kemence (levegőben lebegtetjük ujjainkat, mintha a korom szállna)
Fekete lett kis Bence (kétoldalt végigsimítjuk az arcunkat)
Ránézett a mamája, (szemöldökünkhöz tartjuk kezünket, kukucskálunk)
Nem ismert a fiára (rázzuk a kezünket, fejünket)
Becsukta a kemencét (egyik kezünkkel "becsukjuk" az ajtaját)
Jól megszidta kis Bencét. (felemelt mutatóujjunkkal dorgáló mozdulatot teszünk)


Sim-sum fúj a szél (felemelt karral hajlongunk)
Ez a kis fa jaj de fél (összehúzzuk magunkat)
Minden ága megremeg (karjainkat remegtetjük)
A levele lepereg (ujjainkat mozgatva lefelé hajtjuk karunkat)
Ej-haj, semmi baj (fejünket rázzuk)
Újra zöldül majd a gally (karunkat széttárjuk, mintha a fa lombját mutatnánk)

Kedvenc ujjszámolós mondókáink

Ez a malac piacra megy,
ez itthon marad,
ez kap finom pecsenyét,
ez semmit se kap,
ez a malac visít nagyot:
Ui, ui, éhes vagyok!

Hüvelykujjam almafa,
mutatóujjam megrázta,
középső ujjam felszedte,
gyűrűsujjam hazavitte,
a kisujjam mind megette,
megfájdult a hasa tőle!

Ez elment vadászni,
ez meglőtte,
ez hazavitte,
ez megsütötte,
ez az icike-picike mind megette!

Kedvenc cirógatós mondókáink

Cicuska, macuska,
mit főztél, Katuska?
Kevertem babocskát,
sütöttem pampuskát.
Ide raktam, oda raktam,
utoljára jól bekaptam.
(Az első két sornál jobbról-balról végigsimítjuk az arcát, a második kettőnél tenyerén kavargatunk az ujjunkkal, a következőnél kezünkbe zárjuk az ő kezét és ide-oda lendítjük, végül úgy teszünk, mintha be akarnánk kapni a kezét.)

Ciróka, maróka, mit főztél?
Kását.
Hová tetted? Pad alá.
Megették a kiscicák!
(Ölbe vesszük a gyereket, velünk szemben ül. Megfogjuk mind a két kezét és azzal simogatjuk egyszer az ő arcát, aztán a sajátunkat.)

Kedvenc lépegetős mondókáink

Egy-kettő-három-négy,
Te kis cipő, hová mégy?
Kipp-kopp, kopogok,
Óvodába indulok.

Aki nem lép egyszerre,
nem kap rétest estére.
Pedig a rétes nagyon jó,
katonának az való.

Jár a baba, jár,
mint egy kiskirály.
szedegeti a lábát,
koptatja a bocskorát.

Kedvenc rajzolós mondókáink

Pont, pont, vesszőcske,
készen van a fejecske.
Kicsi nyaka, nagy a hasa,
készen van a török basa.

Kerekítek kereket,
alája meg még egyet.
Tetejébe két egyest,
alája egy farkinca,
készen van a kiscica.

Kedvenc állatos mondókáink

Csip-csip-csóka,
vakvarjúcska,
Komám asszony kéreti a szekerét,
Nem adhatom oda,
Tyúkok ülnek rajta,
Hess, hess, hess.

Azt mondják a cinegék,
itt a tavasz, nyitni kék.
Kék ibolya, gyöngyvirág,
csupa öröm a világ!

Ha én cica volnék,
száz egeret fognék.
De én cica nem vagyok,
egeret sem foghatok.

Kedvenc altatós mondókáink

Holdfény ragyog odakint,
ablakodon betekint.
Rád nevet a holdsugár,
kis Marika, aludjál.

Álmodjál szépeket,
aranyos meséket,
tündér öltöztessen,
angyal simogasson,
aranyos pillangó
kocsija ringasson.

Aranykertben aranyfa,
aranymókus alatta.
Aranybaba szundikál,
aranyszúnyog muzsikál.

parton ül a két nyúl

Osvát Erzsébet Április

anyáknapi mondóka

Édesanyám tulipánfa,
áldott legyen minden ága,
Ezt kívánja kis virága,
ágán nevelt tulipánja.

József Attila Anyám

Zelk Zoltán Micsoda madár

[h=2]Várnai Zseni: Szeretni[/h]

Bartos Erika Apával a Holdon /Apák napjára

Az én fiamnak ez is nagyon tetszett:


Gazdag Erzsi: A kiskakas rézgarasa
Elgurult egy rézgaras.
Fölkapta egy kis kakas.
Ha fölkapta, jól tette,
a bögyébe betette.
De a bögye kidobta,
mérges lett a kakasra.
Összeszidta a kakast:
"Búzát adjál, ne garast!"
Kis kakas a piacon
búzát vett a garason.
Ezt adta a begyének,
most már békén megélnek.

Szalai Borbála: Darázs

Nem visznek a
darazsak
fullánkjukon
parazsat...
De ha megcsíp
a darázs -
éget az, mint
a parázs!...

Csanádi Imre: Levél söprő

Köd szitál,
hull a dér,
lepörög
a falevél:
földre szökik, szemétnek,
aki éri, ráléphet, -
sziszegő szél
söpri-hajtja,
hullongó hó
betakarja.

Kányádi Sándor: Nyári alma üla fán
Nyári alma ül a fán,
fa alatt egy kisleány.
Néz a kislány föl a fára,
s le az alma a kislányra.
Nézi egymást mosolyogva:
lány az almát, lányt az alma.
Gondolkozik, mit tehetne,
áll a kislány lábujjhegyre,
nyúlánkozik, ágaskodik,
ugrik, toppan, kapaszkodik.
De az alma meg sem moccan,
csak mosolyog a magasban.
És a kislány pityeregve
csüccsen, huppan le a gyepre.
Lomb közt szellő szundít csendben,
de a sírásra fölserken,
sajnálkozva néz a lányra,
és az ágat meglóbálja.
S hull az alma, örömére,
pont a kislány kötőjébe.