Vicces versek

A vers nem tőlem származik, de szívemben őrzöm. Egy nagyon kedves barátom írta diákkorunkban:

Az előbb még volt ihletem,
Most már nincsen semmi.
Furcsa, hogy egy versnek
Így kell megszületni....
 
Régen az Istvánt csak úgy hívták, hogy a sok holdas Pista
a nevével kezdődött az első kuláklista.
Hogyha feldühödött rögtön ütött vakon,
a TSZ agitátort kidobta az ablakon.
Előbb ütött ő, majd az utolsó órája,
két héten át így siratta a párja:
Én tettelek a sírba, majd a verebek szánják!
Megmondtam neked, addig jár a korsó a szádhoz, míg a fejedhez nem vágják!
Így siratta a férjét a szerető asszony,
azt sem tudta szegény, holnap kivel ..... (éljen)
 
József Attila nyomán kicsit másként
Mama

Már egy hete csak a mamára gondolok,
mindig meg megállva.
Nyikorgó kosárral ölében a Julius Meinl-be ment serényen.
Sok jómódú ember volt a boltban.
Ordítottam!Mit keres ő ottan??!! Hagyja a Pick szalámit másra,még majd rászokik a lopásra!
Csak ment és válogatott némán. Rá is szóltak:-Drága lesz az vénlány!
Büszkén tartott a vén karocska,zacskó tyúknyakat a magosba.
Nem nyafognék,de most már késő.
Most látom milyen óriás ő.
Julius Meinl-be jár fenn az égen,s Pick szalámit tart a kezében.
 
Az alábbi versikét egy osztálytársam írta még iskolás korunkban, úgy 25 éve egy unalmas órán.Szerintem nagyon jól sikerült kis firka.

Poroszkálj csak oroszlán,
Nem is vagy te gonosz tán,
Nézd mily rendes, mócsingmentes,
Húst küldött a hentes.
 
Mai családi kör

Reggel van, reggel van, mindenki ideges.
Ház ura üvöltve tiszta zoknit keres.
Feketés csészével boglya fejű asszony,
Ajánlja az égnek, hogy rája rogyasszon.​

Mintha szélből volna a nagylánynak lába,
Sebesen bevonul a fürdőszobába.
Hosszú perceken át pingálja a szemét,
Testvéröccse ordít: - Gyere ki, te szemét!​

Konyha melegében jó pirítós mellett
Nagymama mosolyog, ahogy tőle telhet.
Min vigyorog mama? - kérdezi a veje,
Csupa borotvahab összevagdalt feje.​

Wc-be zárkózik a legkisebbik gyermek,
Most írja a leckét - na még csak ez kellett.
Ajtó előtt jár a család furcsa táncot,
Szemük szikrákat szór, arcuk sok-sok ráncot.​

Mire a rádió mondja a hét tizet,
Elromlik a bojler, nem ad meleg vizet.
Az asszony begörcsölt kezekkel mosogat,
Férje jeges vízben sziszegve mos fogat.​

A nagylánynak immár fél keze kabátban,
A másikban pöttyös kakaós pohár van.
Le is önti rögvest frissen mosott blúzát,
S kabátján vastagon megkent kiflit húz át.​

Az utcáról szalad vissza a ház ura,
Lábán cipő helyett megszokott papucsa.
A reggel számára eléri a csúcsát,
A cipőben megleli elveszett slusszkulcsát.​

Reggel van, reggel van, ideges mindenki,
Az asszony is elment nincs már otthon senki,
Bevetetlen ágyon gyűrött párna feszít,
És a WC-tartály sistereg egy picit...​

Ismerős
 
Uff-uff, szól a néma indián,
S elvágtat rég megdöglött lován.
Előveszi otthon hagyott pisztolyát,
S lelövi kopasz barátja haját.
 
Este van, este van zörög a haraszt,
Ablakom előtt megáll egy paraszt.
Körülnéz, lekuporodik,
A kú.va Isten b.ssza már meg, hát nem oda szarik!
 
Volt egyszer egy ember, kellett neki szarnia,
Rohant, szaladt, ahogy csak bírt a budira.
Szakadt róla gatya, ing,
S lett belőle egy nagy fing.
 
Ej, de nehéz dolog a ponttyal csókolózni!
Nemcsak mer' a pontynak túl kicsi a szája,
Hanem mer' a ponty az nyálkás, undorító.
Kihányja a belét, aki megpróbálja.
 
Oldal tetejére