I
ionon
Vendég
Gólyának ki hoz gyermeket egy pici utalás lehetett volna rá, de szuper volt soha nem feledem.
Zorba a Buddha – az egyén felébredése.
- Téma inditó shanti
- Kezdés dátuma
No hát, és csak azért is... Kedves Mester! 
Még hogy személyi kultusz?! Egy frászt! Mindössze munkaköri kötelességből elkövetett, eccerű hivatali megszólítás..., mely - az igencsak szigorúan összeállított - munkaköri leírásom alapján..., az Önnek hivatalosan kijáró titulus.
Ne má minden miatt..., még a sejtései okán is... a munkakörileg Ön alá beosztott, és serényen tevékenykedő főfordítót tegye felelőssé...
Egyébiránt... persze jogában áll tiltakozni! Fellebbezési igényével lesz szíves a megfelelő -, azaz a területileg illetékes - Felettes Szervhez fordulni.
Továbbá felhívom szíves figyelmét, hogy amíg ez ügyben a hivatkozott Szerv által meghozott, jogerőre emelkedett illetve végrehajtó erejű határozatot nem kapok kézhez, addig kénytelen leszek a fenti megszólítást alkalmazni... Önnel kapcsolatban... Ellenkező esetben ugyanis, a munkafegyelem megsértéséről lenne szó... részemről ugye... Kedves Mester...
Szövegében a megfelelő részt aláhúzással jeleztem... No, legalább ez a sejtése helytálló...
Mivel magam részéről nem tartom elfogadhatónak a konfekció válaszokat... természetesen... és minden téren fontosnak tartom a személyes tapasztalást...
És akár "tudósok" véleményeit, felméréseit is határozottan visszautasítom, kiváltképp akkor, ha azok szöges ellentétben állnak saját tapasztalataimmal.
Nos, Ön talán nem találta elég meggyőzőnek... az ott elhangzott állításomat... ? Avagy... nem hiszi tapasztalataimat...?
Hát... eddigi vizsgáim alkalmával, póttétel... nem került szóba. Tán ezért is kívánom tapasztalattá tenni... a megfelelő tanári kar... és persze hozzáértő vizsgabizottság előtt... hogy milyen is valójában kihúzni... a póttételt... A legközelebbi vizsgán... kipróbálom...
A legnagyobb tiszteletlenséggel... Mesterre felnézésileg...
A főfordító
Ez a megszólítás már már személyi kultuszt sejtet...
Még hogy személyi kultusz?!
Egy frászt! Mindössze munkaköri kötelességből elkövetett, eccerű hivatali megszólítás..., mely - az igencsak szigorúan összeállított - munkaköri leírásom alapján..., az Önnek hivatalosan kijáró titulus. Ne má minden miatt..., még a sejtései okán is... a munkakörileg Ön alá beosztott, és serényen tevékenykedő főfordítót tegye felelőssé...
Egyébiránt... persze jogában áll tiltakozni!
Fellebbezési igényével lesz szíves a megfelelő -, azaz a területileg illetékes - Felettes Szervhez fordulni.Továbbá felhívom szíves figyelmét, hogy amíg ez ügyben a hivatkozott Szerv által meghozott, jogerőre emelkedett illetve végrehajtó erejű határozatot nem kapok kézhez, addig kénytelen leszek a fenti megszólítást alkalmazni... Önnel kapcsolatban... Ellenkező esetben ugyanis, a munkafegyelem megsértéséről lenne szó... részemről ugye... Kedves Mester...
Mert ugye a főfordító Monica kedveli a tapasztalati utakat...ha jól sejtem...vagy nem?
Szövegében a megfelelő részt aláhúzással jeleztem... No, legalább ez a sejtése helytálló...
Mivel magam részéről nem tartom elfogadhatónak a konfekció válaszokat... természetesen... és minden téren fontosnak tartom a személyes tapasztalást...
És akár "tudósok" véleményeit, felméréseit is határozottan visszautasítom, kiváltképp akkor, ha azok szöges ellentétben állnak saját tapasztalataimmal. Nos, Ön talán nem találta elég meggyőzőnek... az ott elhangzott állításomat... ?
Avagy... nem hiszi tapasztalataimat...? ..a póttétel húzásnak is megvan a maga tapasztalata...
Hát... eddigi vizsgáim alkalmával, póttétel... nem került szóba. Tán ezért is kívánom tapasztalattá tenni... a megfelelő tanári kar...
és persze hozzáértő vizsgabizottság előtt... hogy milyen is valójában kihúzni... a póttételt... A legközelebbi vizsgán... kipróbálom... A legnagyobb tiszteletlenséggel... Mesterre felnézésileg...
A főfordító
Bár nem hivatalosan, mert annak útjait-módjait én hivatalból nem ismerem
, de szeretném megköszönni ezeket a szemtelenül kedves szavakat. "Háromszor fizeti Kendnek ezt Ludas Matyi vissza!"kisskisskissCsillagvirág
Gondoltam erre én is, de aztán jött a felismerés...
Mégpedig az, hogy a gólya is a teremtés része...mindig volt...van ...és lesz is...állandó feladatkörrel..
Tehát a gyerekeimnél...tovább erősítem a ...gólya hozza ..storyt..
a felhomályosult Apa
Kiváncsi voltam, miért éppen a gólya hozza.... Lehet,hogy ti már tudjátok, de azért idemásolom röviden, mit találtam...
<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CKriszti%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <o:OfficeDocumentSettings> <o:TargetScreenSize>1024x768</o:TargetScreenSize> </o:OfficeDocumentSettings> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:inherit; panose-1:0 0 0 0 0 0 0 0 0 0; mso-font-alt:"Times New Roman"; mso-font-charset:0; mso-generic-font-family:roman; mso-font-format
ther; mso-font-pitch:auto; mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;} @font-face {font-family:Times; panose-1:0 0 0 0 0 0 0 0 0 0; mso-font-charset:0; mso-generic-font-family:roman; mso-font-formatther; mso-font-pitch:auto; mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0mm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:inherit; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:72.0pt 90.0pt 72.0pt 90.0pt; mso-header-margin:36.0pt; mso-footer-margin:36.0pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0mm 5.4pt 0mm 5.4pt; mso-para-margin:0mm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> A<o></o>
Szentlélek, a szellem realitásának képe régi idők óta minden mitológiában vagy <o></o>
képzőművészeti alkotásban a fehér madár, a hattyú, a galamb és a gólya volt.<o></o>
Mindig általa jött létre kapcsolat a szellemi és a földi világ között. Így van ez a <o></o>
gyermek születése és a gólya összekapcsolásában is, melyben kozmoszból <o></o>
közeledő lélekre utaltak…, ami a földön testet ölt...<o></o>
A gólyát az ősmagyar mitológia jósmadárnak és tűzmadárnak tartotta. A törökök szent madara. A szlávok istenmadara. Hitük szerint: segít élménnyé tenni a szülés folyamatát. Kelepelésekor a szent tánc ősi misztériumát jeleníti meg, mellyel ősi erőket és energiákat lehet megidézni.
Úgy tartják, áldás száll a házra, melyen gólya fészkel.<o></o>
A gólya az új születésének legősibb és legerőteljesebb szimbóluma.<o></o>
A római mitológiában Júnónak, - az otthon, a gyerekek és a családi hűség istennőjének - szent madara.
Hm?!
Csillagvirág
<o>
</o>
<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CKriszti%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <o:OfficeDocumentSettings> <o:TargetScreenSize>1024x768</o:TargetScreenSize> </o:OfficeDocumentSettings> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w
unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:inherit; panose-1:0 0 0 0 0 0 0 0 0 0; mso-font-alt:"Times New Roman"; mso-font-charset:0; mso-generic-font-family:roman; mso-font-formatther; mso-font-pitch:auto; mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;} @font-face {font-family:Times; panose-1:0 0 0 0 0 0 0 0 0 0; mso-font-charset:0; mso-generic-font-family:roman; mso-font-formatther; mso-font-pitch:auto; mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0mm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:inherit; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-bidi-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:72.0pt 90.0pt 72.0pt 90.0pt; mso-header-margin:36.0pt; mso-footer-margin:36.0pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0mm 5.4pt 0mm 5.4pt; mso-para-margin:0mm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> A<o></o>Szentlélek, a szellem realitásának képe régi idők óta minden mitológiában vagy <o></o>
képzőművészeti alkotásban a fehér madár, a hattyú, a galamb és a gólya volt.<o></o>
Mindig általa jött létre kapcsolat a szellemi és a földi világ között. Így van ez a <o></o>
gyermek születése és a gólya összekapcsolásában is, melyben kozmoszból <o></o>
közeledő lélekre utaltak…, ami a földön testet ölt...<o></o>
A gólyát az ősmagyar mitológia jósmadárnak és tűzmadárnak tartotta. A törökök szent madara. A szlávok istenmadara. Hitük szerint: segít élménnyé tenni a szülés folyamatát. Kelepelésekor a szent tánc ősi misztériumát jeleníti meg, mellyel ősi erőket és energiákat lehet megidézni.
Úgy tartják, áldás száll a házra, melyen gólya fészkel.<o></o>
A gólya az új születésének legősibb és legerőteljesebb szimbóluma.<o></o>
A római mitológiában Júnónak, - az otthon, a gyerekek és a családi hűség istennőjének - szent madara.
Hm?!
Csillagvirág<o>
</o>
Kiváncsi voltam, miért éppen a gólya hozza.... Lehet,hogy ti már tudjátok, de azért idemásolom röviden, mit találtam...
<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CKriszti%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <o:OfficeDocumentSettings> <o:TargetScreenSize>1024x768</o:TargetScreenSize> </o:OfficeDocumentSettings> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w
Szentlélek, a szellem realitásának képe régi idők óta minden mitológiában vagy <o></o>
képzőművészeti alkotásban a fehér madár, a hattyú, a galamb és a gólya volt.<o></o>
Mindig általa jött létre kapcsolat a szellemi és a földi világ között. Így van ez a <o></o>
gyermek születése és a gólya összekapcsolásában is, melyben kozmoszból <o></o>
közeledő lélekre utaltak…, ami a földön testet ölt...<o></o>
A gólyát az ősmagyar mitológia jósmadárnak és tűzmadárnak tartotta. A törökök szent madara. A szlávok istenmadara. Hitük szerint: segít élménnyé tenni a szülés folyamatát. Kelepelésekor a szent tánc ősi misztériumát jeleníti meg, mellyel ősi erőket és energiákat lehet megidézni.
Úgy tartják, áldás száll a házra, melyen gólya fészkel.<o></o>
A gólya az új születésének legősibb és legerőteljesebb szimbóluma.<o></o>
A római mitológiában Júnónak, - az otthon, a gyerekek és a családi hűség istennőjének - szent madara.
Hm?!
<o>
</o>
Megerősítettél
...köszönöm.
I
ionon
Vendég
<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CUser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wKiváncsi voltam, miért éppen a gólya hozza.... Lehet,hogy ti már tudjátok, de azért idemásolom röviden, mit találtam...
<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CKriszti%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <o:OfficeDocumentSettings> <o:TargetScreenSize>1024x768</o:TargetScreenSize> </o:OfficeDocumentSettings> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w
Szentlélek, a szellem realitásának képe régi idők óta minden mitológiában vagy <o></o>
képzőművészeti alkotásban a fehér madár, a hattyú, a galamb és a gólya volt.<o></o>
Mindig általa jött létre kapcsolat a szellemi és a földi világ között. Így van ez a <o></o>
gyermek születése és a gólya összekapcsolásában is, melyben kozmoszból <o></o>
közeledő lélekre utaltak…, ami a földön testet ölt...<o></o>
A gólyát az ősmagyar mitológia jósmadárnak és tűzmadárnak tartotta. A törökök szent madara. A szlávok istenmadara. Hitük szerint: segít élménnyé tenni a szülés folyamatát. Kelepelésekor a szent tánc ősi misztériumát jeleníti meg, mellyel ősi erőket és energiákat lehet megidézni.
Úgy tartják, áldás száll a házra, melyen gólya fészkel.<o></o>
A gólya az új születésének legősibb és legerőteljesebb szimbóluma.<o></o>
A római mitológiában Júnónak, - az otthon, a gyerekek és a családi hűség istennőjének - szent madara.
Hm?!
<o>
</o>
unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Van egy gólyás történetem ahol dolgozom ott van a történés. A gólya mindig leszarta a tetőt igen haragudott a tulaj érte munka közben mikor megint észre vette a gólyát igen mérges volt olyan viccből de komolyan mondtam neki gyerők fog születni. Elhessegette a gondolatot na nekik már nem lesz gyerekük. Telik az idő vagy két hét megint ott a gólya a főnők igen mérges megint mondom a fenti szavaimat csak lősz gyerők de mondja biz itt nem lesz nem lehet. Az események múltak az idő telt és olyan időben gyerek született és talán akkor fogant mikor a beszélgetés folyt bele fért pont a történésbe. Mondja valaki hogy nem a gólya hozza a gyerekőt s főleg ha én bele pofázok mindenbe még gyermek születik ha nagyon sokszor mondom? kiss
<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CUser%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w
Teccik
egy kis filozófálgatás...
........sziasztok, szia shanti
én úgy hiszem,hogy a 'karma' nem előre megírt valami,hanem jelentésével egyezően ok-okozat. Tehát jelen életedben nem előre predesztinált dolgokkal kell találkoznod,szembesülnöd és megoldanod/vagy kikerülnöd őket-hanem te magad vagy vagy a 'felelős' a szembejövő problémákért. A feladatod pedig az,hogy megértsd és meglásd az összefüggéseket az adott eseményhez vezető összetevők kuszaságában.Ha ezt sok élet alatt minden lehetséges problémával megtetted,elmondhatod,hogy megvilágosodtál!
...azt gondolom, ha konkrét célja lenne az életünknek, erről előbb vagy utóbb informálódnánk, tudomást szereznénk,... szerintem az élet célja maga az élet, ...hogy milyen feladatunk van? szerintem semmilyen, a feladat megintcsak maga az élet, más topikokban lehet nagyon jó példákat látni különböző feladatstruktúrákra pl. pitti az élet a halál után c topikban írta:
...és ha menet közben kérdések merülnének fel benned, hogy jó uton haladsz e, ez vajon tényleg a sorsom ??... akkor azt gondolom a a válasz is egyből megjelenik érzés(ek) formájában...
...de itt jön a legnagyobb dilemma, amivel a legtöbb ember találkozik élete során : a "feladat megoldások után" vajon amit érzek az most jó, avagy rossz ?? ki vagy(mi) az aki(ami) eldönti, hogy a "feladatok megoldása" az vajon jó vagy rossz ?? ha nem vagyunk egyformák, akkor hogyan akarjuk "mérni" egyáltalán a feladatok elvégzésére adott reakcióinkat ??? ha netán megint felbukkan ugyan az a "feladat" vagy "szituáció" akkor biztos vagy benne, hogy az előző megoldásod hibás volt és azért találkozol vele újra ??? hiszen ugyanarra a megoldásra az emberek egy része így a másik meg úgy reagál...
...úgy gondolom,
A hozzászólásom az idézet elejére került véletlenül...
Szia!
Akkor ez egy megoldandó probléma lehet..Neked....pontosan az, hogy vajon hogyan kerüljön ki az idézetből a szöveg???
(Próbáld a zárójelek plusz quote korlátok közül kiemelni a szöveget amit irtál..)
Nehogy már egy következő Életben is ezzel kelljen szembesülnöd....Látod itt is alakulhat a Karmád..
..ha hiszel benneüdv:ashanti
Még hogy személyi kultusz?!
Mivel magam részéről nem tartom elfogadhatónak a konfekció válaszokat... természetesen... és minden téren fontosnak tartom a személyes tapasztalást...
Nos, Ön talán nem találta elég meggyőzőnek... az ott elhangzott állításomat... ?
Hát... eddigi vizsgáim alkalmával, póttétel... nem került szóba. Tán ezért is kívánom tapasztalattá tenni... a megfelelő tanári kar...
Immáron ezután a hozzászólás után ...pótételsorról beszélünk
....tudatosan..ugye....meg engedetlenségi mozgalomról...Alapból úgy vagyok összerakva, hogy nem hiszek el semmit....tapasztalati úton meggyőzhető vok....Nos, Ön talán nem találta elég meggyőzőnek... az ott elhangzott állításomat... ?
sántitó
ui:Munkaköri leírása módosítás alatt...
Kommoan mondom, Drágáim, ehhez a tudományos szemszögből is oly' alaposan alátámasztott, és több nézőpontból is kellőképpen körüljárt gólya sztorihoz... hát nekem - személy szerint - még fel kell nőnöm... Én eddig aszittem...
No, hogy saját sejtésemet némileg alátámasszam, mintegy cáfolandó a gólya mesét, íme egy kis történet, melyből kiderül... maga a igazság... (méghogy gólya... )
Az elbeszélés Poggio Bracciolini tollából származik... <o></o>
<o></o>
"Első történet: egy gaetabeli szegény hajósról<o></o>
<o></o>
A kevésbé tehetős gaetabeliek jobbára a hajózásból élnek. Egy közülük való, meglehetősen szegény hajós, amikor haszonszerzés céljából sokféle helyre hajózott, otthon hagyta fiatalka feleségét és nyomorúságos ingóságait, ám öt esztendő multával hazatért. A hajóról azon nyomban felesége látására sietett, aki férje ily kései visszatértét már reménytelennek tartva mással adta össze magát.
<o></o>
Amikor hazaért és belépett, elámult, hogy egykor düledező háza ragyogóan fel van újítva, s kérdezgette az asszonyt, miképpen lehet, hogy a rozoga viskóból ilyen remek lakás lett. A feleség azonnal válaszolt: azt állította, hogy mindez isten jóságának köszönhető, aki senkiről nem feledkezik meg. „Áldassék az Úr, amiért jótéteményeiben ily kegyes volt hozzánk!” – mondta a férj.
<o></o>
Miután körülnézett, észrevette, hogy a hálószobában egy díszesebb ágy van, ragyogó bútorok, amilyeneket az asszony saját erejéből aligha szerezhetett volna. A feleség a szerzeményt illetően ismét isten jóságára hivatkozott, a férj pedig ismét hálát adott az Úrnak, amiért ilyen bőkezű volt hozzájuk.
<o></o>
S ez így ment tovább, amint csak a férj valami újat vagy szokatlant vett észre, a feleség rögvest azt szajkózta, hogy az a jóisten ajándéka, a férj pedig nem győzte csodálni az isteni gondviselés mértéktelenségét. <o></o>
Ekkor betoppant egy aranyos, négyéves forma fiúcska, aki, mint ahogy az a gyermekek szokása, az anyjával kezdett incselkedni.
Amikor a férj megkérdezte, kié a gyerek, a nő azt mondta, hogy az övé. Az ámuló férj kérdésére, mely azt firtatta, hogyan foganhatott meg a gyerek az ő távollétében, az asszony megint isten bőkezűségével hozakodott elő.
<o></o>
A férj, aki már méltatlankodni kezdett, hogy az isteni kegy még a gyermeknemzésre is kiterjed, így szólt:<o></o>
„Mérhetetlen hálát adok az Úrnak, aki éjjel-nappal a mi gondjainkon töri a fejét!” Az Úr mintha kissé eltúlozta volna a dolgot, gondolta emberünk, hogy távollétében még a gyermeknemzésbe is besegített."
<o></o>
<o></o>
[FONT="]<o>
</o>[/FONT]
Én eddig aszittem... No, hogy saját sejtésemet némileg alátámasszam, mintegy cáfolandó a gólya mesét, íme egy kis történet, melyből kiderül... maga a igazság...
(méghogy gólya... )Az elbeszélés Poggio Bracciolini tollából származik... <o></o>
<o></o>
"Első történet: egy gaetabeli szegény hajósról<o></o>
<o></o>
A kevésbé tehetős gaetabeliek jobbára a hajózásból élnek. Egy közülük való, meglehetősen szegény hajós, amikor haszonszerzés céljából sokféle helyre hajózott, otthon hagyta fiatalka feleségét és nyomorúságos ingóságait, ám öt esztendő multával hazatért. A hajóról azon nyomban felesége látására sietett, aki férje ily kései visszatértét már reménytelennek tartva mással adta össze magát.
<o></o>
Amikor hazaért és belépett, elámult, hogy egykor düledező háza ragyogóan fel van újítva, s kérdezgette az asszonyt, miképpen lehet, hogy a rozoga viskóból ilyen remek lakás lett. A feleség azonnal válaszolt: azt állította, hogy mindez isten jóságának köszönhető, aki senkiről nem feledkezik meg. „Áldassék az Úr, amiért jótéteményeiben ily kegyes volt hozzánk!” – mondta a férj.
<o></o>
Miután körülnézett, észrevette, hogy a hálószobában egy díszesebb ágy van, ragyogó bútorok, amilyeneket az asszony saját erejéből aligha szerezhetett volna. A feleség a szerzeményt illetően ismét isten jóságára hivatkozott, a férj pedig ismét hálát adott az Úrnak, amiért ilyen bőkezű volt hozzájuk.
<o></o>
S ez így ment tovább, amint csak a férj valami újat vagy szokatlant vett észre, a feleség rögvest azt szajkózta, hogy az a jóisten ajándéka, a férj pedig nem győzte csodálni az isteni gondviselés mértéktelenségét. <o></o>
Ekkor betoppant egy aranyos, négyéves forma fiúcska, aki, mint ahogy az a gyermekek szokása, az anyjával kezdett incselkedni.
Amikor a férj megkérdezte, kié a gyerek, a nő azt mondta, hogy az övé. Az ámuló férj kérdésére, mely azt firtatta, hogyan foganhatott meg a gyerek az ő távollétében, az asszony megint isten bőkezűségével hozakodott elő.
<o></o>
A férj, aki már méltatlankodni kezdett, hogy az isteni kegy még a gyermeknemzésre is kiterjed, így szólt:<o></o>
„Mérhetetlen hálát adok az Úrnak, aki éjjel-nappal a mi gondjainkon töri a fejét!” Az Úr mintha kissé eltúlozta volna a dolgot, gondolta emberünk, hogy távollétében még a gyermeknemzésbe is besegített."
<o></o><o></o>
[FONT="]<o>
</o>[/FONT]
I
ionon
Vendég
Hát az úr ott a függöny mögött már csak tud ilyeneket tenni. Szép történet
Jaja! Magam is így gondolom. A fáma - sajnálatos módon - tovább nem szól, pedig igencsak kíváncsi lettem vóna a folytatásra...... ekkor betoppanék a ház új ura...
és megcsókolván az Ő asszonyát...
I
ionon
Vendég
A történelemben volt ilyen és tán a mai világunkban is két férfi egy nő és éltek szerelemben megbecsülésben.
... ekkor betoppanék a ház új ura...
Immáron ezután a hozzászólás után ...pótételsorról beszélünk
Főnök, Ön kényeztet engem...
Hát szabad az ilyet...? No de itt aztán már... mély felháborodásomnak köll hangot adjak...! Az engedetlenség alaptermészetem... Idáig sitmmt. De hogy egy személyben még mozgalom is legyek... engedetlenségileg...?!
Azt má nem! Elég számomra a főfordítási tevékenység... ami ölég melós, valljuk be... főleg egy ilyen főnökkel a hátam mögött... avagy fejem fölött..., mint amilyen a shántitó-billegő Mester... Helyes... Ezek szerint Ön naon is jól van összerakva...
tapasztalati úton meggyőzhető vok....
Nos, akkor a legközelebbi munkaértekezletünk alkalmával - tapasztalataimat megosztandó - Ön elé tárom az összes bizonyítékomat, hogy saját bőrén is megtapasztalhassa... állításom illetőleg tapasztalatom valóságosságát... A kérdéses témakörben... ugye... Bővített kiadású munkakörimet - melyet ezúton is köszönök Önnek - már kézhez kaptam, és mivel azt az eszközölt kiegészítésekkel együtt, akaratommal mindenben egyezőnek véltem, így aláírásommal már szentesítettem is...
Felnézésileg... a főfordító...
Hát... nem rossz egy ilyen felállás...
Sőt...! Csak azt nem tudom, hogy a gyűrűm párja (értsd férj) mit szóna hozzá...?! Illetve... tudom...
I
ionon
Vendég
Kedves ha elnézem azt a sok megcsalatást mind két részről már benne is vagyunk a történésében időben ott van csak nem hivatalosan.kissHát... nem rossz egy ilyen felállás...