Nézz a Holdra:
olyan furcsa-szép,
mint ha félig képzeletből volna!
A Hold: tükör;
benne mind a kép,
amit csak képzelsz, fordítva tündököl!
A Holdon minden fordítva van:
ami biztos itt – ott az mind bizonytalan,
a Holdon vacog és dermed, ami ég,
a Holdon tűznél is forróbb a jég,
ott az a nehéz, ami súlytalan,
de egy sóhajtásnak is súlya van!
Nézz a Holdra,
mintha álmodnád:
mintha némasága hozzád szólna.
Lépj a Holdra.
Ez a távolság,
mit lelkünk megtesz évezredek óta.
A Holdon minden fordítva van:
ami biztos itt – ott az bizonytalan:
a Holdon vacog és dermed, ami ég,
a Holdon tűznél is forróbb a jég!
Végre, végre te meg én:
siklunk – botlunk a Hold forró jegén!
A Hold tükör, a Hold titok,
amit sose láttál, itt láthatod,
ám e helyen hosszan nem időzhetsz,
mert szived sötétül és hajad ősz lesz!
Tükörbe nézni néha kell,
tükörben élni nem lehet:
ne törd, ne rejtsd pincédbe el,
de mentsd ki belőle képedet!
A Holdon minden fordítva van:
ami biztos itt – ott az bizonytalan:
a Holdon vacog és dermed, ami ég,
a Holdon a tűznél is forróbb a jég!
- Csak egy kicsit még! csak te meg én!
siklunk – botlunk a Hold forró jegén!
Fodor Ákos