Bár én sem Anthony, sem Melitta nem vagyok, de egy két apróság talán használ:
Kedves Melitta,
Egyetértek, és azt hiszem már értem Anthony ellenséges megnyilvánulását is, mert alapvetően rosszul fogalmaztam az első hozzászólásomban. Nagyon is tisztában vagyok vele, hogy az itteni diplománk semmit sem ér kint
Én inkább úgy fogalmaznék, hogy CSAK a diplománk..
Mert ha mögötte van nyugaton is értékesíthető tudás, akkor azért van alapja a pozitív hozzáállásnak.
(A papír - ahogy a matematikusok mondják: szükséges, de nem elégséges feltétel.)
, és hogy kezdetben nem fogunk tudni elhelyezkedni a szakmánkban. Azzal is tisztában vagyok, hogy mindent teljesen előlről kell kezdenünk, az egész életünket, ezt mind tudjuk és ennek tudatában döntöttünk mégis úgy, hogy el szeretnénk hagyni ezt az országot és Kanadában keresünk megélhetést és talán jobb jövőt. De ahogy látom, itt is a legális út a legnehezebb.
Elsőre. Talán.
De mindenesetre ez a járható út (amennyiben a feltételeknek megfeleltek).
Számomra a legfőbb kérdés, hogy hogyan találhatunk munkát kint, mik a szempontjai a kanadai munkáltatónak, mi alapján dönti el hogy kit alkalmaz és miért éri meg nekik külföldit felvenni ha sokkal egyszerűbb a helyieket alkalmazni? Például a férjem az építőiparban szeretne elhelyezkedni, segédmunkásként (itthon 15 év informatikai, szoftverfejlesztői gyakorlata van), hogyan tud megpályázni egy szakmunkás állást ?
Képzeld magad a munkaadó helyébe (most szándékosan torzítani fogom):
Itt ez a pasi.
Külföldi.
Volt egy jó szakmája, de otthagyta. Miért is? Biztos sikertelen volt, vagy lusta, vagy...
Ehhez (a segédmunkához) meg annyit sem ért, mint...
Te alkalmaznád a párod?
Megírja az önéletrajzát hitelesen, és beleírja hogy bár ezt csináltam eddig, de szeretnék új életet kezdeni kanadában ezért mostantól asztalos segédmunkás szeretnék lenni, amit még ugyan sohasem csináltam, de nagyon ügyes vagyok és tuti meg tudom csinálni??!
Mivel mindannyian tudjuk hogy a jelenlegi változások miatt offered job-ra van szükség ahhoz is, hogy egyáltalán beengedjenek kanadába, a gyakorlati megvalósítás az ami nagyon érdekelne, és ehhez lenne szükségem kint élő, vagy szintén külföldre készülőktől tanácsra, ötletekre. Mit hogyan csináljunk, vagy ne csináljunk, hol kezdjük a keresést, bármilyen hasznos tanácsot szívesen vennénk.
Nagyon köszönöm
Én a helyetekben megpróbálnék angol nyelvű ajánlásookat gyűjteni azoktól a cégektől, akiknek dolgozott -belefoglalva az ajánlásba az elvégzett munka minőségét, jellegét.
Aztán ezzel megpróbálnék "házalni".
(Ha pl a párod profi az adatbázis készítésben, vagy a strukturált/objektumorientált/jáva...stb programozásban - megnézném a neten, hogy Kanadában mely cégek foglalkoznak azzal a területtel é esetleg nincs e náluk igény egy +szakemberre.)
Persze, ha megcsömörlöttt az informatikától...
Rendben, így lesz
Ami pedig a semmit illeti, van házunk és van autónk, csak a ház nem a miénk hanem a banké (mostani árfolyamon), az autó pedig lassan 10 éves lesz
Akkor azért csak van valamitek
Sokaknak még egy 10 éves autó is csak álom (igaz másoknak meg rémálom).
, és pont a külföld miatt kezdtem el összeszámolni, hogy mennyi pénzt tudunk összeszedni és kivinni amiből majd a kezdeti nehézségeket fedezni tudjuk. Szóval szerettem volna összeszámolni és akkor jöttem rá, hogy tulajdonképpen semmink nincs
Amiért eddig dolgoztunk, majdhogynem egy nagy nulla és akkor keseredtem el nagyon. Persze azzal egyetértek, valamilyen szinten a mi hibánk is, mert való igaz az utóbbi néhány évben csak stagnálunk (illetve most már ez sem igaz, mert az árak drasztikus emelkedésével mi már megindultunk a lejtőn lefelé), de miután a férjemnek volt olyan időszaka, amikor 3 év alatt 3 cégnél dolgozott (évente váltott munkahelyet hogy többet tudjon keresni, míg én itthon voltam a picivel), és mind a három cég becsődölt, szóval ha egy családot kell eltartania valakinek akkor meggondolja az ember többször is hova ugraljon.
Ugyanakkor nem akarom a férjem bántani, hiszen egyikünk sem látta előre 10-15 évvel ezelőtt hogy mi lesz itt mostanra ebben az országban,
Hidd el még 5 éve sem látta szinte senki. Persze ettől még az van ami.
de én már 15 éve is elmentem volna innen, és azóta is, de a férjem nem akart. Mindig azt mondta, túl sok a veszteni valónk, itt már elértünk valamit, máshol sem kolbászból van a kerítés ésatöbbi hasonló okosságok, de eljött az a pont (nála is), hogy nem lát más kiutat mostmár
((
A baj az, hogy hiába szeretne az ember megtartani egy szintet (amit elért), ha a körülmények nem engedik.
Sokan nosztalgikusan gondolnak '89 előttre (vagy 2010 előttre, vagy...), de tudomásul kell venni, hogy a környezet megváltozott és szinte biztos, hogy még egyszer nem jön vissza ugyanaz, mert szinte csak a változás állandó.
Aki ezt el tudja fogadni és fel tudja dolgozni, az nagy valószínűséggel boldogul szinte bárhol, de ha nem, akkor nagyon nehéz lesz a helyzete.
