szerintem annyi energia van az _írásokban_, amennyit belefektetunk...-adunk neki.
- eleve már az elolvasásukhoz is kell egy kis _energia befektetés_.
--- az a jo az irásokban - ami a hátrányuk is egyben...
te bírálod oket,
és a tárgyilagos leíráson kivul - amit szolgáltatnak,
nem tudnak beleszolni a gondolat menetedbe.
nem tudnak jobban meggyozni annál, mint ami bennuk van.
szoval az élo beszélgetésnél joval kevesebb,
de orientáciora kituno.
+++++- és ha leirsz vmit, ugyan ez a helyzet...
- jobban meg tudod tartani a gondolatmenetedetedet - nem szol kozbe senki.
- aztán felteszed - és _élni kezdhet_.
teljesen mást válthat ki az - olvasoibol- mint amit eredetileg szántál nekik...
- eleve már az elolvasásukhoz is kell egy kis _energia befektetés_.
--- az a jo az irásokban - ami a hátrányuk is egyben...
te bírálod oket,
és a tárgyilagos leíráson kivul - amit szolgáltatnak,
nem tudnak beleszolni a gondolat menetedbe.
nem tudnak jobban meggyozni annál, mint ami bennuk van.
szoval az élo beszélgetésnél joval kevesebb,
de orientáciora kituno.
+++++- és ha leirsz vmit, ugyan ez a helyzet...
- jobban meg tudod tartani a gondolatmenetedetedet - nem szol kozbe senki.
- aztán felteszed - és _élni kezdhet_.
teljesen mást válthat ki az - olvasoibol- mint amit eredetileg szántál nekik...
Szerintem a megvilágosodott emberek semennyi energiát nem fektetnek,sem az irásaikban,sem a beszédeikben,és éppen ettől csodálatos,megérintő,simogató,egyszerűen TISZTA,érthető,sallangmentes,és annak érthető,aki vele megy...mert viszi az irás.
Nem tudom láttad-e már Tolle videóját? Mint ahogy Tamás mondta 4 órán át beszél,sok-sok szünettel...ami felér a világ összes szavával.
Mikor olvastam a Most hatalma könyvét,akkor úgy éreztem,hogy mindenre választ kapok,ami fontos lehet az életben.És képzeld minden egyes szavát "megrágtam" szép lassan,mint egy táplálékot,ami nélkülönözhetetlen...és igen Az volt!!! Sőt néha elég volt a kezemben tartani,és behunyni a szemem...hihetetlen erő volt benne.
És ez nem vudu,és nem fényezés,hanem a valóság.
Itt a fórumon,ami még + számomra,a tiszta önzetlen szeretet,és soha nincs miért..csak Van!kiss
A többi elgondolásoddal teljes mértékben egyet értek!!- eleve már az elolvasásukhoz is kell egy kis _energia befektetés_.
--- az a jo az irásokban - ami a hátrányuk is egyben...
te bírálod oket,
és a tárgyilagos leíráson kivul - amit szolgáltatnak,
nem tudnak beleszolni a gondolat menetedbe.
nem tudnak jobban meggyozni annál, mint ami bennuk van.
szoval az élo beszélgetésnél joval kevesebb,
de orientáciora kituno.
+++++- és ha leirsz vmit, ugyan ez a helyzet...
- jobban meg tudod tartani a gondolatmenetedetedet - nem szol kozbe senki.
- aztán felteszed - és _élni kezdhet_.
teljesen mást válthat ki az - olvasoibol- mint amit eredetileg szántál nekik...
O
oliyboty
Vendég
Hogyan tudom a beszédemet lassítani? Általában annyira fel vagyok pörögve, hogy a beszédem is felgyorsul, mintha nem lenne elég idő, hogy azt a sok gondolatot el tudjam mondani... pedig próbálok rá odafigyelni, hogy LASSAN beszéljek, végig gondoltan, de egyszerűen mind hiába..., nem igazán jó, hogy hadarok, már elnézést, hogy minősítek és Bernit se akarom vizsgálni, csak Bonira figyelni és engedni, hogy had vezessen befele, habár az elmúlt 3 napban nem tudtam úgy rád figyelni Boni, hogy teljesen, hogy elmélyedjek önmagamban, ezt éreztem is, hogy befele is figyelgettem, de kifele is, olyan megint, mintha elaludna a tudatom, kiütődne és "elfelejteném", hogy befelé utazás, befelé figyelés...
Tolle videiót elkezdtem nézni, a jelenlét művészete címet viseli és elég sokat nevetek én is, hogy tényleg basszus, szüntelenül ez játszódik le bennem..., szóval ezek a felismerések, melyeket elfelejtettem, kezdenek megint jelen lenni és rádöbbenek, hogy basszus miket csinálok már megint... Jaj meg amit észrevettem az az, hogy olyan szinten felvettem magamra az önsajnáló, áldozat egó szerepet, hogy van amikor megállás nélkül panaszkodom és panaszkodom, vagy annyira figyelmet akar az elme magának, hogy legyen az pozitív vagy negatív dolog, de újra és újra legalább 6x egymás után ismételgetem másoknak, csak mindig más megfogalmazásban..., hát ez valami szörnyű... Na jó nem minősítem, mert megint önsajnáló egóba megyek át és azonosulni fogok a szerepemmel...
pedig próbálok rá odafigyelni, hogy LASSAN beszéljek, végig gondoltan, de egyszerűen mind hiába..., nem igazán jó, hogy hadarok, már elnézést, hogy minősítek és Bernit se akarom vizsgálni, csak Bonira figyelni és engedni, hogy had vezessen befele, habár az elmúlt 3 napban nem tudtam úgy rád figyelni Boni, hogy teljesen, hogy elmélyedjek önmagamban, ezt éreztem is, hogy befele is figyelgettem, de kifele is, olyan megint, mintha elaludna a tudatom, kiütődne és "elfelejteném", hogy befelé utazás, befelé figyelés...Tolle videiót elkezdtem nézni, a jelenlét művészete címet viseli és elég sokat nevetek én is, hogy tényleg basszus, szüntelenül ez játszódik le bennem..., szóval ezek a felismerések, melyeket elfelejtettem, kezdenek megint jelen lenni és rádöbbenek, hogy basszus miket csinálok már megint...
Jaj meg amit észrevettem az az, hogy olyan szinten felvettem magamra az önsajnáló, áldozat egó szerepet, hogy van amikor megállás nélkül panaszkodom és panaszkodom, vagy annyira figyelmet akar az elme magának, hogy legyen az pozitív vagy negatív dolog, de újra és újra legalább 6x egymás után ismételgetem másoknak, csak mindig más megfogalmazásban..., hát ez valami szörnyű... Na jó nem minősítem, mert megint önsajnáló egóba megyek át és azonosulni fogok a szerepemmel... 
" Olvashatunk számunkra bármilyen jó könyvet vagy hallgathatunk hasznos előadásokat, teljesen mindegy, mert a figyelmünk ott van, ott kell tartanunk és energiát visz el tőlünk."
Ezekszerint akkor ezt Te negativ dolognak gondolod.(mar ha kategorizalni kellene).Mivel elviszi a figyelem az energiadat magadtol.Az gond ezzel a nezettel hogy abszolut kizarod az eletedbol a spontenaitast es igy marha nehez a jelenben letezned es a "csodakat" eszre venned.Gondolom - legalabbis ez jon le hsz-eidbol - az agykontroll igen nagy hatassal volt rad.Mert mindent kategorizalsz hogy ez akkor jo ha igy van ha esetleg "bekapcsol" az egom/elmem akkor mar az csak rossz lehet es vigyazni kell tole mert az nem helyes.Akkor csak arra kerlek hogy menjel fel a youtubera es nezzel meg egy Papaji felvetelt.Ez a Te logikadat kovetve igen rossz hatassal van a bensomre hiszen elvesztegetem az energiamat mert amire figyelek arra pazarolom eppen el.Legalabbis ez jon le a postodbol.Nem szabad mindent kontroll alatt tartani mert ha jobban belegondolsz akkor eljutsz oda hogy miert is akarjuk kontroll alatt a dolgokat.Pontosan azert mert ilyenkor a felelem dolgozik. Es pont ezert edzi annyira a sok kontroll az egot.Ami ellen annyira harcolsz.Es akkor vissza is kanyarodtunk a spontan letezeshez ami ugye abszolut a kontroll ellentete.Engedni a dolgokat ugy ahogy vannak.Ha en megszeretnek nezni egy Papaji videot mert belul erzem hogy szuksegem van ra akkor megteszem.Es hidd el nem lesz akkora baj belole
Ha abszolut a jo dolgokra - ha mar kategorizalunk - iranyitod a figyelmedet akkor a "rosszak" automatikusan elhalnak.Probald meg azt hogy ne foglalkozz azzal hogy mi ego es mi nem az.Mert igy sosem fogsz belole kilepni pontosabban tul rajta.Hagyadkozz a belso megerzeseidre es hidd el nem fogsz elveszni.Ha mindennap teret engedsz a spontenaitasnak akkor hatvanyozodik majd az eletedben a szinkronicitas is.Ok kezakezben jarnak.Es igy megeled a csodakat is.Amikhez abszolut nem kell a kontroll."Figyeld meg, hogyha megdicsérnek, boldog vagy, ha kritizálnak, szomorú. Ha pedig megszokod, hogy az egód kívülről kapott energiájából élsz, akkor soha se fogod megismerni a belső Énedet."
Azert azt gondolom hogy ezen mar itt mindenki tul van!Ha valaki felidegesit akkor nem megszakitom vele a kapcsolatot mert az hulye , hanem azt a kerdest teszem fel magamnak hogy mit akar ezzel megmutatni nekem maga a helyzet/szitu.Mivel a kornyezeted a belsovilagod kivetulese.
O
oliyboty
Vendég
Aztán nehogy Tolle függők legyetek!
Mondjuk az nem baj,ha mindannyiunknak ugyanaz az érdeklődési terünk.
Nem vagyok Tolle függő, sem Osho, sem Papaji, sem Boni, sem Berni függő..., ha érted mit szeretnék mondani...
na ja...és ...meg...mert...de...ha...ide...oda...mert én...meg nekem...meg így VAN...mik ezek....netán gondolatok...honnan erednek...mi az első gondolat...."Én" vagyok...minden más ebből ered....az én elkezdi szemlélni a világot...az én elkezdi begyűjteni a világ dolgait...az én megismeri a világot és alkotja az "én" valóságot...az "én" az amiből mindez megszületett...ugyan ez az "Én"...mikor újra visszatér önmagába (feloldódik)...marad a "Vagyok"-ság állapota(amit nem lehet elmagyarázni, amit nem lehet szavakkal átadni, és ez az amit érezni lehet, ott ahol már a jelen VAN)...akkor és csak is akkor beszélhetünk arról, hogy éled azt aki VAGY...addig csak éled azt amit az énről elképzeltél...és ezt is érzik az emberek...ezt nevezzük dualításnak(kettősségnek) benned...illen ez a filmes szakmakiss
...és ...meg...mert...de...ha...ide...oda...mert én...meg nekem...meg így VAN...mik ezek....netán gondolatok...honnan erednek...mi az első gondolat...."Én" vagyok...minden más ebből ered....az én elkezdi szemlélni a világot...az én elkezdi begyűjteni a világ dolgait...az én megismeri a világot és alkotja az "én" valóságot...az "én" az amiből mindez megszületett...ugyan ez az "Én"...mikor újra visszatér önmagába (feloldódik)...marad a "Vagyok"-ság állapota(amit nem lehet elmagyarázni, amit nem lehet szavakkal átadni, és ez az amit érezni lehet, ott ahol már a jelen VAN)...akkor és csak is akkor beszélhetünk arról, hogy éled azt aki VAGY...addig csak éled azt amit az énről elképzeltél...és ezt is érzik az emberek...ezt nevezzük dualításnak(kettősségnek) benned...illen ez a filmes szakmakiss
O
oliyboty
Vendég
na ja
S Boni mi van olyankor, ha olyan mélyről jövő nyugalmat érzek már 1 hete magamban, hogy szinte már kezd "zavarni"? Jó néha ezt a mélyről jövő nyugalmat, ami eláraszt bezavarja pár gondolat és frusztráltságot vált ki belőlem pár percre, miközben ott van bennem ez a nyugalom és érzem, hogy jelen van a dualitás, elég furcsa módon fejezi ki magát, nem tudom elmagyarázni, aztán elmúlik ez a zavaró dolog és megint erőteljesen ez a nyugalom van jelen..., néha már annyira mély és erős ez a nyugalom, hogy úgy érzem ettől kezdek nyugtalanná válni kicsit, mert mintha üres lennék érzelmek terén emberi kapcsolati oldalról a szeretteimet tekintve, holott ez illúzió, hamis, mert nagyon boldog vagyok, és ez a boldogság egy nagyon mély, le írni nem lehet nyugalommal van bennem jelen és nagyon erőteljes. Ez annak köszönhető, hogy vezetsz befele, mert rád irányítom a figyelmem? Egyelőre csak nyugalom van bennem, de ilyen erősen még sose volt jelen és ez furcsa, nem értem és kicsit néha ijesztő..., nem tudom, hogy ez normális? Nem vizsgáltam azóta Bernit és nem is áll szándékomban kiss
kiss...ilyenkor csak azt vizsgáld meg ki az akit kezd zavarni....ki az aki elkezdi megvizsgálni a csendet...hol zajlik mindez...észre veszed mindez a fejedben zajlik, mindez csupán gondolat...ahogy ezt felismered újra visszatérhetsz a jelenhez, ami maga a belső béke, nyugalom...ahol nincs hullámzás, ahol minden tiszta.. kivül teljesen természetes, hogy a gondolatok jönnek mennek, látni is fogod mindezt...mikor megszületik a csend, kellemes érzés tölt el...mikor igazán jelen vagy ez a belső tiszta energia belülről kezd kifelé áramolni....ezért eleinte a test nem tud vele mit kezdeni....elönti a forróság, a szív kicsit néha hevesebben ver...majd újra elmúlik, akkor meg a hiányát érzed és szeretnél vissza kerülni abba az állapotba...akkor a "hamis én" megint jelen van...hisz az "én" akar visszakerülni...az "én" kezd rajta agyalni, mit csinál rosszul...mit kéne csinálni....az "én" mindig azt kérdeti, mit kell tennem...miként létezzem....ahányszor ilyen kérdéseid bukkannak fel...tudod az "én" az aki keresi a válaszokat....az "én" pedig fogadd el nem kaphat kielégítő választ, arra ami VAN....a Van-ság, Vagyok-ság egyetlen érzése, a "LÉTEZEM"....ott nincs semmilyen kérdés...még egy pillanatra sem merül fel az a gondolat, hogy létezem-e?....ezért az "én, bármit is tapasztalt...az már nincs ott...de újra bármibe belehelyezheti magát...a nem azonosulás pedig egy ellazult állapot....semmi más mint megérkezés önmagadhoz....ahhoz senki és semmi nem kell....csak egyszerűen megkell érkezni oda ahol vagy....csak egyszerűen jelen kell lenned abban ami VAN...ezért, nekeresd a válaszokat arra, ami "már" nincs ott....arra se ami "még" nincs ott(arra meg pláne ne, hogy mi hogyan működik, mert úgy fog ahogy elgondolod
)...csak légy ITT...és MOSTkiss
O
oliyboty
Vendég
na ja
Totálisan érzem a 2 énem jelenlétét, a hamis én-t és a valódi én-t, mert össze-vissza ugrálgatok a mélyről jövő nyugalom közt és a bizonytalanság közt, nem tudom hova helyezni ezt a nyugalmat, ami mostanában átmegy kissé zavaró jellegűbe és nem tudom, hogy normális, hogy ennyire erős nyugalom van jelen már 1 hete kb? Érzem a dualitást nagyon, hogy a "2 világ" csap össze, átlépek, majd visszalépek, bár még nem vagyok teljesen jelen totálisan az itt és mostban, csak ez a nyugalom árad belőlem, eltudom engedni a nap közbeni gondolatokat, melyek eddig problémát jelentettek, bár még azért néha egyszer-egyszer azonosulok vele..., ettől a nyugalomtól kapok néha frászt úgy érzem és nem tudom miért váltja ezt ki belőlem..., olyan, mintha egy teljesen üres valamiben egyedül a nyugalom lenne jelen, de erősen... tisztára furcsa, nem értem, ismeretlen, nem tudom jó ez, vagy nem ezt kellene éreznem, normális ez, vagy velem történt valami..., tudom rengeteg kérdést tettem fel és hallom, hogy zajos vagyok már megint...
minden abból ered...abból aki valójában Vagy...teljesen természetes, hogy érzékeled, hisz a vagyok állapothoz társult az Én vagyok...az Én ebben az esetben Berni....látod és éled...de azt is tudod, Berni a felszín...a felszínt látni és érezni is teljesen természetes, mint ahogy a tenger se válik ketté----lent a mélyben csend, fent akár tombolhat is a vihar....de lent a mélyben nem érinti meg...a kérdés hol vagy Te....hol az az Én....ha ezt megtaláltad...akkor máris újra minden Egy...és hopp, megszűnik a kettősség...kiss
O
oliyboty
Vendég
Így van Boni kiss tudom, hogy a fejemben levő dolgokat zavarja ez a nyugalom és ki is zökkent, hallom, ahogy magyaráz, kezdene elbizonytalanítani és mivel tudom, felismerem, hogy ez csak a hamis én, egyből a szívemhez térek vissza valami által és elmúlik a nyugtalanság, megint ez a nyugalom van jelen..., olyan furcsa, hogy érzékelem az éneket, egyszerűen nem tudom hova tenni, de ez az erőteljes nyugalom, ami jelen vagy, az tiszta, minden pillanatban tiszta és nem pár másodpercre van jelen, van, amikor 30-40 percen keresztül érzem tök erősen, majd jön a hamis én és bezavar, akkor kicsit nyugtalan leszek, aztán ráeszmélek, hogy a fejemben levő dolgok miatt van ez és valami, mintha vezetne visszavezet a lélekhez és ott megint nyugalom kerül előtérbe erőteljesen és tart, ameddig egy újabb gondolat be nem zavar, de ezek a bezavarások rövid ideig vannak jelen..., inkább ezzel a nyugalommal nem tudok még mit kezdeni, még egyelőre nem fejlődött ki olyan szinten - úgy értem-, hogy szomjazzak rá, szomjazzak a létezésre, még csak erőteljesen van jelen és agybajt kap tőle néha az egó, a hamis én és néha egy pillanatra azonosulok is ezzel a zavaró dologgal, de utána egyből helyre áll a rend. Érzem magamban ezt az ingerültséget, ezt a merevséget, a feszültséget és nem tudok mit kezdeni vele, érzi a környezetem is és nem tudom hogy varázsoljam ki magamból, hogyan lépjek túl rajta, és azért meg pláne nem értem, mikor itt ez a nyugalom, és olyan, mintha robbannék, mintha a valódi én és a hamis én harcolna, csatázna egymással, ezért vannak kettős érzések bennem néha, olykor-olykor..., és azzal is tisztában vagyok, hogy az én keresi most is a válaszokat, a magyarázatokat, várja a visszaigazolást, hogy jól csinálja-e vagy sem. Olyan nehéz nem válaszok után kajtatni, leállni a panaszkodásokkal, mert hát azok is jelen vannak ám, bár már nem annyira drasztikusan, mint 2 hete, de azért még néha előfordul és tudom, hogy szerep és elme és figyelmet akar... De érzem, hogy még "szükségem" van arra, hogy rád irányítsam a figyelmem, még fognod kell a kezem, mert még nem állok készen, de kezdek megint az útra visszatalálni kiss
kiss...ilyenkor csak azt vizsgáld meg ki az akit kezd zavarni....ki az aki elkezdi megvizsgálni a csendet...hol zajlik mindez...észre veszed mindez a fejedben zajlik, mindez csupán gondolat...ahogy ezt felismered újra visszatérhetsz a jelenhez, ami maga a belső béke, nyugalom...ahol nincs hullámzás, ahol minden tiszta.. kivül teljesen természetes, hogy a gondolatok jönnek mennek, látni is fogod mindezt...mikor megszületik a csend, kellemes érzés tölt el...mikor igazán jelen vagy ez a belső tiszta energia belülről kezd kifelé áramolni....ezért eleinte a test nem tud vele mit kezdeni....elönti a forróság, a szív kicsit néha hevesebben ver...majd újra elmúlik, akkor meg a hiányát érzed és szeretnél vissza kerülni abba az állapotba...akkor az én megint jelen van...hisz az én akar visszakerülni...az én kezd rajta agyalni, mit csinál rosszul...mit kéne csinálni....az én mindig azt kérdeti, mit kell tennem...miként létezzem....ahányszór ilyen kérdéseid bukannak fel...tudod az én keresi a válaszokat....az én nem kaphat választ, arra ami VAN....a Van-ság, Vagyok-ság egyetlen érzése, a LÉTEZEM....ott nincs kérdés...nem merül fel a gondolat, hogy létezem-e....ezért az én, bármit is tapasztalt...már nincs ott...de újra belehelyezheti magát...az pedig egy ellazult állapot....ahhoz senki és semmi nem kell....csak egyszerűen megkell érkezni oda ahol vagy....csak egyszerűen jelen kell lenni...ezért, nekeresd a válaszokat arra, ami "már" nincs ott....arra se ami "még" nincs ott(arra meg pláne ne, hogy mi hogyan működik, mert úgy fog ahogy elgondolod
O
oliyboty
Vendég
Akkor még nem egészen találtam meg, de már közel járhatok hozzá... és lám megszólalt megint az elme...
Egyelőre nem tudok mit kezdeni a felszínnel, ahol Berni lát és érzékel dolgokat és jelen van az elme és dolgozik és azzal, ami a felszín alatt van, a nyugalommal, a békével..., elég "ijesztő", hogy ezt a két dolgot érzékelem és érzem a kettősséget, nem igen tudom leírni, furcsa nagyon és ismeretlen, nem tudok mit kezdeni vele (bár nem mintha kéne bármit is kezdeni vele, de ezt érzem jelenleg, már amikor megint ugrálgatok egyik dimenzióból a másikba ), a felszínen levő dolgok, ingerek, inpulzusok még Bernit megérintik, Berni azonosul ezekkel, lent a mélyben, hogy nem érinti meg, ezt még nem igen sikerült tudatosan, úgy, mikor totálisan jelen vagyok, felismernem, pedig tudom, hogy a felszín alatt semmi nem érinthet meg, mert ott van a valódi énem, csak hát hiába tudom elmésen, ha nem tapasztaltam meg akkor, mikor totál jelen vagyok és a felszín alatti csendben tartózkodom...
kiss...ilyenkor csak azt vizsgáld meg ki az akit kezd zavarni....ki az aki elkezdi megvizsgálni a csendet...hol zajlik mindez...észre veszed mindez a fejedben zajlik, mindez csupán gondolat...ahogy ezt felismered újra visszatérhetsz a jelenhez, ami maga a belső béke, nyugalom...ahol nincs hullámzás, ahol minden tiszta.. kivül teljesen természetes, hogy a gondolatok jönnek mennek, látni is fogod mindezt...mikor megszületik a csend, kellemes érzés tölt el...mikor igazán jelen vagy ez a belső tiszta energia belülről kezd kifelé áramolni....ezért eleinte a test nem tud vele mit kezdeni....elönti a forróság, a szív kicsit néha hevesebben ver...majd újra elmúlik, akkor meg a hiányát érzed és szeretnél vissza kerülni abba az állapotba...akkor a "hamis én" megint jelen van...hisz az "én" akar visszakerülni...az "én" kezd rajta agyalni, mit csinál rosszul...mit kéne csinálni....az "én" mindig azt kérdeti, mit kell tennem...miként létezzem....ahányszor ilyen kérdéseid bukkannak fel...tudod az "én" az aki keresi a válaszokat....az "én" pedig fogadd el nem kaphat kielégítő választ, arra ami VAN....a Van-ság, Vagyok-ság egyetlen érzése, a "LÉTEZEM"....ott nincs semmilyen kérdés...még egy pillanatra sem merül fel az a gondolat, hogy létezem-e?....ezért az "én, bármit is tapasztalt...az már nincs ott...de újra bármibe belehelyezheti magát...a nem azonosulás pedig egy ellazult állapot....semmi más mint megérkezés önmagadhoz....ahhoz senki és semmi nem kell....csak egyszerűen megkell érkezni oda ahol vagy....csak egyszerűen jelen kell lenned abban ami VAN...ezért, nekeresd a válaszokat arra, ami "már" nincs ott....arra se ami "még" nincs ott(arra meg pláne ne, hogy mi hogyan működik, mert úgy fog ahogy elgondolod
Ezt olyan szepen fogalmaztad hogy pontosan az en kokobakomba pont belefert
Nahat ilyet
Szia Berni!
Mondhatnám,hogy soha még nem voltam annyira egy hullámhosszon veled,mint ezekben az irott post-jaidban,mert nagyon furcsa,de én pontosan ezt érzem,talán
azzal a kitétellel,hogy én nem parázok annyira a változáson,mert tudom,hogy ennek biztosan igy kell lennie,és hagyom,hogy vezessen...
Nagyon jóóóó
kisskisskiss
O
oliyboty
Vendég
Berni drága....a lényeg, ne címkézd az érzéseidet...csak éld meg...bármi van engedd, de ne térj vissza hozzá...lehetetlen...az a pillanat már elmúlt....nincs ismétlés....csak hamis azonosulás...csak lazán engedd el...
Erre is felfigyeltem már Boni, hogy egyből címkézni akarom az érzéseket, a bennem levő dolgokat és mostanában már kevesebbet címkézem fel..., de ettől függetlenül ez a 2 énes dolog, hát olyan nem tudom mit kéne kezdjek vele, ha felcímkézem, ha nem címkézem fel, mintha 2 személyiségem lenne kvázi..., ha elmésen nézem a dolgokat..., wáááá, pedig nem kattantam meg, csak hát furcsa és szokatlan, nem mindennapi felismerés ez a két világ érzékelése, ami valójában még mindig egy, csak én érzékelem dualitásként, mert nagyon elhittem mindent, amit érzékeltem, láttam, hallottam, tapasztaltam eddig az elme világában...
O
oliyboty
Vendég
Nem félelem féle van bennem, na jó egy csöpnyi talán jelen van (de nem a változástól, hanem az elme parázik attól, hogy Berni eltűnik majd és megszűnik a hamis én és a valódi én lesz jelen), de leginkább az van jelen, hogy ez a dualitás és nem dualitás felismerése és nem tudod hova helyezése, hogy érzékeled, észleled, tapasztalod a felszínen végbe menő dolgokat és ami a felszínen zajlik és van amikor ez a két dolog, a felszín és a felszín alatti világ egyszerre van jelen és nagyon nem tudom mi van, nagy a káosz bennem, nem tudom hova helyezni, hogyan lehetséges ez... Egyszerűen nem értem, hogy ezt a mélyről jövő nyugalmat, ami egyébként végig itt van velem, csak kb 1 hete kezdtem el érzékelni teljesen máshogy hogy a csudába billentheti ki a felszín de úgy, hogy annyira nagy a nyugalom bennem, hogy a gondolatok ott sipákolnak, hogy valami nem oké, és próbálnak bizonytalanná tenni és kezd szó szerint zavarni ez a mérhetetlen nagy nyugalom...., majd eltelik 10-15 perc és valami vezet vissza, vagy inkább valaki (gondolom Boni és a rá irányított figyelem, már amikor tényleg rá tudok figyelni, bár sokszor elmondom magamban, azt, hogy Boni és csend, meg jelenlét és gondolom ez is segít, ha nem tudok odafigyelni úgy, hogy ne nagyon legyenek más gondolatok)? kiss és megint nyugalom van jelen és olyan letisztult nyugalom, de még szomjazás nincsen arra, hogy vissza a nyugalomba, magától történik és nem igen értem ezt az egészet. De ettől függetlenül jó érzés, bár ezt se tudom mondani, hogy jó érzés, mivel a nyugalomban mintha minden eltűnne és olyan természetes lenne, hogy van, mindenféle magyarázat, felcímkézés nélkül. Waaaa nem értem
Egyszerűen nem értem, hogy ezt a mélyről jövő nyugalmat, ami egyébként végig itt van velem, csak kb 1 hete kezdtem el érzékelni teljesen máshogy hogy a csudába billentheti ki a felszín de úgy, hogy annyira nagy a nyugalom bennem, hogy a gondolatok ott sipákolnak, hogy valami nem oké, és próbálnak bizonytalanná tenni és kezd szó szerint zavarni ez a mérhetetlen nagy nyugalom...., majd eltelik 10-15 perc és valami vezet vissza, vagy inkább valaki (gondolom Boni és a rá irányított figyelem, már amikor tényleg rá tudok figyelni, bár sokszor elmondom magamban, azt, hogy Boni és csend, meg jelenlét és gondolom ez is segít, ha nem tudok odafigyelni úgy, hogy ne nagyon legyenek más gondolatok)? kiss és megint nyugalom van jelen és olyan letisztult nyugalom, de még szomjazás nincsen arra, hogy vissza a nyugalomba, magától történik és nem igen értem ezt az egészet. De ettől függetlenül jó érzés, bár ezt se tudom mondani, hogy jó érzés, mivel a nyugalomban mintha minden eltűnne és olyan természetes lenne, hogy van, mindenféle magyarázat, felcímkézés nélkül. Waaaa nem értem Szia Berni!
Mondhatnám,hogy soha még nem voltam annyira egy hullámhosszon veled,mint ezekben az irott post-jaidban,mert nagyon furcsa,de én pontosan ezt érzem,talán
azzal a kitétellel,hogy én nem parázok annyira a változáson,mert tudom,hogy ennek biztosan igy kell lennie,és hagyom,hogy vezessen...
Nagyon jóóóó
eddig az "Én" volt a minden....az Én szemüvegén látni a világot és ezt felismerni az első lépés....elkezded megismerni....teljesen természetes, hogy az Énnel kezded...az Én a személyiségét keresi, mert nem ismeri igazán önmagát....még önmaga számára is néha meglepő dolgokat tesz, csinál, gondol vagy éppen mond....ezért önmagát másokon keresztül vizsgálja(tükör)....ami néha tetszik, néha nem....ez is teljesen normális...mikor keresi a ki vagyok Én-t...mikor először kérdezi meg önmagától, hogy akkor most mégis ki vagyok Én...akkor szólítja meg igazán IGAZ valóját...és ez a kettősség a dualitás világában élesen láthatóvá válik....így kell lennie....ha nem látod, tapasztalod a kettő közötti különbséget, nem is ismerheted fel lényed Igaz valóját...légy hálás érte...örvendj annak, aki vagy...a HÁLA az egyetlen, ami Igazán önmagaddá tesz...az az egyetlen érzés ami a szívből születik...az az egyetlen érzés, amiből megszülethet benned az IGAZ SZERETET....amiben te magad is újjá születhetsz
Hasonló témák
