.................... Most örülök,hogy a gólyatáboros dolog kipattant,mert már nagyon a züllés szélén voltak a rendezvények.A fiam nem volt, de a barátja volt meg a nagyobb lányom és elmesélték milyen beavatások vannak, amik nekem már súrolják az erkölcsösség határát! Ha nem veszel részt akkor nyuszika vagy ha részt veszel akkor ott egyensúlyozol,hogy az erkölcsöd megmaradjon és nem kívánt fotók ne készüljenek még véletlenül sem rólad. Jó lenne ha ez változna és nem arról kellejen beszélni a fiataloknak, hogy tulajdonképpen mi volt azokon a napokon,mert olyan részegek voltak,hogy semmire sem emlékeztek.
Szerintem ez nem élmény inkább aláztatás!
Ez egy nagyon fontos feladat lenne, összefogással, szülői és iskolai szinten, de erről is csak beszéd folyik, hogy így kéne, úgy kéne. Akinek van pénze, meg tudja fizetni a szakembert, vagy pályázaton nyer valamit. De ennek központi témának kellene lennie, és NEM gólyatábori szinten. Ugyanis - nem tudom, mi az oka, illetve sejtem - a gyerekek egyszerűen nem tanulnak meg nemet mondani. Biztos van mögötte rengeteg frusztráció, amit a mai kor tesz hozzá az életünkhöz, van mögötte a falkába tartozás törekvése, biztosan nagyon sok dolog van mögötte. Van mögötte szülői háttér, látom: van szülőm, aki azt hiszi, hogy jobban felnéz a gyerek rá, ha mindent megad neki, de ezek csak eszközök. Amikor megkérdezem első osztályban, hogy miért kap a gyerek karácsonyra xtízezezres okos telefont, amit fent is kell tartani, ő meg csak játékra használja, mert mi másra használná - és kérdezem ezt faluhelyen, ahonnét a gyerek egyedül soha ki nem teszi a lábát, ahol a falu egyik határától a másikig 5 perc alatt lehet eljutni, az iskolába pedig naponta be lehet telefonálni, míg a gyereknek tilos a mobilhasználat, akkor minek az elsős gyereknek mobiltelefon. Válasz: mert ..... a többieknek is van , és hátha kinevetik. Megkérdezem: Igen, és? Ezek álproblémák, de ezek szerint kezdünk élni. Nincs napirend, mert a gyerek nem akarja. Naponta megyünk a mekibe, mert a gyerek akarja. A Tesco-ban a sorok között megesszük a kiflit, mert nem bír várni a fizetésig . És biztos, hogy van iskolai vetülete is, arról is sokat lehetne mesélni, panaszkodni. De ehhez mi szoktatjuk őket hozzá, mi felnőttek, akiknek az első ezer nemmel lehetne megmutatni, hogy nem borul el a világ, ha néha nem kapod meg, amit szeretnél, vagy nem fontos, mit gondolnak erről mások - mi nem engedhetjük meg magunknak, mi nem tudjuk megcsinálni... . És mivel nem mondunk nemet, ő sem tanulja meg, hogy van ilyen szó. Vagy esetleg némi hisztivel, nyafogással, érzelmi zsarolással igenre lehet állítani. Valahol ez is ott van a háttérben, nem biztos, hogy igazam van. És akkor már fiatal felnőttként talán tudnék másképp reagálni stresszhelyzetben. Ha kinevetnek, mert én nem iszom? Na és? Ha nincs márkás farmerem? És akkor mi van? Csicskáztatni csak!!!! azt lehet, aki nem tudja, mi az , hogy nemet mondani, amit én nem akarok! Olyan nincs, hogy kötelező csicskáztatás, az biztos. Elmenni sem kötelező, részt venni sem. És biztos, hogy aki elmegy egy ilyenre, az sem fetreng mind a közhangulatért a piában a közösségépítés kedvéért. Én is voltam gólyatáborban, ott is volt piálás. Talán. Én nem tudok róla, mert nem vettem benne részt, és akkor sem érdekelt, másnak erről mi a véleménye, de mesélték, hogy volt. TUDOM, hogy ez sokkal nehezebb kérdés ennél, sokkal, sokkal többfelé burjánzanak a bajok, mint amit látunk. De ez is egy lehetséges vetülete talán.
Jó bő ízzel "felmostak" és ezzel az összes trutyit szétkenték a kövön. Az a vicces,hogy a fürdőben és a wc-ben nem is lett akkora kosz,pedig ott festettek... Hat órán át takarítottam,este tízre lettem készen. Csempénként sikáltam át mindent,rajta volt még a fúgázó anyag is,utána a kazánházat,a nappalit takarítottam...Reggelre úgy fájt minden tagom,hogy alig tudtam mozogni...
