Bátor és határozott fellépésének köszönhetően a felbecsülhetetlen értékű magyar történelmi kincsek megmenekültek a teljes pusztulástól és elhurcolástól.
1919. október 5-én a román megszálló hadsereg teherautói felsorakoztak a Nemzeti Múzeum bejáratánál, hogy a magyar történelem relikviáit őrző közintézmény kifosztása után elszállítsák a felbecsülhetetlen értékű műkincseket. Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy ekkor írta be nevét a magyar történelmi emlékezetbe. A helyszínre siető amerikai tábornok, a Szövetséges Katonai Misszió tagja egy szál lovaglóostorral a kezében kikergette a románokat az épületből, megakadályozva ezzel a múzeum kirablását.
Még aznap délután fogadta József főherceget,
A román megszállók előírták a megmaradt magyar hadikészletek azonnali átadását azzal a meghagyással, hogy a magyarok minden román követelést ellenvetés nélkül kell, hogy teljesítenek. Az ultimátum olyan követelést is tartalmazott, amely előírta volna Magyarország kötelező támogatását a Bánát megszerzésére irányuló román törekvésekben.
Bandholtz tábornok figyelmesen végighallgatta József főherceget, majd ezt válaszolta: „
Figyelembe véve azt a tényt, hogy mivel nem a román teljhatalmú megbízott adta át (ti. az ultimátumot), nyugodtan megüzenheti a küldőnek, hogy menjen egyenest a pokolba.
A megszállóknak azonban nem nagyon akaródzott felhagyni a fosztogatással. Bandholtz tábornok augusztus 25-én az Állami Vasúti Üzemben 135, már rekvirált „áruval" felpakolt teherautó, és 25 rakodásra előkészített kocsi útnak indítását hiúsította meg.
A tábornok gyors és határozott fellépésének köszönhető a páratlan történelmi közgyűjtemény megdézsmálásának meghiúsítása. Huszár Károly miniszterelnök kérésére
Bandholtz tábornok később a Nemzeti Múzeumnak adományozta nevezetessé lett lovaglóostorát.
A Horthy-korszakban nagy tisztelet és szimpátia övezte az első világháború előtt hosszú ideig a Fülöp-szigeteken szolgált, és 1925-ben meghalt tábornok emlékét, akinek már a Bethlen-kormány idején szobrot akartak emelni.
Bandholtz szobrának felállítása azonban diplomáciai bonyodalmakhoz vezetett
ugyanis Románia mereven ellenezte az emlékmű felavatását, főleg a szobor kezébe tervezett, és a Magyar Nemzeti Múzeum kifosztásának megakadályozására emlékeztető lovaglóostor miatt.
Bandholtz emlékművét – Ligeti Miklós szobrászművész alkotását - végül 1936-ban avatták fel. Kompromisszumos megoldásként a szoboralak a lovaglóostort a háta mögött tartotta.
Noha Bandholtz emlékműve elkerülte a Rákosi-féle „szoborrevízió" idején annyi más „rendszeridegen" köztéri alkotás sorsát, a beolvasztást, restaurálás ürügyén azonban eltávolították, és egészen az 1980-as évek végéig egy szobortemetőben tárolták. Eredeti helyére, a Szabadság térre 1989-ben, néhány héttel George Bush amerikai elnök magyarországi látogatása előtt került vissza.
