Magyar tudósok az atombomba születésénél
Szilárd Leó 1936-ban titkos szabadalmat jelentett be a British Admiralitynek, amelyben leírta az atombomba működésének elvét, azt viszont nem tudta, hogy melyik elem atommagját lehet felhasítani. Két évvel később német tudósoknak sikerült az uránatom hasítása.
Szilárd Leónak autója nem volt, vezetni nem tudott, ezért Teller Edét kérte meg 1939-ben, hogy vigye el a Long Islanden nyaraló Albert Einsteinhez. A híres fizikust rávette, hogy írjon levelet Roosevelt amerikai elnöknek egy új fegyver létrehozásának a lehetőségéről. Tájékoztassa, hogy urán felhasználásával nukleáris láncreakció idézhető elő, amely során óriási energia szabadul fel, és ezen az alapon olyan bombát lehet létrehozni, ami képes megsemmisíteni egy egész kikötőt és annak környékét. Továbbá hívja fel az elnök figyelmét annak veszélyére, hogy a németek elkezdték az ilyen irányú kutatásokat.
Szilárd Leó a Columbia Egyetemen a kanadai Walter Zinn-nel kimutatta a láncreakció elvét.
A világ első atomreaktorának kifejlesztésében (1942) az olasz Fermivel együttműködő Wigner Jenő játszott döntő szerepet. A szerkezetet akkor még atommáglyának nevezték.
Szilárd Leó nevéhez fűződik a szaporítóreaktor terve, amellyel plutóniumot lehetett előállítani. Ezzel hozzájárult a Nagaszakira ledobott Fat Mannak, azaz Kövér Embernek az elkészítéséhez.
Szilárdot nem avatták be a bombaépítés részleteibe, de nem vonták be Einsteint sem. Nem engedték be a los alamosi kutatóközpontba, mert baloldali beállítottsága miatt nem bíztak benne.
Teller Ede is tagja volt az atommáglyán dolgozó csoportnak. Eleinte nem tartották megbízhatónak, mivel szülei, nővére és más rokonai a Hitler-barát Magyarországon éltek. Megbélyegzése Oppenheimer közbenjárására szűnt meg. 1943-ban, a los alamosi kutatóközpont megszervezésekor az elsők között került a kiválasztott tudósok közé.
Az atombomba megalkotásához nélkülözhetetlenek voltak Neumann János lövedékekkel kapcsolatos számítási tapasztalatai. Tevékenységét titok övezte. Ezt bizonyítja az a tény, hogy amikor már halálos beteg volt, ezredesi rangú biztonsági tiszt tartózkodott állandóan a szobájában, s arra kellett ügyelnie, hogy a tudós még lázálmában se fecseghessen ki katonai titkokat.