Önbizalom kontra önzés vagy paradoxon ?

most témája a 'Pszichológia' fórumban , 2011 Június 18.

  1. hannah22

    hannah22 Állandó Tag


    kiss
    Az éremnek mindig két oldala van: fej, vagy írás...:p

    És akkor mi van, amikor nem választok?????:p
    Semmi .... ám ezt tudja kend...kiss nem de bár...:cool:???

    :ph

    nevetéssel mit veszítek??????
     
    evapatocs kedveli ezt.
  2. eede

    eede Állandó Tag

    aki teletömi a hasát
    az nem ismeri meg az éhezés gyönyörét
    aki nevet az kívülkerekedik a pillanatnyi valóságból
    nem érzi a valós súllyát
    ez persze nem valós veszteség
    hisz a virtuális szoba fala
    legyen szépre meszelve
    legyen szépen kivilágítva
    aztán a villanyszámlát
    meg majd kifizetjük a valóságban
    de nem fizethetünk a
    hóember kalapjával
    ha már olvadni gondolja az idő
     
    hannah22 kedveli ezt.
  3. hannah22

    hannah22 Állandó Tag


    :p
    Nevetve könnyebb a "súly;)".
    Szívből nevetve? :- Van súly egyáltalán?;)
    Ott abban a pillanatban pillanatnyilag.... a következőben miért kellene cipizni virtuálisan????

    hohohó:ph
     
  4. eede

    eede Állandó Tag

    minden ellentételezve van
     
  5. hannah22

    hannah22 Állandó Tag

    elfogadva....
    :cool:
    mikor van pro, akkor ott van a kontra

    és ha megunom a dualizálást?

    :ph
     
  6. eede

    eede Állandó Tag

    akkor le kell ülni egy fügefa alá
    és akkor kétdimenziónyit zsugorodik
    a világ
    ugyanaz lesz a szine mint a visszája
    csak éppen nem lehet róla
    pletykálni
    tehát uncsi lesz
    úgyhogy marad a dualizmus

    ping-pong
     
  7. hannah22

    hannah22 Állandó Tag

    ;)
    Feltételezés, vagy élmény szülte kijelentés :p a fügefás zsugor?????

    Szive-joga színesítő dualizmus;) ....

    Ez ám a dilemma??;)kiss

    A zsugor másik oldala a végtelen tágulás, ez is benne van a pakliban, csak úgy dualisztikusan....:p

    Ez ám a szabad választás!!!!kiss

    Most ping, vagy pong vagyon???
    :ph
     
  8. eede

    eede Állandó Tag

    ez egy idézet:
    "Huszonkilenc évesen családját, feleségét és csecsemő fiát elhagyva az igazság keresésének szentelte magát. Több évi aszkézis után rájött, hogy testének kínzásával csak elhomályosítja az agyát és nem jut közelebb az igazi bölcsességhez, s ezért felhagyott az önsanyargatással. Végül az emberi létezés nagy kérdéseivel viaskodva, egy fügefa alatt meditálva rátalált a megoldásra, és buddhává, vagyis „megvilágosodottá” lett. Ekkor harmincöt éves volt. Életének hátralévő idejében Észak-Indiát bejárva terjesztette életfilozófiáját és haláláig ezreket térített meg. Legfőbb tanításait a „Négy Nemes Igazság” foglalja össze"
    a végtelen tágulás
    meghatározás nekem nagyon tetszik
    de amúgy csak a dimenziók száma csökken
    a fügefa alatt
    nincs benne tapasztalatom
    nem ültem még eleget egy helyen
    még annyit sem
    amennyit kedvem lett volna
     
  9. hannah22

    hannah22 Állandó Tag


    Bódhifára emlékeztem..... kiss, az az a fügefa?;) ..ok.

    ..........

    Nagyon régóta él bennem egy versrészlet, de lehet, hogy nem az.... na mindegy....

    " ....a kismadár sem sajnálja önmagát, mikor fagyottan hullik alá az ágról... "
     
    evapatocs kedveli ezt.
  10. eede

    eede Állandó Tag

    talán, mert nem teátrális
    vagy nem bulváros
    vagy csak egyszerűen
    elfogadja
    hogy ezt az eseményt
    már nem fogja megbeszélni senkivel
    hidd el
    így sokkal türhetőbb a fagyhalál
    a madarak számára
     
    evapatocs és hannah22 kedveli ezt.
  11. Silver10

    Silver10 Állandó Tag

    Én erről azt gondolom, hogy a valós vagy inkább a vélt sérelmeinket próbáljuk meg ilyenkor kivetíteni a másikra. Aztán meg megy az ujjal mutogatás a másikra, hogy miatta van minden, holott ez arról szól, hogy én nem vállalom fel saját magamat, tetteimet, érzéseimet. Felelősség vállalás=0
     
  12. Silver10

    Silver10 Állandó Tag


    Valójában azt látom, hogy sok ember igyekszik kivetíteni a másikra a hibáit, az meg tükröt tart elé. Sajnos minél mélyebbre nyomja magában az illető a problémáit, annál erősebben akarnak majd a felszínre törni az árnyékból. Ezáltal, amíg meg nem oldja őket, addig újra és újra ugyanabba a hibába esik majd emberi kapcsolatait illetően csak az idő múltával mindig nehezebbek lesznek – mindig egyel nő a tét – és mindig más köntösbe csomagolva kapja vissza az adott problémát. Aminek következtében úgy érzi, hogy egyre súlyosabb csomagokkal érkező társakat kap, egyre rövidebb kapcsolatai lesznek ezáltal nem bírván a feszültséget, holott a saját önző belső világában kellene kicsit körülnézni és kitakarítani. Így a saját életét is megkönnyítené az illető és sikeresebb, hosszabb jól működő kapcsolatai lehetnének. Szóval folyton ugyanabba a hibába esik, a mókuskerék meg csak forog-forog, de nem szállna ki belőle.:) Hozzáteszem az önmagunkba nézés a bátrak sportja.:)</SPAN>
    A mai eldobható társadalmunkban, a birtoklás tárgyiasult világában sokan igyekszenek a másikat birtokolni majd, ha az nem teljesítette a hozzá fűzött reményeket, akkor gyorsan akarunk megszabadulni tőle. Az oltári nagy hiba szerintem. Inkább megéri dolgozni a kapcsolaton, minthogy állandóan újra kezdeni, mindig mással, elölről. Ha állandóan elölről kell kezdened, folyton csak újrakezdő maradsz, soha nem tudsz tovább lépni a fejlődésed szintjén.</SPAN>
     
    hannah22 kedveli ezt.
  13. hannah22

    hannah22 Állandó Tag

    hannah idézet.:

    " még jó, hogy van ez az ébredés téma"
    ;)
     
  14. bogár hamfri

    bogár hamfri Vendég

    ... még jó, hogy van a felébredés téma :p
    bővebben:
    neked "ezt dobta a gép"..., ezt a szemléletmódot, ezt a "látás"-t... másnak ugyanarról, valami mást...
    (jól mondja hannah. még szerencse, hogy van ez a felébredés téma...)

    b. hamfri
     
  15. MKittike

    MKittike Állandó Tag

    "Amint megbízol önmagadban, tudni fogod hogy élj."

    /GOETHE/
     
  16. Genialis

    Genialis Állandó Tag

    Azt gondolom, hogy az önbizalomért meg kell dolgozni, mint mindenért az életben_
     
  17. tibor63

    tibor63 Állandó Tag

    Az önbizalom akkor jelenik meg az életedben, ha egyensúlyban vagy és nincs szükséged a kívülről jövő megerősítésekre.
    Lehet, hogy már nem fontosak, mert tudod hogy ki vagy. Ez a fajta önbizalom belülről jön és kellő alázat, béke társul mellé, hogy ne váljon önhittséggé.
    A szakmai jártasságból eredő "önbizalmat" én inkább magabiztosságnak nevezném.
    Az önbizalom az azt jelenti az én olvasatomban, hogy bízol önmagadban, megkötötted a saját egyezségeidet magaddal és számíthatsz önmagadra, a belső erőidre.
    A szakmai jártasság (vagy más szóval professzionalizmus) azt jelenti, hogy tudod hogy mit teszel és annak mi lesz a következménye, mert ezt a tanulmányaid és a tapasztalatod alapján előre meg tudod határozni.
     
    Georgina Bojana kedveli ezt.
  18. fullika85

    fullika85 Állandó Tag

    Hmmm... kétélű lehet a dolog, ha túlzott/kontrollállatlan az önbizalom és ilyenkor átveheti az EGO az irányítást
     
  19. Georgina Bojana

    Georgina Bojana Kormányos Fórumvezető Kormányos

    *
    Nagyon sok múlik a neveltetésen.
    Egy gyereket rá kell vezetni arra, hogy soha nincs veszve semmi, mindennek újra és újra neki lehet és kell is feszülni. Amíg élünk, nemcsak remélünk, de teszünk is - nem valamit, de mindent - hogy jobbá, szebbé, sikeresebbé tegyük az életünket.
    Ezért, ha a gyerekünk bármit elront, biztassuk, hogy minden helyére tehető.
    Sokan ezt nem veszik komolyan, pedig nagy kár. A gyerekeinkből nem "egyen-embereket" kell(ene) nevelnünk, hanem külön-külön egyéniségeket. Nem nyesegetni, de ki kell(ene) bontogatni a szárnyaikat. Legyenek erősek, s tudják elviselni a bántást, sőt a kudarcot is. Ha bármi okból "padlóra küldte" őket a nagybetűs Élet, mindig legyen erejük az újbóli és ismételt felállásokra. Soha ne vegyük el a kedvüket és erejüket azzal, hogy már nem érdemes ezt vagy azt megtenni, mert úgy sem sikerül. Biztassuk őket arra, hogy az elrontott dolgaikat hozzák helyre. Ne intsük le őket, de adjunk támaszt és útba igazítást. Ne jelöljük ki "bólyákkal" az útjaikat, de amikor kell, fogjuk meg gyermekeink kezét, a kellő pillanatban elengedni sem legyünk restek. Ne hujjogjunk, ne osszunk már előre negatív véleményeket, tanuljuk meg őket bátorítani. S, ha így teszünk, akkor olyan EMBERT nevelünk, aki minden helyzetben és mindenkor meg tudja magát védeni. Nem engedi magát soha le- és elnyomni.
    Önálló véleménye lesz és az érveit meg is tudja majd védeni. A képességeiben bízik és fel is tudja mérni, hogy miben erős és miben gyenge. Meg kell tanítanunk arra, hogy az vélt vagy valós ellenségeitől hogyan védje meg magát. Meg kell tanulnia a másik eszével gondolkodnia, s fel kell ismernie a hiányosságait, mert akkor ott válik támadhatóvá. S, ahol a leggyengébb, ott kell erősítenie. Mennyi, de mennyi embernek adnánk így boldog életet, mert már gyerek korukban megtanul(hat)nának élni és sáfárkodni az adottságaikkal, a hiányosságaikat pedig így vagy úgy, de bepótolnák.
    Legalábbis folyamatosan törekednének erre. Ez a szülők felelőssége, megtanítani ÉLNI a gyerekeinket, unokáinkat.
    G.B.
     

Megosztás