Akikre jó emlékezni
Bajor Gizi
[1893. május 19. - 1951 február 12.]
[színésznő]
Beyer Gizella néven látta meg a napvilágot 1893. május 19-én feledhetetlen színésznőnk, ki Bajor Gizi néven írta be magát a színháztörténetbe.
Kossuth-díjas kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja.
1914-ben végezte el a Színművészeti Akadémiát, s még ebben az évben a Nemzeti Színházhoz szerződött. Első nagy sikere Gárdonyi Géza Annuskájának címszerepéhez fűződik, 1915-ben. Ettől kezdve több darab főszerepét is rábízták, melyek a társulat élvonalába emelték, s 1922-től kezdve a színház műsora nagyrészt rá épült, s nevéhez fűződnek a színház legnagyobb sikerei. Harmincegy éves volt, mikor két évadra a Magyar Színházhoz szerződött, egyébként élete végéig a Nemzeti tagja maradt. Gyakran vállalt vendégszerepléseket fővárosi magánszínházakban, s nem maradt ki életéből a filmezés sem.
1918-41 között több magyar film főszerepét játszotta el, s 1929-től kezdve rendszeresen fellépett a Rádióban is. Sokoldalúságát bizonyítva 1938-ban rendezett is a Nemzeti Kamara Színházában. Valóban sokoldalú és széles skálájú művész volt. Játéka gondosan megszerkesztett és kidolgozott, magas fokú beszédtechnikája és mimikai készsége klasszikus-és modern, drámai -és vígjátéki művekben is egyaránt érvényesült. Csodákra volt képes. Alakításait gazdag árnyaltság és játékosság, drámai erő és humor jellemezte. A két világháború között a társadalmi élet középpontjában állt. Közismert volt jótékonyságáról, pl. szegény festők és szobrászok segítségére szervezett műterem-aukciókat. Később, a német megszállás idején nem volt hajlandó színpadra lépni, a saját otthonában azonban mégis a legkülönfélébb szerepek eljátszására kényszerült.
Mivel ismert volt jótékony és segítőkész természetéről, budai villájában kibombázott családokat, katonaszökevényeket bújtatott, és férjét, Germán Tibor professzort is itt rejtegette, akit a náci törvények szerint a németek gettóba, majd Auschwitzba deportáltak volna. A színésznő a razziázások idején komédiázásával terelte el a nyilasok figyelmét a házkutatásról, hogy ezzel mentse meg az üldözött emberek életét. Férje, attól való félelmében, hogy ötvennyolc éves feleségét teljes süketség, agydaganat és biztos halál fenyegeti, megzavarodott elmével 1951. február 12-én megölte, majd önmagával is végzett. A művésznőt a budapesti Farkasréti Temetőben helyezték végső nyugalomba, a halálát követő évben budai villájában emlékmúzeumot rendeztek be.
Emlékmúzeum
Egykori otthonában, 1951-ben alakították ki az első emlékszobát, ami az ő életét és művészetét mutatta be. Egy évvel később 1952-ben - Hont Ferenc rendező és színháztörténész kezdeményezésére - megalakult az Országos Színháztörténeti Múzeum, a magyar nyelvű színjátszás emlékeinek felkutatására, összegyűjtésére és tudományos feldolgozására. 1957-ben a múzeum gyűjteménye kibővült a Színház- és Filmművészeti Szövetség könyvtárával és színházi dokumentációs adattárával. Az intézmény ebben az időben kialakult alapszolgáltatásai azóta is megmaradtak, némileg bővültek és korszerűsödtek.
Később, a XX. századi magyar színjátszás másik kiválósága, Gobbi Hilda kapott itt helyet, mert ő hozta létre az emlékszobát, s 1990-ben ő is oda költözött. Nagy elődeik közül a múlt századi magyar színjátszás utolérhetetlen tragikája Jászai Mari, és a színpadon hetvenöt évet töltött "szőke csoda" Márkus Emília kapott emlékszobát
A többi emlék azokhoz a művészekhez fűződik, akiknek neve a Nemzeti Színház nevezetes előadásaihoz kapcsolódik: Rózsahegyi Kálmán, Németh Antal, Jávor Pál, Olty Magda, Váradi Hédi, Major Tamás, Tímár József és alkotótársaik.
Canadahun will not allow the display of content protected by copyright law, unless they have the necessary legal rights to display or direct traffic to that content.
A canadahun nem fogja engedni, bemutatni, vagy megtalalashoz iranyitast adni olyan tartalmu anyagot ami a copyright altal vedett,
csak ekkor ha van szukseges legalis engedely van ra.
Bajor Gizi
[1893. május 19. - 1951 február 12.]
[színésznő]
Beyer Gizella néven látta meg a napvilágot 1893. május 19-én feledhetetlen színésznőnk, ki Bajor Gizi néven írta be magát a színháztörténetbe.
Kossuth-díjas kiváló művész, a Nemzeti Színház örökös tagja.
1914-ben végezte el a Színművészeti Akadémiát, s még ebben az évben a Nemzeti Színházhoz szerződött. Első nagy sikere Gárdonyi Géza Annuskájának címszerepéhez fűződik, 1915-ben. Ettől kezdve több darab főszerepét is rábízták, melyek a társulat élvonalába emelték, s 1922-től kezdve a színház műsora nagyrészt rá épült, s nevéhez fűződnek a színház legnagyobb sikerei. Harmincegy éves volt, mikor két évadra a Magyar Színházhoz szerződött, egyébként élete végéig a Nemzeti tagja maradt. Gyakran vállalt vendégszerepléseket fővárosi magánszínházakban, s nem maradt ki életéből a filmezés sem.
1918-41 között több magyar film főszerepét játszotta el, s 1929-től kezdve rendszeresen fellépett a Rádióban is. Sokoldalúságát bizonyítva 1938-ban rendezett is a Nemzeti Kamara Színházában. Valóban sokoldalú és széles skálájú művész volt. Játéka gondosan megszerkesztett és kidolgozott, magas fokú beszédtechnikája és mimikai készsége klasszikus-és modern, drámai -és vígjátéki művekben is egyaránt érvényesült. Csodákra volt képes. Alakításait gazdag árnyaltság és játékosság, drámai erő és humor jellemezte. A két világháború között a társadalmi élet középpontjában állt. Közismert volt jótékonyságáról, pl. szegény festők és szobrászok segítségére szervezett műterem-aukciókat. Később, a német megszállás idején nem volt hajlandó színpadra lépni, a saját otthonában azonban mégis a legkülönfélébb szerepek eljátszására kényszerült.
Mivel ismert volt jótékony és segítőkész természetéről, budai villájában kibombázott családokat, katonaszökevényeket bújtatott, és férjét, Germán Tibor professzort is itt rejtegette, akit a náci törvények szerint a németek gettóba, majd Auschwitzba deportáltak volna. A színésznő a razziázások idején komédiázásával terelte el a nyilasok figyelmét a házkutatásról, hogy ezzel mentse meg az üldözött emberek életét. Férje, attól való félelmében, hogy ötvennyolc éves feleségét teljes süketség, agydaganat és biztos halál fenyegeti, megzavarodott elmével 1951. február 12-én megölte, majd önmagával is végzett. A művésznőt a budapesti Farkasréti Temetőben helyezték végső nyugalomba, a halálát követő évben budai villájában emlékmúzeumot rendeztek be.
Emlékmúzeum
Egykori otthonában, 1951-ben alakították ki az első emlékszobát, ami az ő életét és művészetét mutatta be. Egy évvel később 1952-ben - Hont Ferenc rendező és színháztörténész kezdeményezésére - megalakult az Országos Színháztörténeti Múzeum, a magyar nyelvű színjátszás emlékeinek felkutatására, összegyűjtésére és tudományos feldolgozására. 1957-ben a múzeum gyűjteménye kibővült a Színház- és Filmművészeti Szövetség könyvtárával és színházi dokumentációs adattárával. Az intézmény ebben az időben kialakult alapszolgáltatásai azóta is megmaradtak, némileg bővültek és korszerűsödtek.
Később, a XX. századi magyar színjátszás másik kiválósága, Gobbi Hilda kapott itt helyet, mert ő hozta létre az emlékszobát, s 1990-ben ő is oda költözött. Nagy elődeik közül a múlt századi magyar színjátszás utolérhetetlen tragikája Jászai Mari, és a színpadon hetvenöt évet töltött "szőke csoda" Márkus Emília kapott emlékszobát
A többi emlék azokhoz a művészekhez fűződik, akiknek neve a Nemzeti Színház nevezetes előadásaihoz kapcsolódik: Rózsahegyi Kálmán, Németh Antal, Jávor Pál, Olty Magda, Váradi Hédi, Major Tamás, Tímár József és alkotótársaik.
Canadahun will not allow the display of content protected by copyright law, unless they have the necessary legal rights to display or direct traffic to that content.
A canadahun nem fogja engedni, bemutatni, vagy megtalalashoz iranyitast adni olyan tartalmu anyagot ami a copyright altal vedett,
csak ekkor ha van szukseges legalis engedely van ra.