Az élet (azért is) szép !

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="98%" align=center><TBODY><TR><TD colSpan=3 align=middle>Ránk, emberekre nagyon jellemző, hogy amíg a dolgok függőben vannak,

</TD></TR><TR><TD align=left></TD><TD align=middle>Carl Gustav Jung</TD></TR></TBODY></TABLE>​

Gyurkovics Tibor​

Örökké ​

Örökké van a táj, a fák, az almakertek,
a fák végén a lomb vagy a diólevél,
miket úgy hajt a szél, mint halakat a gyermek,
ahogy ujjaival a víz széléhez ér.​

Lenn ember ballag át, az aszfalt néma útja
kígyózik bőrösen és lendül és ragyog,
a lebegő ködök a levegőbe fúrva
egyhelyben fekszenek, mint fáradt angyalok.​

A levegő örök, a tűz, a fény, a mérleg,
a billenő hegyen a tér sziklája áll,
mint mértani idom, amelybe zárva él egy
madár és énekel tízezer éve már.​

Őrizz meg engem is, míg szelek hasogatják
a szívemet, szegezz a fák közé oda,
ahol ragyog a gally, mint rettentő igazság
s aranyként tündököl a tárgyak homloka.​

.​

Balla Zsófia​

Számvetés​

Miféle dolgokért haragszunk?
Ki törli zsebkését párnahuzatba?
Miről nem beszélünk? Mi volt,
ami szóra sem érdemes? És ki kutatja,
milyen titkok emésztik,
milyen dühök áztatják ezt a kort?​

Most is testtel tele a föld a menny,
a sebtében megásott árok.
Füsttel tele az ég. Miféle vétek érik,
hogy a törvény és a világa-múlt
szeretet leszárad és
– egy gramm rögeszme habjaként –
világvégi kék szájakból szivárog?​

Ami megtörtént, azért történt,
mert mi eldugtuk életünket.​

Miféle szárnyakon repülnek
azok, kiket mindig megölnek?
Markolatánál kapják el s visszalökik
hüvelyébe az álmot.
A gyanú a szívbe ugrik. Csatakos macska
és hízelgő vadállat.​

Fejemben a múlt néha megakad.
Húsz szem kukorica, pattog húsz neuron.
Huszonhét órát növesztek
számolni a gyors társakat:​

mikor lázadnak fel és majd mikor
törik össze a tükröt, hogy ne lássák
válluk fölött a tespedt törtetőt,
fakó és eltüzelt arcuk mását.​

Szembenézni magunkkal hány év ad erőt?​

.​

Lányi Sarolta

Jó volna szépen élni

Valaki nagy történeteket talál ki magának, igen és évekig élhet úgy,
hogy hisz bennük, nem számít, milyen őrültek, milyen valószínűtlenek, hordozza őket és kész.
Még boldogítóak is.
Boldogítóak.
És akár soha nem kell szakítani velük.
Mégis, eljön egy nap, amikor minden ok nélkül valami megpattan a nagy képzelgő szívében és ott áll,
értetlenül, föl nem foghatja, miért nincs már vele az a mesebeli história,
hogyan került rajta kívülre, mintha valaki másnak az őrülete volna,
tudván tudva, hogy az a másvalaki ő maga.
Ennyi.
Olykor elég hozzá valami semmiség.
Egy kérdés.
És kész

***

Alessandro Baricco: Tengeróceán​

Kamarás Klára

Leszünk-e...?

Leszünk- e még, mint gyermekek fehérek
s őszinték, mint egy vízzel telt pohár ?
Most minden árnyék, végtelen mocsár,
határa nincs a földnek és az égnek.
Leszünk-e még, mint a gyermekek fehérek?

Ha majd a vágy emléke is csak emlék,
és csendben tovaszáll a szerelem,
mondd, néha mégis megfogod kezem?
Lesz szép szavad ... virág, mit vízbe tennék,
ha majd a vágy emléke is csak emlék ...?​

Kamarás Klára

PARTRAVETVE


Ezer véletlen összecsengett,
hogy éppen Te és éppen Én...
Hány kavics fekszik együtt,
mégis árván, a tenger fenekén?

És melyiket sodorja ki egy hullám
eléd a partra,
s ha arra jársz, a napfény csalfa fénye
épp akkor megcsillan-e rajta?
Tengernyi víz és homoktenger
és kavicstenger...
jaj, miért tűnik el az ember
ebben a szédítő tömegben
árván, magányosan és megtaláltan,
és újra, mindig újra elveszetten
​

​

Nemes Nagy Ágnes​

Mindent tudunk​

Mindent tudunk. Csak titkolózunk,
akár a találós mesék.
Ki ne derüljön, jól vigyázunk,
amit félünk, s amire várunk,
az iszonyú együgyüség.​

Jövendőnk: akárcsak a gyász,
amely már régen megesett,
ismerjük s helyrehozhatatlan.
Mint levelét az ág a fagyban,
számlálgatjuk a perceket.<!-- / message --><!-- sig -->​

Őri István

Ne írj, ha nem lehet

Ne írj, ha nem lehet
csak gondolj rám s ez elég
- tudom, hogy megteszed -
mert a gondolat ideér
a gondolat elér
nincs idő nincs messzeség
csak diadal
a gondolat megvigasztal

Ne írj, ha nem lehet
csak gondolj rám mindig kedveset,
szépeket sötétet,
napfényt lépteket
feléd felém. . .
a gondolat elér​

Heltai Jenő

Dal

A nyomoruság országutján
Magányos vándor, ballagok,
Akik szerettek, messze tőlem,
Akit szerettem, elhagyott.

Akikkel együtt álmodoztam,
Már révbe értek rendre mind,
Én az örök küzdést, bolyongást
Elölről kezdhetem megint.

Nagy küzdelem, kevés dicsőség,
Mégis, hiába, szép a lét!
A rózsa, melyet magam téptem,
Mindig megérte tövisét.

.​

Heltai Jenő

Intelem

Ne higgy a gőgös, zordon Oktatónak,
Ki fékezésre és tűrésre nógat,
Megmagyarázza, hogy csak gyönge láb vagy,
És rádparancsol: légy szerény, ne lázadj,
Ne is kívánj a jobból egy szemernyit:
A bölcs lemondás minden kínt megenyhít
Szépség - silányság! Mámor - rossz gyümölcs!
Vágyak - szamárság! Előlük a bölcs
Fejét homokba dugja, mint a strucc.

Ne higgy a gőgös, zordon Oktatónak!
Higgy bátran abban, hogy szebb lesz a holnap.
Talán egy óra, egy parányi perc
Meghozza azt, amit kívánni mersz...
Csak addig élsz, amíg kívánni tudsz.

.​

Heltai Jenő

Életrajz

Az egyszerű szó kedvelője voltam,
Ékes szavak kincsével meg nem áldott.
Nem tépegettem tarka szóvirágot,
Sosem szavaltam, mindég csak daloltam.

Nyájas közönség nyárspolgári tapsát
Sohasem kerestem. Mertem írni bátran.
A magam útját álmodozva jártam,
Csodálatos cél: édes céltalanság!

Éltem soká a pesti rengetegben,
Szabad madár, ki ágrul-ágra rebben,
Kegyelt a jósors, balsors üldözött.

Himbált az élet, föl-le, föl-le...mint a
Síró-mosolygó kisfiút a hinta,
Pihét a szellő ég és föld között.

.​

Heltai Jenő

Ősz

Megállítani nem lehet
Az eliramló életet,
Felhők vándorlását,
Tenger hullámzását,
Frissen nyílt virágok hamar hervadását.

Elfelejteni nem lehet
A szomorú szerelmeket,
Elhallgatott szókat,
Elszalasztott jókat,
Örök nemlátásra halkan búcsúzókat.

Fölszárítani nem lehet
Az igazán sírt könnyeket,
Anya a fiáért,
Mátka a mátkáért,
Sok derék katona vére hullásáért.

Meggyógyítani nem lehet
Az összetépett szíveket,
Kár a kidőlt fákért,
Átsírt éjszakákért,
Kár szegény, pusztuló szép Magyarországért.


.
​

Az éj száz titkot rejt
sötét falak mögé,
ezüstös hold tornyosul
álmaink fölé.
Rabul ejt a száz sugár,
mi ezüstbe von minket,
csillogóbb lett a szemed,
amint rám tekintett.
Hűvös szellő simogat
suttogja a neved,
lépj közelebb kedves,
megfogom a kezed.
Ez csak a mi éjszakánk,
néhány röpke óra,
de titkolt vágyaink
válhatnak valóra.
Ha te is úgy akarod,
tarts velem ma éjjel,
elhalmozlak téged
izzó szenvedéllyel.
Ha jő megint a hajnal,
nem láthat meg soha,
lépteink nyomában
álmunk libben tova.
Az éj százegy titka
a holdé legyen majd,
ha vágyunk öreg fája
új virágot hajt.​

Koszpek Péter​

http://romantika.gportal.hu/​

Maszk

Valóság, csalódás
Szívembe szúrt
sok hazugság
Lelkem mélyén
forró indulatok
Kiengedném, de nem tudom

Valami megszűnt bennem
Elpusztult rég
Arcomon nem láthatod
De belül üvöltenék
Szintetikus lett az egész élet
Hatás alatt élsz
Százszor kértelek
Nem engedtél

Belül én már rég meghaltam
Csak a maszkom él
Belül én már rég meghaltam
Egy maszk nevet feléd
Hogyha egyszer embert ölnék
Nem érezném
Hogyha sírok, úgyse látod
Második én
Ilyenné tett ez a szemét élet
De a maszkom véd
Bárcsak gyermek lennék
Ártatlan lény

***

Junkies

http://href.hu/x/cmt0​

Meglepődöttség libben át felettem,
Hogy ki és mi vagyok, eddig feledtem.
Most felébresztett egy valós gondolat,
S pereg elmémről a kemény burkolat.

Vad éjben táncot járó hűvös szemek,
Nézzetek, lássatok, és figyeljetek!
Merjetek izzó lelkem mögé nézni,
Tudjátok, hogy kell szívemet elérni.

Bátran kiállok bárki ellen, ha kell!
Tollammal írom, mit látok szememmel.
Tinta rajzok, szívem dobbanására,
S nem ismétlések mások vágyára.

Megvádolt, törött lélek ébredezik
Szilaj vágya, komor búra érkezik.
Hát hald halandó, érezd, amit kiált!
Ahogy vélt hamis szó, most igazra vált.

Nem láttad át, mit a szavak mutattak.
Józan elme, de vak szemek kutattak.
Ragyogásom ködfátyol borította,
Vetkőzésem, hamis szikra szította.

Azt mondod, éreznéd igaz érzelmem,
De hisz nem takarom, nincsen védelmem.
Húzd el, pillád elöl, sötét függönyöd,
Te is ébredj, hogy ne kelljen küszködnöd!

Tanulságot vonhatsz le csak hibádból,
Mit most felépíthetsz, üres hiányból.
Ha nem látsz igazt, mire építsz várat?
Összedől az, s kergethetsz hamis vágyat.

Nem számít a szó, mit üzensz nekem,
Mert nem csinálnám, ha nem vinne szívem.
Erős hitláncaim akkor szakadnak,
Ha már hinni sem tudok majd magamnak.

***

Írta:"angyal"
​

Sík Sándor

Búzavirág

Jó volna lenni búzavirág-módra:
Ülni tövemen csendességgel,
És napra, rétre, aratókra
Rámosolyogni halkan, kéken,
Békességgel.

Ne lenne közöm semmi, semmi
Tevés-vevéssel, hangossággal:
Csak lenni, szépen, csendben, lenni,
És dicsérni a boldog Istent
Boldogsággal.

.​