Március 8., nőnap - minden nőnek jár a virág. Legalábbis Magyarországon még tartja magát ez a szokás. Az első emlékképeim a nemzetközi nőnapról általános iskolás koromból származnak.
Már alsó tagozatos kislányként számíthattunk arra, hogy a fiúk előző nap elmennek hóvirágot szedni. Akkoriban még nem volt tiltott, nyugodtan szedhettek belőle az erdő szélén, vagy ha ott nem, szinte minden falusi ház kertjében nyílott ez a kora tavaszi virág.
Ha korán beköszöntött a jó idő, volt olyan év is, amikor ibolyát kaptunk. Mindenki. Nem volt kivételezés, még a legszebbnek sem járt két csokorral. Akkoriban ez nem lepett meg, olyan természetesnek vettem, amilyen csak a gyermeki önzetlenség és igazságérzet tud lenni.
Abban is biztos lehettem, hogy miután hazaért, az édesapám is meg fog lepni legalább egy szegfűvel. Miután felnőttem, elköltöztem otthonról, és dolgozni kezdtem, eleinte hiányzott is ez a figyelmesség. A legtöbb munkahelyeken ugyanis már nem olyan figyelmesek a férfi kollégák, mint amilyenek a tizenéves iskolatársak voltak. Már ha egyáltalán vannak, és nem csupa nő alkotja a csapatot.
Virág pedig már akkor sem vár, ha március 8. körül hazautazom - nincs már, aki átadja. Egy kis figyelemeltereléssel szép lassan le is szoktattam arról, hogy nőnapkor bárkitől virágra számítsak.
Mi egy csokorral kedveskedünk Nőnapra.
Már alsó tagozatos kislányként számíthattunk arra, hogy a fiúk előző nap elmennek hóvirágot szedni. Akkoriban még nem volt tiltott, nyugodtan szedhettek belőle az erdő szélén, vagy ha ott nem, szinte minden falusi ház kertjében nyílott ez a kora tavaszi virág.
Ha korán beköszöntött a jó idő, volt olyan év is, amikor ibolyát kaptunk. Mindenki. Nem volt kivételezés, még a legszebbnek sem járt két csokorral. Akkoriban ez nem lepett meg, olyan természetesnek vettem, amilyen csak a gyermeki önzetlenség és igazságérzet tud lenni.
Abban is biztos lehettem, hogy miután hazaért, az édesapám is meg fog lepni legalább egy szegfűvel. Miután felnőttem, elköltöztem otthonról, és dolgozni kezdtem, eleinte hiányzott is ez a figyelmesség. A legtöbb munkahelyeken ugyanis már nem olyan figyelmesek a férfi kollégák, mint amilyenek a tizenéves iskolatársak voltak. Már ha egyáltalán vannak, és nem csupa nő alkotja a csapatot.
Virág pedig már akkor sem vár, ha március 8. körül hazautazom - nincs már, aki átadja. Egy kis figyelemeltereléssel szép lassan le is szoktattam arról, hogy nőnapkor bárkitől virágra számítsak.
Mi egy csokorral kedveskedünk Nőnapra.
