Folytatsd a verset!

...
Szerettelek és szeretlek –
Akarom, hát elfeledlek.
Eltemetlek, de megtartlak
régi szépnek, drága dalnak.
Ami jó volt, nagyon jó volt,
de szíveden fehér hó volt,
fehér hóba beleestem,

nem tudtam, hogy feneketlen.
Nem tudtam, hogy ilyen forró
a fehér hó, a fehér hó…

Buda Ferenc: Szürkeszemű
-----------------------------------------------


Alig mondott szavak nyomában
Mosolyba olvad puha szánk,
Áhitatos lágy a beszédünk.
– Kemény holnap nem les reánk.

Kéz-kéz mellett virágot tépünk,
Egy ütembe símúl a léptünk.
Induláskor szép csendben várunk,
Rövid az út, mit együtt járunk.
(...)

...
Nem bánt fájóbb gyönyör reménye,
Múló súrlódást megbocsátunk.
Békít a csók, mely sohsem érik,
S búcsúmagvú találkozásunk.

Lesznai Anna: Találkozás
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

..................................................................................................
In memoriam K.E. 1945-2017 - a bátyám, és nagyon fáj...
..................................................................................................

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.
(...)

...
Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.

Reményik Sándor: Végrendelet
-------------------------------------------------


Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,
Utam: a nagy Nihil, a Semmi,
A sorsom: menni, menni, menni
S az álmom: az Isten.

Vele szeretnék találkozni,
Az álmommal, nagy, bolond hitben
S csak ennyit szólni: Isten, Isten
S újból imádkozni.
...

...
Nem birom már harcom vitézül,
Megtelek Isten-szerelemmel:
Szeret kibékülni az ember,
Mikor halni készül.

Ady Endre: Álmom: az Isten
°°° °°° °°° °°° °°° °°° °°° °°° °°° °°° °°°


Én csak kis fatornyú templom vagyok,
Nem csúcsíves dóm, égbeszökkenő,
A szellemóriások fénye rámragyog,
De szikra szunnyad bennem is: Erő.
(...)

...
S bár irígykedve holtig bámulom
A dómok súlyos, drága titkait,
Az én szívem is álmok temploma
És Isten minden templomban lakik.

Reményik Sándor: Templomok
---------------------------------------------------

Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom jöttét minden éjszaka:
szabadság, hír, dicsőség elenyésznek,
mihelyt megfújja s szól a kis duda.
...

...
Végre belép, félrehajtja a fátylat,
rám néz merőn és elindul felém.
Kérdem tőle: ,,Danténak te diktáltad
a Pokol verseit?’’ A válasz: ,,Én.’’

* * *
Tudom én, mi az álmatlanság:
hány ösvény, hány szakadék.
De ma más: patazaj, lovasság,
visszhangzó kürt-szavu ég.

Betérek a házakba – senki.
A bútorok még helyükön.
Fakó árnyakat úsztat a benti
dermedt csendben a tükör.
Az ott Dánia tán a homályban?
Normandia? Itt pedig:
mintha jártam volna korábban…
A múlt éled új kiadásban,
ha már végleg elfeledik?

Huszonegyedike. Éjszaka. Hétfő.
A főváros ködsejtelem.
Költöttem egy semmit sem érő
verset arról, hogy van szerelem.

Kit restség, kit unalom áltat –
elhitték, sőt követik:
félik a búcsút, légyottra várnak,
megéneklik szerelmeik.

De csendesség szállja meg nyomban,
kinek feltárult a titok.
Én rájöttem akaratlan,
és azóta beteg vagyok.

Nincs mód, hogy maradhass élve,
a hó örökre beföd.
Huszonnyolc szurony éle,
sortűz, lőfegyver öt.

Szeretőmnek jaj de keserves
varrogatnom ezt a ruhát.
Az orosz föld a vérbe szerelmes,
követeli áldozatát.

Halált mondtam kedveseimre,
el is pusztultak sorra mind.
Ó jaj nekem! Sírjukat, íme,
megásták az én szavaim.
Mint ha friss vér melege szállong,
s már köröz a varjúcsapat,
szerelmem így küldött rájuk
vadul ujjongó dalokat.

Oly édes a veled-lét, perzsel,
mellkasban a szív – közeled.
Könyörögve kérlek: menj el –
most hallgass, és add a kezed.
Ne tudjam meg soha, hol vagy,
Múzsa, ne szólítsd őt, ha lehet,
hadd éljen, sose-hőse dalomnak,
ne ismerje szerelmemet.

Anna Ahmatova: Múzsa
(Halasi Zoltán fordítása)
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *


Szél kapdos a gyertyalángba:
nyugtalan a rózsa árnya
a falon.
Imbolygok, mint árny a falon;
mire vágyom, azt se nagyon
akarom.
(...)

...
Egy-egy nyugodt pillanatot
életemben ha még kapok:
jutalom,
amiért – bár mit se várva –
időzöm, mint rózsa árnya
a falon.

Fodor Ákos: Kis éji dal
---------------------------------


Nincs messze még! - Tán egy szavamra vár!
- Smaragdlevelek rezgő mélyiben
Halk fényeső. - Ejh, áruló köpeny!
Mért lesked ott? El van végezve már!

Szél zörren át. Futkos tétova nesz. - -
- Most mozdul!... Oh, korhadt fatörzs az ott!
Hát el bírt menni mégis, - itthagyott!
Fülembe cseng: "Utolsó szavad ez?" -

Szörnyű, - e sok fa hogy útamba áll!
Szeret, - szeret! Tudom, megbánta már,
Szeszélyem űzte el, s most nem talál.
Nem válhatunk mi így el! Oh - megyek!
(...)

...
– Már szétsimúlnak mind a levelek,
Az ösvény. – Csitt, ő az! Hunyt szemmel áll,
Az arca ónszínű, mint a halál…
– Most várok még! – néznem kell; hogy remeg!…

Kaffka Margit: Erdőn
-------------------------------

a levelekből, mik hozzád értek,
faragtál pallót szakadék felett,
átlendülni a holnapi napig
fontál belőlük erős kötelet,
rajtuk mentél át az ingoványon , minden lépésre jutott üzenet.
hogy játssz? hogy túlélj. s ne tudd lehunyni
a monitortól káprázó szemed.

(...)

...
elterültél a mondatok hátán,
mint lováén a sebesült betyár,
csak menekülni a csönd elől, mely
ha elkap, elnyel, börtönébe zár.
reccsent a palló, a kötél szakadt,
futtában a ló bukott, rádtiport,
a csönd mögötted óriásira nő -
csak ülsz, s nézed a sötét monitort.

(Nincs új üzenet. A meglevőkből
talán sikerül felépítened
szavanként, mert hó és szélvihar jön,
hol meghúzódhatsz, menedékedet.)

Kiss Judit Ágnes: Nincs új üzenet
---------------------------------------------------


Oly bizonytalanná tehet
egy ilyen esős, őszi nap,
ha most behunynád szemed,
homálynak hihetnéd magad.
...

...
S a befüstölt, hideg szobából
csak nézed, míg esteledik,
ahogy az ablakon a zápor
parasztarca verítékezik.

Baka István: Oly bizonytalanná
***********************************

Ó repülő, ki járod az égbolt
pusztáit e hős, marcona mezben,
fényes szíjakkal, fölfedezőként,
s hajadban a csillagok illata érzik:
mondj végre egy szót ennek a fáradt,
kétségbe hullott emberiségnek,
öngyilkosoknak és a hitetlen
költőknek is, kik földre borulnak:
(...)

...
nemcsak rekordról: adj te nagyobb hírt,
nagy hírt, igaz hírt, add ama jó hírt,
mit ősi népek vettek örülve.
Láttál-e roppant fényt a magasban?
Láttál-e jelt, hogy érdemes élni?
Láttál-e ott fönn néha egy angyalt?

Kosztolányi Dezső: Jó hír
* * * * * * * * * * * * * * * * * * *


A szél a házakig jött velem
udvarolt hogy elvigyen
ígért mindent. Nevettem.
(...)

...
Azért volt ily jó kedvem
mert igazán szerettem.
Vele azért nem mentem
Csak a kendőm engedtem
hogy elvigye.

Bálint Lea: Boldogságom erdeje 21.
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Függőhíd a szó, ami összekötne,
nem merek rálépni. Olyan riasztó
a szakadék, mi fölött, ki tudja, meddig
kéne lebegnem.
(...)

...
Most az aknamezőn kinyílt virágok
biztonsága kéne, de pusztulásban,
halál földjében gyökerezve nincs, ki
bízna magában.

Ott a híd, de hiába építetted,
senki nincs, aki járni tudna rajta,
s tétován lengő szavad elrohadva
hullik a mélybe.

Kiss Judit Ágnes: Függőhíd
--------------------------------------------


Tavasz borít virágba? Rág a fagy?
Fakóra perzsel július heve,
vagy benned zsong az ősz gyümölcsleve?
Te élsz s az élő fának ága vagy.

Madár ha száll rád, - bármi a neve
és földre hajtó súlya bármi nagy, -
meg nem zavar, nyugodtan várni hagy:
ugyis elröppen, tudod eleve.
...

...
Te légy derüs példám, ha vakmerő
varjú telepszik rám és egyre fent ül,
míg szörnyü súlya földre teperő:

tudjam, hogy mégis elszáll s terhe mentül
alább nyomott, annál több az erő,
mellyel alázott ágam visszalendül.

Dsida Jenő: Vers egy ághoz
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~



Jó volna ilyen édes-álmoson
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, biborfényű reggel.
(...)

...
Felejtve lenne minden lomha kin,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság
--------------------------------------------------------


Nyár volt,
De mindnyájan fáztunk,
Hát begyújtottunk a mesekályhákba,
Ott melegedett belém,
Hogy valahol, ahová elérünk,
Vár ránk a lány, aki mi vagyunk,
(...)

...
Vár rátok a legény, aki meg ti vagytok,
Biztosan és észrevétlenűl,
Mint hóborított földekben a tavasz
És előjön és megigéz,
Ha napszivünk kisüt szép homlokunkon.

József Attila: Nyár volt
°°° °°° °°° °°° °°° °°° °°° °°° °°°


Emelkedik a lassú tenger.
Az álom sűllyed, olvadok.
Tárt ablakunk alatt a mélyben
a júniusi éj csobog.

Üvegzöldszínű habja szélén
mint fel-felbukkanó halak,
a csillagok kecses csapatban
csobbannak és villámlanak.
(...)

...
S a fák között – kövér korállok
árnyékot-lengető bogán,
haján világító moszattal
átúszik lassan Szent-Iván.

Nemes Nagy Ágnes: Nyári éj
---------------------------------------------------


A Föld, hol az élet terem,
a mindent elnyelő sírverem
a síkság, hegy, tenger, folyó
öröknek látszik és muló.

Világűr és mennyboltozat
sok forgó égi kapcsolat
a milliárdnyi tűzgolyó
öröknek látszik és muló.
...

...
Mit eltemet a feledés,
egy gyík-kúszás, egy szárnyverés,
egy rezdület mely elpörög
Múlónak látszik és örök

Mert ami egyszer végbement
azon nem másít semmi rend,
se Isten, se az ördögök:
mulónak látszik és örök.

Weöres Sándor: Öröklét
• • • • • • • • • • • • • • • • • • •


Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
Láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
(...)

...
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!

Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem
-------------------------------------------------------------


Szeretnék énekelni Néked,
Uram, nyisd meg ajkamat,
hogy szent legyen mindig az ének,
amely szívemből felfakad.

Hadd zengjem, el, hogy százszor áldott
keresztednél ki megpihen,
hadd zengjem el, hogy megtalált ott
s békére lelt az én szívem.

Szeretném énekelni másnak
hogy Néked énekelni jó,
hogy életünk bús lázadás csak,
míg el nem ér az égi Szó.
...

...
Azt zengeni, a Szót a Szódat,
mely életet adott nekem!
Szeretnék énekelni Rólad
halálig engedelmesen.

Szeretnék énekelni Néked
folyton, ameddig itt leszek,
szeretnék hangot adni, szépet,
mikor lelkemhez ér Kezed.

Füle Lajos: Szeretnék énekelni Néked
˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘


Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd fuvalmak.
Megjöttél. Késtél éveket,
most mégis örömmel fogadlak.

Ülj mellém, húzódj közelebb,
mosolyogj - nézd csak, itt van,
lapozd a kis kék füzetet:
versek, gyermekkoromban írtam.
(...)