Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

Soma77 · 2012 Október 13

szia Évi! kiss nagyon klassz az aláírásod...

többet nincs is mit igazán mondani...

mikor az ember elkezdi összehasonlítani a viselkedését (ami alaptermészetéből adódóan spontán

) valami elképzelt, idealizált mintával...háát kérem...akkor támad az igazi zűrzavar

...ezt teszi az ÉN...van egy konkrét elképzelése arról, minek kellene lennie (hát nem röhej

) majd csodálkozik, ha a dolgok nem úgy alakulnak...

és persze örül, ha úgy alakulnak, ahogy ő azt "eltervezte"....mennyi de mennyi szenvedés forrása ez a folyamatos összehasonlítás...ha elhagyjuk ezt a "kényszert"...minden egycsapásra megváltozik...minden újra olyan lesz, amilyennek lennie kell...természetéből adódóan...spontán...és táncos lábú kiss

Csillagvirag · 2012 Október 14

"... a létezés veled táncol..."

kiss

Csillagvirag · 2012 Október 14

Soma77 írta:
...ha a pupillád nem reagálna a fényre...ha a virág bibéje nem reagálna a méh érintésére...ha az anya nem reagálna a gyermeke sírására...ha a szervezet nem reagálna a fájdalom vagy a veszély ingereire...zavar lenne abban a végtelen intelligenciában, amit úgy hívunk...élet...a reakció egy teljesen természetes dolog...nem más, mint válasz...egy (fel)kérésre...és hogy ki válaszol ilyenkor?...hát az a határtalan intelligencia, amely pontosan tudja, mit és hogyan kell válaszolni...pontosan úgy, ahogy azt az adott pillanat megkívánja... és nyomában lohol az ÉN, aki meg értékeli, megmagyarazza, szereti, vagy utálja azt, ami történt...és okosabbnak, bölcsebbnek hiszi magát a világot működtető intelligenciánál...így taktikákat dolgoz ki arra, hogyan járjon túl az intelligencia kreativitásán és spontán megnyilvánulásán kitalálja, hogy kontrollálni kell, meg meg kell figyelni....meg kitalálja azt is, hogy úgy kell tennie, mintha nem lenne szabad reagánia a világ legtermészetesebb dolgaira... nem kell tenni semmit...ha sírni kell, sírni kell...ha ölelni kell, ölelni kell...ha dühösnek kell lenni, dühöngeni kell...és ha csendben kell maradni, ám csendben kell maradni...mindegy, ki mit mond...leginkább akkor, ha azt a hang mondja...a fejedben...

...azt hiszem bármi megélhető, mégsem mindegy, hogy milyen tudatállapotból, központból történik ez az áradás, ez a spontaneitás... Ha egy egocentrikus ember törekszik spontaneitásra akkor a reakciókból a pokol szabadul el...

Miközben olvaslak, és nagyon is létjogosultnak érzem, amit írsz rá kell jönnöm mi aggaszt mégis.... A jelenléti erőnek, tudatosságnak bizonyos fokán ez teljesen rendben... De nem utánozható le bármilyen tudatállapotból, mint ahogyan bármilyen tudatállapotból szivesen általánosítunk törvényeket: nem mindegy milyen centrumból mozdulsz.....(amikor átáramlik rajtad a sokszínű valóság... Különben pedig: bármi megélhető, minden létjogosult....)

(Hamvas pl. számításba véve azt, hogy általában hol tart és miből mozdul az ember azt írja : ne légy spontán, tedd a jót!

Te azt írod számomra

, hogyha abból a centrumból mozdul az ember, amire te figyelsz bármi megélhető, jó születik belőle...

Vagyis mégiscsak el kell jutni oda, ahol az ember EGY önmagával, jelen van, nem azonosít, figyel... És figyelemből cselekszik ...., ez a figyelem: jelenlét, szeretet, fogalmakon túli tudás, tapasztalat..., ismeret ................meghatározhatatlan......, de mégis VAN.... Te vagy az...., s "a rajtad keresztül áradó intelligencia"...-irod.... Mégsem mindegy, hogy ebből a centrumból vagyok spontán vagy másból mozdulok, és törvényesítem az "áradást"....)

evapatocs · 2012 Október 14

Csillagvirag írta:
...azt hiszem bármi megélhető, mégsem mindegy, hogy milyen tudatállapotból, központból történik ez az áradás, ez a spontaneitás... Ha egy egocentrikus ember törekszik spontaneitásra akkor a reakciókból a pokol szabadul el...

Miközben olvaslak, és nagyon is létjogosultnak érzem, amit írsz rá kell jönnöm mi aggaszt mégis.... A jelenléti erőnek, tudatosságnak bizonyos fokán ez teljesen rendben... De nem utánozható le bármilyen tudatállapotból, mint ahogyan bármilyen tudatállapotból szivesen általánosítunk törvényeket: nem mindegy milyen centrumból mozdulsz.....(amikor átáramlik rajtad a sokszínű valóság... Különben pedig: bármi megélhető, minden létjogosult....)

(Hamvas pl. számításba véve azt, hogy általában hol tart és miből mozdul az ember azt írja : ne légy spontán, tedd a jót!

Te azt írod számomra , hogyha abból a centrumból mozdul az ember, amire te figyelsz bármi megélhető, jó születik belőle...

Vagyis mégiscsak el kell jutni oda, ahol az ember EGY önmagával, jelen van, nem azonosít, figyel... És figyelemből cselekszik ...., ez a figyelem: jelenlét, szeretet, fogalmakon túli tudás, tapasztalat..., ismeret ................meghatározhatatlan......, de mégis VAN.... Te vagy az...., s "a rajtad keresztül áradó intelligencia"...-irod.... Mégsem mindegy, hogy ebből a centrumból vagyok spontán vagy másból mozdulok, és törvényesítem az "áradást"....)

Szia Csillagvirág!

Amikor tudattalan az ember nincs "rálátása" igaz valójára,akkor elme szinten teszi a dolgát a mindennapi életben ki-ki vérmérséklete (és sok más egyéb

)szerint.Amig minden klappol az életében nincs is szüksége másra...,csak ha jól kibillen onnam

...akkor kapkod fűhöz-fához,ugyanis nem tud már mit kezdenie racionalitásával,mert nem tud magyarázatot adni az eszével.Ha hivő az ember várja a segitséget kivülről Isten személyében,ami soha nem jön el - addig a pontig mig nem keresi Őt belül,önmagában,amit ugye a papok jól el is tagadnak.

A csoda ekkor bejöhet az ember életébe (tudatosság),de ezt sem lehet erővel kiprovokálni.Elme szintjén pedig teljességgel érthetetlen az egész.

Soma77 · 2012 Október 14

Csillagvirag írta:
...azt hiszem bármi megélhető, mégsem mindegy, hogy milyen tudatállapotból, központból történik ez az áradás, ez a spontaneitás...

...igaz középpont, nyugvópont csak egy van...azt az ember megismeri...mert minden, ami innen indul ki, maga a sponteneitás, az áramlás...minden más központ, ami ennek a helyét szeretné átvenni (trükkökkel, taktikával, elméletek gyártásával, ön-igazoló állításokkal...) hamis...ezért nem történhet az meg, hogy egy egocentrikus ember spontán legyen...próbálhatja imitálni azt, de csak csetlés-botlás lesz a végedemény...amikor az ember belefeletkezik valamibe, legyen az munka, játék, zene, sport, mindegy mi, akkor lesz igazi élmény, ha mindent hagyunk áramlani...nem gördítünk akadályokat magunk elé felesleges gondolkodással "vajont jól csinálom?"..."tényleg ez a helyes?"..."csinálhatnám jobban is"..."áh, nem megy ez nekem"...."hogy is kell csinálni?"...csak csináld...mindegy milyen....temészetessé válik...ahogy egy kisgyerek is megtanulja a lépéseket...először koncentrál, majd mikor már tudja, mit hogyan kell...elkezd járni...de akkor már nem gondolkodik azon, mit hogyan kell tenni...csak teszi...ettől lesz szabad, áramló, spontán...és ez az valami, ami már nem az ÉN-nek tulajdonítható...élő...létező....ha nincs ott az én, akkor is működik...

V.T. · 2012 Október 14

Csillagvirag írta:
...azt hiszem bármi megélhető, mégsem mindegy, hogy milyen tudatállapotból, központból történik ez az áradás, ez a spontaneitás... Ha egy egocentrikus ember törekszik spontaneitásra akkor a reakciókból a pokol szabadul el...

Miközben olvaslak, és nagyon is létjogosultnak érzem, amit írsz rá kell jönnöm mi aggaszt mégis.... A jelenléti erőnek, tudatosságnak bizonyos fokán ez teljesen rendben... De nem utánozható le bármilyen tudatállapotból, mint ahogyan bármilyen tudatállapotból szivesen általánosítunk törvényeket: nem mindegy milyen centrumból mozdulsz.....(amikor átáramlik rajtad a sokszínű valóság... Különben pedig: bármi megélhető, minden létjogosult....)

(Hamvas pl. számításba véve azt, hogy általában hol tart és miből mozdul az ember azt írja : ne légy spontán, tedd a jót!

Te azt írod számomra , hogyha abból a centrumból mozdul az ember, amire te figyelsz bármi megélhető, jó születik belőle...

Vagyis mégiscsak el kell jutni oda, ahol az ember EGY önmagával, jelen van, nem azonosít, figyel... És figyelemből cselekszik ...., ez a figyelem: jelenlét, szeretet, fogalmakon túli tudás, tapasztalat..., ismeret ................meghatározhatatlan......, de mégis VAN.... Te vagy az...., s "a rajtad keresztül áradó intelligencia"...-irod.... Mégsem mindegy, hogy ebből a centrumból vagyok spontán vagy másból mozdulok, és törvényesítem az "áradást"....)

Es ha azt a nezetet kovetjuk hogy ha tudatszintek akkor nyugodtan melle parosithatjuk a frekvenciat is.Mivel a sponteneitas is egy tudat/let allapot tegyuk fel egy energia felho es ennek van egy sajat frekvenciaja.Ha ratudsz hangolodni akkor maris benne vagy.Minnel tobbszor latogatsz ide annal hamrabb indul el a tudatoselet/letezes szamodra . De lenyegtelen hogy honnan melyik szintrol jon ide honnan hangolta at erre a frekvenciara magat a Kereso.

Csillagvirag · 2012 Október 14

...igen...ráhangolódomkiss..., szeretek itt lenni

(Most ezt találtam:

"Uram, fakó minden teória,

s a lét aranyló fája zöld."

Goethe: Faust, Jékely Zoltán fordítása )

Parr · 2012 Október 14

szo volt itt a harmadik szemrol meg az ashakarol is, meg foleg arrol hogy hogy kell oket kinyitni...
Engem most viszont az érdekelne, hogy lehet oket becsukni. foleg az ashakát...
-
valamint a tobbi csakrát is - hogy kell becsukni?

???---...,,,Egyébként gondolom tobbet kell tornázni. meg ilyesmi.
( a blokkok - )

Csillagvirag · 2012 Október 14

V.T. írta:
Es ha azt a nezetet kovetjuk hogy ha tudatszintek akkor nyugodtan melle parosithatjuk a frekvenciat is.Mivel a sponteneitas is egy tudat/let allapot tegyuk fel egy energia felho es ennek van egy sajat frekvenciaja.Ha ratudsz hangolodni akkor maris benne vagy.Minnel tobbszor latogatsz ide annal hamrabb indul el a tudatoselet/letezes szamodra . De lenyegtelen hogy honnan melyik szintrol jon ide honnan hangolta at erre a frekvenciara magat a Kereso.

Örvendek ennek az észrevételnek! Köszönöm!

Amint valaki éli már a mellette élő "figyelőnek" is emelkedik vagy méllyül a tudatszintje... A másik is lehet csatorna számomra.kiss
Igy is kaphat szárnyakat az ember leánya.

Csillagvirag · 2012 Október 14

Parr írta:
szo volt itt a harmadik szemrol meg az ashakarol is, meg foleg arrol hogy hogy kell oket kinyitni...
Engem most viszont az érdekelne, hogy lehet oket becsukni. foleg az ashakát...
-
valamint a tobbi csakrát is - hogy kell becsukni?

???---...,,,Egyébként gondolom tobbet kell tornázni. meg ilyesmi.
( a blokkok - )

Ezen jól szórakoztam, ne haragudj, Parr!

nem sokat értek a csakrák bezárásának a kérdéséhez, de amikor a közös tudtattalan mezőről, az akasháról írtál, akkor leegyszerűsítettem magam számára a kérdésed. Ezek szerint te inkább magadon kívül élsz a közös mezőben, vagy a másikban,minden másra hangolódva? Itt is a magamban való jelenlét kérdése tevődik fel?!?

Igen, a torna vagy a tánc, a testtudatosság mindenképpen hasznos azt hiszem, ahhoz hogy Parrt érezd...., s a figyelem és tudatosság mindabban, amit teszel...

A mesékben több tipikus szabadító hős, segítő is van, aki végülis, a szabadságot vagyis önmaga teljesebb megélését ajándékozza vissza az embernek.... Az egyik a mesterségekhez kapcsolódik: a halász-vadász, aki valami gyomrából,vagy a nagy vízből szabadítja ki a hőst. Ez a testérzés.... Szellemi szinten pedig a királyfi vagy válogatott szegénylegény jár a próbák végére: ez a tudatosság jelképe...

Kérdés hogyan érezd és éld azt az egyszeri lényt, aki Te vagy a határaival és határtalanságával együtt. Erről itt sokat volt szó. Az akhasát nem kell becsukni, ha magad akarod élni..., talán csak éber csendet teremteni magadban...

Az utak ott vannak nyitva, ahol a figyelem van, és ott vannak zárva, ahol nincs figyelem....(A Hellinger féle terápiában pl. van egy rituálénk, ami kihoz a felvállalt "közvetítő szerepből", abból a morfogenetikus mezőből, aminek segítségével a másik tartalmaira rá tudunk hangolódni.... Ez pedig az, hogy újra bemutatkozunk...

, és tudatosítjuk, hogy a másik más....( olyan vagyok mint te és mégis különbözöm..., s igy a figyelmünk arra irányul, akit érzékelünk magunkban és nem a felismert közös tartalmakra, vagy a másik problémájára....)

Hm! Hogyan maradj meg a határaid között, hogy ezek a közös információk ne törjenek be, hogyan érezd önmagad...., a különbözőséget és közösséget....- igy tevődik fel nekem most a kérdésed....
Erről a kérdésről pedig itt sokat volt szó. Tulajdonképpen amikor ellentétes minőségeket tapasztalsz az észlelhetővé tesz téged az elméd számára....
De sokat volt itt arról is szó, hogyan érzékelheted ezen kívül azt, hogy VAGY.... Amint ezt érzed, nem lesz gond, hogy nyitva-e az akhasa, vagy a csakrák...., és mi ömölhet át rajtad tudattalanul....

V.T. · 2012 Október 14

Parr írta:
szo volt itt a harmadik szemrol meg az ashakarol is, meg foleg arrol hogy hogy kell oket kinyitni...
Engem most viszont az érdekelne, hogy lehet oket becsukni. foleg az ashakát...
-
valamint a tobbi csakrát is - hogy kell becsukni?

???---...,,,Egyébként gondolom tobbet kell tornázni. meg ilyesmi.
( a blokkok - )

Igazabol nem is ertem miert szeretned ezeket?Marmint a csakra bezarasokat?Ha esetleg "zavar" valami es furcsa akkor celszerubb ha harmonizalod oket hogy egyhuron penduljenek

A 'zavarokat" a tulmukodes es az alul mukodes is gerjesztheti.Ha bezarsz egy ket csakrat amit szerintem siman betudsz ha elhatarozod magad ott belul.De igazabol miert akarod ezt?Tudod a csakrak az adott teruleten energia ellatok , - maskent ok adjak a kornyezetukben levo belso szerveknek az energiat a szabalyos mukodeshez.Ha zavart keltesz akkor megborul az egesz testiharmoniad ugye ami eloszor a lelki dolgokban es a mentalis sikon uti fel a fejet.Ha zavar a harmadik szemed akkor ne figyelj ra.Ha mar nyitva akkor gondolom mar megis tudod beszelni vele hogy zavar van az Eroben

tibya · 2012 Október 14

Csillagvirag írta:
...azt hiszem bármi megélhető, mégsem mindegy, hogy milyen tudatállapotból, központból történik ez az áradás,

Nem mindegy,hogy milyen tudati állapotból cselekszel: az elfogadás vagy az ellenállás állapotából. Más az érzés, és az érzéseink határozzák meg a cselekedeteinket.

"Ha lemondasz az ellenállásról, akkor mély higgadtságot, nyugalmat, megszentelt jelenlétet fogsz érezni. Ez a Lét kisugárzása, ez a lelki béke, a jó, amelynek nincs ellentéte."(Eckhart Tolle)

evapatocs · 2012 Október 14

tibya írta:
Nem mindegy,hogy milyen tudati állapotból cselekszel: az elfogadás vagy az ellenállás állapotából. Más az érzés, és az érzéseink határozzák meg a cselekedeteinket.

"Ha lemondasz az ellenállásról, akkor mély higgadtságot, nyugalmat, megszentelt jelenlétet fogsz érezni. Ez a Lét kisugárzása, ez a lelki béke, a jó, amelynek nincs ellentéte."(Eckhart Tolle)

A gondolataink határozzák meg az érzéseinket,akár tudatos,akár tudatalatti.

Soma77 · 2012 Október 14

tibya írta:
"Ha lemondasz az ellenállásról, akkor mély higgadtságot, nyugalmat, megszentelt jelenlétet fogsz érezni. Ez a Lét kisugárzása, ez a lelki béke, a jó, amelynek nincs ellentéte."(Eckhart Tolle)

...OFF...

"az ellenálláson átfolyó áram hatására az ellenállás két végpontja között az áram nagyságával egyenesen arányos feszültség mérhető. Az ellenálláson eső feszültség kiszámítása (Ohm-törvény) U = R*I, ahol U az ellenálláson eső feszültség, R az ellenállás és I az áram nagysága"..lám, lám, Ohm is felfedezte az élet nagy bölcsességét (a fizika törvényszerűségein keresztül - minő meglepetés , azáldóját

) nevezetesen ..minél jobban ellenállsz annak, ami áramlik (ÉLET ), annál jobban nő benned a feszültség...

zseniális!!!!

általános iskolából pedig köztudott, hogy ha U = R*I, és R=0 (nincs ellenállás), akkor U = 0*I = 0 (nincs feszültség) !!!! Igen, igen, igen!...éljelenk a természettudományok!

(igen, Soma mérnök....

) u.i. csak az a baj, hogy a természetben normál esetben nincs olyan, hogy R=0 (hacsak nem beszélünk szupravezetésről -200C-fokon, de ez nagyon OFF-olná a topikot...)..úgyhogy..ON...

evapatocs · 2012 Október 14

Soma77 írta:
...OFF... "az ellenálláson átfolyó áram hatására az ellenállás két végpontja között az áram nagyságával egyenesen arányos feszültség mérhető. Az ellenálláson eső feszültség kiszámítása (Ohm-törvény) U = R*I, ahol U az ellenálláson eső feszültség, R az ellenállás és I az áram nagysága"..lám, lám, Ohm is felfedezte az élet nagy bölcsességét (a fizika törvényszerűségein keresztül - minő meglepetés , azáldóját ) nevezetesen ..minél jobban ellenállsz annak, ami áramlik (ÉLET ), annál jobban nő benned a feszültség... zseniális!!!! általános iskolából pedig köztudott, hogy ha U = R*I, és R=0 (nincs ellenállás), akkor U = 0*I = 0 (nincs feszültség) !!!! Igen, igen, igen!...éljelenk a természettudományok! (igen, Soma mérnök....) u.i. csak az a baj, hogy a természetben normál esetben nincs olyan, hogy R=0 (hacsak nem beszélünk szupravezetésről -200C-fokon, de ez nagyon OFF-olná a topikot...)..úgyhogy..ON...:grin:

Menő-manó,hát felcsaptál fizikusnak?

Csak ne hogy átpártoljál egy másik topicba...

tibya · 2012 Október 15

tibya írta:
Más az érzés, és az érzéseink határozzák meg a cselekedeteinket.

evapatocs írta:
A gondolataink határozzák meg az érzéseinket,akár tudatos,akár tudatalatti.

Azok. Vagy jöhet ez az érzés belülről, amely az elfogadás pillanatában születik meg.kiss

Csillagvirag · 2012 Október 15

tibya írta:
Nem mindegy,hogy milyen tudati állapotból cselekszel: az elfogadás vagy az ellenállás állapotából. Más az érzés, és az érzéseink határozzák meg a cselekedeteinket.

"Ha lemondasz az ellenállásról, akkor mély higgadtságot, nyugalmat, megszentelt jelenlétet fogsz érezni. Ez a Lét kisugárzása, ez a lelki béke, a jó, amelynek nincs ellentéte."(Eckhart Tolle)

Az a tudati allapot, az a centrum, amirol fentebb irtam , s amirol E.Tolle is tud, de barki tudhat rola, tul van az ellenallason es az elfogadason... nem minosit... Persze elfogad, mert az elfogadas eppen az, hogy barmi lehet , ami jon ,aradhat, nincs akadalya...., letjogosultsaga van...Az elfogadas eppen nyitott kapukat jelent.... De abban a tudati allapotban nincs is zart kapu, nincs is ellenallas....(csak egy masik tudati szinten van elfogadas es ellenallas....,itt csak kitart kapuk...)
Amint elfogadasra es ellenallasra osztom, hatarokat vonok meg, mar lesz, ami johet, lesz ami nem.... , egy polusbol, egy perspektivabol cselekszem, azonosulok, kepet alkotok, mikozben ott feszul mogotte, hogy meg tehetnem, hogy bezarom a kaput...

Tehat amit keresek az nem egyik megfelelo oldala a viszonyulasnak, lasd ellenallas vagy elfogadas...(Ha az elfogadas polusat valasztom mindig ott feszul majd mogotte az ellenallas polusa, mert osszetartoznak...)
Azt valasztom, ami emogott van alapallasbol....
Ez az alapallas pedig az elfogadassal rokon nyitottsag, arado elenk figyelem...., amit nem szinez egyik vagy masik polus...Mikozben alapallasbol elfogad, befogad... megsem maga az elfogadas....

tibya · 2012 Október 15

Csillagvirag írta:
Az a tudati allapot, az a centrum, amirol fentebb irtam , s amirol E.Tolle is tud, de barki tudhat rola, tul van az ellenallason es az elfogadason... nem minosit... Persze elfogad, mert az elfogadas eppen az, hogy barmi lehet , ami jon ,aradhat, nincs akadalya...., letjogosultsaga van...Az elfogadas eppen nyitott kapukat jelent.... De abban a tudati allapotban nincs is zart kapu, nincs is ellenallas....(csak egy masik tudati szinten van elfogadas es ellenallas....,itt csak kitart kapuk...)
Amint elfogadasra es ellenallasra osztom, hatarokat vonok meg, mar lesz, ami johet, lesz ami nem.... , egy polusbol, egy perspektivabol cselekszem, azonosulok, kepet alkotok, mikozben ott feszul mogotte, hogy meg tehetnem, hogy bezarom a kaput...

Tehat amit keresek az nem egyik megfelelo oldala a viszonyulasnak, lasd ellenallas vagy elfogadas...(Ha az elfogadas polusat valasztom mindig ott feszul majd mogotte az ellenallas polusa, mert osszetartoznak...)
Azt valasztom, ami emogott van alapallasbol....
Ez az alapallas pedig az elfogadassal rokon nyitottsag, arado elenk figyelem...., amit nem szinez egyik vagy masik polus...Mikozben alapallasbol elfogad, befogad... megsem maga az elfogadas....

Az elfogadás azt jelenti, hogy elfogadod jelenlegi helyzetedet(tehát nem panaszkodsz). És a körülötted lévő emberi kapcsolataidat, teljesen olyannak fogadod el, amilyen, anélkül, hogy megpróbálnád őket kritizálni vagy megváltoztatni, ez átemel az egón.

Ha már egy ideje gyakorlod az elfogadást, elkövetkezik az a pillanat, amikor a negatív érzelmek többé már létre sem jönnek. A valódi elfogadás azonnal átalakítja ezeket az érzéseket. "Minden megmutatkozik, amikor a fény ráveti sugarát, és bármi, amire a fény ráveti sugarát, maga is fénnyé változik."

"Valójában abban a pillanatban, ahogy az „ez van” elfogadásával felhagysz az ítélkezéssel, máris függetlenítetted magadat az elmédtől. Helyet teremtettél a szeretetnek, az örömnek és a békének."(Eckhart Tolle)

V.T. · 2012 Október 15

tibya írta:
Az elfogadás azt jelenti, hogy elfogadod jelenlegi helyzetedet(tehát nem panaszkodsz). És a körülötted lévő emberi kapcsolataidat, teljesen olyannak fogadod el, amilyen, anélkül, hogy megpróbálnád őket kritizálni vagy megváltoztatni, ez átemel az egón.

Altalaban ram az jellemzo hogy mindig elegge "melyre" megyek.Azzal toldanam meg a teoriadat hogy az elfogadast ugy is meg lehet kozeliteni hogy a kornyezeted elfogadasa - amibe ugye a baratok a kapcsolatok az elethelyztek stb - mar magatol ertetodik akkor amikor valoban elfogadod azt a tenyt hogy mindennek te vagy az origoja. Tehat azokat a gondolatokat , ideakat , mintakat , viselkedesi modozatokat , iteleteket amiket "forgatsz" a fejedben amilyen minosegu gondolataid vannak azokat fogod a kozvetlen kornyezetedben megtapasztalni.Igy sokkal konnyebb elfogadni az elfogadas definiciojat ha tudjuk hogy ezt a kellemtetlen allapotot mi magunk hoztuk letre.Igy egyertelmuve valik az hogy barmit is kritizalunk az olyan mintha hangosan magunknak olvasnank be.Azoknak emelunk hangot amikben belul meg nincs meg az ertelem vagy a harmonia.Ami meg viaskodik.Es azert hozza kell tenni hogy baromi nehez mert sokszor oda csap az elme, hisz mi mast is tehetne ha szep lassan " elveszed" a mukodteto figyelmet tole

sisne* · 2012 Október 15

V.T. írta:
Altalaban ram az jellemzo hogy mindig elegge "melyre" megyek.Azzal toldanam meg a teoriadat hogy az elfogadast ugy is meg lehet kozeliteni hogy a kornyezeted elfogadasa - amibe ugye a baratok a kapcsolatok az elethelyztek stb - mar magatol ertetodik akkor amikor valoban elfogadod azt a tenyt hogy mindennek te vagy az origoja. Tehat azokat a gondolatokat , ideakat , mintakat , viselkedesi modozatokat , iteleteket amiket "forgatsz" a fejedben amilyen minosegu gondolataid vannak azokat fogod a kozvetlen kornyezetedben megtapasztalni.Igy sokkal konnyebb elfogadni az elfogadas definiciojat ha tudjuk hogy ezt a kellemtetlen allapotot mi magunk hoztuk letre.Igy egyertelmuve valik az hogy barmit is kritizalunk az olyan mintha hangosan magunknak olvasnank be.Azoknak emelunk hangot amikben belul meg nincs meg az ertelem vagy a harmonia.Ami meg viaskodik.Es azert hozza kell tenni hogy baromi nehez mert sokszor oda csap az elme, hisz mi mast is tehetne ha szep lassan " elveszed" a mukodteto figyelmet tole

Én meg azt figyeltem meg,
hogy a külső árnyjátékomban teremtett szereplők közül
némelyik önállósítja magát és át akarja venni a teremtést meg az irányítást
Olyan, mint 1 tulpa.
Forgatókönyvíró és / vagy rendező akar lenni,
holott anno ő csak színészként lett szerződtetve ;-)

Hogyan iktassuk ki az egónkat?!

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

sisne*

Vendég

Hasonló témák