KÉPES KRÓNIKA szólánc

Eszenyi Enikő
(Csenger, 1961. január 11. –) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színésznő, színházi rendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, a Vígszínház igazgatója.

Őskori művészet
Az őskőkori művészet az emberiség fejlődéstörténetének része. Az eddig előkerült legkorábbi művészeti alkotások viszonylag fiatalnak tekinthetők, mivel 30 000 évvel ezelőtt készülhettek.

Az őskőkori művész, akinek csoportja gyűjtögetéssel, halászattal és vadászattal teremtette elő táplálékát, azért készített szobrokat, rajzolt és festett, hogy a mágikus cselekményekkel, a zenével és tánccal együtt a maga javára fordítsa a természeti jelenségeket. A 15 000-10 000 évvel ezelőtti korszakból szép számban maradtak fenn agyagból, puhább kőből, mamutagyarból készült szobrok, domborműves, vésett táblák, barlangrajzok, és -festmények.


Ősi festmény a spanyolországi Altamira-barlangban

Talpas kereszt
olyan keresztforma, melynek szárai kevésbé vagy erősebben ívesen vagy ritkábban, egyenesen kifelé hajlanak. Ha a szárak hossza egyenlő, a görög kereszt altípusához tartoznak, ha az egyik (függőleges) szár hosszabb, a latin kereszt egyik fajtájáról van szó. Francia és német nevét onnan kapta, hogy a szélesebb vége a keskenyebb középnek mintegy a talpát képezi, melyre a kereszt felállítható.
Gyakran azonosítják a keresztesekkel és az egyházi lovagrendekkel, mint a Német Lovagrend, a Templomosok vagy a Johanniták, de ezek címereikben általában másfajta kereszteket használtak. Eredetileg a szentelőkereszt szárai voltak ívesek. Tirolban a Napóleon-elleni harc egyik jelképe volt.

Jacopo Tintoretto
(Velence, 1518. szeptember 29. – Velence, 1594. május 31.) olasz festő.
A velencei reneszánsz festészet egyik kiemelkedő képviselője, a híres velencei aranykor festőtriászból[3] leginkább ő az, aki az érett reneszánszból a manierizmusba váltott, s mintegy a barokk előfutára lett.
Bonifazio Veronese és P. Bordone műhelyében tanult. Michelangelo szobrainak helyi másolatait is sokat tanulmányozta,[5] és ezáltal alapos anatómiai ismeretekre tett szert. Hamar felismerte Tiziano Vecellio nagy tehetségét, és arra törekedett, hogy az ő műhelyében tanulhasson. Később valóban dolgozott rövid időt a nagy mester mellett is, akit szorgalmasan másolt. Különösen Tiziano igen színes koloritja lelkesítette (a bel colorire, azaz „szép színezés”), ami az ő festményeire is mindvégig jellemző maradt, még pályája végén is, amikor a fényekkel operált képein.

Az ökumenizmus
(görögül oikumené - földkerekség, a lakott világ, egyetemes, egész világot érintő) a keresztény vallási felekezetek által használt protestáns eredetű fogalom, eszme, mentalitás, ami az oikosz – ház, háztartás, otthon, haza görög szóból eredeztethető. Az ókeresztények az egyetemes zsinatokat ruházták fel az ökumenikus jelzővel. Ezeken az egyetemes zsinatokon fogalmazták meg a keresztény hit alapját jelentő, a kereszténység által ma is elfogadott hittételeket. (325 – Első nikaiai zsinat, 381 Első konstantinápolyi zsinat, 431 – Epheszoszi zsinat, 451 – Khalkédóni zsinat, 553 – Második konstantinápolyi zsinat, 680 – Harmadik konstantinápolyi zsinat). Melynek lényege a különféle keresztény felekezetek, egymás hitnézetei különbségeinek ellenére tanúsított tolerancia, a felekezeti különbségek helyett a közös pontok, alapvető hitnézeti egyezőségek hangsúlyozása. Közösség vállalás, az együttműködés keresése.

Szűz Mária
Mária (héberül: Mirjám, arámi nyelven: מרים [Maryām], latinul: Maria) a Biblia (Újszövetség) és a Korán egyik alakja, Jézus édesanyja. A görögök Mária Theotokosznak hívták, a latinok Mater Dei, a katolikus magyarok Isten Anyja néven nevezik a dogmát, amit az efezusi zsinat 431-ben fogalmazott meg.
Mária további elnevezései: Szűz Mária, Szűzanya, Magyarok Nagyasszonya, Nagyboldogasszony, Rózsafüzér királynője, Mindnyájunknak Édesanyja vagy Miasszonyunk, Mennyország Királynéja, Boldogságos Szűz (a katolikus egyház hivatalosan is Beata Maria Virgónak nevezi latinul, liturgikus szövegekben gyakran rövidítve: BMV), Hétfájdalmú szűzanya, olaszosan Madonna, Nagyasszony, Kisasszony, Babba Mária.

Az aura
(energiaburok) az azonos nevű latin szóból származik, amely eredetileg leheletet jelent, tágabb értelemben pedig emanációt, kisugárzást. [1]
A keleti hagyományban, egyes vallásokban és a mai ezoterikus irodalomban az aura az élő és az élettelen testekből kisugárzó, azokat fátyolszerűen körbe vevő energiamezők együttese. A természetgyógyászatban a bioelektromos és biomágneses energiarezgések összességeként fogható fel. Bioenergiai bioplazmának is szokták nevezni, mert bizonyos tulajdonságait illetően hasonlít az energiaplazmához. Egyéb nevei a különböző kultúrkörökben: finomtest, energiatest, prána, asztrális fény. Mint létező jelenség megtalálható a természetgyógyászatban, különösen a bioenergetikában, a zsidó misztikus kabbalisztikában, a hinduizmus szent irataiban, a jógában, a vadzsrajána, a singon és a tibeti buddhizmusban, az iszlám misztikus irányzatában, a szúfizmusban, a kínai alkímiában, a taoizmusban és az okkultizmus irányzatában, a teozófiában. Létezését a tudomány mai állása nem ismeri el.

Anglikán Közösség
Az Anglikán Közösség a nemzeti anglikán egyházak nemzetközi társulása. Nem létezik egy „Anglikán Egyház” a nemzeti vagy regionális egyházak felett, amelyek teljes autonómiát élveznek. „Anglikán Egyház” alatt magyarul a Church of Englandet szokták érteni, „anglikán egyház” kisbetűkkel azonban az Anglikán Közösség bármely tagja lehet.

Mint a neve is sugallja, tagjai teljes kommunióban élnek a Church of Englanddel, az első anglikán egyházzal, amely anyaegyházuknak is tekinthető, illetve annak főpapjával, Canterbury érsekével.[1] A teljes kommunió azt jelenti, hogy kölcsönösen egyetértenek bizonyos alapvető doktrínákban és a Közösség egyházainak tagjai részt vehetnek a többi egyház rítusaiban.

Több mint 80 millió tagjával az egyik legnagyobb keresztény közösség.[2][3] Egyes tagegyházai nevükben is őrzik anglikán eredetüket, mások, mint az Amerikai Egyesült ÁllamokEpiszkopális Egyháza, a Skót Episzkopális Egyház vagy a Church of Ireland („Írország Egyháza”) más neveket választottak. Minden tagegyháznak megvan a maga dogmatikája és liturgiája, a legtöbb esetben a Church of England hagyományaira támaszkodva. Minden egyháznak saját döntéshozó folyamatai és püspöki hierarchiája van, saját főpapjuk vezetése alatt.

Canterbury érseke, az anyaegyház feje nem rendelkezik hivatalos hatalommal saját egyházán kívül, a Közösség azonban szimbolikus vezetőjének tekinti. A többi főpap közt primus inter pares, „első az egyenlők közt”.

Az Anglikán Közösség az Egy, Szent, Katolikus és Apostoli Egyház részének tekinti magát, egyszerre katolikusnak és reformáltnak. Követői egy része pápa nélküli katolicizmusként tekint rá, mások számára egy fajta protestantizmus, de domináns alapító alak nélkül, mint amilyen Luther, Knox, Kálvin, Zwingli vagy Wesley voltak.[4] Megint mások számára az anglikanizmus a kettő egyfajta ötvözete. Mindenesetre a gondolkodások és gyakorlatok széles skáláját öleli fel, az evangelicizmustól és a liberális kereszténységtől az anglokatolicizmusig.

A guadalcanali hadjárat
vagy guadalcanali csata a második világháború csendes-óceáni hadszínterén zajlott a szövetségesek (főképp az Amerikai Egyesült Államok) és a Japán Birodalom között, 1942. augusztus 7. és 1943. február 7. között. A több fázisban, a szárazföldön, a levegőben és a tengeren megvívott csata döntő változást hozott a háború menetében: itt indult meg az a szövetséges offenzíva, amelyet a japán hadvezetés már nem tudott megállítani, és amely végül elvezetett Japán kapitulációjához.
A csata amerikai tengerészgyalogosok partraszállásával indult Guadalcanal szigetén, valamint két kisebb szomszédos szigeten, Tulagin és Floridán. A hadművelet célja az volt, hogy meggátolják Japán további előrenyomulását az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália és Új-Zéland irányába, valamint hogy bázisokat nyerjenek a további szövetséges támadó műveletek számára a térség központja, Rabaul elfoglalásához.

Tíz kicsi néger
Agatha Christie egyik nagy sikerű krimije, 1939. november 6-án jelentette meg a Collins Crime Club az Egyesült Királyságban, 1940 januárjában az Amerikai Egyesült Államokban is megjelent And Then There Were None címen. A művet a Tíz kicsi indián címmel vetítették a mozik. Magyarországon először 1941-ben jelent meg A láthatatlan hóhér címmel Vécsey Leó fordításában.[1] A könyv Agatha Christie legkeresettebb bestsellere, több mint 100 millió példányt adtak el belőle, minden idők legnagyobb sikerű krimije.

Rondó
A klasszikus zenében a rondó egy visszatérő motívumokból álló műforma. A kifejezés a francia rondeau szóból ered, jelentése kör.[1] A szó más értelemben vonatkozhat a mű egyes karakterjegyeire, vagy a rondó versformával való kapcsolatára.
A rondóformában egy fő téma, vagy refrén váltakozva szerepel egy vagy több, a fő témával kontrasztban álló formai egységgel (epizóddal). A kezdőtéma a refrén, melyet epizód követ, majd a műben a refrén többször visszatér.
A formai egységek ilyen váltakozásának vannak bevett szokásai is. A klasszika zenéjében gyakori volt az RAR, az RARBR illetve az RARBRAR szerkezet, (ahol R a refrén, A és B pedig epizódok).[2] A kombinált egységek műtől függően különbözhetnek, illetve az egyes egységek variációja, lerövidítése, kisebb módosítása is gyakori.

Az ókori Görögország
vagy antik Görögország fogalmát a közvélemény és a tudomány igen rugalmasan használja. A fogalomnak alapvetően két értelme lehet:
A mai Görögország területe az ókorban. A terület ókori történelme az i. e. 3. évezredtől, a minószi civilizáció kialakulásával kezdődik és a Római Görögország időszakával fejeződik be. A korszak végét a Római Birodalom bukása jelenti (i. sz. 476).
Az ókori görög civilizáció. Amikor a hétköznapi szóhasználatban azt mondjuk, hogy "már az ókori görögök is", akkor általában az i. e. 8. századtól, a görög írásbeliség újbóli megjelenésétől a klasszikus Athén korszakán át a hellenizmusig, esetleg a római császárkor elejéig virágzó görög civilizációt értjük alatta. Ez az ókor egész görögül beszélő világát jelenti és több mint ezer évet ölel fel.

Garabonciás diák
mindenféle bübájos, ördöngős mesterséghez értő varázsló, kit a szláv, német és román, tehát ugyszólván egyetemes európai néphittel egyező magyar babonás felfogásban egy régibb, pogánykori s egy ujabb, keresztény középkori elemből keveredett alaknak tanulunk ismerni. A régibb elem egy germán Odin-Wotannal rokon vonásokat mutató vihar-démon; az ujabb pedig a középkori vándordiák (a «fahrender Scholast»), aki a néphitnek az előbbiről élő emlékeire támaszkodva, az ördöggel cimboraságban álló büvésznek, sőt vele majdnem egyenlő hatalmu varázslónak tudta magát a naiv lelkek előtt feltüntetni.

Képes krónika
(latinul: Chronicon Pictum) egy latin nyelven írt krónika, illetve az azt tartalmazó kódex, amely 1360 körül készült Nagy Lajos budai udvarában, szerzője feltehetően Kálti Márk. A szöveg elejétől végig egy kéz írása, kalligrafikus könyvírás, minden valószínűség szerint magyar másoló munkája. A kódex szövegét a Veszprém megyei Káltról elnevezett Márk mester kézirata nyomán másolták a scriptorok.
A középkori történelem, művészet- és kultúrtörténet páratlan értékű forrása.
Törzsanyaga 75 (kis)fólió pergamen (kb. 300×210 mm), amik elé egy, mögé harmincegy papírlapot kötöttek. Kötése 16. századi papírtáblás fehér bőr, vaknyomásos díszítéssel. Az első pergamenlap üres, a második a címlap. A szöveg a 74. fólión megszakad. Beosztása kéthasábos, teljes szövegtükör esetén 33 soros.

Angol telivér
Az angol telivér (angolul english thoroughbred horse) a világ talán legelterjedtebb lófajtája, leginkább versenylóként ismert. Melegvérű fajta, gyorsaságáról és temperamentumáról ismert. Az angol méneskönyv regisztrációjában 18 600 kanca szerepel, a különböző nemzetek méneskönyveiben összességében megközelíti az egymilliót. A hazai állomány hozzávetőlegesen 800 kancát számlál, és 400 ló áll galopptréningben, vagyis versenyez.


Overdose (Egyesült Királyság, Anglia, Nottinghamshire, 2005. április 2.– 2015. július 1.)pej mén, az utóbbi évek legsikeresebb, magyar színekben versenyező lova. Pályafutását a szakértők Kincsem – a „csodakanca” – életéhez hasonlítják. 2008. decemberében a világranglista harmadik helyén állt, Európában a legjobb eredményt elérő ló volt.

Rejtő Jenő
(született Reich Jenő, írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) (Budapest, Erzsébetváros, 1905. március 29.[1] – Jevdakovo(wd), Kamenkai járás, Voronyezsi terület, Szovjetunió, 1943. január 1.) magyar író, kabaré- és színpadi szerző, forgatókönyvíró, a magyar szórakoztató irodalom legnépszerűbb képviselője.
Látszatra ponyvaregényeket írt, azonban életművét manapság már az irodalmi körök is nagyra értékelik[forrás?]. Először színpadi darabokat írt, később – külföldi utazásai során szerzett élményeire támaszkodva – kalandregényeket kezdett írni. Sajátos stílusát egyéni, bizarr humor, „váratlan abszurd fordulatok, szürreális, gyakran kispolgári figurák és a társadalom fanyar humorba csomagolt kritikája”[2] jellemezte. Legnagyobb sikereit P. Howard álnéven írott idegenlégiós regényparódiáival aratta, olvasottsága[3] a Kádár-korban Jókai Móréval vetekedett. A pesti művészi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez, Kabos Gyulához, Salamon Bélához, Latabár Kálmánhoz is.[4]
38 éves korában munkaszolgálatosként halt meg a Szovjetunió (Oroszország) megszállt területén.

Őze Lajos
(Szentes, 1935. április 27.[1] – Budapest, 1984. október 21.) Kossuth-díjas magyar színművész, vagy ahogy ő nevezte „színjátékos”. A 20. századi magyar színjátszás egyik kiemelkedő alakja, jellegzetesen fanyar humorú színészegyénisége. Fiai: Őze Gábor és Őze Áron színművész.
Első filmszerepeit az 1950-es évek második felében játszhatta el, de igazán foglalkoztatott filmszínész csak tíz évvel később lett, s élete utolsó két évtizedében több tévéjáték- és filmszerepet is eljátszhatott (például Virág elvtárs A tanú, Gyurica Miklós Az ötödik pecsét című filmekben). Már halálos betegen vállalta el Bacsó Péter Hány az óra, Vekker úr? című filmjének főszerepét, de még a forgatási időszak alatt meghalt. Színművészi munkássága elismeréseképpen 1970-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1975-ben érdemes, 1984-ben pedig kiváló művész lett. 1990-ben posztumusz Kossuth-díjban részesült. Szülővárosában, Szentesen nevét őrzi a városi mozi.

Seress Rezső
eredeti nevén Spitzer Rezső (Budapest, 1889. november 3. – Budapest, Józsefváros, 1968. január 11.)[1] zeneszerző, zongorista.
Az egyik leghíresebb örökzöld dal, az egyetlen magyar világsláger, a Szomorú vasárnap (Gloomy Sunday) szerzője (szöveg: Jávor László, a 8 Órai Újság bűnügyi riportere). A dalt több mint 100 nyelven adták elő.

Ördögűzés
vagy exorcizmus (a kései latin exorcismus, illetve a görög exorkizein - "eskü alatt megtagad" jelentésű szóból származik) démonok vagy más gonosz szellemlények -megszállottnak hitt emberből vagy helyről való - eltávolításának gyakorlata. A gyakorlat elég régi keletű és számos ország hitrendszerének része.
Az exorcizmust végző személy elnevezése exorcista, gyakran papi személy vagy olyan ember, akiről úgy vélik, hogy különleges erőkkel, képességekkel megáldott. Az exorcista eszközei többek között az ima, előírt szövegek, gesztusok, szimbólumok, jelképek, amulettek. Az exorcista gyakran hívja segítségül Istent, Jézust és/vagy angyalokat, arkangyalokat.
Általában a megszállt személyek nem tartják önmagukat sem gonosznak, és felelősséget sem vállalnak az általuk elkövetett rossz cselekedetekért. Ennek következtében az exorcizmust a művelői inkább tekintik egyfajta gyógymódnak, kezelésnek, mint büntetésnek. A rituálék ezt általában figyelembe veszik, ezért nem is erőszakkal közelítenek a megszállotthoz.

Sóbánya, Parajd
A parajdi sótelep Európa egyik legnagyobb sótartaléka, a sótömzs maga 1,2 km × 1,4 km átmérőjű, enyhén ellipszis alakú és 2700 m mélységbe gyökerezik. Több száz jövő-év kibányászható sóját rejti magába, és ezzel Erdély gazdagságának egyik legjelentősebb kincsesládája.
A parajdi sót, már a 15. századtól kezdve "székely sónak" nevezték, mely nevet adott egy erdélyi tájegységnek (= "Sóvidék"), munkát és megélhetést biztosított századokon át a vidék népének.
A sóbányászat története a római korig vezethető vissza. Négy amfiteátrum típusú felszíni "sóvágást" és a környéken előkerült "L V M" (Legio V Macedonica) feliratú téglákat említenek az írott források. A visszavonuló rómaiak által elhagyott sófejtéseket először az avarok, majd később a bolgárok vették művelés alá. A többi átvonuló vándornép (gótok, hunok, gepidák) ideje alatt szünetelt a só kitermelése. A honfoglaló magyarok egyik vezérének, Töhötömnek a kémei már előre jelentették hogy Erdélyben sót "ásnak". I. István magyar király sószállító hajói, már 1003 után, rendszeresen közlekedtek a Maroson.
1463-ban Mátyás király megerősítette a székelyek szabad sóbányászatát és kereskedési jogát. Az 1562-es székelyföldi felkelések leverése után János Zsigmond a királyi kamara javára lefoglalta a parajdi sóbányát.