Karinthy Ferenc:
Életre nevelés
- Marci, gyere ide, mondd meg, kisfiam, honnan van a tarhonya? - Elvetik a földbe, kinő, learatják, csépelik. - Nagyon jó. És a nokedli? - Fán nő, nokedlifán. Arról szedik le. - Hát a dinnyét? - Halásszák. Bedobják a horgot, rajta a csali, a dinnye bekapja. - Úgy van. És a mustárt? - Bányásszák, a mustárbányában. - A túrós gombócot, szilvás gombócot? - Lövik. Repül a levegőben, puskával lelövik. Marci ilyenkor kap egy forintot, hogy ily szépen okosan megfelelt mindenre. Évek óta folyik ez a játék, versenyt oktatgatjuk egymást e hasznos tudnivalókra. Így állapítottuk meg, hogy a hurka csúszómászó állat, három alfaja van, a tüdős, májas és a véres, és hurkapálcikával táplálkozik; többnyire épp akkor ejtik el, mikor a pálcikát le akarja nyelni, azért fityeg ki száján az a kis fadarab. Továbbá, hogy a libamájat pincékben termesztik, ott nő jó nagyra, kövérre a nyirkos, sötét falak tövén. A fruttit, zizit, tejkaramellát, szaloncukrot s más efféle nyalánkságokat az erdőn szedik, kislányok gyűjtik kötényükbe. Marci olykor fogasabb kérdésekkel is előáll. - Honnét van a hal? - A hal, kisfiam? Nagymama gyúrja lisztből, tojásból, élesztőből és halporból. - A dobozos szardíniát is? - Ugyan! Azt a disznóból vágják ki, a szalonnája alól. - És hány doboz van egy disznóban? - Attól függ. Általában negyven-ötven, de például Horváth bácsi, a szomszédos házmester tavaly leölt egy hízott kocát, abban százhúsz doboz szardínia volt, és még huszonöt tubus szardellapaszta. Kapott is érte egy gyönyörű díszoklevelet a mezőgazdasági kiállításon. - És honnan van a rokfort? - A hegyekben ered, kis rokfortpatakokban csörgedez, lezúdul a sziklákon, folyókba gyűlik, s ezek beömlenek a Nagy Rokfort Tengerbe... - És a tenger nem árad ki? - Nem, mert a nap felszívja a párát a sajtfelhőkbe, s onnan hull le a rokfortcsapadék a patakokba, folyókba, és így tovább. Így ismerkedünk a mindenség nagy folyamataival, s nyitogatjuk a tudás zárait, két fáradhatatlan természetkutató, Marci meg én. |
<tbody>
</tbody>