[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Az ártatlanság bölcsessége[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A zavart elme hogy is érthetné az utat?
[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Ha elméd nyugtalan és háborgó,
[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Sosem telhetsz meg tudással.
[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A háborítatlan elme sosem vizsgálja,
[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Hogy mi helyes és mi helytelen.
[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Az ítélkezés fölött álló elme
[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Egyszerüen csak figyel és ért.
[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Tudd, hogy a test csak egy törékeny agyagedény,
[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]De legyen elméd eros vár,
[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]S minden megpróbáltatásban értelmed küzdjön érted,
[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Hogy megvédje, mit már elnyertél.
[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Mert a test hamarosan semmivé lesz;
[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Mit érez akkor majd?
[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Mint egy odavetett farönk fekszik majd a földön;
[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Mi az, amit tud akkor majd?
[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Legádázabb ellenséged sem árthat neked annyit,
[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Mint saját gondolataid, ha zabolátlanok.
[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]De ha egyszer ura vagy gondolataidnak,
[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Senki sem segíthet neked jobban,
[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Még apád sem és anyád sem.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Egyszer azt kérdezték tolem, hogy „Mi a filozófia?” Azt feleltem: „A filozófia a rossz kérdésfeltevés muvészete.” Amikor a vak ember azt kérdezi, hogy „Mi a fény?” – az a filozófia. Amikor a süket azt kérdezi, hogy „Mi a zene? Mi a hang?” – az a filozófia.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Ha a vak ember azt kérdezné, hogy „Hogyan kaphatnám vissza a szemeimet?”, akkor az többé már nem filozófia lenne, hanem vallás. Ha a süket elmegy az orvoshoz, hogy gyógyítsa meg a fülét, akkor azzal o a vallás irányába indul el, nem a filozófia irányába.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A filozófia az mero találgatás, spekuláció; szeretnéd kiagyalni az igazságot – miközben semmit sem tudsz. Az igazságot azonban nem lehet kiagyalni; bármit is okoskodsz ki, az nem lehet igaz. Az igazságot fel kell fedezni. Az igazság már itt van... mindössze arra van szükség, hogy kinyissuk a szemünket, hogy legyen szemünk, amivel látjuk; hogy legyen szívünk, amivel érezzük; hogy legyen létünk, amivel jelen lehetünk benne. Az igazság mindig jelen van, csak mi nem vagyunk itt, csak mi hiányzunk. És mivel mi nem vagyunk jelen, nem láthatjuk az igazságot sem. És közben egyre csak az igazságról kérdezünk. Sosem tesszük fel a helyes kérdést: hogyan kell jelen lenni? Hogyan kell jelenlétté válni?[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Az igazságról kérdezünk, és már maga a kérdés is csak eltávolít tole – mert ha kérdezel, akkor az már magában hordozza a feltevést, hogy egy külso személytol választ kaphatsz a kérdésedre. A kérdés magában hordozza azt a feltevést, hogy valaki más elmondhatja neked, mi az igazság. De senki sem tudja neked elmondani – az igazság nem elmondható.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Lao Cu azt mondja: Az igazság, amit szavakkal elmondhatsz, többé már nem igazság. Amint kimondtad, hazugság lesz belole.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Miért? Azért, mert ez nem egy informatív tudás; ha az lenne, nagyon könnyen átadhatná egyik ember a másiknak.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Az igazságot egy belso tapasztalás formáján keresztül ismerheti az ember. Az olyan, mint egy íz a nyelveden. Ha valaki még sosem kóstolt édességet, hogyan magyarázod el neki, hogy milyen az édes íz? Nem fogod tudni megértetni vele. Ha valaki még sosem látott színeket, hiába magyarázol neki róluk.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Vannak dolgok, melyeket csak tapasztalni lehet, és csak a tapasztalaton keresztül lehet megérteni. Isten pedig: a végso tapasztalás, amely teljességgel kifejezhetetlen, átadhatatlan. Legfeljebb néhány utalás adható – de azt a néhány utalást is nagyon rokon-szívvel kell fogadnod, különben elmulasztod oket.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Ha az elméddel értelmezed oket, akkor lemaradsz róluk, mert mire megy az elme az értelmezgetéssel? Az elme csak a saját múltját adhatja. Csak a saját káoszát adhatja. Csak ellentétességet, kétségeket, zavart adhat. Mindezt ráülteti az igazságra, az utalásra, amit kaptál, és máris minden eltorzult. Az elméd nincs abban a helyzetben, hogy képes legyen látni, érezni.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A vallás egyszeruen egy olyan közeg megteremtését jelenti, melyben az elméd képes látni, képes ellentétek nélkül, egy egységként, megosztottság nélkül létezni; képes felfogni, érzékelni; képes teljességben, tisztán létezni. Az az elme, amelyik tele van gondolatokkal, képtelen az érzékelésre, a közvetlen felfogásra; a gondolatok minduntalan beleavatkoznak. Azok a gondolatok ott tornyosulnak egymás hegyén-hátán. Mire valami eljut legbensobb lényedhez, ha egyáltalán eljut, többé már nem ugyanaz, mint amit szeretett volna átadni az, aki tud. Egy egészen más dolog lesz belole.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Buddha minden egyes ilyen utalást háromszor elismételt. Valaki megkérdezte tole, hogy miért ismétel el mindent háromszor. Azt felelte: „Még háromszor sem elég. Amikor eloször mondom, csak a szavakat halljátok. Csak az üres szavakat; üres, kongó, tartalom nélküli szavakat. Eloször nem hallod meg a tartalmát. Másodszorra meghallod a tartalmat is a szavakkal, megérzed az illatát, de annyira elbódulsz tole, olyan misztikus köd ereszkedik rád, hogy akkor amiatt leszel képtelen a megértésére. Ezért kell háromszor elismételnem.”[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Én folyton ismétlem önmagam, egyszeruen azért, mert ti annyira mélyen alszotok – állandóan ismételnem kell, folyton kopogtatnom kell rajtad. Mert lehet, hogy jön néhány pillanat, néhány kedvezo pillanat, amikor álmod nem lesz olyan mély; amikor közel, már nagyon közel kerülsz a felébredéshez, és akkor valami belédhatolhat. Már képes vagy hallani. Igen, vannak pillanatok, amikor nagyon közel kerülsz a felébredéshez – még nem ébredsz fel, de már nem is alszol, épp középen vagy, valahol a ketto között.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Te is tudod, hogy minden reggel van néhány pillanat, amikor az álom már nincs ott, de mégsem vagy még ébren, még nem mondhatod, hogy „ébren vagyok”. Már nagyon halványan hallod a madarak énekét, hallod a postást, a levélláda zörgését, a szomszéd kutya csaholását, a feleséged sutyorgását a szomszéddal, a gyerekek reggeli készülodését az iskolába, a forgalom egyre erosödo zaját, a vonat hangját... de csak nagyon halványan, nem teljesen hallod, csak részlegesen. És minduntalan visszaalszol. Az egyik pillanatban még hallod az elrobogó vonat zaját, a másik pillanatban pedig már megint mélyebbre csúsztál az álmaidban.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Az álomkutatók azt mondják, alvás közben mindig megvan ez a hullámzás. Ha nyolc órát alszol, akkor nem állandóan ugyanazon a szinten alszol; az alvás mélységének völgyei és csúcsai vannak. Egész éjjel le-föl csúszkálsz a különbözo szintek között. Idonként elofordul, hogy olyan mélyen alszol, hogy még az álmaid is eltunnek – ezt Patandzsali szusuptinak, álom nélküli alvásnak nevezi. Máskor pedig tele vagy álmokkal. És van, amikor épp az ébredés szélén vagy. Ha ilyenkor valami hirtelen, megrázó dolog történik, akkor felébredsz, egyszerre felébredsz.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Erre törekszik minden buddha: vár a megfelelo pillanatra, amikor közel kerülsz az ébredés állapotához; és akkor elég csak egy kis lökés, s máris kinyitod a szemed – képes vagy látni.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Istent nem lehet elmagyarázni, de látni igen, tapasztalni igen – elmagyarázni nem lehet. Isten bármiféle magyarázása csak félremagyarázás; ezért minél több a pap, a teológus, a professzor, annál gyengébb a vallás a földön. Minél több a pápa, a sánkárácsárja, annál inkább gyengül a vallás a világban – mert ezek az emberek mind magyarázni próbálják, pedig Istent nem lehet magyarázni. Annyiféle magyarázattal tömték tele az elmédet, hogy ezek a magyarázatok már ütköznek benned. Most már szinte lehetetlen kihámozni, hogy valójában mi micsoda, mi mit jelent. Teljes a zurzavar.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Az embernek azelott nem is volt lehetosége ekkora zurzavarra, mert azelott nem voltunk egymáshoz ennyire közel. A világból mára tényleg egyetlen falu, egy globális falu lett.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Az osi idokben a buddhisták csak azt ismerték, amit Buddha tanított, a mohamedánok csak arról tudtak, amit Mohamed mondott, a keresztények csak Jézust ismerték. Mi – a mai emberiség – viszont már mindegyiknek az örökösei vagyunk. Ti már ismeritek Jézust is és Zarathusztrát is, ismeritek Patandzsalit is és Buddhát is, ismeritek Mahávirát is és Lao Cut is, és ismertek több száz más magyarázatot és utalást is – melyek mind össze vannak gabalyodva benned. Most nagyon nehéz kihúzni téged ebbol a káoszból. Az egyetlen megoldás az, ha eldobod ezt az egész zajt; az egészet, mindenestül. Ez az én üzenetem.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]És azzal, hogy eldobod, nem Jézust vagy Mohamedet vagy Buddhát dobod el; ha mindent eldobsz, azzal inkább csak közelebb kerülsz hozzájuk. Nem oket dobod el, hanem a papokat, a tradíciókat és a szokásokat, a kizsákmányolást, mely a tradíciók és konvenciók nevében zajlik. Ha mindezt tisztán látod, ha elfelejted a bibliát, a védákat és a gítát, megtisztulsz, kitisztulsz. Igen, neked egy tavaszi nagytakarításra van szükséged, a szíved teljes tehermentesítésére. Csak akkor, csak abban a csendben leszel képes érteni.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Buddha azt mondja:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A zavart elme hogy is érthetné az utat?[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Ezrek gyultek Buddha köré, épp, ahogy ti is körém gyultetek – keresok ezrei vándoroltak Buddhához, hogy mindenféle kérdéseket tegyenek fel neki. És Buddhát egyáltalán nem érdekelték azok a kérdések; és a megválaszolásuk sem. Buddhát bizonnyal csak egy dolog érdekelte; hogy megmutassa az utat – a probléma viszont az volt, hogy a keresok annyira össze voltak zavarodva a kérdéseik és összegyujtött válaszaik által, annyira nyomta oket a sok tudás, amit a fejükben cipeltek, hogy lehetetlen, szinte teljesen lehetetlen volt megmutatni nekik az utat. Ezért e szútra: A zavart elme hogy is érthetné az utat?[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Tehát ahelyett, hogy még több válasszal, még több magyarázattal, még több tudással halmozta volna el oket, Buddha inkább kezdte megszabadítani oket tudásuktól, készre gyártott válaszaiktól, a priori elméleteiktol, eloítéleteiktol. És India ezt sosem tudta megbocsátani Buddhának. Rögtön halála után, ennek az országnak a tradicionális elméje hozzákezdett az összes Buddha által ültetett virág gyökeres kiirtásához; az egész rózsakertet felégették. Buddhát teljes egészében kihajították ebbol az országból. E vidék legnagyobb fia számára itt nem maradt menedék; tanításának idegen országokban kellett menedékre lelnie.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]És ez nem véletlen, ez mindig így van. Jézust elítélték a zsidók, meg is feszítették, pedig Jézus volt a leheto legnagyobb zsidó, aki valaha élt e földön, a zsidó tudat legszebb virága, a legvégso kifejezodése, a csúcsa. Akkor miért tagadták meg a zsidók? Inkább örülniük kellett volna, táncolniuk és ünnepelniük kellett volna... de nem tudtak – nem tudtak neki megbocsátani, mert jelenlétében ok csak középszerunek tuntek; ez volt az o bune. Átlagossá tette oket. Meg kellett büntetni, mert annyira kimagaslott közülük, mert felért az égig, mert annyira túlszárnyalta oket, mert annyira könnyed és méltóságteljes volt, mert olyan szeretet volt benne. Bunhodnie kellett jelenlétért, mert jelenlétében a többiek rondának érezték magukat hozzá képest. El kellett távolítani, hogy a középszeru elme ne érezze középszeruségét.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Jézust nem a zsidók ölték meg, hanem a középszeru elme. Jézus esetében a középszeru elme a zsidókat jelentette. De ugyanez történt Buddhával is. Buddhának sosem bocsátottak meg a hinduk, pedig o volt a valaha élt legnagyobb hindu. O volt a leheto legtisztább hindu, a hinduizmus kvintesszenciája. Amirol az Upanisadok beszéltek, o megvalósította. O valósította meg ennek az országnak a legmélyebb vágyát, de gyökerestol kitépték, kihajították az országból.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A buddhizmus eltunt Indiából, nyoma sem maradt – teljesen kipucolták innen. Miért? Óriási tiszteletnek örvendett Tibetben, Kínában, Koreában, Japánban, Sri Lankán. Egész Ázsia szerette ezt az embert, annyira egyedülálló a tanítása, annyi mindent hordoznak szavai. De India egyszeruen elfelejtette ot – az indiai középszeru elme. És itt nem az indiaiakról van szó – itt megint csak a középszeru elmérol van szó. A középszeru elme mindig igyekszik elnyomni a géniuszt; a középszeru ember csak középszeru embereknek tud örülni. A hülyék a hülye vezetoktol boldogok – mert o annyi mindenben hasonlít rájuk.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Ez mindig így volt ezen a földön – ez a föld egy bolondokháza –, és valahányszor megjelenik egy normális ember, mi elkergetjük. Ezrek jöttek Buddhához, hogy megkérdezzék: „Hol van az Isten? Mi az Isten?” És különösen a bráhminok, a pánditok, a tudósok, akik tökéletesen jól informáltak voltak a témában, betéve tudták a szent iratokat... mind jöttek, hogy megkérdezzék: „Te hiszel Istenben? Határozd meg a hitedet, magyarázd el az elméleted...”[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]És Buddha újra és újra kitartott amellett, hogy: A zavart elme hogy is érthetné az utat? Azt mondta: „Kérlek ne kérdezzetek Istenrol. Amikor Istenrol kérdeztek az épp olyan, mint amikor a vak ember a fényrol kérdez – lehetetlen elmagyarázni. Én egy doktor vagyok, aki meggyógyíthatja a szemeiteket, visszaadhatja a látástokat. És úgy ti magatok láthatjátok, saját szemetekkel, mert a fényt nektek magatoknak kell látnotok. Ha én látom a fényt, attól ti még nem fogjátok látni. Bármennyire is látom a fényt, és bármennyire is elmagyarázom nektek, abból még egyáltalán nem fogjátok tudni, hogy mi a fény.”[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A helyzet az, hogy egy vaknak lehetetlenség elmagyarázni, hogy mi a fény. A fény egy tapasztalás, valami létezo, valami megfogalmazhatatlan. És Isten a legvégso fény, minden fény fénye, minden fény alapja, minden fény forrása. Hogy lehetne így elmagyarázni neked, ha egyszer vak vagy?[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Ezért Buddha sosem beszélt Istenrol. A pánditok és bráhminok pedig hazamentek, és azt kezdték híresztelni, hogy „Ez az ember azért nem válaszol a kérdéseinkre, mert nem is tud; különben miért nem felel egyszeru igennel vagy nemmel? Mi egy nagyon egyszeru kérdést tettünk fel – hogy ’hiszel-e Istenben?’ –, amire felelhetett volna igennel vagy nemmel. Aki tud, annak a válasz egyszeru. De o csak köntörfalazik; mi Istenrol kérdezünk, o pedig parabolákban válaszol. Azt mondja ’Hogy lehetne ezt elmondani? Hogy lehetne ezt elmagyarázni?’ Az igazság az, hogy nem is tud ez semmit. Az igazság az, hogy o csak egy ateista álruhában; becsapja az embereket, megrontja az embereket.”[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A hinduk kitaláltak egy nagyon ravasz történetet Buddháról. Azt mondják, hogy amikor Isten megteremtette a világot, ugyanakkor megteremtette a mennyországot is és a poklot is. A poklot azok számára, akik büntetést érdemelnek, a mennyországot pedig azok számára, akik jutalmat érdemelnek erényeikért. De az történt, hogy évezredek teltek el, és a pokolba nem érkezett senki, mert senki sem követett el bunt. Persze az Ördög már teljesen belefáradt az állandó várakozásba – semmi munka; a hivatása forgott kockán! Egyetlen lélek sem tévedt a kapu felé![/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Roppant mérges volt, felment Istenhez és azt mondta neki:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]– Mi végre teremtetted ezt a poklot? Mi a fenének? És miért tettél meg engem a vezetojének? Már nagyon belefáradtunk, az egész cég belefáradt a várakozásba. Egy árva lélek se tért be hozzánk. Reggel kinyitjuk a boltot, egész nap ott ülünk, és egyetlen ügyfél sem jelentkezik! Ott áll nyitva az ajtó, és egyetlen lélek se jár arra. Mi értelme akkor? Légy szíves keress nekünk valami más munkát.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Isten azt felelte:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]– De hát miért nem jöttél már korábban? Teljesen megfeledkeztem rólatok. Intézkedni fogok. Hamarosan leszületek a földre, mint Gautama Buddha, és megrontom az embereket. Annyira megrontom oket, hogy dugig lesztek hamarosan. Menj csak vissza a pokolba és várj.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]És úgy is történt. A történet szerint Isten eljött a földre Gautama Buddha képében, és megrontotta az embereket, lerombolta a hitüket, felborította a konvencióikat, eltántorította oket hitüktol, kétkedokké, gyanakvókká tette oket. Azóta a pokol annyira zsúfolásig tele van, hogy az Ördög minduntalan könyörög Istennek:[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]– Elég lesz! Most már elég, kérlek állítsd meg a tömeget! Nem bírunk ennyi emberrel! Már állandóan huszonnégyóráznunk kell, éjjel-nappal nyitva vannak a kapuk, és még mindig csak jönnek és jönnek...[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Ez egy nagyon ravasz történet. Látod benne a kifinomult ravaszságot? Egyfelol Buddhát elismerik, mint isteni avatárt, mint Isten megtestesülését... A hinduk ebben dörzsöltebbek, mint a zsidók. A zsidók egyszeruen csak elutasították, hogy Jézus Isten fia lenne, megtagadták Jézust. A hinduk ebben sokkal körmönfontabbak, polírozottabbak, kulturáltabbak – természetesen, lévén egy régebbi civilizáció. Minél idosebb lesz egy civilizáció, annál dörzsöltebbé válik.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Figyeld, milyen ravasz: Buddhát elfogadják Isten tizedik inkarnációjának, de Isten ezt az inkarnációt arra használja, hogy megrontsa az embereket. Tehát annak ellenére, hogy Buddha Isten, óvakodj tole, ne hallgass rá! Látod a stratégiát, a trükköt? Nem utasítják el Buddha isteni mivoltát – a helyzet az, hogy szinte lehetetlen lett volna tagadni Buddha isteni mivoltát.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]H.G. Wells szerint Gautama a Buddha egy paradox: o a legistentagadóbb, ugyanakkor a legvallásosabb ember. Sosem beszélt Istenrol, sosem mondta senkinek, hogy higgyen Istenben. Isten egyszeruen hiányzik a tanításából. Nem nélkülözhetetlen hipotézis, nincs rá szükség. A legistentagadóbb, ugyanakkor a legvallásosabb... senki sem tunik annyira vallásosnak, mint Buddha, annyira méltóságteljesnek, mint Buddha – épp, mint egy lótuszvirág, az elképzelheto legtisztább tudat, olyan friss, mint a harmatcseppek a kora reggeli napsütésben...[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Ezt nem tagadhatták meg, el kellett fogadniuk isteni voltát. De a megközelítési módját már nem tudták elfogadni, mert ha azt is elfogadták volna, akkor az tönkretette volna az egész szervezett vallást, az államvallást. O minden hitet elvesz toled; sot, az egyik legfontosabb alapelvnek tartja, hogy aki hisz, sosem lesz képes a tudásra. Nem azt mondja, hogy hitetlen légy, mert a hitetlenség is csak hit, negatív értelemben. Ne légy se hívo, se hitetlen.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Buddha az agnosztikus módján közelít. O se nem teista, se nem ateista – o egy kutató. És azt szeretné, hogy te is maradj nyitott a kutatásra. Indulj eloítéletek nélkül, kész ideák nélkül – mert ha bizonyos ideákat viszel magaddal, akkor azok mind rányomják bélyegüket a valóságra. Rávetíted ideáidat a valóságra. Ha van néhány mélyen gyökerezo idea a fejedben, akkor mindenben annak beigazolódását fogod látni, pedig csak hallucinálsz, kivetíted az álmodat. Teljesen ki kell üresedned. Ha valóban meg akarod ismerni a valóságot, akkor abszolút üresnek kell lenned, semmilyen ideát vagy ideológiát nem cipelhetsz a fejedben; mezítelenül kell menned, csupaszon, üresen. A ’nem tudom’ állapotától kell indulnod. A ’nem tudom’ állapota a rácsodálkozás állapota.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Van Jézusnak egy régi mondása, ami nincs benne a Bibliában, de a szufik megorizték. A szufik sok szép mondását megorizték Jézusnak. Ez a mondás annyira mérhetetlenül fontos, hogy az ember elcsodálkozik, hogy miért nincs benne ez a Bibliában – de ha mélyebben belegondolunk, az ok nyilvánvalóvá válik.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A mondás így szól: Áldott aki csodálkozik, mert övé Isten királysága. Áldott, aki rácsodálkozik valamire. Ezt kihagyták a Bibliából. Vajon miért? – mert a Biblia létre szeretne hozni egy bizonyos vallást, egy bizonyos felekezetet; szeretne egy bizonyos ideológiát elterjeszteni. A rácsodálkozás emberének viszont mindenféle ideológiát el kell vetnie.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Áldott aki csodálkozik, mert csak a csodálkozásban leszel megint olyan, mint egy gyermek; ártatlan. És csak abban az ártatlanságban ismerheted meg azt, ami van. A zavart elme hogy is érthetné az utat?[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Tehát mindig, amikor valaki Buddhánál érdeklodött – az élet és az élet misztériumainak nagy kérdései felol –, o azt mondta: Várj, meditálj egy kicsit. Eloször egy kicsit nyugodjon le zavart elméd. Eloször üljön el kicsit elméd vihara. Ereszkedjen rád csend, mert a csend adja meg neked a szemeket a látáshoz. Én meg tudom mutatni neked, hogy hogyan csendesedj el, aztán pedig már nem lesz szükséged senkinek az útmutatására. Ha egyszer csendben vagy, meglátod az utat, és eljutsz a célhoz.”[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]És a mi elménk tényleg nagyon zavart. Ezer és egy dolog zavarja az elménket. Eloször is, mindenki egyfajta tudathasadásban szenved, többé-kevésbé; csak fokozatbeli különbségek vannak. Mindenki többfelé van hasadva, mert a kizsákmányolók – mind a vallási, mind a politikai kizsákmányolók – ettol a stratégiától függnek; oszd meg az embert, ne engedd, hogy egységes legyen, és így rabszolga lesz belole. Oszd meg a házat, és meggyengül benne a család. Téged tehát arra tanítottak, hogy küzdj a tested ellen; ez a megosztás, a megosztottságod alapstratégiája. „Küzdj a tested ellen, a tested az ellenséged. A test az, ami egyre csak a pokol felé taszigál. Harcolj ellene, kivont karddal! Harcolj ellene éjjel-nappal! Akár több életen is át! Csak akkor fogsz tudni, egyszer, gyozedelmeskedni felette. És ha nem tudsz gyozedelmeskedni a tested felett, nem léphetsz be Isten világába.”[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Évszázadok óta ezt a badarságot tanítják az embereknek. Az eredmény pedig az, hogy mindenki megosztott, mindenki a teste ellen van. És ha a tested ellen vagy, az természetesen zavart okoz benned. A tested ellen fogsz küzdeni, miközben a tested és te egy energiához tartoztok. A test a látható lélek, a lélek pedig a láthatatlan test. A test és a lélek nincs kettéosztva sehol, ok egymás részei, az egész részei. El kell fogadnod a tested, szeretned kell a tested, tisztelned kell a tested, hálásnak kell lenned a testednek. Csak akkor érsz el egy bizonyos fajta egységet, ahol kikristályosodsz; egyébként a zavar megmarad. És a test nem fogja magát hagyni olyan könnyen; a küzdelem akár több száz életen keresztül is eltarthat. A testedet nem tudod megfutamítani.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Nem azt mondom, hogy nem gyozedelmeskedhetsz felette, ezt ne feledd, de nem futamíthatod meg a testedet. Nem mérhetsz rá vereséget, mint ellenségedre. De gyozedelmeskedhetsz felette úgy, hogy barátja leszel, úgy, hogy szereted, hogy tiszteled és bízol benne. Pontosan ez az én megközelítésem: a test a templom, és te vagy a templom istensége. A templom megvéd téged, védelmet nyújt az eso, a szél és a hoség ellen. A te szolgálatodban áll! Miért kellene küzdeni ellene? Ez épp oly ostoba dolog lenne, mintha a vezeto az autója ellen viaskodna. Hova vezetne az, ha a vezeto az autója ellen akarna harcolni? Csak tönkretenné az autót is és saját magát is. Az autó egy csodálatos jármu, nagyon messzi utakra is elvihet téged.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A test a legösszetettebb mechanizmus a világon. Egyszeruen csodálatraméltó! – és áldott az, aki csodálni, csodálkozni képes. Kezdd a csodálat érzését a saját testeddel, mert az van hozzád a legközelebb. A legközelebb, amin keresztül a természet elér hozzád, a legközelebb, amin keresztül Isten megközelít, a tested van. A testedben ott van a tengerek vize, a testedben ott van a csillagok és Napok tüze, a testedben ott van a levego, a tested földbol van. A tested képviseli az egész létezést, annak minden elemét. És micsoda átalakulás! Micsoda metamorfózis! Nézd meg a földet és nézd meg a testedet – micsoda átváltozás, és még sosem csodáltad meg! A porból isten lett – lehetséges ennél nagyobb rejtély? Milyen nagyobb csodára vársz még? És mindennap látod ezt a csodát megtörténni. A sárból lótusz lesz... és a porból emelkedik elo csodálatos testünk. És egy ilyen összetett mechanizmus... ilyen zökkenomentesen muködik – zajtalanul. És tényleg igazán bonyolult.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A tudósok nagyon bonyolult szerkezeteket alkottak már, de egyik sem hasonlítható a test bonyolultságához. Még a legösszetettebb számítógép is csak gyerekjáték a test belso mechanizmusához képest. És te azt tanultad, hogy küzdeni kell ellene. Ez hasadást okoz benned, zavart okoz és állandó polgárháborút szít benned.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]És mivel önmagad ellen küzdesz – ami rettento ostoba dolog –, életedre egyre kevésbé lesz jellemzo az intelligencia, egyre ostobábbá válik életed. És akkor nagy átalakulásokat akarsz – azt akarod, hogy eltunjön beloled a féltékenység és a harag, meg akarsz szabadulni a kapzsiságtól... De így lehetetlen! Ha már az elején ekkora félreértés van benned, hogyan teremthetnéd meg magadban azt a közeget az átalakuláshoz, ahol a haragból együttérzés lesz, ahol a gyulölet szeretetté válik, ahol a kapzsiság megosztássá alakul, ahol a szex szamádhivá válik. Hogy remélhetnél, hogy várhatnál el ekkora átalakulást ilyen zavart állapotban?[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Az alapveto dolog a hasadás megszüntetése, az eggyé válás. Légy Egy, és akkor minden lehetséges; még a lehetetlen is lehetséges.[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]A zavart elme hogy is érthetné az utat?[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Az út nagyon egyszeru és közvetlen. Még egy gyerek is megértheti. Olyan egyszeru, mint az, hogy kétszer ketto az négy, vagy még egyszerubb. Olyan egyszeru, mint a madarak éneke, olyan egyszeru, mint egy rózsaszál – szép és egyszeru, egyszeru és közben hihetetlen pompában ragyog. De csak egy háborítatlan elme értheti meg, csak egy zavartalan elme képes ezt látni; egyébként az ember kapzsiságban él, haragban, gyulöletben, féltékenykedések és bírvágyak közepette él. Színlelhetsz, lehetsz a felszínen egy szent, de mélyen belül bunös maradsz. Mert a legnagyobb bun önmagad szétválasztása. A legnagyobb bunt sosem mások felé követjük el, hanem önmaguk ellen. Ez öngyilkosság... hogy megosztottságot hozol létre önmagad és a tested között. Ha elítéled a tested, akkor csak egy hipokrita lehet beloled, akkor egész életed csak színlelés lesz.[/FONT]