Piros Autó, Álom és valóság
Kis pacsirta kertemben már nem dalol,
A határban a vonat sem zakatol.
Itt az éj, és most lehunyom szememet,
És estére más világba tévedek.
Álmomban azt teszek amit akarok,
Ha kell, a sportkocsimban utazgatok.
Mellettem ül egy ember, kit szeretek,
És nélküle én semmit sem érhetek.
Álmomból jött az én piros autóm,
Kiről egyszer már volt mesélni valóm.
Itt megvan minden, ami számomra jó,
De sajnos ez csak álom, és nem való.
Reggel lett, és én most ismét felkelek,
Reggel a busszal iskolába megyek.
A busz sajnos nem egy sportkocsi,
Iskolába viszont jó vele menni.
Iskolában a tanárt is figyelve,
Meghallok valamit, kicsit fülelve.
A pacsirta már a kertemben nem dalol,
A vonat már határban zakatol.
Hazamegyek és késő estig várok,
Itt az éjszaka és újra álmodok.
Sportkocsimmal szállok fel a magasba,
Míg fel nem kelek egy újabb szép napra.
