Horváth Gergely
Fiamnak
Egyetlen fiamként szeretlek és védelek,
egyetlen hibával élek, hogy féltelek.
Te jelented nekem a fényt s az életet,
mindig ragyog szívem, ha foghatom két kezed.
A gondolatim napközben csak körülötted járnak,
s mikor kilépsz az ajtón, már akkor nagyon várlak.
A földre tanulni születtünk és tanítva szeretni,
a tűnő kis perceket sohasem feledni.
Az első mosolyt mit tőled kaptam,
az első csókot mit cserébe adtam.
Az első léptedet mire oly sokan vártunk,
az első táncestet mit oly sokan láttunk.
Büszke vagyok rád, mikor apának szólítasz,
és köszönöm hogy nap mint nap új dolgokra tanítasz.
S ha eljön a nap mikor nincs már mit tanulni,
engedd apádat csak csendesen aludni.
Bárhová is sodorjon vagy taszítson az élet,
jó ha tudod, bármit teszel én mindig szeretlek téged.