Versek

N.R.Gia · 2010 Március 11

Papp Róbert: Ha nagy leszek...

Papp Róbert: Ha nagy leszek...

Vers tanulás közben
Azon járt az eszem
Hogyha felnőtt lennék,
Mi lenne a tisztem?

Tűzoltó,ha lennék
Oltanám a házat
Egyedül mentenék
Egy hatalmas gyárat

Űrhajós,ha lennék
Megnézném a Holdat
Megmásznék egy krátert
S visszajönnék holnap

Repülős,ha lennék
Repülnék az égen
Magasabbra szállnék
Mint álmomban régen

Búvár,hogyha lennék
Átúsznám a tengert
Megkérném a cápát
Ne bántson több embert

Csak iskolás vagyok
Vagyonom,se kincsem
Vakáció legyen!
Más kérésem nincsen.

csipkebogyo · 2010 Március 14

Vitéz Fülöp A gyermek

Vitéz Fülöp

A gyermek

A gyermek arca tiszta, drága kép
És rálehelte Isten ami szép.
Ha csillogó két szeme rád nevet,
Enyhíti minden szenvedésedet.

A gyermek hangja bűbájos zene,
Az ember nem tud betelni vele.
Ha pici ajkán kél csacska beszéd,
Csengő muzsika hullámzik feléd.

A gyermek szíve aranybánya mind
És aknázhatod tetszésed szerint.
Ha szívedtől lesz önzetlen, nemes
Mélyebb örömet már ne is keress!

A gyermek lelke hit és szeretet,
De reménységed is csak ő lehet.
Ha édesanya vagy te földi nő,
Tiéd az élet, tiéd a jövő.

csipkebogyo · 2010 Március 14

Várnai Zseni: Szeretni

Várnai Zseni: Szeretni

Anya tanítsd szeretni gyermeked!
Első fogalma legyen
a szeretet
Mikor még bölcsőjét
Ringatod,
erről szóljon meséd
és dalod.

Hogy együtt nőjön ez az
érzelem
minden gyerekkel, minden
téreken,
s hogy mint tavasszal
a virágos ág,
úgy boruljon virágba
a világ,
közel és távol,
ahol ember él!

E szót röpítse szárnyin
a szél,
szálljon a széles tengerek felett….
Anya tanítsd szeretni
Gyermeked!

edit-a · 2010 Március 15

A Tavasz allegóriája

A Tavasz allegóriája

Édes Tavasz,új reményt adsz
fagyos tél után,
Langyos Tavasz,ki újra feldobsz
hűvös délután!

Életed,akár egy fa,
kinek te adsz életet,
Sok száz ágad,gallyad,vessződ
ragyogja be életem.

Mikor élsz virágot bontasz,
és rügyet fakasztasz,
Elmúlásod mint az ősz-
ezer levélt hullatsz.

Vidámságot hozol
mindennapjainkba,
Komorságot ültetsz belénk,így
él bennünk egy csíra.

Mily meleg vagy egy tél után!
miért is mész tova?
Hűvös vagy egy nagy nyár előtt!
elküldenénk mind-de hova?

Hiszen újra visszajössz majd,
lehelsz belénk erőt,
És majd újra el is mész,
szomorún keresőnk...

Miden búnkat eloszlatod
mindegyőnk feje fölül,
Gondolok rád,langyos szellő,
ki vagy mindig gyönyörű!

Jöjj el,Tavasz,
újra,megint,
Színesítsd életünk
kedved szerint!!!

Tudja valaki ki írta ezt a verset?Úgy találtam,hogy Anonim...ill.királygramma...

Bemila · 2010 Március 18

Weöres Sándor: Alkonyi felhők

Weöres Sándor: Alkonyi felhők

[FONT=verdana,geneva]Szállnak az alkonyi felhők,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]mint halovány hajú lányok,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]tűz-színű csillag az ékük,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]libben a fátyol utánok.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Mennyei őzre vadásznak,[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]nincs nyoma égi vadaknak.[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Lassan a hegyre hanyatló[/FONT]

[FONT=verdana,geneva]Hold poharába zokognak. [/FONT]

csipkebogyo · 2010 Március 30

Helen Bereg: A békapoéta

Helen Bereg

A békapoéta

Sóhajt a béka: brekeke!
Most verset írnom kellene
A szúnyogos csoda rétről,
Vagy a sárga pipitérről.

Mire írjam? Nádszélére?
Tündérrózsa levelére?
Mivel írjam? Nincsen tollam.
És a tintát honnan hozzam?

Megkérdezte a gólyahírt
Van-e neki toll és papír,
De az csak a fejét rázta
Virágport szórt a világra.

Elugrált a tó széléig,
Közben mondta véges-végig:
Koszorús költő lehetnék,
Ha tollat, papírt szereznék.

A gólya ott sétált éppen
Keresve az estebédet.
Békánk pont eléje tottyant
Gólyalábnál feje koppant.

Brekegve nézett felfele:
Toll, tinta, papír kellene!
Mond te hatalmas nagy madár!
Szárnyadból tollat nem adnál?

Éhes gólya hasa morgott.
Suttogva csak annyit mondott:
Itt van, megjött a vacsora!
Gólyapocak nem korog ma.

Békaköltő meghallotta,
Mit suttogott fent a gólya.
Ugrott, rohant, toccsant, koppant
Ott hagyta a gólyatollat.

Elúszott a tó mélyére,
Tündérrózsa fedezékbe
Ott brekegte örvendezve,
Ijedtségét elfeledve:

Nehéz szakma a költészet.
Ihletem - Jaj! - elenyészett.
Nem írok csak énekelek,
Reggeltől estig brekegek.

csipkebogyo · 2010 Április 1

Tranta Julianna: Csigacsapás

Egyszer történt, nagyon régen,
nyisd ki füled, elmesélem:
ballagtam az óvodába
csupazsebes nagykabátba’.
Ímmel-ámmal lépegettem,
lábam elé nézegettem,
itt is, ott is csiga mászott,
amerre a szemem látott.

-Körülöttem száz csiga,
gyertek velem oviba!
Van ott játék, kacagás,
gyertek velem, indulás!

A csigákat összeszedtem,
minden zsebem tele tettem,
vittem őket óvodába,
ne maradjanak a sárba’.
Kincseimnek, hogy örültem,
egész úton énekeltem:

„Csigabiga gyere ki,
Ég a házad ide ki!”

Mikor az oviba értem,
óvónéni mesélt éppen.
Kabátom fogasra dobtam,
mesét hallgatni szaladtam,
mese szárnyán elrepültünk,
kerekerdőt megkerültünk,
építettünk tornyot, várat,
kását főztünk a babáknak,
kakaót és kiflit ettem,
kabátom is elfeledtem.
De hirtelen a nagy csöndbe,
dadus néni kiáltott be:

Égszakadás, földindulás,
nyakunkon a csigacsapás!
Gyertek gyorsan gyerekek,
de óvatosak legyetek!

Száz óvodás uzsgyi, futott,
óvónéni csodálkozott:
-Mi történt az öltözőbe’?
Csigasereg költözött be?
Pad alatt és pad fölött,
csiga volt a szék mögött,
csiga mászott függöny rojtján,
Virág Öcsi sapka bojtján,
Kis Katica cipellőjén,
Nyakó Kende nyakkendőjén,
képkereten, képszögön,
terítőn és dísztökön.
Óvódások, hogy örültek,
egytől-egyig énekeltek:

„Csigabiga gyere ki,
Ég a házad ide ki!”

Én csak ültem megszeppenve,
egy csiga sem volt zsebembe’.

Sajla · 2010 Április 2

Tarbay Ede: Bolond világ

Tarbay Ede

Bolond világ

<O

</O

Bolond világ van

Angliában:

lábbal ropják a táncot.

Bolond világ van

Flandriában:

szájjal eszik a lángost.

<O

></O

>

Ha én lennék az ő helyükben,

szájjal ropnám a

táncot,

Ha én lennék az ő helyükben,

lábbal falnám a

lángost!

<O

></O

>

Bolond világ van

Finnországban:

Szarvas húzza a szánkót.

Bolond világ van

Perzsiában:

Vízbe vetik a hálót.

<O

></O

>

Ha én lennék az ő helyükben,

Szarvast húzna a

Szánkó,

Ha én lennék az ő helyükben,

Felhőt fogna a

háló!

<O

></O

>

Bolond világ van

Dániában:

Hegedűn hegedülnek.

Bolond világ van

Minden házban,

ahol székeken ülnek.

<O

></O

>

Ha én lennék az ő helyükben,

Mindig hegedűn

Ülnék,

Ha én lennék az ő helyükben,

Székeken

hegedülnék!

Sajla · 2010 Április 3

Kányádi Sándor: Április hónapja

Kányádi Sándor
Április hónapja

Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.

Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.

Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet:
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.

Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
[FONT=verdana,geneva]hunyorgó világra. [/FONT]

Sajla · 2010 Április 4

Csanádi Imre: Kelekótya április

Csanádi Imre
Kelekótya április

Hónapok
bolondja!
Lobog a felhők
vad rongya.
Hol süt, hol esik,
hol kalap kerekezik.
Bimbóra
ring a lepke:
hóba hanyatlik,
fergetegbe.
Méhecskének dermed szárnya:
fölenged a napsugárra.
Április,
április:
arany fény is,
zápor is.
Forrón
ölelget,
dérrel
diderget.
Tavasz mégis,
kikelet:
birkózza le a Telet.<O

</O

Tavasz ő,
Nyarat hoz -
csak egy kicsit kolontos.

Sajla · 2010 Április 4

Iványi Mária: Miért lett bolond az április?

Iványi Mária
Miért lett bolond az április?

Kicsi házban fönn az égen,

fodros felhők rejtekében

nagy a lárma, hajcihő.
Jussát osztja az idő:
Szép Tavasznak virágfüzért,
A Nyárnak napsugár tüzét.
Tarka subát ád az Ősznek,
s megteszi őt szőlőcsősznek.
Utolsónak jön a Tél,
meleg subát, csizmát kér.
Havat, amit lerázzon,
s ködkucsmát, hogy ne fázzon!
Idő anyó vígan mondja,
a világra nincs már gondja!
Négy fiát küldi a földre,
négy évszak jár körbe-körbe.
Legelöl a Tavasz jár,
fut utána tüzes Nyár.
Lassan ballag Ősz apó,
s hogyha Tél jön, hull a hó.
Csakhogy baj van, rontom-bontom!
Hogy miféle? Máris mondom:
Míg a Tavasz tündökölve
elindult a messzi földre,
megtelik az Idő háza.
Tizenkét kis unokája
csak betoppan s így beszél:
- Ködkucsmát kapott a Tél,
Ősz apó meg tarka subát,
A Nyár napsugárból ruhát.
A Tavasznak virág fakad!
Nekünk már semmi sem marad?

Idő anyó mosolyogva

unokáit kézen fogja:
- Dehogyisnem, kis bohók,
Válasszatok, nebulók!
Január meg Február
Decemberrel együtt jár.
Ti a Tél fiai vagytok,
kicsi ködkucsmákat kaptok.
November meg Október
s öccsük, a kis Szeptember
Ősz apóval járnak-kelnek,
őszi lombot festegetnek.
Nektek adok, gyerekek
kicsi csöbröt s ecsetet.
Augusztus a Júliussal,
kézenfogva Júniussal
napsugarat visznek, hoznak
s harmatot a virágoknak.
Ti meg, Tavasz gyermekei
kaptok egy kis mesebeli
aranykürtöt. S merre jártok,
hol a kürtöt megfújjátok,
kivirul a margarét,
csupa virág lesz a rét!
Menj Március! Május, te is!
Veletek járjon Április!

Ám Április meg sem mozdul.

Duzzog, mérges, félrefordul.
S pityeregve így beszél:
- A Tavasznál szebb a Tél!
Havat kérek, Nagyanyó!
Azt pergetni csuda jó!
Hogy a havat megkapta,
Máris tovább folytatta:
- Az Ősz esőfelhőt kapott!
Az eltakarja a napot.
Én is olyat akarok!
- Legyen, ahogy akarod! -
szólt az Idő - Most elég? -
- Várj! Napot is adj elébb!
Meg szelet is, hideget,
langyosat és meleget!
Így ni! Most már mehetünk,
S ott lenn vígan lehetünk!

Így van az, hogy áprilisban,

bár a tavasz régen itt van,
hol zápor hull, hol a hó,
hol meg nap süt, ragyogó.
Téli szelek fújnak néha,
bizony, kicsit hideg tréfa!
Április már régen bánja,
hogy így tele az iszákja.
Összehordott nyarat, telet,
s így kapta a bolond nevet.

Sajla · 2010 Április 4

Osvát Erzsébet: Április

Osvát Erzsébet
Április

Ejnye, de kényes
és mily szeszélyes
ez a negyedik fia az évnek!
Tudod, ugye, hogy ki ő?
Április, a csínytevő!<O

</O

Űzi veled a sok tréfát:
jégesőt hoz,
havat hint rád,
majd küld szilaj szeleket,
záporzuhanyt,
meleget...
És ha látja a hamis,
fondorlatos április,
hogy ernyőt tartsz,
ha jön a zápor,
hócsizmát rántsz
havazáskor,
szelek ellen
elbújsz menten -
akkor dúl-fúl
a betyár,
dérrel-durral továbbáll.

Sajla · 2010 Április 4

Radnóti Miklós: Április

Radnóti Miklós
Április

Ragyogó rügyre ült le most a nap,
s nevetve szamárfület mutogat.
Madárfi erre eltátja csőrét,
hunyorg feléje a nevető rét,
s a bárány is csodálkozik. Csoda,
hogy nem billen ki száján fogsora.

Ragyogó rügyön álldogál a nap,
indulni kész, arany fején kalap.
Fiatal felhő bontja fönt övét,
s langyos kis esőt csorgat szerteszét,
a rügy kibomlik tőle és a nap
pörögve hull le és továbbszalad.

Sajla · 2010 Április 11

Péter Erika: Április

Péter Erika
Április

Április, te április!
Szeszélyes vagy és dilis.

<O

</O

Kora reggel süt a nap,
Fénytől véd a kis kalap,
<O

</O

Délután meg kesergő,
Jól jön a nagy esernyő.
<O

</O

Este hullni kezd a hó,
Egy kapucni volna jó.
<O

</O

Az éjszaka változó,
Óv a meleg takaró,
<O

</O

Hajnalonként még hűvös,
Gyerek-felnőtt mind nyűgös.

Sajla · 2010 Április 11

Tamkó Sirató Károly: Április

Tamkó Sirató Károly
Április<O</O

Meleg is. Hideg is.
Bolondozik Április.
De mirajtunk túl nem jár,
Úgyis tudjuk - jön a nyár!

krisztiszan · 2010 Április 17

Szalai Borbála : Indulhat a vonatunk

Szalai Borbála : Indulhat a vonatunk <o>

</o> Rajzoltam egy vonatot, <o></o>
a vonatra ablakot, <o></o>
ablakba egy nagypapát, <o></o>
ölébe egy unokát. <o>

</o> Én vagyok az unoka, <o></o>
nagyapám a nagyapa, <o></o>
az ablakban mi vagyunk, <o></o>
indulhat a vonatunk. <o></o>

feheki · 2010 Április 18

Szalai Borbála: Süni Samu

Süni Samut odújából kicsalta a kikelet...
- Jó, hogy megjött már a tavasz, kezdtem unni a telet!...
S amint éppen nyújtózkodik, arra ballag Nyúl Jenő:
- Szép jó reggelt! Süni pajtás, elég későn bújsz elő!
Látod én már fel is vettem halványszürke öltönyöm.
Valahányszor jön a tavasz - új ruhába öltözöm.
Te még mindig ezt a kopott, tüskés gúnyát viseled?
Ejnye, ejnye Süni komám, elég ósdi viselet!
Ha akarod, elmehetünk, felkeressük a szabót:
varr ő neked puha prémből új nadrágot, új zakót...
- Nincs szükségem a szabóra!
Régi ruhám megteszi.
S ha nagyon kell, tüskéimet majd köszörűs hegyezi!...

Vitéz László · 2010 Április 19

Platon Voronyko: Sündisznócska

Sündisznócska

Búsul, búsul Sün Peti -
hátát tüskesor fedi...
-Máson pihe, szőrruha,
érintésük oly puha!
Miért van éppen énnekem,

csupa tüske testemen?

Szürke farkas, erdők réme
feni fogát sünikére...
De megszúrva rémesen
vissza ballag éhesen.
Nagyot nevet Sün Peti -
hátát tüskesor fedi!

Vitéz László · 2010 Április 20

Polgár István: A harmadik

A harmadik

Három kis jószág bandukol:
egy tyúk, egy liba, egy kacsa.
A lábuk, csupa por.
Iparkodnak haza.
-Ki lépjen be elsőnek a kapun,
mely félig nyitva áll? -
erről támad köztük a vita
vagyis inkább viszály.
-Nekem van a legtöbb eszem! -
kotyog a tyúk, -eresszetek!-
S elvárja fensőségesen:
övezze tisztelet.
Felgágog ekkor a liba:
-Én vagyok a legkisebb,
enyém az elsőség joga!
De utat ő se kap.
Vélt igaza mellett kitart,
mind a kettő egymásnak ront.
Melyikük arat diadalt?
Toll hull, ropog a csont.
Csak nézi őket a kacsa,
majd a látványba beleun,
s mert várja már a vacsora,
betotyog a kapun.

Vitéz László · 2010 Április 21

Hajnal Anna: A kiscsikó

A kiscsikó (részlet)

Anyám alatt arany alom,
tejet iszom, ha szomjazom,
s anyám meleg oldalában
melengetem gyönge hátam.

Zúghat odakinn az eső,
zöld lóhere zöldebbre nő,
nekem kaszálja a gazda,
hadd nőhessek szépre, nagyra.

Zúghat odakinn a szél is,
szívem nem remeg, ha fél is,
tető alatt fekszem bátran,
anyám meleg oldalában.

Versek

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák