Harag nélkül
Mint ahogy a reggel ébred,
Úgy nyílnak fáradt lelked virágai.
Mint ahogy a mező éled,
Úgy mosolyognak szemed csillagai.
Nem tagadom, ember vagyok,
Szíveket fáról szaggatok,
De higgy nekem! Én cserjéket ültetek!
Mikor felnőnek, belőlük születem!
Lásd! Mikor az ifjak virágoznak,
Meglelheted takart titkaimat!
De ne tépj le semmit sem!
Csak nézd, s érts meg engem!
S a halál után, várj, várj engem vissza,
Az ember nem csak a tiszta vizet issza!
Ne kérdezd merre járok,
Én sem kérdezem!
A tavasz hajnalán várok,
Öleld át gyermekem!
Ha hiányzom, gondozd a cserjéket!
S tündérek dalán hívd lelkemet!
2007. 08. 14.
Mint ahogy a reggel ébred,
Úgy nyílnak fáradt lelked virágai.
Mint ahogy a mező éled,
Úgy mosolyognak szemed csillagai.
Nem tagadom, ember vagyok,
Szíveket fáról szaggatok,
De higgy nekem! Én cserjéket ültetek!
Mikor felnőnek, belőlük születem!
Lásd! Mikor az ifjak virágoznak,
Meglelheted takart titkaimat!
De ne tépj le semmit sem!
Csak nézd, s érts meg engem!
S a halál után, várj, várj engem vissza,
Az ember nem csak a tiszta vizet issza!
Ne kérdezd merre járok,
Én sem kérdezem!
A tavasz hajnalán várok,
Öleld át gyermekem!
Ha hiányzom, gondozd a cserjéket!
S tündérek dalán hívd lelkemet!
2007. 08. 14.