Athos1 írta:
Egy 800x900 km-es befagyott tengert találtak a Marson, ami állitólag nyáron ki is olvadhat és tavak jöhetnek létre. Ahol pedig viz van, ott az élet valamely formája is jelen van.
Valamiről lemaradtam? Athos, ne riogass!
A fehér "hósipkák" a pólusok környékén szárazjégből vannak (szilárd halmazállapotú széndioxid). Ezt már a két jármű landolása előtt is tudták. Persze ez jó, mert az már szén és oxigén.
Arra, hogy valamikor volt ott víz, bizonyos kőzetek meglétéből következtetnek (pl. hematit). Amire te gondolsz, az egy rég kiszáradt tenger medre. Azt találtak.
Továbbra is úgy néz ki, hogy a Naprendszerben egyetlen másik égitest van, melyen nagy mennyiségben található víz, és ez a Jupiter egyik Holdja, a Titán. Jégbolygónak becézik, és úgy vélekednek, hogy a pár km vastag jégpáncél alatt van folyékony halmazállapotú H2O is. Mert akkor talán lehet ott némi élet. (Szomszédja meg az Európa, ami viszont egyvulkánoktól pöfögő tűzgolyó).
Nem tudom, mennyire tudjátok, hogy itt a földön a legelképesztőbb körülmények között is van élet (ha nem kéne UFO ellenes állásponton lenni, már írtam volna róla :wink: :roll: :lol: ).
Ilyenek a mélybarlangok, melyekben nem fotoszintézisre, hanem ún. kemoszintézisre épül fel egy tápláléklánc pókokig bezárólag, ilyen a tengeralatti vulkánok környékén fakadó "mérges források" környéke. A víz itt forráspont körüli hőmérsékleten egy csomó olyan anyagot tartalmaz, hogy egy fél pohárkától bármelyikünk égnek dobná a tappancsát (arzén- pl).
Teljes tápláléklánc van ott is polipokig és kisebb halakig bezárólag. És ránézésre ezek ugyanazok a fajok, melyek néhány kilométerrel arrébb a tengerben élnek, de mégis örökre el vannak választva egymástól, mert ami az egyiknek élet, a másiknak halál.
Az egyik legérdekesebb azonban valóban a sarkvidéken, a fagypont körüli vízben, a több száz méter vastag jégpáncél alatt meglévő élet...
Egyrészt, mert volt a Földön egy olyan kor, mikor itt is jég alatt volt az akkor még egybefüggő ősóceán - és mégis megvan a fotoszintézisre épülő evolúció nyoma a kőzetekben!
Azokon a felvételeken, amiket a (Titán küldetésre fejlesztett) minitengeralattjáró (vastag jégpáncélon képes átfúrni magát) készített, a polipok, medúzák, halak, mind fehérek. De ott egy teljes tápláléklánc!
Van továbbá egy igencsak elhíresült "Mars meteorit", melynek elemzése kapcsán olyan nanobaktériumok (ásványzabáló kristályféleségek) több százezer éves, megkövesedett "pálcikáit" találták, melyekkel azonos "pálcikák" hibernálva találhatóak a déli sarki jégmintákban.
Ennek kapcsán kezdtek kísáérletezni azza, vajon kibírják-e a bacik az űrutazást?
A kísérletek az űrállomáson folynak, és eddig a elsőként űrbe kitett e-colik már hat éve bírják...
Ennek következménye a "stardust" program is, melynek során egy űrszonda belerepült egy üstökös csóvájába, ott anyagot gyűjtött, és az értékes kapszula visszatérése jövő év elejére várható (berepülést már tavaly megcsinálta). Nagyon érdekes, hogyan és miként oldották meg a részecskék befogását, mivel a csóva anyaga igen ritkás (sokkal ritkább, mint a levegő).
... ennyit eccerre. Nehogy görgetni kelljen :wink: