A jó házasság titka még, hogy sok-sok időt adjunk egymásnak az életünkből. Nagyon sokat, amennyit csak tudunk! Extra időt, ami csak a szerelmünké. Amikor csak az övéi vagyunk: odafigyelésben, törődésben, gondoskodásban, szenvedélyben, vagy csak együttlétben, csendes hallgatásban, egymás szemébe nézésben.
Ha ezt megadjuk a másiknak, később nem fogjuk úgy érezni, hogy elszalasztottunk valamit, hogy nem használtuk ki az időt. Mert rájövünk, hogy csak ezek az idők értek valamit az életünkből.
És sok-sok kedves, dicsérő, biztató szót adjunk a másiknak. Egyetlen alkalmat se mulasszunk el, amikor valami kedveset, valami bátoríthatót mondhatunk, valamit, ami jólesik a másiknak, amiből erőt merít. Mondjuk el neki ezerszer, hogy mennyire szeretjük és milyen sokat jelent nekünk, milyen nagyra becsüljük a szerelmét, a ragaszkodását, az áldozatát, mondjuk újra és újra, mintha az lenne az utolsó alkalom, hogy elmondhassuk neki!
És sok-sok érintést adjunk a másiknak. Minden alkalmat, minden pillanatot használjunk ki, amikor megérinthetjük, megsimíthatjuk, megölelhetjük, megcsókolhatjuk. Ne menjünk el úgy egymás mellett a lakásban, hogy ne érjünk egymáshoz, csak egy pillanatra! Rengeteg kedves, gyengéd érintés kell a jó házassághoz!
Minden ölelésben legyen benne, hogy annak a száma is véges. Ezért használjunk ki minden alkalmat az érintésre, és örüljünk neki. Öleljük meg a másikat, amíg lehet! Mert egy fényképet már nem lehet megölelni.
"Mindennek rendelt ideje van..." mondja a Prédikátor könyve. És ez azt is jelenti, hogy mindennek az ideje lejár. Addig adjuk oda az időnket annak, akit szeretünk, amíg van kinek odaadni. Vagy amíg van miből adnunk.
Amíg le nem jár az erre rendelt idő.