Köszönöm szépen a tanácsot, tökéletesen bevált
Bár még gyakorolni kell, de már sokkal kevesebbet hisztizik lefekvés előtt.
Viszont lenne még egy kérdésem. Egyszerűen sehogy sem tudjuk szobatisztaságra szoktatni. Ha unatkozik bepisil, ha mérges bepisil... Pedig mindig megdicsérjük ha kin végzi el a dolgát és leszidjuk ha bent, de ez sem használ. Egyáltalán nem jelez, hogy wc-re kell mennie. Ilyenkor mit lehet tenni?
Kedves Melfolt!
Örülök, hogy az éjszakai hiszti tekintetében mutatkoznak eredmények. Akkor nagyon ügyesen csináljátok, és biztos a szobatisztaságban is menni fog a nevelés!
Mivel a kis westi még csak két hónapos, több türelemre van szükség hozzá, de biztatlak, hogy az idő múlásával a helyzet sokat fog javulni.
A szobatisztaságra szoktatást valóban el lehet már most kezdeni, de ahogy a kisgyerekeknél, úgy a kiskutyáknál is van egy bizonyos kor, ami alatt még nem lehet sok eredményt várni. A kutyusoknak is el kell érniük egy bizonyos kort a megbízható szobatisztasághoz. Ez tapasztalatom szerint általában 4 hónapos kor körül van, de kutyusonként több hét eltérések is lehetnek. Egy skót juhászom pl. 6 hónapos korára lett szobatiszta, egy másik már 4 hónaposan az volt.
A szobatisztaságra szoktatás alapvető követelménye a nagyon gyakori kiengedés (vagy séta, de úgy sejtem, nálatok van kert, ami nagyban megkönnyíti és meggyorsítja a folyamatot.)
Én a következőképpen szoktattam szobatisztaságra a kiskutyát:
A "nagydolog" tekintetében: először is fontos, hogy a kutya mindig ugyanabban az időben kapjon enni. Ennyi idős kiskutyát még legalább naponta háromszor, de akár négyszer is kell etetni. Tehát az etetések mindig ugyanabban az időben legyenek, mert így lehet elérni, hogy mindig ugyanabban az időben jöjjön rá kutyánkra a "nagydolog". Ezt hamar ki lehet figyelni, és ebben az időpontban már előre ki kell engedni, vagy vinni a kertbe. Ajánlatos rögtön az evés után is kiengedni. Általában az evés után nem sokkal szokták a dolgukat elvégezni.
Hasznos és meggyorsítja a szoktatást, ha mindig ugyanarra a helyre szoktatjuk a kutyát WC-re. Ezt úgy lehet elérni, hogy az ürüléket nem dobjuk ki teljesen, hanem valamennyit belőle arra a helyre teszünk (vagy ott hagyjuk) ahova szeretnénk, hogy a kutyusunk a dolgát végezze.
Ez két szempontból is előnyös: először is, mert etetés után, vagy amikor úgy gondoljuk, közel a nagydolog ideje, egyenesen idevezetjük vagy idehozzuk a kutyust, aki a szag hatására feltehetően hamarabb kap ingert a dolog elvégzésére, és így időt spórolunk meg, amíg az eredményre várunk. Ha ez összejön, a bőséges dicséretnek köszönhetően a kutyus hamar megérti az összefüggést: szag-kakilás-dicséret.
A másik nagy előny, hogy jó esélyünk van arra, hogy így a kutyusunk később magától is ugyanoda járjon WC-re, aminek eredményeként csak egy helyről kell összeszednünk a kutyapiszkot, és nem tiporunk bele lépten-nyomon a kert különböző pontjain.
Persze az, hogy magától is odajárjon WC-re, ahova szeretnénk, időigényes folyamat, de a kitartás a legtöbb kutyus esetében nálam eddig eredménnyel járt. Igaz, néha fél év, akár 1 év is eltelik amíg csak ott találok kutyapiszkot, ahol szeretnék, de érdemes türelmesnek lenni, hisz még van hátra legalább 13 év!
Persze a szoktatás idején bárhová végzi a kutyus a dolgát a kertben, kapjon dicséretet, a kakit pedig helyezzük reménykedve a kijelölt helyre, hátha legközelebb sikerrel járunk ebből a szempontból is.
A kutya WC logikájából következik, hogy a lakásban történt "baleset" helyét nagyon alaposan takarítsuk és szagtalanítsuk. A kutya szaglása 40-szer jobb a miénknél, tehát valami ütős szert használjunk, ami tuti eltünteti a szagot is, különben nagy az esély arra, hogy kutyusunk újra ide fogja végezni a dolgát.
Tehát a nagydolog fő szempontjai: Pontos etetési idő kijelölése és betartása; evés után, és minden nap ugyanabban az időpontokban való kiengedés; és kutya-WC kijelölése a kertben (a lakásban pedig alapos eltüntetése).
Persze ha ebben a szoktatási időben árgus szemekkel figyeljük a kutyust, akkor időben észrevesszük a nagydologra való előkészület jeleit. Amikor a kiskutya már görbíti a hátát, és lekuporodni készül, én rögtön fel szoktam kapni, és villámgyorsan kiviszem a kutya WC-re. Ezért is nagy előny a kert a lakással szemben. A gyorsaság miatt. (A 9. emeletről ez nehezebb művelet.)
A bepisilés leszoktatása kicsit hosszadalmasabb szokott lenni. Nyáron ugyanis nem szabad a kutyus vízadagjával manipulálni, és mivel sokat iszik a melegben, pisil is lépten-nyomon. De a mindig azonos időben való etetés itt is segít, mivel általában evés után iszik, tehát valami időpont a pisilésben is kifigyelhető. De erre pisilés tekintetében kevésbé építhetjük a stratégiát.
A bepisilés leszoktatásában is elengedhetetlenül fontos, hogy a lakásban történt "baleset" helyét alaposan feltakarítsunk, különös tekintettel a szagra.
A kerti kutya WC pisilés szempontjából is szokott működni. Egy kis lapáttal felszedhetünk a földrétegből, ahova pisilt a kutyus, és odatehetjük a kutya WC-re szagingernek. Esetleg egy darabka rongy is megteszi, amit belemártottunk a vizeletébe (ha csak alkalmasint nem kapja fel, és nem szaladgál vele.)
A leghatékonyabb módszer a bepisilés leszoktatására a nagyon gyakori kiengedés. Akár óránként is, ha otthon vagyunk, vigyük ki a kertbe a kutyát a kutya WC-re, pláne, ha azt látjuk, hogy sokat ivott, pl. játék, kiadós futkosás, vagy evés után. De engedjük ki azonnal hosszabb szunyókálás után is.
Figyelni kell a vize fogyásának a mértékét, és ahhoz is igazíthatjátok a kiengedések gyakoriságát. Ha kiitta az egész csebret, negyedóra múlva biztos hogy pisil mint a ló. Ha még ott az összes vize, akár 2 óra pihenőidőtök is van.
A pisilésnek szinte nincs is előkészülete, ezért azt nagyon nehéz kiszúrni, de lehet vele próbálkozni, hogy még idejében felkapjuk a kutyust és kitegyük a WC-re.
A gyakori kivitel vagy kiengedés sajnos vonatkozik szinte a nap 24 órájára. Éjszaka, ha szerencsénk van, a kutyus is alszik, de amint felkel, ugyanúgy pisil, mint a kisgyerek. Tehát az a rossz hírem van, hogy a szoktatási idő alatt úgy érünk el hamarabb eredményt, ha este minél később visszük ki a kutyust a kutya WC-re, reggel pedig minél korábban. Ez bizony lehet éjjel 11-12 óra is, reggel pedig 5-6 óra. Ha ez nagyon fárasztó a család tagjainak, akkor este (ha nincs 30 fok meleg) már meg lehet tőle vonni a vizet, de nem közvetlenül etetés, játék vagy futkosás után, hanem úgy 9-10 óra után. De azért ezzel legyetek óvatosak.
Viszont az a jó hírem, hogy ez az időszak nem tart 1-2 hónapnál tovább. Ha kitartóak voltunk, addigra szobatiszta lesz, de ha nem, a hólyagja akkor is megnő.
Ráadásul ez a szoktatás ilyenkor nyáron még mindig kellemesebb, mint télen kiszaladgálni a hidegbe meg a sárba. Addigra már nem lesz ilyen gond.
Tehát a bepisilés leszoktatásának a követelményei: a gyakori kiengedés, (különösen etetés, alvás, nagyobb ivás után); kutya WC a kertben; és alapos takarítás szagtalanítás, ha a kutyus bent "ment ki".
És sok sok türelem, szeretet, dicséret.
A leszidásnak a "baleset" miatt nem sok értelme van. Hisz a kutyus nem engedetlenségből végzi a lakásban a dolgát. Ez olyan élettani dolog, amit egyelőre nem tud szabályozni. A cél, hogy mire tudja szabályozni, addigra megszokja a helyes rendet. Ezért én nem javaslom a leszidást, különösen nem az ürülék utólag való mutogatását neki, pláne nem az orra belenyomását, meg ilyesmit. Ez teljesen felesleges, a kutya úgysem érti, mi bajunk van vele, és ha nem tudja összekapcsolni a szidást valami "rosszasággal", csak félelmet és bizonytalanságot alakítunk ki benne.
Tehát azt javaslom, a baleset miatt ne szidjátok le, mert ugyanúgy nem tehet róla, mint a pelenkás kisgyerek. A balesetet tekintsétek a magatok figyelmetlenségének és hibájának: pl. nem figyeltetek eléggé az időpontokra, nem vittétek ki elég gyakran, nem vettétek észre, hogy sokat ivott, nem keltetek fel hozzá elég korán, stb.
Ne a kutyust hibáztassátok. Ha a szoktatásban következetesek vagytok, szobatiszta lesz szidás, és így felesleges stressz nélkül is.
Ha még valamit elfelejtettem, majd írok. Sok sikert és kitartást! \\m/