Szerintem minden tiltakozásnak van eredménye - ha csak annyi, hogy az, aki a szakmát műveli (pedagógus, egészségügyis, autógártó,stb.) megmozdul, már az is haszon.
Aki egyszer elment, legalább a hangulatra ráérez.
Csak akkor értünk el eredményeket, amikor sokan megmozdultunk - pl. az intézményi belső önértékeléseket kétévente kellett volna megcsinálni minden pedagógusnál, most ötévente kell. Leálltak a pedagógusok pedagógiai-szakmai ellenőrzései, tehát egyéni "tanfelügyelet" (nem szeretem ezt a szót) nem volt évekig, s még most sem indult el teljes gőzzel.
Persze ezzel szemben sok követelés nem teljesült - én kezdem feladni, hogy meggyőzzem a kollégáimat: ha akarnak valamit, ahhoz bizony erőt kell mutatni, mert Orbánék számára a tudás semmit nem jelent.
Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy semmi rangja nincs a szakmai képzettségnek, pl. pedagóguséknál sem. Pedagógus I. fokozatban ücsörög az a kolléga, akinek van 2-3 felsőfokú végzettsége van, s lehet Pedagógus II.-ben az, aki megszerezte az egy darab diplomáját, és kész.
S mindemellett teljesen mindegy a kettő közül melyik a jó óvónő, a jó tanár a gyerekek, szülők számára, mert azt semmilyen módon nem értékeli a rendszer.
De úgy tűnik, a kollégáimnak ez elég.
Az igazi baj azonban a közösséggel van, amit alkotunk. Pontosabban a közösség hiányával.
S bár sosem voltunk nagyon összetartóak, de az utóbbi 10 év iszonyatosan sokat rombolt a Magyarországon élők tudatában.
Orbán összetartozást hirdet, de mindenkit ellene fordít a másiknak, teljesen mindegy, mi a téma. S mi lelkesen nyírjuk egymást néhány forintért, mert az irigység felkorbácsolása alaptétel.
Elfordítjuk a fejünket, nincs együttérzés, hiányzik a szociális érzékenység, a saját gesztenye kikaparása a legfontosabb, az autó, a lakás, a műköröm, a csingilingi, amit mindenki lát, s ami azt mutatja: többet érek, mint te.
A gyerekek az iskolában mindig mást akarnak, újat, s bár alapokat nem tudnak letenni, mégis úgy gondolják, majd ők megmondják a tutit bárkinek. Egy gyereknek az határozza meg a helyét csoportban, hogy milyen mobilja van, milyen autója a faternak, milyen sérója, hány követője.
Az egész társadalmunk értékrendje felborult, fals, gyakorlatilag az öngyilkosság alapjait pedzegeti.
S bár sok múlik az oktatáson, de erről nem a pedagógusok tehetnek, s ellene tenni, ilyen tanítási körülmények között, nagyon nehéz.
Orbán egy métely. Amennyit ez az ember ártott ennek az országnak, annyit senki az egész történelemben.
Az előre kigondolt összeugrasztó taktikára ráadásul rájátszik a manapság tapasztalható egyre elhidegülő, elkülönülő, közösségre egyre kevésbé igényt tartó digitális világ.
Az emberek azt hiszik, minden jól megy majd így is, de kizárt.