...a 60-as években még 50 fillér volt a fagyi...háromkerekű triciklin hozták a balatonszárszói táborba. Jó vízes fagyi volt, hamar megolvadt, gyorsan kellett nyalogatni. Aztán megjelent a gépfagyi...ha jól emlékszem, 2 forint volt adagja. Három fajtát lehetett kapni: vanília, csoki, és vanília-csoki. Ült a fagyis a gépnél, fogta a tölcsért, alá illesztette a csőrnek, szépen finoman meghúzta az adagoló karját, és köröző mozdulattal engedte bele a tölcsérbe. Szép kis csúcsa volt a fagyinak, néha kissé oldalra billent. Ez a fagyi már krémes volt így még hamarabb kezdett olvadni...néha, mire végeztem, az ingujjamba is befolyt, anyám nagy örömére.
A két forint elég nagy érvágás volt, mert ennyi pénzből, mehettem moziba is, az úttörőpáholyba (1-3 sor). No, a moziban várt a másik csemege, a sós perec. Kicsit nyeszlett volt, kicsit tán száraz is, a só csak itt-ott virított rajta de akkor még csak 70 fillérbe került, és nagyon ízlett. Mostanában jártam a Városligetben...400-ért vettem perecet;volt azon rendesen só, puha is volt, de valahogy nem ízlett.