I-Ching – azaz: a Változások Könyve
Sokféle nyugati írásmódja ismeretes még: I-King, Ji-King, Ji Csing, I-Csing, és így tovább.
Eredetét illetően meglehetős bizonytalanság uralkodik. Kína ősi, szent könyvei között tartják számon; az ország legrégebbi, ismert könyvének tekintik.
A hagyomány szerint ie. 2.800 környékén, a mitikus Pao-hszi (Fu-Hsi) császár alkotta meg a könyv eredetijéül szolgáló kuákat, melyeket egy teknősbéka páncélján fedezett fel.
Ie. 1.150 körül Wön király, és fia, Chou herceg jegyezték le a könyvet írott formában, és írtak hozzá verseket (magyarázatokat, ha úgy tetszik). Később Konfuciusz is hosszú ideig tanulmányozta a Változások Könyvét, és írt hozzá kommentárokat. Az I-Ching mai formája a Wön-féle első lejegyzésből alakult ki.
A Változások Könyve egy jóskönyv, egyfajta jelképgyűjtemény.
Technikailag a következőt jelenti.
A jósjeleket vonalak építik fel. Alapvetően kétféle létezik: a folytonos fekvő vonal – ez a jang; a megszakított fekvő vonal pedig a jin.
A jin és a jang az univerzum legfőbb rendező erejének megnyilvánulásai, a dolgok alapvető természetének kétfélesége.
A jin a nőies, a befogadó, a passzív, a sötét.
A jang a férfias, a teremtő, az aktív, a világos.
A két alapminőség egymással egyenrangú, egyenértékű, mi több: egymást feltételező és elfogadó. A két alapminőség csak együtt létezhet, közös rezgésük, egymásra hangolódásuk, harmonikus egymásra találásuk maga a világmindenség harmóniája.
A feltett kérdésekre az ún. hexagramok (hat vonalból álló jel) adnak választ. Összesen 64 hexagram létezik: ezek tkp. maguk a jósjelek. Mindegyik hexagram két trigramból tevődik össze.
Nyolc lehetséges trigram létezik, és mindegyikben lehetnek ún. változó vonalak. Ez nem más, mint a két alapjel (jin és jang) találkozása. Ezt nevezik hsziangnak.
Két folytonos vonal: öreg jang.
Két megszakított vonal: öreg jin.
Alul folytonos vonal, felette megszakított: ifjú jang.
Alul megszakított vonal, felette folytonos: ifjú jin.
Ezekhez az átalakuló vonalakhoz külön rövid magyarázatok tartoznak a könyvben. Természetesen figyelnünk kell arra, hogy a változó vonal melyik helyen van.
Alapvetően kétféle lehetséges jóslás létezik.
A hagyományos módszer szerint 50 jóspálcikát használnak. Ezeknek eredeti anyaga cickafark (Achillea millefolium). Ez a módszer hosszasabb és tovább tart, mint a másik – itt, nyugaton viszonylag kevesen is használják.
A másik metódus az ún. érmedobás. Három egyforma, közepes méretű fémpénz szükséges hozzá, és miután ráhangolódtunk a jóslásra ill. feltettük a kérdést, egymás után hatszor dobunk velük. A hexagram alulról felfelé építkezik (ahogy a józan ész is diktálja). Az érme írás oldala a jin, értéke kettő; a fej oldal a jang, értéke három. Tehát a dobás eredményeként 6, 7, 8 vagy 9 eredmény jöhet tehát ki. A hatos (öreg jin) ill. a kilences (öreg jang) eredmény adja az ún. változó vonalat.
Ezt követően lehet megkeresni az adott hexagramot, és a mi könyvünkben fellapozni a hozzá tartozó magyarázatot, gondolatokat (a különféle magyar kiadásokról még lesz szó).
A könyv, csakúgy mint az össze többi ezoterikus önismereti segédlet nem jövendőmondó.
Nem véletlenül hívják Jóskönyvnek is. Megmondja, hogy az adott élethelyzetben mi volna a jó. Ill. mi volna a tanácsos – ebben rejlik az emberi döntés szabadsága. Nem önmagában a felelősség vállalása jelenti az ember életében a szabadságot – hanem a felelősség vállalásának lehetősége. Az adott személyen múlik, hogy melyik utat, lehetőséget választja. Csak ennek tudatos ismeretében lehet szó ezt követően arról, hogy – úgymond – vállaljuk a felelősséget tetteinkért – ahogy ezt manapság oly’ divatossá vált használni vulgárezoterikus körökben, vagy akár a pszichiátriában, pszichológiában, személyiségfejlesztésben.
Nincs igazából kialakult szabály arra, hogyan kérdezzük a könyvet. A legjobb, ha eleve javaslatot kérni fordulunk a felsőbb erők tanácsát közvetítő műhöz. Igazából nem is kérdezni kell. Az adott helyzetet kell néhány szóval, mondattal (a lehető legtömörebben és érthetőbben megfogalmazva) összefoglalni, és ehhez egész egyszerűen útmutatást kérni: „Mit tegyek? Segítsetek! Adjatok nekem tanácsot!”
Az ősi kínai hagyomány szerint a jóslásnak ez a módja lehetőséget teremt rá, hogy az ún. ’felsőbb hatalmakkal’ kapcsolatba léphessünk, hogy azoktól útmutatást kérjünk.
Aki nem hisz ebben, aki nem hisz a lelkiségben, az élet spirituális minőségében, – annak igazából nem érdemes ezzel foglalkoznia. A megrögzött materialistának úgyis csak hagymázas katyvasz keveredik majd ki a tanácskérést követően.
Nem kell persze a valóságtól elrugaszkodott módon mindenféle horrorfilmes kísértetekre, természetfölötti lényekre gondolni. Noha tény és való: Az ősi legenda szerint a kérdezőt valóban ’szent szellemek’ senek vezetik és világosítják fel.
Az I-Ching azonban szorosan összefonódik a Taoval, mely maga az Út.
Ennek ismeretében leghelyénvalóbb talán, ha az Univerzális Törvényhez, ha úgy tetszik magához az Élethez fordulunk tanácsunkkal.
Nincs rá szabály, hogy mikor kérdezzünk, de fölösleges, csip-csup kérdésekkel ne háborgassuk se a könyvet, se magunkat. Lehet ugyan mindennap használni a Változások Könyvét – de talán még ez is túlzás. Ha nehéz élethelyzetben, igazán nehéz helyzetben vagyunk, és tanácstalannak érezzük magunkat – akkor forduljunk tanácsért a Ji-Kinghez!
Előzőleg teremtsük meg a lehető legtökéletesebb csöndet bensőnkben, s a minket körülvevő külvilágban egyaránt. Ne zaklatott, ideges állapotban forduljunk útmutatásért, hanem a lehető legnyugodtabb, legharmonikusabb állapotban, amikor kellően éberek vagyunk! Így mindenképpen világosabb lesz számunkra az érkező válasz értelmezése.
Mire jó tehát az I-Ching?
Semmiképpen sem arra, hogy nevetséges bugyimagazinok mintájára megkíséreljük megfejteni a jövő heti totóeredményeket, vagy arra, hogy félrészeg társaságokban egymás közt vihogva pletykáljuk-csócsáljuk párkapcsolatainkat.
Az I-Ching egy rendkívül mélyen spirituális mű, amely – fogalmazhatunk így is – külön életet él. Sokan a legteljesebb, legtökéletesebb kapcsolatnak tartják az emberi természet és a felette álló hatalmak, a tudat és a tudattalan között (nem véletlenül tanulmányozta hosszú ideig és emelte praxisába a Változások Könyvét C. G. Jung, a neves pszichológus is).
Ha helyesen használjuk, nyugodt és nyitott elmével és lélekkel (már ugye amennyire ezeket képesek vagyunk megteremteni) az I-Ching azt adja, amire évezredek óta hivatott: részrehajlás és ítélkezés nélküli javaslatot, útmutatást.
Rendszeres de megfelelő használatával évek alatt elfogadóbbak, nyitottabbak, rugalmasabbak lehetünk – és kevésbé aggódóak. Különösen hasznos lehet, ha kérdéseinkről és a válaszokról feljegyzéseket vezetünk, és minden egyes tanácskérés után elelmélkedünk kissé a kapott válaszon.
Ha egy mód van rá, ne használjuk az I-Chinget, kizárólag egyedül! Nem szerencsés még az sem, ha csak egyvalaki van jelen rajtunk kívül – még abban az esetben sem, ha a tanácskérés hozzá is kapcsolódik. Ha esetleg még a könyvvel való ismerkedés elején vagyunk, és úgy érezzük: nem igazán működik a dolog, akkor is inkább kérjünk segítséget egy tapasztaltabb ismerősünktől – de a jóslást megelőzően/követően. Lehetőleg csak legvégső esetben legyen társaságunk!
Bár úgy tartják, hogy aki eljut a trigramok közötti kapcsolatok igaz felismeréséhez, az már képessé válik arra is, hogy a magyarázó szövegek nélkül is megértse a hexagramok jelentését – azért ne ezzel akarjuk kezdeni.
Ehhez a legtöbb esetben még hosszú évtizedek is kevésnek bizonyulnak.
Idehaza több fordításban és kiadásban is megjelent a Változások Könyve.
Tudomásom szerint legelőször 1989-ben adták ki magyarul a legősibb kínai könyvet.
Ez volt a Ji Csing A Változás Könyve, Beőthy Mihály és dr. Hetényi Ernő fordításában és összeállításában (Háttér Könyvkiadó).
Érdekesség, hogy ennek a vékonyka könyvnek a végén rövid ismertetést találunk a régi óvójelekről, az ún. mudrákról – amelyet a kínaiak a tanácskérés előtt használnak.
Ezt követően 1992-ben jelent meg az ún. Richard Wilhelm-féle változat magyar gondozása, Pressing Lajos fordításában, két kötetben (I. Az alapszöveg; II. Az anyag). Ez az Orinet Press kiadásában jelent meg. Személy szerint nekem ez nem igazán vált be – sokan viszont ezt tartják az egyik legjobbnak.
Természetesen meg kell említenünk Müller Péter Jóskönyvét (első kiadás: 2001. Doctor Herz Bt). Ezt a magam részéről az egyik legjobban sikerült átültetésnek tartom - ha ugyan nem a legjobb.
Rendkívül érdekes még Mireisz László könyve, A taoizmus és a Ji King (2006. Paradigma). Ez a kiadás hosszasan foglalkozik a taoizmus és a Változások Könyvének kapcsolatával, a taoista filozófiával, alkímiával, energiatannal, az ún. világrenddel. A kötethez CD-melléklet is tartozik, melynek segítségével meghatározhatjuk saját, születési hexagramunkat is. Összességében véve az egyik legkiválóbb értelmezés, amely egyedi meglátásaival új utakra kalauzolhatja még az I-Ching régi ismerőit is.
Ehhez hasonló a Taoista Ji King, eredetiben Liu Ji-Ming írásában, magyarra Drasny József fordította (2006. Szenzár). Ez a kiadás is igen mély értelmezésű és jól sikerült – noha úgy ítélem meg, hogy talán ez a legelvontabb és a legnehezebben megérthetőbb mindegyik közül – természetesen embere válogatja
Rendkívül jó megközelítés még az I Ching a Változások Könyve és a változatlan igazság. Ez eredetileg Ni Hua-Ching munkája, Erdei Edit és Edelényi Gyula kitűnő magyarításában (2006. Lunarimpex). Ebben a kiadásban részletesen szó esik a jin és a jang kapcsolatáról, az életről és annak ritmusáról, spiritualitásról, mindezek és a Változás Könyvének mindennapi használatáról, és olvashatunk benne példázatokat is.
Természetesen akadnak még egyéb magyar kiadások, megjelenések is.
Ilyen például a Sors és Szerencse című könyvben (2001. Jószöveg Műhely) lévő I Csing fejezet is – ezt azonban szintén nem tartom túlzottan jól sikerültnek.
És magától értetődik, hogy létezik olyan megközelítés is, amely az idegeket borzolja. Ilyen a dr. Joseph Murphy által elkövetett Az I King titkai kötet is, amely a Tudatalattid csodálatos hatalma elnevezésű Murphy-sorozat harmadik darabja (1997. Szakálos). Ebben a doktor a keresztény hagyományt próbálja ötvözni a Változások Könyvével – de nem igazán sikerül, hiába is tűzdelte tele Biblia-hivatkozásokkal. Személyes meglátásom szerint ez így, ebben a formában mind a Bibliának, mind az I-Chingnek csupán megcsúfolása.
A Változások Könyve működik és segíthet.
Emberibbé, elfogadóbbá, nyitottabbá, érzőbbé tehet bennünket – csak meg kell találnunk a saját könyvünket, amelyet aztán helyesen forgatunk.
Nem könnyű kaland, de annak, aki belevág, életre szóló, végtelen utazásban lehet részre, egy élethosszig tartó emberré válásban találhat megbízható közvetítőt maga mellé.
Forrás:
http://spiritus.blog.hu/2008/07/06/ezoterikus_onismeret_az_i_ching