Szerintem az a család, aki a mai világban egynél több gyermeket vállal, az nem bátor, hanem vakmerő! Sőt lehet, hogy felelőtlen, mert nem elég szeretni a gyereket / gyerekeket, fel is kell tudni nevelni őt / őket! Persze, ha megteheti, akkor 3 lenne az ideális, de manapság az 1 a reális szám.
Ez hülyeség! Cakompakk. 3 gyerekünk van, fiú, lány, fiú felállásban. Vallom: nem anyagi javakat kell tudni nekik adni, hanem szellemit, hogy aztán azzal megszerezhessék a maguk számára szükséges anyagi javakat. Nem lakást akarok venni majd mindegyiknek, hanem taníttatni. És hátteret kell adni, és igenis szeretni, biztatni, segíteni (nem feltétlenül anyagilag, hanem pszichikailag) hogy ha épp gödörben vannak, ki tudjanak mászni, ne roppanjanak össze, ha véletlenül elküldik majd a munkahelyükről, ne adj Isten elválnak, stb. Ne tartsanak mindent magától értetődőnek, "Mert ezt megérdemlem!", de lássanak kiutat mindenből, motiváltak legyenek, ne hagyják el magukat, lássák magukat akkor is értékes embernek. És ez nem pénzkérdés. Tanár vagyok, nincs nagy jövedelmünk. Soha nem bántam meg, hogy 3-an lettek, mindig is hármat szerettem volna. A további gyereknek az én fizikai tűrőképességem szab határt, a férjemtől jöhetne. Ilyen is van.
Nekem három gyerekem van / már mind felnőtt/ de nagyon nehéz volt felnevelni Őket és egyetemre járatni / a régi világban is!!/ De jó hogy vannak!
A 70 éves rokon gyerekorvos bácsink, akik 4-en voltak anno testvérek, az anyjuk egyedül nevelte őket és ő mégis tudott orvos lenni, a tesója gépészmérnök, és a másik két testvér is diplomás, azt mondta: "Hidd el, majd rájössz idősebb korodban: csak a gyerekek és az egészség a fontos." (Nyilván ahhoz azért úgy kell majd nevelni a gyerekeket, hogy ne teher legyél a számukra majd, hanem örülhessen, hogy valamit visszaad abból, amit most ő kap tőled. Már ha kap.
)