Nem találtam konkrétan ezzel kapcsolatos fórumot, én érzelmi zsarolást szenvedek el nap mint nap és annyi mindennel próbálkoztam, humorral, kedvességgel, fülem mellett elengedéssel, de semmi nem használ. Próbálok pozitívan hozzáállni, de erősen zsarnoki személyiségről van szó, aki ráadásul az édesanyám. Nincs saját életem, mindent az irányítása alatt akar tartani mindenbe próbál beleszólni és mindig bántó, bűntudatot keltő megjegyzéseket kapok tőle, közben én minden tőlem telhetőt megteszek hogy rendelkezésre álljak, minden nap átmegyek hozzá vagy felhívom, hétvégén nála ebédelek, sokat beszélgetünk, mindenről tudni akar ami velem történik, de semmi sem elég neki, illetve semmi sem elég jó neki, mindenben talál kivetnivalót....Próbálom rávenni, hogy legyen nyitottabb, menjen társaságba, kiránduljon vagy bármi, de annyira beszűkült és ebben a beszűkülésben gyártja ezeket a rossz gondolatokat...Hogyan segíthetnék rajta, magamon? Nem akarok vele összeveszni, nem akarom megbántani, de lassan megfulladok ettől...
Bizony nem egyszerű helyzet. Azonban jó kiindulási pont ahhoz, hogy elkezdjünk változni. A fő kérdés, hogy vagyok én ok abban , amit tapasztalok? Konkrétan, hogyan, milyen gondolatokkal, hiedelmekkel teremtem magamnak ezt a helyzetet? Miben kellene változnom? Az én szempontomból, a másik ember az én teremtményem, ő úgy bánik velem, ahogy én ezt megtanítottam neki. Számomra tökéletes, tökéletesen visszajelzi a jelenlegi belső világomat.
Amit én látok az írásodban az egyik a megfelelés. Mi történne, ha nem felelnél meg? Lehet megsértődne. És akkor mi van? Joga van, hozzá, sőt neki is meg kell élni az érzéseit.
Zsarnok. Te hogy vagy zsarnok saját magaddal? Miben nyilvánul ez meg? Miért nem mered a saját életed élni? Miért nem bízol magadban?
Én nem mennék minden nap és nem is telefonálgatnék minden nap. Neked jogod van eldönteni mit osztasz meg vele az életedből és ahhoz is jogod van, hogy vannak dolgok amikről vele nem beszélsz.
Igen, nem egyszerű a felnőtté válás, egyikőtök se éli a saját életét, elhiszem, hogy nehéz.
Nekem is ki kellett harcolnom a saját életemet, nekem is volt érzelmi zsarolás, hibáztatás, bírálat, bűntudat keltés, minden ami az elszakadással jár, de kitartottam magam mellett és ma már tiszteletben tartják az életem és persze én is az övéket. Nem beszélünk és találkozunk minden nap, de ha igen akkor szeretetben töltjük az időt.
A lényeg, ha te változol, változni fog ő is, nyugodtan mondd meg, ha nincs kedved valamiről beszélni, vagy éppen ahhoz van kedved, hogy a magad dolgaival foglalkozz. Igen egyenes beszédnek van helye és kiállni magunk mellett. azt is engedd meg neki, hogy kifogásokat találjon, csak tudd, hogy az róla szól és nem rólad. Egyszer figyeld meg miket mondd, mik a hiedelmei, meg fogsz lepődni, mennyire nem figyel rád. Persze erről nem tud, kialakult játszma.
Azzal, hogy magadon segítesz, már rajta is segítesz, mert a hatás automatikus. A lényeg, minden tapasztalatunkért mi vagyunk a felelősek és mi teremtjük magunknak. De ez ad egy szabadságot is, hiszen már nem kell arra várni, hogy a másik ember, majd megért és elkezd jól bánni velem, vagy úgy viselkedni velem, ahogy elvárom, hanem majd én eldöntöm, kivel milyen legyen a kapcsolatom. És az hogyan változzon, fejlődjön.
üdv daibo