Nem találtam konkrétan ezzel kapcsolatos fórumot, én érzelmi zsarolást szenvedek el nap mint nap és annyi mindennel próbálkoztam, humorral, kedvességgel, fülem mellett elengedéssel, de semmi nem használ. Próbálok pozitívan hozzáállni, de erősen zsarnoki személyiségről van szó, aki ráadásul az édesanyám. Nincs saját életem, mindent az irányítása alatt akar tartani mindenbe próbál beleszólni és mindig bántó, bűntudatot keltő megjegyzéseket kapok tőle, közben én minden tőlem telhetőt megteszek hogy rendelkezésre álljak, minden nap átmegyek hozzá vagy felhívom, hétvégén nála ebédelek, sokat beszélgetünk, mindenről tudni akar ami velem történik, de semmi sem elég neki, illetve semmi sem elég jó neki, mindenben talál kivetnivalót....Próbálom rávenni, hogy legyen nyitottabb, menjen társaságba, kiránduljon vagy bármi, de annyira beszűkült és ebben a beszűkülésben gyártja ezeket a rossz gondolatokat...Hogyan segíthetnék rajta, magamon? Nem akarok vele összeveszni, nem akarom megbántani, de lassan megfulladok ettől...
Pozitív gondolkodás
- Téma inditó cinci68
- Kezdés dátuma
molnarh!
A probléma szerintem az, hogy anyukád túl sokáig volt távol a külvilágtól, barátok nélkül és ez okozza nála ezt a negatív hozzáállást. Ez a zárkózottság, az embert egy idő után saját magába fordítja, ami agresszív viselkedést eredményez.
Anyukádnak a baráti társaság nem adatott meg, ezért most próbál, mások életébe beleavatkozni. Pótolni akarja a hiányosságot azáltal, hogy másokban keresi a hibát és sajnos nem veszi magát észre, hogy ő áll rosszul a dolgokhoz.
Próbáld megtudni, hogy mi az amit ő szeret, vagy szeretne csinálni és ösztönözd is arra. Ha mondjuk szeret olvasni, akkor lepd meg olyan könyvvel, amit szívesen olvasna.
Vagy tégy úgy mintha érdekelne a dolog amit mond (vagyis járj kedvében) és egy idő után már valószínűleg nem fog negatív dolgokról beszélni, mivel van valaki aki meghallgatja és így már nem lesz oka rá.
Próbáld meg a telefonszámlát. A harmadik 80 ezer körüli után mindegyik szülő elgondolkodik azon, hogy visszavesz... bár nem tudom mennyire álltok jól anyagilag, lehet hogy 180 kell hozzá.
Vagy költözz el. Ilyenkor az a legjobb, csak visszaédesgetni ne hagyd magad, mert pár héttel utána olyan lesz mint egy tündibündi kiskutya, megy utánad, és nyalja a kezed. Aztán az első adandó alkalommal le is harapja.
De ha kitartasz, nem fogja.
Ez a nem akarom bántani jó szöveg, de ilyenkor azt kell felismerned, hogy vagy mind a ketten belepusztultok (te 25 éves korodra egy anyafüggő idegroncs leszel, ő egy rajtad uralkodó, és nélküled létezni képtelen zsarnok), és gyakorlatilag mindent tönkre fogsz tenni az életben, amivel később érvényesülni tudnál.
Ha kilépsz, te megúszod, és lehet hogy ő is. De hidd el, elég gáz 30-tól 80 éves korodig (az 50 év ugye) azon keseregni, hogy feláldoztál mindent egy vénasszonyért, aki nem volt teljesen százas, és mennyivel jobb életed lehetne, ha ezt akkor nem hagyod.
molnarh, én azt gondolom hogy egyedül érzi magát és szeretne fontos lenni még.
Az alap mentalitását nem ismerem, de ha úgy egyébként nem rossz a kapcsolatotok, akkor kérj tőle segítséget pár apró dologban. Ekkor meglátod, hogyan reagálja le, ha attól hogy segíthet jobb kedve lesz, akkor nyertél, duplán.
Menjetek el együtt valahová, először pl a legközelebbi fagyizóba, vagy valamelyik üzletbe hogy segítsen valamit kiválasztani.
Te ismered, mi az erős oldala, azt kell megcélozni.
Fokozatosan visszavinni az életbe.
Ha ezek nem a kívánt eredményt adják, akkor kell egy bácsi....
A másik módszer, amikor programozod kettőtök viszonyát.
A harmadik pedig, együtt a fenti kettő.
Az alap mentalitását nem ismerem, de ha úgy egyébként nem rossz a kapcsolatotok, akkor kérj tőle segítséget pár apró dologban. Ekkor meglátod, hogyan reagálja le, ha attól hogy segíthet jobb kedve lesz, akkor nyertél, duplán.
Menjetek el együtt valahová, először pl a legközelebbi fagyizóba, vagy valamelyik üzletbe hogy segítsen valamit kiválasztani.
Te ismered, mi az erős oldala, azt kell megcélozni.
Fokozatosan visszavinni az életbe.
Ha ezek nem a kívánt eredményt adják, akkor kell egy bácsi....
A másik módszer, amikor programozod kettőtök viszonyát.
A harmadik pedig, együtt a fenti kettő.
Szerintem egy jó összeveszés csodákat bír néha tenni.....egy próbát megér. Vagy csináld azt vele, amit ő teveled. Nem kell mindent eltűrni, mint egy ókeresztény szent. Tudom, mert anyám is ilyen volt...Ha meg nem békül ki utána, akkor is jól jártál, mert akkor csak magát szereti és tök önző....
Lehet, hogy a könyv jó, lehet alkalmazni az amilyen a mosdó olyan a törölköző elvet is, de egyet nem szabad elfelejteni: mindent bánni fogsz amit nem tettél meg, amikor egy szülőd sem él már.
Akármilyen is volt.
Nekem már egy sem él, és én is utólag vagyok csak okos.
Bizony nem egyszerű helyzet. Azonban jó kiindulási pont ahhoz, hogy elkezdjünk változni. A fő kérdés, hogy vagyok én ok abban , amit tapasztalok? Konkrétan, hogyan, milyen gondolatokkal, hiedelmekkel teremtem magamnak ezt a helyzetet? Miben kellene változnom? Az én szempontomból, a másik ember az én teremtményem, ő úgy bánik velem, ahogy én ezt megtanítottam neki. Számomra tökéletes, tökéletesen visszajelzi a jelenlegi belső világomat.
Amit én látok az írásodban az egyik a megfelelés. Mi történne, ha nem felelnél meg? Lehet megsértődne. És akkor mi van? Joga van, hozzá, sőt neki is meg kell élni az érzéseit.
Zsarnok. Te hogy vagy zsarnok saját magaddal? Miben nyilvánul ez meg? Miért nem mered a saját életed élni? Miért nem bízol magadban?
Én nem mennék minden nap és nem is telefonálgatnék minden nap. Neked jogod van eldönteni mit osztasz meg vele az életedből és ahhoz is jogod van, hogy vannak dolgok amikről vele nem beszélsz.
Igen, nem egyszerű a felnőtté válás, egyikőtök se éli a saját életét, elhiszem, hogy nehéz.
Nekem is ki kellett harcolnom a saját életemet, nekem is volt érzelmi zsarolás, hibáztatás, bírálat, bűntudat keltés, minden ami az elszakadással jár, de kitartottam magam mellett és ma már tiszteletben tartják az életem és persze én is az övéket. Nem beszélünk és találkozunk minden nap, de ha igen akkor szeretetben töltjük az időt.
A lényeg, ha te változol, változni fog ő is, nyugodtan mondd meg, ha nincs kedved valamiről beszélni, vagy éppen ahhoz van kedved, hogy a magad dolgaival foglalkozz. Igen egyenes beszédnek van helye és kiállni magunk mellett. azt is engedd meg neki, hogy kifogásokat találjon, csak tudd, hogy az róla szól és nem rólad. Egyszer figyeld meg miket mondd, mik a hiedelmei, meg fogsz lepődni, mennyire nem figyel rád. Persze erről nem tud, kialakult játszma.
Azzal, hogy magadon segítesz, már rajta is segítesz, mert a hatás automatikus. A lényeg, minden tapasztalatunkért mi vagyunk a felelősek és mi teremtjük magunknak. De ez ad egy szabadságot is, hiszen már nem kell arra várni, hogy a másik ember, majd megért és elkezd jól bánni velem, vagy úgy viselkedni velem, ahogy elvárom, hanem majd én eldöntöm, kivel milyen legyen a kapcsolatom. És az hogyan változzon, fejlődjön.
üdv daibo
Hát, köszönöm mindenkinek a hozzászólásokat, mindegyikben van bőven megfontolandó. Tény, hogy az édesapámmal nem nagyon jártak el sehová, inkább csak a kertbe és csak ők voltak egymásnak. Most valóban olyan mint aki nem találja a helyét a világban, és én is úgy érzem hogy ez a zsarnokoskodás egyfajta kapaszkodás, hogy érezze hogy ő még fontos...Igen fel szoktam neki hozni amikor azon mérgelődik hogy mondjuk egy este nem hívom fel, vagy mondjuk el mertem utazni egy hétvégére és nem vele ebédeltem vasárnap, hogy örüljön neki, hogy milyen sokat tudunk találkozni, ha mondjuk a munkám egy másik városhoz vagy országhoz kötne akkor alig láthatnánk egymást. Vittem neki könyveket, próbáltam rávenni kirándulásra, ilyesmire, de mindig azt mondja hogy semmihez nincs kedve, de ugyanakkor ha ott vagyok akkor meg láthatóan jól érzi magát, kivéve ha éppen kritizál vagy bánt, de mondjuk akkor is jól érzi magát közben. De tudjátok nem akarok én lenni az egyetlen örömforrás az életében, szeretném ha találna magának más elfoglaltságot is. Vittem át neki hangoskönyveket, sőt a 101 pozitív állítást is, nem tudom azt hallgatta e, Szepes Mária tetszett neki azt mondta. Szóval azért van ami leköti, érdekli, csak úgy érzem ha valamiben egy kicsit lazít szinte rögtön észbe kap és máris magára erőlteti a "nekem nagy bánatom van, nem lehetek boldog, te se legyél boldog meg senki más körülöttem" viselkedést...
Ezt csak most olvastam, nagyon köszönöm amit írtál. Tényleg hiába hiszi azt magáról az ember hogy tud bánni másokkal, pont az ilyen helyzetekben derül ki hogy mennyire nehéz. Mennyi mindent olvastam nagy lelkesedéssel a szeretetről, egymás megértéséről és mégis megfeneklek egy ilyen zátonyon...Igen amiket javasolsz azt mind nagyon szeretném megtenni, viszont ott van bennem erősen az is hogy kímélni szeretném, nem akarok neki kellemetlenséget okozni - persze de kénytelen leszek ha egyszer ezen változtatni szeretnék, csak nagyon nehéz egy olyan emberrel akivel valahogy nem találjuk azt a közös, szeretetteljes, meghitt hangot, mert csak követelőzés, kritizálás és mindenbe belekötés meg dühödt hallgatás van. Szóval tudom hogy ezen keményen kell majd dolgoznom, mert nem szeretném ha minden így maradna...
daibo!
Én az okot úgy fogalmaznám meg, hogy az nem más, mint a mások figyelembevétele. Ez maga a kiindulási pont is.
Lehet hogy tudatosan nem fogsz a dologgal foglalkozni, de mivel figyelembe vetted azt, vagyis abban a pillanatban reagáltál rá (más néven megtapasztaltad), így máris okot adtál. Tehát a te szemszögedből, az ok, az mindig te vagy.
Egyébként amit megtapasztalsz, annak valóban te vagy (de csak a kiindulási oka), viszont nem biztos, hogy az így átélt külső tapasztalatod, jogos.
Én az okot úgy fogalmaznám meg, hogy az nem más, mint a mások figyelembevétele. Ez maga a kiindulási pont is.
Lehet hogy tudatosan nem fogsz a dologgal foglalkozni, de mivel figyelembe vetted azt, vagyis abban a pillanatban reagáltál rá (más néven megtapasztaltad), így máris okot adtál. Tehát a te szemszögedből, az ok, az mindig te vagy.
Egyébként amit megtapasztalsz, annak valóban te vagy (de csak a kiindulási oka), viszont nem biztos, hogy az így átélt külső tapasztalatod, jogos.
Szia! Nekem sikerült anyuval ,és anyósommal is pozitívabbá változtatni kapcsolatomat....mert bizony már tarthatatlan szituációk történtek,és lassan ,az én (és párom) egészségét veszélyeztették. Nem feltétlen kell durvának lenni,egyébként a MÉRGEZŐ SZÜLŐK c. könyv sem erre buzdít.
DE! Bizonyos önfeltáró gyakorlatok után lehetsz tudatosabb,empatikusabb,és egyben határozott FELNŐTT ember is,akinek fontos önmaga sorsát ,lehetőségeit is megélni.
Mellesleg anyunak is jót tett a változás,ami elsősorban bennem zajlott le (őt az élet egy betegség által ,még további kurzusra kényszerítette! Meggyógyult!). Tudom fentről mindez apunak is tetszett!
Ajánlom az ezoterikus letöltéseknél -A KAPCSOLATOK TÖRVÉNYE -
és a -LÉPJ KI A CIPŐDBŐL!- c .könyveket!!
Sok sikert! Üdvözlet mindenkinek ,aki még ezekben a cipőkben szorong!!!
yeti108!
A problémák azért vannak, hogy megoldjuk és nem azért, hogy fokozzuk őket. Az összeveszés, hidd el csak súlyosbítja a dogot és esetenként rossz módszerre ösztönzi az embert. Ha érted miről beszélek?!
Egyébként ha összeveszel valakivel, az a te lelki érzésedet és a másik félét is zavarja utána mindaddig, míg ki nem békültök.
yeti108!
Ebben igazad is van, csak nem tudni hogy az illető lelkiállapota milyen. Mi van ha lelkileg rosszul értelmezi a dolgot mint amilyen valójában és utána hülyeséget csinál? Érdemes az illető lelkivilágát kiismerni, segíteni neki mindabban amiben lehet és józan fejjel rávezetni a dolgokra (ha mondjuk családtagról van szó), mert egy kis jóindulattal, mindig el lehet érni a közös nevezőt.
Az ő dolga, hogy a lelkiállapota milyen. Mi itt most egy témáról beszélgetünk, nem kell mindenkit agyonbabusgatni. Mondjuk rajtad egy az egyben látszik, hogy életedben nem voltál még ilyen helyzetben. Yetin meg az, hogy tudja hogy megy ez.
Próbáljuk már meg feltételezni a másikról hogy felnőtt, értelmes ember, aki nem csinál "hülyeséget" (egyébként milyen hülyeséget? Öngyilkos lesz? Nyalogatni fogja a járdát? Frankhitelt vesz fel? Vagy mit?), hanem van annyi esze mint nekünk, és képes lesz felelős döntést hozni.
Jah hogy akkor nem lesz ki felett bábáskodni? Esetleg ott a saját életed...
Szia Progressor!
Nem összeveszés a megoldás természetesen,hanem tényként közölni a helyzetünket,hogy mit szeretnénk,és mi az elvárásunk.
Ja,hogy ezt igy nem szeretik az emberek??
Egyszer mindenkinek " fel kell nőnie",valakinek 70 éves korában sikerül...
És ezzel még nem bántunk senkit.
Szia Progressor!
Nem összeveszés a megoldás természetesen,hanem tényként közölni a helyzetünket,hogy mit szeretnénk,és mi az elvárásunk.
Ja,hogy ezt igy nem szeretik az emberek??
Egyszer mindenkinek " fel kell nőnie",valakinek 70 éves korában sikerül...
És ezzel még nem bántunk senkit.
Egyetértek!!! + ajándék gondolatok:::
" A Tükör törvényei:
1. Minden, amit én kritizálok a másikban, ami ellen harcolok, bennem van.
2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál-, és engem SÉRT, az NINCS FELDOLGOZVA BENNEM!
3. Minden amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, de ha ez engem NEM SÉRT, akkor az az Ő PROBLÉMÁJUK, FELDOLGOZATLANSÁGUK, tökéletlenségük, melyet kivetítenek Rám, mert önmaguk nem tudnak szembenézni vele.
4. Minden amit ÉN a MÁSIKBAN SZERETEK, magamban meg van, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az EGYLÉNYEGŰSÉGÜNK mutatkozik meg."
....Kezdhetjük mind a tükörrel!!! Üdv!!!
Egyetértek!!! + ajándék gondolatok:::
" A Tükör törvényei:
1. Minden, amit én kritizálok a másikban, ami ellen harcolok, bennem van.
2. Mindaz, amit a másik személy rajtam kritizál-, és engem SÉRT, az NINCS FELDOLGOZVA BENNEM!
3. Minden amit a többiek kritizálnak bennem, harcolnak ellene, meg akarják változtatni, de ha ez engem NEM SÉRT, akkor az az Ő PROBLÉMÁJUK, FELDOLGOZATLANSÁGUK, tökéletlenségük, melyet kivetítenek Rám, mert önmaguk nem tudnak szembenézni vele.
4. Minden amit ÉN a MÁSIKBAN SZERETEK, magamban meg van, magamban szeretem, mert felismerem magam a másik személyében, mivel az EGYLÉNYEGŰSÉGÜNK mutatkozik meg."
....Kezdhetjük mind a tükörrel!!! Üdv!!!
+1. Mindenki aki előszeretettel mutogatja másoknak a Tükröt, az nem szívesen néz bele.
