Advent és Karácsony

[kata53]

Nagyon szépen köszönöm,hogy hozzájárultok az Ünnepek hangulatához.
Poor Pétertól vannak fent énekek,még nem sok kell és tudsz levenni.
Adig is írjál valamelyik topikban.
duplawe

 

[kata53]

<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CKata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p.kiscim, li.kiscim, div.kiscim {mso-style-name:kiscim; mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} span.alap {mso-style-name:alap;} span.kicsi {mso-style-name:kicsi;} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->

I. A GYERMEKKORI ESEMÉNYEK

Keresztelő János születésének hírüladása<o></o>​

⁵Heródesnek, Júdea királyának korában élt egy Abia osztályából való Zakariás nevű pap. Felesége Áron leányai közé tartozott, s Erzsébetnek hívták. ⁶Mindketten igazak voltak az Isten előtt, szentül éltek, az Úr parancsai és rendelkezései szerint. ⁷De nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten életük alkonya felé jártak. ⁸Történt mégis, hogy amikor Zakariás osztályának sorrendjében papi szolgálatát teljesítette az Isten színe előtt, ⁹s a papság körében hagyományos szokás szerint ráesett a sor, hogy illatáldozatot mutasson be, bement az Úr templomának szentélyébe. ¹⁰Az illatáldozat órájában az egész nép kint várta, és közben imádkozott. ¹¹Ám megjelent neki az Úr angyala az illatáldozat oltárának jobb oldalán. ¹²Amikor Zakariás meglátta, zavarba jött, és elfogta a félelem. ¹³Az angyal azonban így szólt hozzá: "Ne félj, Zakariás, mert imád meghallgatásra talált! Feleséged, Erzsébet, fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni. ¹⁴Örömödre lesz és ujjongani fogsz rajta, és sokan örülnek majd születésén. ¹⁵Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni. ¹⁶Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz. ¹⁷Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak." ¹⁸Zakariás megkérdezte az angyaltól: "Miből fogom a dolgot megtudni? Mert hisz öreg vagyok, és már feleségem is előrehaladt a korban." ¹⁹"Én Gábor vagyok - felelte az angyal -, s az Úr színe előtt állok. Az a küldetésem, hogy ezt megmondjam neked, és adjam tudtodra ezt a jó hírt. ²⁰Íme, most megnémulsz és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek majd, ha eljön az ideje, be fognak teljesedni." ²¹A nép egyre várta Zakariást, és csodálkozott, hogy oly sokáig ott időzik a szentélyben. ²²Ám amikor kijött, nem tudott hozzájuk szólni, s ebből megértették, hogy látomása volt a templomban. Ő intett nekik, de néma maradt, ²³s amikor leteltek szolgálatának napjai, hazament. ²⁴E napok után felesége, Erzsébet, gyermeket fogant, és öt hónapon át eltitkolta. ²⁵"Ezt tette hát nekem az Úr - mondta - azokban a napokban, amikor rám tekintett, és ami az emberek előtt szégyenemre volt, attól megszabadított."<o></o>

Jézus születésének hírüladása<o></o>​

²⁶A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába ²⁷egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. ²⁸Az angyal belépett hozzá és megszólította: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál." ²⁹E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. ³⁰Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. ³¹Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. ³²Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, ³³és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége." ³⁴Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?" ³⁵Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: "A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. ³⁶Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, ³⁷mert Istennél semmi sem lehetetlen." ³⁸Mária így válaszolt: "Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint." Erre az angyal eltávozott.<o></o>

Mária meglátogatja Erzsébetet<o></o>​

³⁹Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. ⁴⁰Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. ⁴¹Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. ⁴²Nagy szóval felkiáltott: "Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! ⁴³Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? ⁴⁴Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek. ⁴⁵Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"<o></o>

Magnificat<o></o>​

⁴⁶Mária így szólt: "Lelkem magasztalja az Urat, ⁴⁷és szívem ujjong megváltó Istenemben, ⁴⁸mert rátekintett szolgálója alázatosságára. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, ⁴⁹mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. ⁵⁰Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. ⁵¹Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában a gőgösöket, ⁵²letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte. ⁵³Az éhezőket javakkal töltötte el, de a gazdagokat üres kézzel küldte el. ⁵⁴Gondjába vette szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, ⁵⁵amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért." ⁵⁶Mária még ott maradt három hónapig, aztán hazatért.<o></o>

Keresztelő János születése<o></o>​

⁵⁷Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. ⁵⁸Amikor a szomszédok és rokonok meghallották, hogy milyen nagyra méltatta az Úr irgalmában, vele örültek. ⁵⁹A nyolcadik napon elmentek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Az apja nevéről Zakariásnak akarták elnevezni. ⁶⁰De az anyja tiltakozott: "Nem, hanem Jánosnak kell hívni." ⁶¹Így válaszoltak neki: "Nincs rokonságodban senki, akit így hívnának." ⁶²Aztán intettek az apának, minek akarja, hogy elnevezzék. ⁶³Az írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: "János az ő neve." Mindnyájan csodálkoztak. ⁶⁴Neki pedig nyomban megnyílt az ajka és megoldódott a nyelve, megszólalt és magasztalta az Istent. ⁶⁵A szomszédokat mind elfogta a félelem, és Júdea egész hegyvidékén elterjedt ezeknek a dolgoknak a híre. ⁶⁶Akik csak hallották, szívükbe vésték s mondták: "Vajon mi lesz ebből a gyerekből?" Mert az Úr keze volt vele.<o></o>

Benedictus<o></o>​

⁶⁷Apja, Zakariás, eltelt a Szentlélekkel, és így prófétált: ⁶⁸"Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta népét. ⁶⁹Az üdvösség erejét támasztotta nekünk szolgája, Dávid házában. ⁷⁰Ahogy mondta a szent próféták szájával ősidők óta: ⁷¹megmentett minket ellenségeinktől és gyűlölőink kezétől, ⁷²hogy irgalmazzon atyáinknak, és megemlékezzék szent szövetségéről. ⁷³Az esküről, amelyet atyánknak, Ábrahámnak esküdött, hogy majd megadja nekünk, ⁷⁴hogy az ellenség kezéből kiszabadítva, félelmet nem ismerve szolgáljunk neki, ⁷⁵szentségben és igazságban színe előtt életünk minden napján. ⁷⁶Téged pedig, fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr előtt jársz majd, hogy előkészítsd útját, ⁷⁷hogy az üdvösség ismeretét add népének bűnei bocsánatára, ⁷⁸Istenünk könyörülő irgalmából, melyben meglátogat minket a napkelet a magasságból, ⁷⁹hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa." ⁸⁰A gyermek nőtt, erősödött lélekben, és mindaddig a pusztában élt, míg Izrael előtt föl nem lépett.<o></o>
<table class="MsoNormalTable" style="width: 100%;" border="0" cellpadding="0" cellspacing="3" width="100%"> <tbody><tr style=""> <td style="padding: 0.75pt;">

<o>
</o>​

</td> </tr> </tbody></table> <o>
</o>

 

[kata53]

kerersztenyzene, vers, Hit , Biblia

4, Juhász Gyula:

BETLEHEM

A kocsma ajtaját kitárják
S hozzák subában a telet,
Az istállóban ott a jászol,
A jászolban a Szeretet.
A gyémánt csillag áll fölöttük
Füstös lármában szelíden,
Nyájas barmok között az almon
Az Ácsnak Gyermeke pihen.
Kántálnak a három királyok
S velük a jámbor pásztorok,
A söntés mélyén egy elázott,
Elbúsult zsöllér tántorog.
Könnyes szemmel bámulja báván
A betlehemi csillagot,
A jó reményt mit körülállnak
Szegények, árvák, magyarok!
(A Reggel, 1928. dec. 24.)



<o>
</o>

 

[kata53]

546 - Áldott légy, te kisdedecske

Népdal

Kotta letöltése PDF-ben
1. Áldott légy, te kisdedecske, Betlehemi hercegecske, Ki miértünk megszülettél, A gonosztól megmentettél.

2. Feljött már a hajnalcsillag. Keljenek fel, kik alusznak! Vidám szellők lengedeznek, Az angyalok énekelnek.

3. Karácsonynak éjszakáján, Jézus születése napján Örüljetek, örvendjetek: A kis Jézus ma született.
Kodály: Iskolai énekgyűjtemény 1943.




164 - Csordapásztorok

Deák: Énekgyűjtemény 1774

Kotta letöltése PDF-ben
1. Csordapásztorok midőn Betlehemben Csordát őriznek éjjel a mezőben,

2. Isten angyali jövének melléjük. Nagy félelemmel telék meg ő szívük.

3. Örömet mondok, nagy örömet néktek, Mert ma született a ti Üdvösségtek.

4. Menjetek el csak gyorsan a városba, Ott találjátok Jézust a jászolba'.

5. Elindulának, és el is jutának, Szűz Máriának jó napot mondának.

6. Serkentsd fel Jézust, szent Fiadat nékünk, Mert mi angyalok igéjére jöttünk.

7. Üdvöz légy, Jézus, pásztorok Pásztora, Bűnös emberek megváltó szent Ura.

8. Kérünk tégedet, mi Üdvözítőnket, Sok bűneinkért meg ne utálj minket.

9. Dicsőség néked, örök Atyaisten, Te kisded Jézus és Szentlélek Isten!
Cantus Catholici 1651 (magyar).

 

[kata53]

<table> <tbody><tr> <td>Animált változatok: angolul </td> <td>olaszul </td> </tr> </tbody></table> A kis gyufaáruslány

írta: Hans Cristian Andersen

Kegyetlen hideg volt, hullott a hó, és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg sem találta a szegény kislány.
Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát sem vettek tőle, és alamizsnát sem adott neki senki. Éhesen és hidegtől reszketve vánszorgott tovább; szívszakasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndörödő, hosszú, szőke hajára, de nem is gondolt vele.
Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilveszter este. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszében.
Behúzódott egy zugba, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszobájukban farkasordító hideg van, a tető hasadékain besüvít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket.
Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét. Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét.
Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép réztetejű, rézcsövű vaskályha előtt ülne - olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltűnt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében.
Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítővel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelánedények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával, meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal.
Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörű szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedő szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fal alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen.
- Valaki meghalt! - mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta: "Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az Isten színe elé."
- Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára.
- Nagyanyó! - kiáltott föl a kislány. - Nagyanyó, vigyél magaddal! Tudom, hogy itt hagysz, ha a gyufa végigég, eltűnsz, mint a meleg kályha, meg a sült liba, meg a gyönyörűséges szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó!
És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedves nagyanyót; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött volna.
A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen erős. Karjára emelte a kislányt, s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség.
A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek újesztendő reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégett gyufaszál.
- Melegedni akart szegényke! - mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.
grafika Agnes Preszler

​

 

[kata53]

<table valign="top" align="center" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr><td valign="top" width="100%"><table valign="top" align="center" border="0" cellpadding="5" cellspacing="0" width="100%"><tbody><tr><td><center> A "Csendes éj" története
</center>
1818-ban volt, Oberndorfban, egy ausztriai kis községben. Gruber Ferenc, a templom orgonistája megrémült. Felfedezte, hogy az orgona felmondta a szolgálatot. A hófúvás már napok óta elvágta a falut a külvilágtól. Honnan jöjjön segítség? Oberndorfban senki sem értett az orgonajavításhoz. Mi lesz most? Elképzelhető a karácsony zene és gyülekezeti ének nélkül?
(...Azoknak talán igen, akik az elmúlt héten ellopták a templomunk gáz nyomás-szabályozóját... - a szerk.)
Gyorsan felkereste a lelkészt, Mohr Józsefet és elmondott neki mindent. Gruber megkérte, írjon egy könnyen megtanulható karácsonyi éneket, melyet orgona nélkül is begyakorolhatnak.
A lelkész elvállalta. Bezárkózott és végigolvasta a karácsonyi történetet. Megakadt e szavaknál: "született ma nektek a Megváltó a Dávid városában!" A szavak ott zengtek-bongtak a lelkében. Késő éjszaka még ott ült magába mélyedten; aztán írni kezdett.
Másnap korán reggel Gruber elvitte a költeményt és megzenésítette. Összegyült a nép a templomban. Egy férfi gitáron kísérte. Mindenki azonnal megszerette az új éneket. - Mohr és Gruber így ajándékozták meg a világot a legszebb és legkedveltebb karácsonyi énekkel. Egy énekkar hamarosan elterjesztette a tengeren túl is. Ma majdnem minden nyelven ismerik.
Bárcsak minden ember szívét megragadná a karácsony igaz jelentése. "Nektek" született a Megváltó, neked, aki messze tévedtél tőle, akit szinte agyonnyomnak a gondok. Neked kínálja a bocsánatot, az életet!
<center>Csendes éj, szentséges éj! Mindenek nyugta mély.
Nincs fenn más, csak a szent szüle-pár,
drága kisdedük álmainál.
Szent Fiú, aludjál, szent Fiú aludjál.

Csendes éj, szentséges éj! Angyalok hangja kél.
Halld a mennyei halleluját,
szerte zengi e drága szavát:
Krisztus megszabadít, Krisztus megszabadít!

Csendes éj, szentséges éj! Szív örülj, higgy, remélj.
Isten szent Fia hinti reád
ajka vigaszadó mosolyát.
Krisztus megszületett, Krisztus megszületett. </center></td></tr></tbody></table> </td> <td background="http://honlapkepek.lutheran.hu/gyulhonlap/jobb_hatter.jpg" valign="top" width="182"> <table border="0" width="100%" height="15"><tbody><tr><td background="http://honlapkepek.lutheran.hu/gyulhonlap/jobb_hatter.jog"> </td></tr></tbody></table> <table valign="top" align="center" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" width="148"> <tbody><tr><td background="http://honlapkepek.lutheran.hu/gyulhonlap/jobbdoboz_cim_eleje.jpg" width="10" height="25"></td> <td class="dobozcim" background="http://honlapkepek.lutheran.hu/gyulhonlap/jobbdoboz_cim_kozepe.jpg" valign="middle" width="118" height="25">Társoldalak </td><td background="http://honlapkepek.lutheran.hu/gyulhonlap/jobbdoboz_cim_szele.jpg" width="20" height="25"></td></tr> <tr><td bgcolor="#ffffff" width="10" height="10"></td><td bgcolor="#ffffff" width="118" height="10"> </td><td background="http://honlapkepek.lutheran.hu/gyulhonlap/jobbdoboz_hatter_szele.jpg" width="20" height="10"></td></tr> <tr><td bgcolor="#ffffff" width="10"></td><td bgcolor="#ffffff" width="128"> </td><td background="http://honlapkepek.lutheran.hu/gyulhonlap/jobbdoboz_hatter_szele.jpg" width="20"></td></tr> <tr><td background="http://honlapkepek.lutheran.hu/gyulhonlap/jobbdoboz_alja_eleje.jpg" width="10"></td><td background="http://honlapkepek.lutheran.hu/gyulhonlap/jobbdoboz_alja_kozepe.jpg" width="118"></td><td background="http://honlapkepek.lutheran.hu/gyulhonlap/jobbdoboz_alja_szele.jpg" width="20"></td></tr> </tbody></table> <table border="0" width="100%" height="15"><tbody><tr><td background="http://honlapkepek.lutheran.hu/gyulhonlap/jobb_hatter.jog"> </td></tr></tbody></table> </td> </tr> <tr><td align="center" background="http://honlapkepek.lutheran.hu/gyulhonlap/bal_hatter.jpg" width="181"></td> <td valign="top" width="100%"> </td> <td align="center" background="http://honlapkepek.lutheran.hu/gyulhonlap/jobb_hatter.jpg" width="182"></td></tr> <tr><td width="181">

</td> <td border="0" background="http://honlapkepek.lutheran.hu/gyulhonlap/kozep_alja.jpg" width="100%"></td></tr></tbody></table>

Csendes éj! Tiszta, szent éj!
Mindenek álma mély.
Nincs fent más, csak a drága, szent pár
Várja gyermeke alszik-e már.
Szent Fiú aludjál,
Szent Fiú aludjál!
Csendes éj! Tiszta, szent éj!
Angyalok hangja kél.
Halld a mennyei halleluját,
Szerte hirdeti drága szavát:
Krisztus megszületett,
Krisztus megszületett!
Csendes éj! Tiszta, szent éj!
Szív örülj, higgy, remélj!
Isten szent Fia jött ma hozzád,
Békét, életet, és reményt ád.
Krisztus megszabadít,
Krisztus megszabadít!

 

[mézesmaci]

Katának Macikátólkiss

Neved napjára

Neved napjára mit kívánjak én?
Ragyogjon a szemed szebben mint a napfény,
Vigyázzák lépteid a legjobb angyalok,
Most így kívánok néked boldog névnapot!

Legyen legszebb ünnep lelkednek e nap,
Ma felhőt ne láss meg, süssön rád a nap,
Kísérjenek fényesnél fényesebb csillagok,
Én így kívánok néked boldog névnapot!

Ha én most jó tündér lennék e világon,
Te lennél a legboldogabb ezen a világon.
Jó tündér nem vagyok, de verset írhatok,
Hogy kívánjak néked boldog névnapot!

Ez a nap rólad szól, rólad nevezték el,
Gondolj rá sokáig millió örömmel.
Én is gondolok rád, mást úgy sem írhatok,
És kívánok néked sok boldog névnapot!

E napon mindenki csak szépet kívánjon,
Megkérem az Istent, örökké megáldjon.
Szebb ajándékot most úgy sem adhatok,
Ezerszer kívánok sok boldog névnapot!​

 

[kata53]

Nagyon szépen köszönöm Aranyos vagy mézesmaci
Áldjon az Úr Jézus.

 

[irmus]

Kata53

​

 

[kata53]

 

[kata53]

Karácsony
<o></o>
Túrmezei Erzsébet<o></o>
[FONT=&quot]Betlehem [/FONT]<o></o>
<o></o>
[FONT=&quot]Betlehem, Betlehem![/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Várakoztál szegényen.[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Pihentél a pálmák alatt.[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Ám az éjben hajnal hasadt,[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]A fénybe vont a kegyelem,[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Betlehem, Betlehem![/FONT]<o></o>
<o></o>
[FONT=&quot]Betlehem, Betlehem![/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Indulunk ösvényeden.[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Nagy ajándék vár tebenned:[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Jászolágyon égi Gyermek,[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Öröm, béke végtelen…[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Betlehem, Betlehem![/FONT]<o></o>
<o></o>
[FONT=&quot]Betlehem, Betlehem![/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Jött a Szent, a Bűntelen.[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Jött a mennyek magasából,[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Mégse várta más, csak jászol.[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Nem volt más hely sehol sem,[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Betlehem, Betlehem.[/FONT]<o></o>
<o></o>
<o></o>
[FONT=&quot]Betlehem, Betlehem![/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Éltél csendben, szegényen,[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]S milyen gazdag lettél, látod![/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Benned békéd, gazdagságod,[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]A mennyei Gyermekben –[/FONT]<o></o>
[FONT=&quot]Betlehem, Betlehem![/FONT]<o></o>
Finnből: Túrmezei Erzsébet

Karácsonyi ezüsttoboz
​

<table border="0" width="100%"><tbody><tr> <td class="szoveg" colspan="2">
</td> </tr> <tr> <td class="szoveg">

</td> <td class="szoveg"> 1) Egy darab újságpapírt (kb. fél lapnyit) összegyűrünk és toboz formájúra alakítunk.
</td> </tr> <tr> <td class="szoveg">

</td> <td class="szoveg"> 2) Egy géppapír teljes felületét bekenjük ragasztóval (kenőfejessel dolgozzunk), majd simítsunk rá ezüst színű alufóliát. Ügyeljünk arra, hogy a papírlap és a fólia között ne púposodjon fel a ragasztó!
</td> </tr> <tr> <td class="szoveg">

</td> <td class="szoveg"> 3) Száradás után kisebb, ill. nagyobb "toboz- pikkelyeket" vágunk ki az ezüstpapírból.
</td> </tr> <tr> <td class="szoveg">

</td> <td class="szoveg"> 4) A toboz alsó részéből, a csúcsból kiindulva egyenként, cellux-szal ráragasztgatjuk a pikkelyeket úgy, ahogy a háztető cserepeit rakják. Alulra a legkisebb pikkelyeket ragasszuk, és feljebb haladva egyre nagyobbakkal folytassuk. Dekoratív, valóságos toboz hatását kelti, ha a felragasztott pikkelyek alsó csücskeit picit felkunkorítjuk. Az elkészített ezüsttobozból fenyőágakkal, színes bogyós gallyakkal mutatós asztali vagy ajtódíszt varázsolhatunk.
</td> </tr> <tr> <td class="szoveg" colspan="2">

</td></tr></tbody></table> <link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CKata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="Edit-Time-Data" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CKata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_editdata.mso"><!--[if !mso]> <style> v\:* {behavior:url(#default#VML);} o\:* {behavior:url(#default#VML);} w\:* {behavior:url(#default#VML);} .shape {behavior:url(#default#VML);} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} h1 {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; mso-outline-level:1; font-size:24.0pt; font-family:"Times New Roman";} p.dallamforras, li.dallamforras, div.dallamforras {mso-style-name:dallamforras; mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p.kotta, li.kotta, div.kotta {mso-style-name:kotta; mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p.szoveg, li.szoveg, div.szoveg {mso-style-name:szoveg; mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p.szovegforras, li.szovegforras, div.szovegforras {mso-style-name:szovegforras; mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CKata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="Edit-Time-Data" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CKata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_editdata.mso"><!--[if !mso]> <style> v\:* {behavior:url(#default#VML);} o\:* {behavior:url(#default#VML);} w\:* {behavior:url(#default#VML);} .shape {behavior:url(#default#VML);} </style> <![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} h1 {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; mso-outline-level:1; font-size:24.0pt; font-family:"Times New Roman";} p.dallamforras, li.dallamforras, div.dallamforras {mso-style-name:dallamforras; mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p.kotta, li.kotta, div.kotta {mso-style-name:kotta; mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p.szoveg, li.szoveg, div.szoveg {mso-style-name:szoveg; mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p.szovegforras, li.szovegforras, div.szovegforras {mso-style-name:szovegforras; mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->

 

[Tunde Erika]

Áldott ünnepet kivanok mindenkinek! De azelőtt kell készülődni is...akár egy betlehemes játékkal is.

BETLEHEMES(Egy igazán rövid és egyszerű betlehemes játék)​

1. Angyal: Glória, Glória
1. Pásztor: Hallod-e öreg az angyal szót.
1. Angyal: Glória, Glória
Mindenki: Mennyből az angyal (ének)
Pásztorok: Pásztorok keljünk fel (ének)
Angyal: Újra eljött hozzánk Szentkarácsony napja, Örüljön mindenki ki e földet lakja. Megszületett Krisztus kárhozattól megment. Öröm van a mennyben, ujjongás van itt lent. Ez Karácsony napján örömünk forrása, Hogy van a világnak Dicső Messiása. Jertek ti is lássátok a csodát. Kicsiknek, nagyoknak ő üdvösséget ád.
Csillag: Pásztorok ne féljetek. Utánam siessetek, mert ma éjjel tájban Barmok jászolában üdvözítőnk született.
1. Pásztor: Nosza siessünk már, Hol az ökör és a szamár?
2. Pásztor: Sajtot vegyél az ujjadba, egy szép bárányt a nyakadba.
3. Pásztor: Te meg öreg rakj tüzet. Forraljál édes tejet. Én egy kis mézet viszek, mellé friss vajat teszek.
Angyal: A pásztorok sietnek már kis Betlehem felé, Hogy elvigyék hódolatukat az új király elé.
(Közben a csillag odavezeti a pásztorokat a jászolhoz és a Pásztorok éneklik. Pásztorok, pásztorok örvendezve. - ének)
Angyal: Megérkeznek. Alszik a város, házai sötétek, zártak. Hát Betlehemben senki sem örül a Messiásnak?
1.Pásztor: Pásztortársak mit jelent a fényesség odabent? Még én ilyet nem láttam. Bár sok időt szolgáltam.
2.Pásztor: Ha én gazdag lehetnék, Kincset, aranyat vinnék. Aranyat nem adhatok, mert szegény pásztor vagyok.
3.Pásztor: Adjon Isten szép jó estét. Keressük a kisdedecskét!
József: Jó helyen jártok, itt van, de halkabban, mert alszik.
1.Pásztor: Nincs a Jézus ágyán paplan, Jaj de fázik az ártatlan!
Mindenki: Szűz Mária várja, várja (ének)
Mária: Szememen a könny a fátyol kicsi fiam biztos fázol, nincsen bölcsőd csak a jászol. Aludj, aludj én szentségem.
2. Pásztor: Hoztunk neki ajándékot. Én bárányt.
3. Pásztor: Én sajtot.
1. Pásztor: Én mézet. (leteszik az ajándékot)
Angyal: Menyhért, Boldizsár Afrikából indult, Afrikából indult, Menyhért, Boldizsár, Gáspár is elindult. Gáspár, Menyhért, Boldizsár Betlehembe értek. Betlehembe értek, Kibontották batyujukat, mannát eddegéltek. Hosszú volt az útjuk, igen megéheztek, igen elfáradtak. Megették a mannájukat egy morzsát se hagytak.
Csillag: Siessetek már!
Boldizsár: Nem bírunk olyan gyorsan!
Menyhért: Várj egy kicsit, lassabban menj!
(Odaérnek a jászolhoz, letérdelnek.)
Gáspár: Jó estét, jó estét! Messze napkeletről jöttünk, fényes csillagot követtünk.
Menyhért: Fényes csillag azt mutatta, megszülettél kis Jézuska!
József: Kik vagytok? Mit kerestek itt?
Boldizsár: Napkeleti bölcsek vagyunk, A Megváltót keressük. Én Boldizsár vagyok.
Gáspár: Én Gáspár vagyok.
Menyhért: Én Menyhért vagyok. Ajándékot hoztunk. Gáspár, Menyhért, Boldizsár: Gáspár, Menyhért, Boldizsár, látod ím előtted áll. Fejet hajtunk, letérdelünk, kicsi Jézus ünnepelünk. Fogadd el az ajándékot, benne van a Jószándékunk. Hoztunk aranyat, tömjént, mirhát, kérve, kérünk, hogy ne sírj hát!
Angyal: A jászol körül boldogan, hódolva leborulnak. S ujjongó szóval mondanak, Dicséretet az Úrnak.

 

[Tunde Erika]

KARÁCSONYI JÁTÉK​

KONFERÁLÓ:
Ember arcán könny pereg,
meghajolnak bús fejek.
Ráncot vés a fájdalom
a megfáradt arcokon.
Futnak gyorsan századok,
amit Ádám elrontott,
még tovább szaporodott.
Vétkes ember siratja
nincsen, aki megváltja,
s bűneiből kihúzza.
Szívünk mélyén bánat ül,
és fohásszá szelídül.
Ajkukon a kérelem:
Könyörülj az emberen!
És az Isten könyörül,
szavára most fény derül.
Elbénul a fájdalom,
öröm szól az ajkukon.
Letörli a könnyeket,
az isteni szeretet.
Felemel és bátorít,
ráncot, gondot elsimít.

KONFERÁLÓ:
Szűz Mária és Szent József
el is indultak Betlehembe.
Mentek völgyön és hegyen
hajnalban és éjjelen.
A két vándor ázott-fázott
közben buzgón imádkozott.
A nap már rég lement,
mikorra a két ember,
fáradtan és megtörten,
Betlehembe érkezett.
József halkan kopogtat,
gazda asszony kiballag.
(József és Mária kopogtat egy ajtón.)

JÓZSEF, MÁRIA:
Szállást kérnénk éjszakára.
GAZDAASSZONY:
Bőven van már vendégem!
Nincs egy árva helyem sem.
KONFERÁLÓ:
Didereg a Szűzanya,
oka nem az éjszaka.
Fagyos szívű asszony,
hidegsége rázza meg.
Fogadó az út szélén
vándor áll ott tétlen,
őt kérdezik félénken:

JÓZSEF:
Tudna szállást éjszakára?

VÁNDOR:
Van egy istálló arrafele,
menjetek tovább egyenesen.

KONFERÁLÓ:
A vándor segített,
Mária most útra kelt.
Keze József kezében,
a tanácsot követve,
meg is találták az istállót.

KONFERÁLÓ:
Felettük az öreg Hold,
szép nyugodtan bandukolt.
Egyszerre fény lobban az égbolton.
Ébredjetek pásztorok!
Szent és tiszta álmotok,
valóra vált az éjjel,
ezt hirdeti a fényjel.
Fényes angyal közeleg,
pásztorok gyors keljetek!

ANGYAL 1:
Jó hírt hoztam pásztorok,
kire vágytak századok,
Isten Fia ember lett,
itt a Földön megjelent.

ANGYAL 2:
Betlehembe menjetek!
Istálló mélyén szendereg
édesanyja öleli,
álmát József őrködi.

KONFERÁLÓ:
Útra kel a pásztornép,
megkeresni kisdedét.
Itt vannak a pásztorok,
tiszta szemük, hogy ragyog
megpillantják Máriát,
és karján édes kisfiát.

PÁSZTOR 1:
Aranyam, pénzem nincsen.
Egy dolog az én kincsem:
Fogadd el a hitemet,
ez az összes mindenem.

PÁSZTOR 2:
Ó te drága kisgyermek,
nem szeretni, hogy lehet?
Nézd a szívem, hogy dobog,
kik szeretnek boldogok.

KONFERÁLÓ:
Mikor a pásztorok jókívánságaikat átadták hazatértek.
Figyeljetek most mindnyájan
örömhír száll, zengőn, bátran
mosolyog az Isten rátok,
Őt küldte el tihozzátok.

 

[Tunde Erika]

Remélem kedvet kaptok egz kis betlehemes játékra....

Betlehemes​

​

Angyal1: ( kopog, majd bejön) Szerencsés jó estét Istentől kívánok, tisztelt házigazdák! Kinn van egy pár társam egy gyönyörű szép betlehemmel, szabad-e bejönnünk? /orgona szóló-betlehemes kazettáról /

<st1lace w:st="on">I.</st1lace> szín​

Gábriel: Üdvözlégy Mária! Az Úr van te veled! (Mária meglepődik) Ne félj Mária! Kegyelmet találtál Istennél, fiút fogsz szülni, akit Jézusnak nevezel majd.
Mária: Íme az Úr szolgálólánya vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.
(Gábriel el, Mária imádkozik)
Narrátor: Azokban a napokban történt, hogy Augustus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ez az első összeírás Quirinius, Szíria helytartója alatt volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Júdeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje.

II. szín​

Király: Parancsolom szolgám, nézd meg sietséggel ki s miféle ember mer kopogni királyi ajtómon ily bátor szívvel.
Szolga: (kihúzza magát, s megy ajtót nyitni) Ki s miféle vagy, s honnan jöttél? Erre nekem tüstént feleletet tegyél!
József: Tiberius császár birodalmából jöttem, S ha ezen éjjel szállást adnál nekem, bizony mondom neked, el sem mennék innen.
Szolga: Várj kissé barátom, jelentést teszek a királynak. (bemegy, sugdolódzik, kijön, s int a kezével)
József: Felséges királyom, fogadj be házadba, mert szállást nem kaptunk az egész városodban.
Király: Édes jóbarátom-kedves jóbarátom. Bár itt vagy mégis kényszerű belátnom, hogy királyi vendégeim, kik nálam vannak megszólnak, ha téged befogadlak. Menj hát palotámból saját utadra!
József: Jól van, kedvesem, hát akkor menjünk talán egy istállóban majd szállást nyerünk, s ott békességben megpihenünk.

III. szín​

(Két pásztor horkol a mezőben)
/Csorda pásztorok/
Kis pásztor: Hallod, öregapám, az angyalok énekelnek. Új királyunk született az éjjel.
Nagy pásztor: Ne hidd, fiam, csak a fülemüle csunyogatott az imént.
K.p.: Ugyan, öregapám, ez bizony angyali jelenés volt. Menjünk ízibe Betlehembe a királyhoz.
N.p.: No, nem bánom. Legyen egyszer gyereknap is. Menjünk fiam! ... No, de hol a botom?
K.p.: Mögötte.
N.p.: Dehogy öttem meg.
(mennek)
K.p.: Nézze, Józsi bácsi, ott megyen egy csillag az égen!
N.p.: Nem látom én azt már fiam... No de mégis...micsoda ragyogás, talán utat mutat. Menjünk mögötte.

IV. szín​

(Mária középen áll, mellette József, előttük jászol)
N.p.: Gyönyörű szép jó estét kívánok! Engedtessék meg, hogy ide beballagok s kis Jézuskámnak ajándékot adok.
Mária: Isten hozott pásztorok! Jöjjetek be!
N.p.: Jézuskám! (letérdel) Én a legöregebb pásztor vagyok, ki a juhok után csak cammogok. Nem hozhattam egyebet, csak egy darab ... sajtot. Azt is vedd jó szívvel.
K.p.: Én édes kis Jézuskám! Én vagyok a legifjabb pásztor, ki a juhok után szaladgál. Nem hozhattam mást, csak egy bárányt. Azt is vedd jó szívvel...
Mária: Drága pásztorok, nagyon köszönöm nektek e gyönyörű ajándékokat, de most már későre jár s gyermekem aludna már.

 

[kata53]

ANKOVICH FERENC: EGY FENYŐ ÁLMA<o></o>
Egy vén fenyőfa, sok tűlevéllel,
Fent borzonkodvána Bakony-hegyében:
Nagy sóhajtást tesz, mert hó lepi ágát,
Rázza magáról jeges ispilángját.<o></o>
Ó, nagy természet, viharaid tépnek…
Én nyögöm búvát a zimankós télnek.
Százszor jobb volna, ha betelne vágyam:
Állnom ragyogva, öröm csarnokában!

Mert ha én egyszer választott lennék,
A téli zöldet bennem ünnepelnék,
S ága lehetnék népek ünnepének:
Örömmel adnám törzsem a fejszének!<o></o>
Betellene minden gyermek-nép álma:
Minden tű rajtam ajándékká válna,
S tél közepében, csillagos éjjel,
Ragyogva szórnám köztük szana-széjjel!<o></o>
Autót és babát, kardot és lovat:
Csüngetve drága ajándékokat,
Úgy terpeszkedne szét a világra
Tömjénes ágam, mint a mosoly ága.<o></o>
Kis kucsmásoknak: földet és házat:
Vén sipkásoknak: jó napot százat:
Kalaposoknak: nyílt ész-virágot,
És igaz verset a jó poétának…<o></o>
Zsarló uraknak: szomjat, éhséget:
Beteg lelkeknek: friss egészséget:
Nagy gőgösöknek: szép szerénységet,
Kárhoztatottaknak: egy kis üdvösséget…<o></o>
Örömgyertyáit szent áldomásnak
Úgy lobogtatnám pirosan…S mint másnak
Áldozna gyertyám, levelem, ágam:
Magam fogyasztanám el az éjszakában.<o></o>
Egy vén fenyőfa, sok tűlevéllel,
Fent borzonkodván a Bakony-hegyében:
Nagy sóhajtást tesz, mert hó lepi ágát,
Rázza magáról jeges ispilángját.




<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CKata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Kései karácsony

Fehér karácsony ígérkezett, reggel szállingózni kezdett a hó. Laci, Peti, Julcsi és Anna alig bírták végigülni a reggelit, Apu körül rohangáltak, izgatottan kérdezték:
- Mikor díszítjük fel a fát? Csak este ajándékozunk? Miért nem délelőtt? Én mit kapok? És én?
Apu a bajsza alatt mosolygott, és a kabátjáért nyúlt.
- Ki segít beállítani a fenyőt a talpába? - természetesen azonnal akadt négy önkéntes.

Anyu lisztet szórt a gyúródeszkára, hogy előkészítse az almás pitét. Immár családi hagyomány lett az almás pite, úgy, ahogy másoknál a pulyka vagy a hal elmaradhatatlan volt szentestén. Közben a konyhaablakból figyelte, ahogy a gyerekek kiscsikóként ugrándoznak apjuk körül, csak Laci a tízéves nézte komolyan Aput, és várta mit segíthet. Apu minden évben megjegyezte: "A gyerekek segítettek. Ennek ellenére sikerült beállítani a fát!" - és közben a nevetőráncok összesűrűsödtek szemei mellett.

Kora délutánra a fenyő ott díszelgett a nappali közepén, rajta díszek megkapó összevisszaságban. Anyu nem bánta, hogy este meg kell igazítania nagyrészüket, hagyta kibontakozni a csemeték díszítési ambícióit.

Az ajándékozás és a vacsora mindig ünneplőruhában történt, ez még bensőségesebbé tette a szeretet ünnepét. Ezen kívül semmi sem változott, nem szívélyeskedtek feleslegesen egymással, nem ült ki az arcukra álmosoly. Egyszerűen adták egymás tudtára szeretetüket, egy érintéssel, gyengéd öleléssel, őszinte szavakkal. Csakúgy, mint egész évben. A karácsonyfa és az ajándékok arra voltak jók, hogy ezt elmélyítsék, és egy kis örömet szerezzenek egymásnak a durva rohanó világtól félrevonulva.

Amíg a család öltözködött, felváltva csempészték a fa alá az ajándékokat, ami tovább fokozta a várakozás izgalmát. A nagyobb csomagok mellé odakerültek a gyerekek saját kezűleg készített meglepetései is. Nem, náluk nem a Jézuska hozta az ajándékot. A felnőtt Jézusba fektetett hitük ellenére tudták, hogy a gyerekek számára sokkal kedvesebb az ajándék, amelyet nem egy elképzelt személytől kapnak, akivel személyesen még nem találkoztak, hanem Aputól és Anyutól. Évek múlva is felemlegették: "Emlékszel? Ezt tőled kaptam ajándékba."

Anyu elkészült, a gyerekek is a fenyő körül sündörögtek, már csak Apu hiányzott. Anyu nem bírt tovább várni, bekopogott a fürdőszobába:
- Drágám! Készen vagy? - és mivel nem kapott választ, benyitott. Amit látott, megrémisztette. Férje a földön feküdt ájultan. Ijedten kiáltott fel, és térdre rogyott férje mellett.
- Laci! Lacikám! Mi a baj? Válaszolj! - gyengéden rázogatta, kezébe fogta az arcát. Férje nem reagált. Lélekszakadva rohant a telefonhoz, és a mentőket tárcsázta.
A gyerekek némán álltak, nem értették mi történik. A telefonbeszélgetést hallva a nagyobbik fiú felkiáltott, és a fürdőszobába futott eszméletlen apjához. A többiek Anya köré gyűltek. Érezték a hangjából, hogy baj van. A kis Anna elpityeredett.

Mire a mentők megérkeztek, a szomszédasszony átfutott, hogy gondját viselje a gyerekeknek. Anyu beszállt, és kéken villogva, szirénázva lőttek ki.

Anyu késő éjszaka érkezett haza, de mindegyiküket ébren találta. Néhány szót váltott a szomszédasszonnyal, aki csendben behúzta maga után az ajtót. Leroskad a fotelba, arcát a kezébe temette. A gyerekek némán várták a híreket, csak Lacika kérdezte:
- Mikor jön haza Apu?
Anyu kitörölt egy könnycseppet a szeméből, kinyúlt, és magához ölelte gyermekeit.
- Apu beteg lett, és egy ideig a kórházban kell maradnia.
- Meddig?
- Nem tudom. Az orvosok sem tudják. Meg kell operálni.
- Fáj valamije? - kérdezte Julcsi.
- Igen, a feje. Tudjátok, van egy vérrög a fejében, amit ki kell venni. Utána egy ideig bent kell maradnia a kórházban, hogy felépüljön.
- De meddig?
- Nem tudom kicsim, nem tudom - sírta Anyu, és még szorosabban ölelte őket.

Anyut az ünnepek alatt mindig kisírt szemmel látták. Minden nap bement Apuhoz, de a gyerekeket nem vihette magával az intenzív osztályra. Mindenkivel kedves volt, de tétova mozdulatain átsütött a szomorúság. Julcsi, és Anna sokszor kérdezgették, mikor jön Apuval haza, és néha sírdogáltak, mert hiányzott nekik. Peti nem szólt egy szót sem egész nap, magába fojtotta érzéseit. Laci viszont úgy járkált, mint egy időzített bomba, állandóan morgott, és semmi sem volt jó neki. Anyu nap közben mindig talált valami elfoglaltságot, ami eltereli a figyelmét, de esténként, amikor a gyerekek már aludtak, álmatlanul forgolódott, érezte, ahogy újra kinyúl felé régen nem látott ellensége: a magány.

Januárban a gyerekek újra iskolába mentek, és anyu Apunál töltötte java idejét. Egyre bizakodóbbnak tűnt, és az egyik nap bejelentette:
- Holnap mindnyájan bemegyünk Apuhoz a kórházba.
A gyerekek kiabáltak, és ugrándoztak, aztán elrohantak ajándékokat készíteni.

Apu nagyon gyengének tűnt a kórházi ágyon. Fején kötés volt, és karjába infúzió volt kötve. Azonban mosolygott, a nevetőráncok összesűrűsödtek szeme körül. Mind a négy csemete hozzábújt, Anyu alig győzte úgy terelni őket, hogy az infúzió épségben maradjon. Egy percig csak szorították aput, aztán egyszerre kezdtek mesélni és kérdezgetni. Anyu először csitította őket, elvégre kórházban vannak, aztán tekintete találkozott a szomszéd ágyon fekvő öregúréval.
- Irigylem a férjét! - mondta, és rámosolygott. Anyu egy percre újra boldog volt. Ha csak kis időre is, de együtt a család, gondolta, és ő is bekapcsolódott a csemeték csicsergésébe.
A kórterembe belépő ügyeletes orvos először megtorpant a tömeg láttán, és néhány pillanatig tétovázott. Aztán nem szólt semmit, csak felvette Apu kórlapját, és ellenőrizte a legutóbbi lázmérés eredményét. A gyerekek megilletődtek egy kicsit a hórihorgas, szigorú, fehérköpenyes doktor bácsitól, de Laci nagy levegőt vett, és kibökte:
- Doktor bácsi! Mikor jöhet haza Apu?
Az orvos végigjártatta rajtuk a tekintetét, aztán megsimogatta a gyerek fejét.
- Hamarosan. A báli szezont már otthon töltheti. - Aztán Julcsira kacsintott. - De egyszerre csak egy szép kisasszonnyal táncolhat majd!
A kislány széles mosollyal fogadta a bókot.

Nagyon hideg volt azon a napon, amikor apu hazajött, de senki sem bánta. Letopogták a lábukról a havat az előszobában, és megszabadultak a vastag kabáttól, sapkától, sáltól.
- Apu! Olyan jó, hogy újra itthon vagy! - zsongták körbe a gyerekek.
- Én is nagyon örülök! Már nagyon hiányoztatok! Gyertek, elmesélem a történeteket, amiket Jenő bácsitól tanultam, aki mellettem feküdt. Anyu kitárta a nappali ajtaját, és az ugrándozó, ölelő gyerekek gyűrűjében Apu földbe gyökerezett lábbal állt. A szoba közepét nézte. A fenyőfát, amelyen már alig maradt tűlevél, mégis ott volt, ahová ő állította. Egyetlen dísz sem hiányzott. Alatta pedig ott sorakoztak az ajándékok. Kisebb, nagyobb dobozok, szépen, vagy gyerekesen becsomagolva, érintetlenül. Anyu az asztalhoz lépett, felemelte a szalvétát a tálcáról, és férjére mosolygott:
- Gyere, sütöttem almás pitét!

Vége
<o></o>



<o></o>
<o></o><o>
</o>

 

[Tunde Erika]

BETLEHEMES JÁTÉK
​

​

​

Szereplők:Betlehemes, Evangélista, Pásztor 1, Pásztor 2, Pásztor 3, Öreg, Bojtár, Angyal 1, Angyal 2, Szűz Mária, Szent József, Kiskórus​

BETLEHEMES: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szabad-e bejönni ide Betlehemmel?
(Bemennek a szobába, a Betlehemet leteszik az asztalra vagy a földre.)
EVANGÉLISTA: Ebben az időben történt, hogy Augusztusz császár rendeletet bocsátott ki, hogy az egész földkerekséget számlálják össze. József is felment Galilea Názáret nevű városából Júdába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy feljegyeztesse magát Máriával, a feleségével együtt, aki áldott állapotban volt. Ott tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte egyszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. Pásztorok tanyáztak a vidéken kinn a szabadban és éjnek idején őrizték nyájukat.
BOJTÁR: Már két hete, vagy három Öregapánkat várom. Nézd csak, ott jön! Jól látom?
ÖREG: Tüdős, májas, huppantós jóestét! No, öcsém, van-e hibám vagy károm?
BOJTÁR: Ha a nyájat én vezetem, nincs ott semmi veszedelem.
PÁSZTOR 1: Hány az óra, Öreg?
ÖREG: Háromfertály ződre, feküdjünk a földre! Az Öregnek kicsi kell, alig iszik - bukik fel.
(Lefekszenek mind és alszanak, halkan szuszognak. Az 1 pásztor lassan sétál, őrködik.)
PÁSZTOR 1: Juhászim, pajtásim, de elaludtatok, ennél a nagy nyájnál egyedül hagytatok! Mind úgy alszik, mint az összeesett duda, ilyen hideg éjjel talán nem is csuda...
(Megáll, figyel)
PÁSZTOR 1: Milyen szép ma Betlehem, fényességet lát szemem... Egy szép csillag amint száll, rozzant pajtánál megáll.
(ének: Mennyből az angyal...)
ANGYAL 1: Glória!
PÁSZTOR 1: Ejnye, pajtás, angyal szól tán?
PÁSZTOR 2: Persze, hogyne, a kolbász kukorékol a kéményben!
ANGYAL 2: Glória!
PÁSZTOR 1: Hallod-e pajtás! Azt mondja: gomolya!
PÁSZTOR 3: Gomolya? Ó, ha kettő-három tarisznyánkba gurulna...
ANGYALOK: Glória! Glória!
PÁSZTOR 1: Az áldóját... Ébredjetek, ébredjetek!
(Az 1 pásztor megrázza a többi pásztort, akik az Öreg kivételével felkelnek.)
PÁSZTOR 2: Ki vagy te?
ANGYAL 1: Égből küldött engem Isten, hogy az örömhírt hirdessem, hiszen ma megszületett, ki megjövendöltetett!
PÁSZTOR 3: (álmosan) Ej, mi dolog ez, ej, mit jelent ez?
ANGYAL 2: Új örömöt mondunk nektek, kik itt jelen vagytok, megszületett Betlehemben a ti Megváltótok! Rossz istállóban, szalmában, jászolban fekszik a Messiás ebben a nagy fagyban.
PÁSZTOROK: (ébresztik az Öreget) Kelj fel, Öreg, indulás, vár minket a Messiás!
ÖREG: (felül, bosszúsan) Kuratéra, bakatéra, élhetetlen gyurgyóka, babsze kokassa, mit kurjongatsz a fejem fölött, miért nem hagysz már aludni?
PÁSZTOR 3: Csapófát az Öreg alá!
ÖREG: Csapófát a nagyapátok térgye alá! Fel bír még az Öreg a maga erejéből is állani.
PÁSZTOR 1: Ne féljen kend, Öreg, velünk van az Isten!
ÖREG: Nem is félek, csak ... a szívem nagyon remeg.
PÁSZTOR 2: Jöjjön, Öreg, Betlehembe!
ÖREG: Hová, Debrecenbe?
PÁSZTOR 3: Nem, Öreg, Betlehembe, a kis Jézuska imádására.
PÁSZTOR 1: Elég már! Mit vigyünk a kis Jézusnak ajándékul?
PÁSZTOR 2: Egy bárányt, egy sajtot!
(énekli) Ilyen szegény pásztoroktól elég lészen, elég lészen, Talán még egy aranynál is többet tészen!
EVANGÉLISTA: Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: "Menjünk hát Betlehembe, hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk." Gyorsan útra keltek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet.
(Ének: Pásztorok, pásztorok...
Közben a pásztorok a Betlehemhez mennek.)
PÁSZTOR 3: Bárányt vivő jó társam, menj be te elsőnek, amint lehet tiszteljed, térdhajtással köszöntsed, kérj áldást nyájunkra, malasztot magunkra a kis Jézustól!
BOJTÁR: (énekli) Rossz a Jézus kis csizmája, sír a ködmöne, ázik, fázik, megveszi az Isten hidege. Hogyha volna kiscsizmám Jézuskának od'adnám. Báránybőrös ködmönkémmel jól betakarnám. Akkor hozzám hajolna, talán meg is csókolna. Boldogabb a széles földön senki sem volna.
(Az Öreg közel hajol a Betlehemhez.)
ÖREG: Hé, te, mi az a nagy fényes?
PÁSZTOR 1: Gyertya világ, Öreg.
ÖREG: Hát az a gyapjas?
PÁSZTOR 2: Kis bárány, Öreg.
ÖREG: Hát az a nagy fülű?
PÁSZTOR 3: Kis szamár, Öreg.
ÖREG: Hát a kis Jézuska, hol fekszik?
PÁSZTOR 1: Ott fekszik a jászolban. Nézzen bele jól!
(A pásztorok odatérdelnek a Betlehem elé.)
PÁSZTOR 3: Vedd le pásztor a bundád, takard be a Jézuskát, mert nincs neki bundácskája, ázik, fázik lábacskája.
PÁSZTOR 1: Édes kis Jézuskám, még csak takaród sincs...! Szeretettel adom ajándékul neked kopott pásztorszűröm, én majd az éjszakát nélküle is tűröm!
PÁSZTOR 2: Édes kis Jézuskám, egy kis bárányt hoztam, az alomból szépnek leginkább ezt tudtam!
PÁSZTOR 3: Én is neked adnám kerek kis sajtocskám, de az út hosszú volt, s lukas a tarisznyám. Talán elvesztettem, esetleg megettem? Amíg ideértem, bíz' elfelejtettem...!
PÁSZTOR 1: (a bojtárhoz) Mit adj neki! Ne törd fejed! Fejd a kecskét, hozzál tejet!
MÁRIA: Köszönöm pásztorok, köszönöm tinektek, s kívánom: a mennyben örvendezhessetek, a menyben mindnyájan jutalmat nyerjetek, s ott örökké tartó örömben éljetek.
JÓZSEF: Köszönjük, fiaim, szép ajándékotok, Isten jutalmazza <st1lace w:st="on"><st1:City w:st="on">minden</st1:City></st1lace> fáradságtok, adja meg orcáját örökké látnotok!
(Ének: Gyermek születék Betlehemben
Zsolozsma elimádkozása)
<o> </o>

 

[Tunde Erika]

Karácsonyi fények
Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,
a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek.
Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol,
s a gyertyafényénél még a csillag is táncol.

Mikor a fenyő illata megérinti szívünk,
ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk.
Nem szeretnénk mást, csak boldogok lenni,
és másokért a szokottnál is többet tenni.

A rohanó világban megkoptak a fények,
halványak a hitek, és halványak a remények.
Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban,
őszintén szeretni, és bízni a jóban.

Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,
S őrizzük a szeretetben való hitünk reményét.
Hisz ma este mi is gyermekek vagyunk,
s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk<o></o>
<o> </o>

 

[kata53]

Kedves Tünde!
Nagyon szépen köszönöm.

<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CKata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> A FENYŐFA

Állt az erdőben egy szép, sudár kis fenyőfa.
Jó helye volt: nap is érte, levegő is simogatta, idősebb társai, lucfenyők meg jegenyefenyők zúgtak körülötte. De a kisfenyőnek minden vágya az volt, hogy magasabbra nőjön; a meleg napot, az üdítő levegőt sem élvezte, s ügyet se vetett a parasztgyerekekre, akik ott jártak-keltek, fecsegtek körülötte, amikor szamócáért, málnáért mentek az erdőre. Sokszor egész köcsöggel szedtek, máskor szalmaszálra fűzték fel a szamócaszemeket, aztán leültek pihenni a kisfenyő tövébe, és azt mondták:

- Milyen szép ez a kicsi fa! - S ezt a kisfenyő nem szívesen hallgatta.

A következő esztendőben egy jókora hajtással lett magasabb, újabb év múlva még egy hajtással; a fenyőfák hajtásaiból mindig meg lehet mondani, hány évesek a fák.
- Ó, ha akkora lehetnék én is, mint a társaim - sóhajtotta a kis fenyőfa -, akkor messzire szétterjeszthetném ágaimat, koronámmal pedig kitekinthetnék a nagyvilágba! Madarak fészkelnének az ágaim között, s ha szél támad, én is olyan méltóságosan bólogathatnék, mint azok ott!

És nem örült a napfénynek, sem a madárkáknak, még a szép kis piros felhőknek sem, amelyek napkeltekor, napnyugtakor elvitorláztak fölötte. Elközelgett a tél, csillogó-fehér hótakaró borított körülötte mindent, néha egy-egy nyúl iramodott el arra, és futtában átugrotta a kisfenyőt. Ó, milyen bosszantó volt! Két tél is elmúlt, míg végre a harmadikon akkorára nőtt, hogy a nyulak már nem ugorhatták át, meg kellett kerülniük. Ó, nőni, nőni, nagyra nőni és hatalmasra, mégiscsak ez ér legtöbbet ezen a világon - áhítozott a kisfenyő.

Ősszel favágók jöttek az erdőre, és minden esztendőben kidöntöttek néhányat a legmagasabbak közül. A fiatal fenyő, amely időközben szépen felcseperedett, reszketve figyelt: a fenséges faóriások recsegve-ropogva zuhantak a földre. Fejszével lecsapkodták ágaikat, csupaszon hevertek; így, ágaiktól fosztottan, soványan, alig lehetett megismerni őket, Aztán szekérre emelték a rönköket, a lovak közé csaptak, és elvitték őket az erdőből.

Hová vihették? S mi várhat rájuk?

Tavasszal, amikor a fecskék, gólyák visszatértek, megkérdezte tőlük a fenyő:

- Nem tudjátok, hová vitték a társaimat? Nem találkoztatok velük az úton? A fecskék nem tudtak róluk, de egy öreg gólya hosszan elgondolkozott, aztán bólintott, és azt mondta:

- Alighanem láttam a társaidat. Amikor Egyiptomból útra keltem, új hajókat láttam a tengeren. Pompás árbocaik voltak - a társaidból faraghatták őket, mert fenyőillatuk volt. Köszöntem is nekik, de igen magasan hordták a fejüket.

- Ó, lennék csak magasabb! Most a tengert járhatnám. Milyen is az a tenger, mesélj róla!

- Hosszú volna arról a mese! - felelte a gólya, és továbblépdelt.

- Örülj az ifjúságnak! - intették a napsugarak. - Örülj üde hajtásaidnak, a fiatal életerőnek, ami betölt!

És a szél csókot lehelt a fára, a harmat megkönnyezte, de a kis fenyőfa velük sem törődött.

Karácsony táján aztán fiatal fenyőket is kivágtak az erdőn, még olyanokat is, amelyek zsengébbek voltak a nyughatatlan fenyőfánál. Ezekről a zsenge fákról - a legszebbeket válogatták ki - nem csapkodták le a gallyakat, úgy rakták szekérre, s a lovak ezeket is elvitték az erdőből.

- Ugyan hová viszik őket? - töprengett a mi fenyőfánk. -
Nem nagyobbak nálam, volt köztük egy, amelyik még kisebb is, mint<o></o>
én. Mért hagyhatták meg az ágaikat? Hová vihette őket a szekér?

- Mi tudjuk! Mi tudjuk! - zsinatolták a verebek. - Lent a városban benéztünk itt is, ott is a házak ablakán. Tudjuk, hová mentek a szekéren. Olyan pompa és fény veszi körül őket, amilyenről te nem is álmodol! Bekukucskáltunk az ablakon, és láttuk őket: meleg szobában álltak szépséges díszekkel, aranyalmával, mézeskaláccsal, sokféle játékkal aggatták tele az ágaikat, s az ágak hegyén száz meg száz gyertya fénylett.

- És aztán? - kérdezte a fenyőfa, és reszketett minden ága.
- És aztán? Aztán mi történt?

- Többet nem láttunk. De ez gyönyörűséges Szép volt.

- Hátha engem is szerencse ér, s megjárhatom ezt a ragyogó utat! - ujjongott a fenyőfa. - Hiszen ez még nagyszerűbb, mint a tengereket járni! Ó, hogy epedek, hogy vágyakozom! Bár itt volna már újra a karácsony! Vagyok már akkora, mint a társaim, akiket tavaly a városba vittek. Csak már szekérre emelnének! Csak ott állhatnék már a meleg szobában, pompa és fényesség közepette! Vajon mi következik aztán? Biztosan még jobb lesz, még szebb, különben minek díszítenének föl olyan gazdagon? Utána még nagyszerűbb, még pompásabb dolgok várnak rám. De mik azok? Ó, hogy mennék már, hogy vágyom el innét! Magam sem tudom, mi lelt.

- Örülj nekünk! - mondta a levegő meg a napsugár.
- Örülj az üde ifjúságnak itt az isten szabad ege alatt!
De a fenyőfa nekik sem tudott örülni. Nőtt, nőtt, ahogy csak erejétől telt, s zöldellt télen-nyáron. Az emberek, akik látták sötétzöld pompájában, azt mondták: "De szép fa ez!" És karácsony táján őt vágták ki elsőnek. Velejéig hatolt a fejsze, s egy mély sóhajjal elzuhant. Kínzó fájdalmat érzett s félájultan feküdt a földön; nem tudott most a szerencséjére gondolni, elszomorította, hogy meg kell válnia szülőföldjétől, a helytől, ahol felnövekedett; tudta, hogy nem látja soha többé kedves öregebb társait, körül a kis bokrokat, virágokat, talán még a madarakat sem.
Bizony, az utazás nem volt kellemes.

Csak akkor tért újra magához, amikor társaival együtt lerakták egy udvaron, s hallotta, hogy egy ember így szól:

- Ez a legszebb! Ezt választjuk.

Aztán két libériás inas egy szép, tágas terembe vitte a fenyőfát. A falakon körös-körül arcképek függtek, a cserépkályha mellett magas kínai vázák pompáztak - oroszlán díszítette a tetejüket -, hintaszékek, selyemhuzatú heverők voltak a nagy szobában, meg hatalmas asztalok tele képeskönyvekkel, játékokkal, amelyek százszor száz tallérba kerültek - legalábbis így mondták a gyerekek. A fenyőfát egy homokkal megtöltött, nagy hordóba állították: a hordót senki sem láthatta, mert zöld szövettel vonták be, és egy nagy, tarka szőnyegre állították. Ó, hogy remegett a fenyőfa, hogy leste-várta, mi következik!

Inasok és szobalányok léptek a szobába, és díszítéséhez láttak. Színes papírból kivágott kis hálókat aggattak ágaira; a hálókat cukorkákkal festettek, mintha rajta termettek volna. Ágai hegyére vagy száz piros, kék, fehér gyertyát erősítettek. Zöld tűi között babák ringatóztak, szakasztott olyanok voltak, mint az emberek, csak kicsinyek - a fenyőfa még sohasem látott ilyeneket -, fönt, a fa csúcsán pedig egy nagy aranycsillag tündöklött.
Szép volt, ó, milyen szépséges szép!

- Ma este - mondták körülötte -, ma este meggyújtjuk minden gyertyáját.

"Ó, csak már este volna! - sóvárgott a fenyőfa.
- Csak már meggyújtanák a gyertyáimat! Vajon mi következik aztán? Eljönnek-e társaim az erdőből, s látnak-e engem? Bekukucskálnak-e a verebek? Gyökereket eresztek-e itt, s így állok-e feldíszítve, télen-nyáron, örökétig?"

A roppant vágyakozásba belefájdult a kérge, a kéregfájás pedig éppen úgy gyötri a fákat, mint az embereket a fejfájás.

Aztán végre meggyújtották a gyertyákat az ágain. Micsoda ragyogás! Micsoda pompa! A fenyőfának minden ága beleremegett; az egyik gyertya le is perzselte zöld tűit egy jó darabon.

- Jaj, istenem! - kiáltozták ijedten a szobalányok, s gyorsan eloltották a tüzet.

Most már vigyáznia kellett, nehogy megint elfogja a remegés. Pedig ó, hogy félt! Folyton attól reszketett, hogy elveszíti valamelyik ékességét –<o></o>
szinte eszét vette a kápráztató ragyogás. De egyszer csak kitárult a szárnyasajtó, s egy sereg gyerek rontott be, olyan hevesen, mintha föl akarnák dönteni a fát. A felnőttek nyugodt léptekkel követték őket. A kicsinyek némán álltak egy pillanatig, aztán megint kitört belőlük az ujjongás, de úgy, hogy zengett belé a nagy szoba. Körültáncolták a fenyőfát, és egymás után szedegették le róla az ajándékokat.

- Mit akarnak? - töprengett a fa. - Ugyan mi lesz velem?

A gyertyák tövig égtek az ágain, s akkor gyorsan elfújták őket, aztán megengedték a gyerekeknek, hogy leszedjék a fáról, amit csak megkívánnak. Azok megrohamozták, hogy csak úgy recsegtek az ágai; ha a csúcsát meg az aranycsillagot nem erősítették volna a mennyezethez, talán fel is döntik.

A gyerekek boldogan ugráltak körülötte pompás játékaikkal; a fára már ügyet se vetett senki, legföljebb az öreg dajka pillantgatott ágai közé, de ő is csak azt nézte, nem felejtettek-e egy almát vagy fügét a fán.

- Most egy mesét! Egy mesét! - hízelegtek körül a gyerekek egy alacsony, kövér embert, és odavonszolták a fenyőfa alá. A kövér ember leült a fa tövébe.

- Itt erdőben vagyunk - mondta -, s hátha a fának is hasznára válik, ha meghallgatja a mesét. Hanem igazán csak egy mesét mondok el. Válasszatok: Mákszem Matyiról akartok hallani, vagy Együgyű Jankóról, aki lebucskázott a grádicson, mégis becsületet nyert, és feleségül kapta a királykisasszonyt?
- Mákszem Matyiról mesélj! - kiáltották néhányan. - Együgyű Jankóról! - követelték a többiek. Nagy zsivaj kerekedett. Csak a fenyőfa állt szótlanul és tűnődve, s azt gondolta: "Velem már nem is törődnek!" Pedig hát ő már kivette a részét a dicsőségből.

És a kövér ember mesélt Együgyű Jankóról, aki lebucskázott a grádicson, mégis becsületet nyert, és feleségül kapta a királykisasszonyt. A gyerekek tapsoltak, és azt kiabálták:

- Mesélj még! Mesélj!

Mákszem Matyi történetét is hallani szerették volna, de be kellett érniük Együgyű Jankóval.

A fenyőfa némán és elgondolkozva meredt maga elé: az erdei madaraktól nem hallott efféle mesét soha. "Együgyű Jankó lebucskázott a grádicson, mégis megkapta a királykisasszony kezét! Igen, úgy látszik, ez a világ sora!" - tűnődött, és elhitte a mesét az utolsó szóig, hiszen olyan derék embernek látszott, aki elmondta! "Bizony, bizony, ki tudja! Hátha egyszer én is lebucskázom a grádicson, és királykisasszonyt kapok feleségül!" - álmodozott. S már előre örült a másnapnak; biztosan újra gyertyákkal, játékokkal, aranyos gyümölcsökkel ékesítik fel.

"De holnap nem remegek! - fogadkozott. - Szívből örülök majd a pompámnak. Holnap újra meghallgatom Együgyű Jankó történetét, talán még Mákszem Matyiét is", és hallgatagon, tűnődve virrasztott egész éjszaka.

Reggel inasok és szolgák léptek a nagy szobába.

"Újra feldíszítenek!" - gondolta ujjongva a fenyőfa.

De megfogták, és kivonszolták a szobából, fölvitték a lépcsőn a padlásra, s egy sötét zugba állították, ahová egyetlen napsugár sem ért el.

"Hát ez meg micsoda? - kérdezte magában a fa. - Mit csináljak itt? Hiszen ide egy hang se jut el hozzám!"

Nekidőlt a falnak, és gondolkozott, gondolkozott: Ráért: napok mentek, éjszakák múltak, de a padlásra nem ment föl senki. Végre megjelent valaki, de csak azért, hogy néhány ládát állítson a sarokba. A fenyőfa ott állt a sötét zugban, s már úgy látszott, hogy mindenki megfeledkezett róla.

"Odakinn most tél van - vigasztalta magát. - Kemény és fagyos a föld, hó takar mindent. Most nem tudnak elültetni, azért kell ebben a zugban megvárnom a tavaszt. Lám, gondot viselnek rám. Milyen jók is az emberek! Csak olyan sötét ne volna, s akadna valami társam!"

- Cin, cin! - cincogta egy előiramodó egérke. Aztán odaszaladt egy másik is. Körülszimatolták a fát, és besurrantak az ágai közé.

- Rettenetesen hideg van! - panaszkodtak a kisegerek. - Különben egészen jó itt, igaz-e, te öreg fenyő?
- Nem vagyok én öreg! - felelte a fenyő. - Vannak nálam sokkal öregebbek.

- Honnan jöttél? - kérdezték az egerek. - És mit láttál? - Szörnyen kíváncsi szerzetek voltak. - Mesélj nekünk a világ leggyönyörűbb helyéről, ha ugyan jártál ott! Voltál-e az éléskamrában, ahol sajtok illatoznak a polcon, és sonkák lógnak a rúdról? Ahol faggyúgyertyán táncol az egérnép? Soványan megyünk be oda, és kövéren jövünk ki. Jártál-e ott?

- Ott nem jártam - felelte a fenyőfa. - De mesélek nektek az erdőről, ahol nap süt, és madarak énekelnek.

És elmesélte egész ifjúságát. A kisegerek még sohasem hallottak ilyen mesét, buzgón hallgatták, és azt mondták a végén:

- Ó, de sok mindent láttál te! És milyen boldog voltál!

- Boldog? - kérdezte a fenyő, aztán újra végiggondolta, amit elmondott. - Csakugyan, egészen szép idők voltak azok!

Aztán elmesélte, mit látott karácsony este, amikor mézeskaláccsal aggatták teli, gyertyákat gyújtottak az ágain.

- Ó! - álmélkodtak az egérkék. - Milyen boldog is lehettél, öreg fenyő!

- Mondtam már, hogy nem vagyok öreg! - bosszankodott a fenyő. –<o></o>

​

<o></o>
<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CKata%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} h3 {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; mso-outline-level:3; font-size:13.5pt; font-family:"Times New Roman";} a:link, span.MsoHyperlink {color:blue; text-decoration:underline; text-underline:single;} a:visited, span.MsoHyperlinkFollowed {colorurple; text-decoration:underline; text-underline:single;} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Ave Maria<o></o>

Ave María,
Istennek Anyja,
Tebenned virágzik
Váltságunk aranyja.
Áldásod nyelvünk nem unja.
Mária, újul
Világ nevedben,
A föld kereksége
Megépül nemedben,
Mert a nagy Isten méhedben.
Ó drága Jézus,
Szûznek gyümölcse,
Teáltalad szûnjék
Világ rossz erkölcse,
Malasztod szívünk bétöltse.
Esedezz értünk,
Isten Szülõje.
Régi magyarságnak
Te valál õrzõje.
Légy minden jónknak szerzõje.
Ora pro nobis,
Szép Jézus Anyja,
Szentlélek oltványa
Benned, lelki bánya,
Oltalmad néped kívánja.<o></o>

 

[clívia*]

NOX Karácsony

1. A Tél dala
2. Nézz fel!
3. Eskü
4. Szent ünnep
5. Szeretetlánc
6. Hol volt, hol nem...


#198 Mysty feltöltése

 

[macskafarka]

Vidám hópelyhek, igényes képeslapok, ajándékkísérők saját kezűleg:
http://www.paperfellow.com/wordpress/?cat=7

Kellemes adventi készülődést kívánok mindenkinek!