Advent és Karácsony

danorb · 2008 November 24

<table width="100%" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td colspan="3" width="100%"> </td> </tr> <tr> <td width="1%"> </td> <td width="98%">Link

www.tvn.hu_493acf8936d56c32b2da074600f2ef57.gif

Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet.
Világosítsa meg az Úr az ő orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad.
Fordítsa az Úr az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked. IV.Mózes 6:24-26.
Sok boldog névnapot kívánunk Kata!
</td></tr></tbody></table>

danorb · 2008 November 24

ink

Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet.
Világosítsa meg az Úr az ő orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad.
Fordítsa az Úr az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked. IV.Mózes 6:24-26.
Sok boldog névnapot kívánunk Kata!

danorb · 2008 November 24

Bocs ezt nem ide szántam!

clívia* · 2008 November 24

Mikor kicsi voltam<O</O
<O

</O

Kiskoromban karácsonyra<O

</O

egyszer olyat kértem,<O

</O

Ami soha nem törik el,<O

</O

Megmarad egészben. <O

</O

<O

</O

A nagymama minden boltban<O

</O

Jól utánanézett,<O

</O

S kemény, erős, vastag fából <O

</O

Vett nekem egy széket.<O

</O

<O

</O

Nincs meg már csak az emléke,
Eltört, mint a többi, <O

</O

Bizony látom, nem marad meg <O

</O

Semmi, ami földi.<O

</O

<O

</O

Törhetetlen ajándékot <O

</O

Most Jézustól kérek?<O

</O

Tiszta szívet, élő hitet,<O

</O

Égi békességet.<O

</O

danorb · 2008 November 24

Korintus levél 13. fejezet

1. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.
2. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.
3. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.
8. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
9. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
10. De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
11. Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.
12. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.
13. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.

</td></tr></tbody></table>

HoZsanna · 2008 November 24

Gratulálok ehhez a gazdag gyűjteményhez, néhány zenét letöltöttem, köszönet érte.

Gyerekkoromból nagyon halványan emlékszem egy mesére. Egy szegény kislányról szól, aki egy játékkészítő műhelyben dolgozik. Karácsony éjszakáján is dolgoznia kell, egy porcelánfejű babát kell házhozszállítani egy gazdag család elkényeztetett kislányának. Nagyon hideg van, és nagyon messzire kell vinni. Mikor megérkezik, nem csönget be rögtön, hanem a lépcsőházban kibontja a babát és játszik vele egy kicsit. Meghallja, hogy valaki közeledik, megijed, leejti a babát és eltörik annak feje.

Eddig emlékszem. Nem tudja valaki, mi volt a mese vége?

Sinia · 2008 November 24

Kalaka dalok karacsonyra

Toltok fel Nektek ket szep Kalaka dalt, kuldom mindenkinek aki a magyar nepies zeneket szereti, szerintem nagyon szepek.

atliga · 2008 November 24

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style> AZ ARANYDOBOZ

Egyszer egy ember megbüntette a lányát, amiért az eltüntette a drága pénzért vásárolt arany csomagolópapírt.

Amirõl az apa nem tudott:
A lány hosszú órákat azzal töltött, hogy az aranypapírból kivágjon egy darabot. Ebbe csomagolta az apja számára készített ajándékdobozt és így tette karácsonykor a fa alá.
Szenteste, mikor az apja kibontotta az ajándékot, látta, hogy a doboz belül üres.A következõket mondta a lányának:
-Tudod kislányom, az úgy szokás: ha valakinek ajándékot adunk, nem szabad üres dobozt adni.
-De apa! Hiszen ez a doboz nem üres! Tele van csókokkal, amiket én raktam el neked karácsonyra.

Az apa könnyeivel küszködve ölelte át a lányt bocsánatáért esedezve.
A kislány átölelte az apját és sírva bocsátott meg neki.

Nem sokkal azután a kislány egy balesetben meghalt.
Az apa egy egész életen át az ágya alatt õrizte az aranydobozt.
Amikor rosszul érezte magát, mindig kinyitotta és egy csókot vett ki belõle,
így emlékezve az õ gyermekére, aki azt odatette .......

Mindannyiunknak van ilyen aranydobozunk, amely tele van csókokkal gyermekeinktõl, családunktól, barátainktól....

Tudod a család és a barátok azok, akik felemelnek minket bajainkból amikor a szárnyaink megsérülnek, hogy emlékeztessenek bennünket arra: hogyan kell repülni....

atliga · 2008 November 24

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style> De mit is jelentenek a díszek, és egyéb "kellékek".

Karácsonyfa, a gally, ág: az élet szimbóluma. Maga a fa az életet jelenti, nem csak abban az értelemben, hogy élő sejtekből áll, hanem az élet alapjául szolgáló rendszerek elágazási törvényeit is a szobába idézi és az aranymetszés törvényét. Népmeséink használják az égig érő fa, életfa motívumot, ami szintén kapcsolatban van a karácsonyi népszokásainkkal. A faág a teremtés és az élet keletkezésének elágazási rendszerét mutatja meg, amíg a fenyő az Anyát szimbolizálja, Isten Anyját, az érintetlen szent hordozót.

Csúcsdisz: Egy csillagot, vagy jellegzetes/2 gömbös/ üvegdíszt szoktunk elhelyezni a fenyő csúcsán, ami az ige kiáradását jelenti./tűz, tachion/Régebben inkább az ötágú csillagot használták erre a célra, amely pedig az ötös téridő rendszer szimbóluma.

Alma:
Az Anyában létező univerzumok szimbólumai. Az életet, az élethordozót, és életet keltőt jelenti. A megnyilvánulatlant, a mindenek előtti okforrást jelenti, ami örökös, tehát nem volt előzménye. A legelső és a legfelsőbb létező, vagy így is mondhatjuk, hogy az élet forrása és fenntartója, aki minden okozati forrás elődje, a faágak kezdete, akinek megnyilvánulása okozta az univerzumokat, az EGY.

Üveggömbök: a Víz elemet, s annak kiáradó múltszféráit jelképezik, de vannak hosszúkás, jégcsaphoz hasonló díszek is, melyek a fához hasonlóan a tachionra utalnak.

Sütemények: A négyszirmú sütemény, a megnyilvánultat szimbolizálja, a kiáradást a lyukas kerek sütik.

6-8 ágú,csillag alakú díszek: Az energiát szimbolizálják.

Aranydió: a tudás és a szeretet kapcsolatát, a Logoszt hordozza. A dióbél egy négyfelé nyúló szerkezetet mutat, ami jól imitálja a bindu geometriáját.

Gyertya: A Szent Tűz és az energia, a fény képviselője.

Beigli: Eredetileg patkó alakú volt, így ez az alakzat a mindenható működési alapelvét takarja.

Csigatészta: Ugyanaz a szimbólum mint a beiglinél.

Angyalhaj, füzérek: a lélekszálakat, az istennel való elszakíthatatlan kapcsolatot jelentetik
<o

> </o

>

atliga · 2008 November 24

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style> Ádvent

Ádventi gyertyácskák lángja lobog bennem
Ádventi éneket csilingel a lelkem
Betlehemi kisded hozzál fényt, meleget
Két karom kitárom, teérted epedek
Jéghideg közönyben jaj meg ne dermedjél
Szívem jászolába térj be, s melegedjél
Szeretlek és várlak égi csillagocskám
Jöjj el és légy az én fényes karácsonyfám!

atliga · 2008 November 24

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style> Téli kívánság

Kedves öreg Télapóka, azért írok levelet,
Rakj bele a kis csizmámba mindent, amit szeretek
papírból egy kis hajót, csokoládét, pralinét
Ha az öcskös nagyon kéri, neki adom a felét
A babámnak küldj ruhákat, rádióba elemet
Vigasztalj meg cukorkával minden síró gyereket
S ha kéred, cserébe én is adok valamit
soha többé hangos szóval nem bántom meg a mamit
Szót fogadok a papának, megeszem a vacsorát
Nem nyafogok, ha vasárnap nem kirándul a család
Kedves, öreg Télapóka, zárom ezt a levelet
Pattanj gyorsan a szánkóra, repüld át a hegyeket
Nagy csomagot hozzon nékem deli, táltos paripa
Gyere át a mindenségen, csókol Téged: Domika (A gyermek neve)
<o

> </o

>

atliga · 2008 November 24

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style> KARÁCSONYI SZOBASAROK

De furcsa lett a nagy szoba!
Üres sarka tele lett,
karácsonyfa került oda,
meg adventi szeretet.
Szikrát vet a csillagszóró,
táncot jár sok gyertyafény,
csengettyűhang azt hirdeti,
a jóságra van remény.
Csillogó díszek kacérkodnak,
a fát átfonják a szalagok,
arany, ezüst ajándékkal,
üzennek a csillagok.
Üzennek, hogy szerezzetek
örömet a családnak,
izgalmat a gyerekeknek,
nyugalmat a világnak!
Nem sok kéne az örömhöz,
ha mindenki jót tenne,
fenyő, gyertya, dísz nélkül is,
szép karácsony lehetne.

atliga · 2008 November 24

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style> ADVENTI HÍRNÖK: FRISS FENYŐÁG
Szerző: M. Fresch nyomán: Hamar István<o></o>

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog az első gyertyaláng!
Karácsonyt várva lázban a föld,
Isteni gyermeket köszönt.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már két kis gyertyaláng!
Ha zörget Jézus, jól figyelj ám,
Betér a szívünk ajtaján!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már három gyertyaláng!
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már négy kis gyertyaláng!
Azt mondta Jézus, visszajön még,
Újjá lesz akkor föld és ég!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

atliga · 2008 November 24

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style>
Fenyőfa-játék kicsinyeknek</pre>
[FONT=&quot]Eredetileg egy vidéki kultúrház színpadjára készült a sokféle gyerekműsor egyik betétjeként. Célja, hogy feloldja a fenyőfa- ünnepségek pogány szellemét, ezért megszólaltatja a szomorú fenyőfákat,,,akik'' örömüket akkor találják meg, amikor karácsony jó hírét a lakásokba vihetik a gyerekeknek. [/FONT]</pre>
[FONT=&quot]Jelmezük -- mivel kicsinyekről van szó[/FONT]</pre>
[FONT=&quot]-- elöl is, hátul is egy-egy fenyőfa mintára kivágott zöld dekorációs karton. A játék kezdetén a szomorú, hófödte fenyő látszik rajtuk, majd amint ének közben az angyal egy varázspálcaszerű csillag-végződésű bottal megérinti őket, hirtelen megfordítják magukon a jelmezt és egy-egy gazdagon feldíszített fenyőfa kerül előre. A zöld karton jelmez alatt sötét, lehetőleg barna nadrág és pulóver legyen.[/FONT]</pre>
</pre>
Zene magnóról</pre>
Samu fenyő:</pre>
[FONT=&quot] Örökzöld a nevünk, most mégis didergünk,[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Hisz ágaink a hótól fehérek.[/FONT]</pre>
Berci fenyő[FONT=&quot]:[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Szomorú az élet az árva fenyőknek,[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Egyik évszak sem jó, nyáron nap, télen hó.[/FONT]</pre>
Panni fenyő[FONT=&quot]:[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Nyár olvasztja gyantánk, ősszel a szél tépáz,[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Télen fagy ritkít meg, tavasz? Jégeső ver.[/FONT]</pre>
Samu fenyő:</pre>
[FONT=&quot] Amikor meg lenne néhány nyugodt napunk,[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Enyhe nap, hűs szellő, akkor sem vigadunk.[/FONT]</pre>
Berci fenyő:</pre>
[FONT=&quot] Nem is, mert ilyenkor jönnek a favágók,[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Füttyszavuk hallatszik messze a határból.[/FONT]</pre>
Panni fenyő[FONT=&quot]:[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] És aztán a fejszék a lábunkhoz érnek,[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Recsegnek, csikorognak törzsünkön az élek.[/FONT]</pre>
Együtt:</pre>
[FONT=&quot] Jaj, de szomorú is ám a fenyő-élet.[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] (Nagyot sóhajtanak)[/FONT]</pre>
Zene[FONT=&quot] magnóról, angyal ugrál, táncol köztük. Amerre az angyal táncol, arra hajladoznak a fenyők, és nagyon bámulják őt.[/FONT]</pre>
Samu fenyő:</pre>
[FONT=&quot] Hát ez meg kicsoda?[/FONT]</pre>
Berci fenyő:</pre>
[FONT=&quot] Lám, miféle szerzet?[/FONT]</pre>
Panni fenyő:</pre>
[FONT=&quot] Vigyázzatok, ez egy favágó álruhában![/FONT]</pre>
Angyal:</pre>
[FONT=&quot] Szomorú fenyőfák, Samu, Berci, Panni,[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Nem favágó vagyok, jó hírt jöttem hozni.[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Hallottam az imént, sírós kesergéstek,[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Így elhatároztam, vigaszt hozok nektek![/FONT]</pre>
Samu fenyő:</pre>
[FONT=&quot] Nekünk vigaszt hozni igen reménytelen.[/FONT]</pre>
Berci fenyő:</pre>
[FONT=&quot] Esetleg ha máris túljutnánk a télen?[/FONT]</pre>
Panni fenyő:</pre>
[FONT=&quot] Azért meghallgatunk, szólj hozzánk, idegen.[/FONT]</pre>
Angyal:</pre>
[FONT=&quot] Isten angyalai közül vagyok egyik.[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Kis Jézus ma éjjel köztünk megszületik.[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Örül ám a világ, kicsi és nagy máma,[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Sok szegény gyereknek nincs karácsonyfája.[/FONT]</pre>
Berci fenyő:</pre>
[FONT=&quot] Hát mi hogy segítsünk itt, az erdő mélyén?[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Hófödte ágakkal szent karácsony éjén?[/FONT]</pre>
Angyal:</pre>
[FONT=&quot] Vidámak lennétek, bizony elvinnélek,[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Én magam hozzájuk, teljesüljön vágyuk.[/FONT]</pre>
Panni fenyő:</pre>
[FONT=&quot] Kis Jézusnak lennénk örömhírmondói?[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Jó meleg szobában ajándék-hozói?[/FONT]</pre>
Samu fenyő:</pre>
[FONT=&quot] Örömtüzet gyújtanánk kisgyermek-szívekben?[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] De hogy is tehetnénk, hiszen díszünk nincsen![/FONT]</pre>
Angyal:</pre>
[FONT=&quot] Azt bízzátok énrám, hisz varázscsillagom[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Itt van a kezemben, s díszít, ha akarom.[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Jöttök-e hát velem szegény családokhoz,[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Szép karácsonyfának, szeretet-lángokhoz?[/FONT]</pre>
Együtt:</pre>
[FONT=&quot] Megyünk, megyünk, megyünk!!![/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Zene, s közben az angyal táncolva feldíszíti a fákat.[/FONT]</pre>
Panni fenyő:</pre>
[FONT=&quot] De gyönyörű lettem, csupa dísz az ágam![/FONT]</pre>
Berci fenyő:</pre>
[FONT=&quot] Mosolyog-e zöld szín, mi búsult csak rajtam.[/FONT]</pre>
Samu fenyő:</pre>
[FONT=&quot] Ilyen szépnek magam még nem is álmodtam![/FONT]</pre>
Együtt:</pre>
[FONT=&quot] Most lettünk igazán mi csak örökzöldek,[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Mert az örök Királyt ünnepelhetjük meg.[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Jézus örömhírét visszük szegényeknek,[/FONT]</pre>
[FONT=&quot] Örök élményt nyújtva sok kicsiny gyermeknek.[/FONT]</pre>
</pre>
[FONT=&quot]Újra, zene, az anyák együtt táncolnak az angyallal.[/FONT]</pre>
</pre> <o

> </o

>

clívia* · 2008 November 24

Nox Karácsony

1. A Tél dala

heike · 2008 November 24

Az ünnepi előkészületekhez néhány kellemes karácsonyi dal sok szeretettel: heikekiss

atliga · 2008 November 24

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style> Az ajándék<o

></o

>
Karácsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam.<o

></o

>
Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak:<o

></o

>
" Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell mennem."<o

></o

>
"Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet."<o

></o

>
Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal? Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút, aki olyan ötéves forma lehetett, egy babát szorítva a mellkasához.<o

></o

>
Csak a haját simogatta a babának és olyan szomorúan nézett.<o

></o

>
Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz: <o

></o

>
"Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a babát?" <o

></o

>
Az idős hölgy ezt felelte:<o

></o

>
" Tudod te is: nincs elég pénzed, hogy megvedd ezt a babát, kedveském."<o

></o

>
Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg ô elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.<o

></o

>
Végül, elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a
babát? <o

></o

>
"Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne hogy a Télapó elhozza neki."<o

></o

>
Azt válaszoltam, hogy talán Télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.<o

></o

>
"Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most ô van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak, amikor
odamegy. " <o

></o

>
A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta. <o

></o

>
"A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."<o

></o

>
Megkértem a kisfiút hogy várjon meg, míg visszajövök az üzletből. Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett. Aztán azt mondta nekem: <o

></o

>
"És meg azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni."<o

></o

>
"Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen." <o

></o

>
Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen. Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút: <o

></o

>
"Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?" <o

></o

>
Oké - mondta. "Remélem, van elég." Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.<o

></o

>
A fiú ezt mondta: "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt." Aztán rám nézett és hozzátette: "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől. De ô mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát." <o

></o

>
Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből. - Aztán eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ezelőttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal meghalt, az anya kritikus állapotban van. A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják-e az életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a kómából, amibe esett.<o

></o

>
Ez a család lenne a kisfiú családja?<o

></o

>
Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt. Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látogatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt.<o

></o

>
Ott feküdt, a koporsóban, egy csokor fehér rózsát tartva a kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott. Az a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért és a húgáért - még a mai napig is nehéz elképzelnem.<o

></o

>
És a másodperc tört része alatt mindezt egy részeg ember elvette tőle.

atliga · 2008 November 24

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style> *Karácsonyi mese* <o

></o

>
Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng. Mi gyermekek a mennyezetig erő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan, és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit. Ének után apám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtuk közösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akár karámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda. Kis idő múltával nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a maga érdes vénember hangján:
- Aztán tudjátok - é - kérdezte -, hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a karácsony?
- Akkor született a Jézus Krisztus - felelte Margit húgom okosan új babaháza előtt térdepelve, s nagyapánk bólintott rá. - Ez igaz - mondta - mert hogy ő volt az Úristen legnagyobb karácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsony már régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tűzhöz, elmondom, hogyan keletkezett. Köréje gyűltünk a szőnyegre, mindegyikünk valami új játékot cipelve magával, s figyelmesen lestük a száját, mert nagyapánk nagyon szép és érdekes meséket tudott ám. <o

></o

>
- Hát az úgy volt - kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából -, hogy réges-régen, amikor Noé apánk unokái megépítették volt a Bábel tornyát, s annak ledőlte után nem tudták megérteni egymást többé, mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultság egyre jobban és jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nem volt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy a másiknak szebb háza van. Aki rest volt megművelni a földjét, az irigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés már igen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor megszületett belőle a gonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregető rágyújtotta jótevőjére a házát. Addig-addig, hogy egy napon aztán az Úristen odafönt az, égben megsokallotta az emberek gonoszságát, s rájok szabadította a sötétséget és a hideget. A nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nem termett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés és pusztulás következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig már közeledett erősen az idő, amikor minden emberi életnek el kellett volna pusztulnia a földön, az Úristen odaintette maga mellé kedvenc angyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki: „Eridj le, hű szolgám, s nézz körül a földön, melyet mohósága miatt pusztulásra ítéltem. Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akiben még megtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyát a szívében, én pedig majd az utolsó előtti napon alánézek a földre, s ha csak egy kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök az emberi világon, s meg változtatom az ítéletet, amit kiróttam rája." Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre, hogy teljesítse a parancsot. A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka, olyan. Az emberek tapogatódzva jártak az utcákon, s akinek még volt egy darabka szárazra fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére, hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabőr bundaért meggyilkolta apját a fia, s akinek még tűz égett a kemencéjében, az fegyverrel őrizte szobája melegét a megfagyóktól. Az angyal nagyon-nagyon elszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem talált benne sehol egy fikarcnyi jóságot sem. Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyek irányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, aki egy döntött fát vonszolt magával kínlódva. Kiéhezett, sovány ember volt, s csak szakadt rongyok borítottak a testét, de mégis húzta, vonszolta magával a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől. „Minek kínlódsz ezzel a fával? - kérdezte meg az angyal.- Hiszen ha tüzet gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnél mellette." <o

></o

>
„Jaj, lelkem, nem tehetem én azt - felelte az ember. - Asszonyom s kicsi fiacskám van otthon, kik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogy idáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele is pusztulok." Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával, s mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csak odaértek vele a
sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt. <o

></o

>
Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle a kicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiú odahúzódtak a tűz mellé melegedni, az angyal meggyújtott egy gyertyát az ember szívében,
mert jóságot talált abban. <o

></o

>
„Édesanyám, éhes vagyok..." - nyöszörögte a gyermek, s az asszony benyúlt a rongyai köze, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte az egyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek. „Mért nem eszed meg magad a többit? - kérdezte az angyal. - Hiszen magad is olyan éhes vagy, hogy maholnap meghalsz." „Az nem baj, ha én meghalok - felelte az asszony -, csak legyen mit egyék a kicsi fiam." S az angyal ott nyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte az asszony szívébe. <o

></o

>
A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztán megszólalt:
„Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat a szomszédból ők is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megosztanám velük ezt a kis kenyeret meg a helyet a tűznél!" Az angyal pedig meggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, aki boldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellett odavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez. <o

></o

>
S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az Úristen alánézett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kis pislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyal mégis talált jóságot a földön, ha nem is többet,csak hármat, hogy azon nyomban megszüntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre, s megkegyelmezett az emberi világnak. <o

></o

>
S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi emberek, pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és
amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennük lévő rosszat. <o

></o

>
- Ez a karácsony igazi meséje - fejezte be nagyapánk ott a kandalló mellett azon a régi-régi karácsony estén -, én pedig azért mondottam el nektek, gyerekek, hogy, megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mert ez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melyben egyik ember nem értheti
meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból, elfogultságokból és
előítéletekből, s jönni fog hamarosan az irigység is, a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újra pusztulásra ítéli majd az embert.
Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodni a földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd, akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthet meg egyedül a pusztulástól. <o

></o

>
Wass Albert
A költő és a macska, Te és a világ című könyvből
Kráter kiadó <o

></o

>
[FONT=&quot]<o

> </o

>[/FONT]

atliga · 2008 November 24

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style>

Látogatás a Mikulásnál

Szereplők: Mesélő = varázsló
Mikulás
Manó 1
Manó 2
Manó 3
Kabát
Bal csizma
Jobb csizma
Sapka
Rénszarvas 1
Rénszarvas 2
Szánkó
Postás
Anyuka a nézők közül
Akármennyi szótlan manó
Mesélő = varázsló: Szervusztok, kedves gyerekek! Fogadjunk, hogy kitalálom, miért vagytok itt. Szerintem ti a Mikulást várjátok. Igazam van?
Gyerekek: Igen.
Varázsló: Nagyszerű! Aztán áruljátok csak el nekem, járt-e már valaki közületek a Mikulásnál? Látta-e már valaki, hogyan készülődik a Mikulás a nagy napra, az ajándékok kiosztására?
Gyerekek: Nem!
Varázsló: Akkor én most odavarázsollak benneteket a Mikulás házába, ahol már kezdődik a készülődés a nagy ajándékozásra. Csukjátok be jó erősen a szemeteket, és amire hármat számolok, már ki is nyithatjátok. Jól figyeljetek! Csiribí-csiribá, legyünk ott, ahol akarunk, legyünk gyorsan a Mikulás házánál!
/Míg ezt mondja, a szereplők előjönnek, és mindenki elfoglalja a megfelelő helyét. A kabát, csizmák és a sapka a szekrényben áll mozdulatlanul. A rénszarvasok és a szánkó az istállóban alszanak. A Mikulás és a manói sürögnek-forognak a házban egyelőre szó nélkül. /
Varázsló: Egy – kettő – három! Most már kinyithatjátok a szemeteket! Íme, itt a Mikulás háza. De jók legyetek ám, nehogy megzavarjátok a nagy készülődést!
Mikulás: Na, manócskáim! Nézzük akkor a leveleket! Úgy látom, már szép számmal összegyűlt.
/Kopognak. /
/A manók kinyitják az ajtót, és belép a postás. /
Postás: Jó napot kívánok. Hoztam még néhány levelet, Mikulás barátom.
/Lerak két nagy zsákot, tele levéllel. /
Manók: /Egyből nekilátnak, kibontják a zsákokat, sorra veszik elő a leveleket. egyszerre bontogatják ki, és olvassák hangosan. Ki-ki a magáét. Olvasnak, pakolnak, sürögnek-forognak. /
/Ezután egyenként, felváltva olvasnak egy-egy levelet, majd miután felolvasták, elmennek pakolni./
Manó 1: „Kedves Mikulás Bácsi! Pistike vagyok, még óvódás. Ezért anyukám ír helyettem. Légy szíves, hozz nekem sok-sok édességet, mert nagyon jó voltam. Köszönöm szépen.” Édesség. Hol is vannak az édességek? Aha! Itt. /odamegy egy polchoz, és csomagol. /
Manó 2: /Kinyit egy újabb levelet, és olvassa hangosan. /
„Kedves Mikulás! Lehet, hogy azt mondod, hogy én nem is vagyok jó gyerek, de tudd meg, hogy néha próbálok jól viselkedni, de nem nagyon sikerül. Azért szeretnék egy autót és egy kis csokit kapni tőled.”
/Odamegy ezzel a levéllel a Mikuláshoz ./
Mikulás! Olvasd csak el ezt a levelet! Mit szólsz hozzá? Megérdemli ez a kisgyerek az ajándékot?
Mikulás: /Elolvassa. /
Úgy olvasom, hogy igyekszik jó lenni. Értékeljük ezt. Pakold csak be neki az ajándékot.
/Manó 2 elmegy és csomagol. /
Manó 3: /Olvas hangosan. /
„Kedves Mikulás! Úgy gondolom, hogy tavaly óta sokat javultam. Esténként, mielőtt lefekszem, már elrámolom a játékaimat is. Ugye, te is úgy gondolod, hogy kaphatnék egy mesekönyvet tőled?” Mesekönyv, mesekönyv!
/Keresgél, majd mikor megtalálja, beleteszi egy zacskóba./
Teszek egy kis csokit is mellé, hiszen ez nagy szó, hogy egy kisgyerek már elpakolja a játékait.
/Újabb kopogás /
Postás: Még egy adag levél érkezett. /Leteszi az újabb zsákot, majd elmegy. /
/A manók tovább sürögnek-forognak, bontogatják a leveleket, pakolnak szótlanul, csak mozgással és szájmozgással. /
Varázsló: Látjátok, mennyi munkájuk van a manóknak. Nem irigylem őket, de úgy látom, nagyon ügyesen végzik a munkájukat. Hagyjuk is őket dolgozni, nehogy rosszul csomagolják be az ajándékokat. Most pedig lássuk azt is, mi újság van a Mikulás ruhásszekrényében!
/A ruhásszekrény ajtaja kinyílik. Benne mocorog a kabát. /
Kabát: Mi ez a nagy zaj? Nem tudok aludni.
Hú! Mi folyik itt a szobában? Már december lenne? Ekkorát aludtam volna? /Megdörgöli a szemét, kibújik, jobban körülnéz/.
A betyárját! Tényleg már itt az idő, hogy készülődjünk a nagy útra. Akkor sok a teendő.
/Mellette vannak a csizmák és a sapka is. Elkezdi őket ébresztgetni. /
Csizmák! Sapka! Ébresztő! Sok a teendőnk. Itt az idő, hogy rendbe szedjük magunkat. Mindjárt indulunk a nagy útra.
Csizmák és a sapka: /Ébredeznek, nyújtózkodnak. /
Bal csizma: Mi ez a lárma?
Jobb csizma: Miért nem hagysz minket aludni?
Kabát: Nézzétek, micsoda munkában vannak már a manók! Nekünk is el kell kezdenünk készülődni.
Bal csizma: /Kibújik a szekrényből, körülnéz. /
Húha, tényleg itt az idő!
Sapka: /Kiugrik a szekrényből. /
Tényleg! Úgy látom, rajtunk a sor.
/A ruhák elkezdenek készülődni /.
/A kabát lekeféli magát mindenhol. /
/A két csizma egymást pucolja ragyogó tisztára. /
Sapka: /Hajlong erre-arra, hogy hogyan is álljon majd a Mikulás fején. /
Így szép vagyok? Nem! Nem jó. Talán így? Á, dehogy! Nem lesz jó. Így leesek a Mikulás fejéről. Na, talán így jó lesz. Ugye, kabát, csizmák? Így elég csinos vagyok?
Kabát és csizmák: Igen, így jó leszel. Na, mi is elkészültünk.
/Bemennek abba a szobába, ahol a manók dolgoznak, és megállnak a Mikulás előtt. /
Sapka: /Hajlongva. /
Mikulás! Mikulás! Mikulás!
/Egyre hangosabban kiabálja. /
Mikulás: Tessék! Ki szólít?
Sapka: Én. Azaz mi, a ruhák. Készen vagyunk az útra.
Mikulás: Nagyszerű! Nagyon ügyesek vagytok. Menjetek az előszobába, és várjatok türelemmel!
Ruhák: /Odébb mennek, félreállnak. /
Varázsló: Szerintetek, gyerekek, kiknek kellene még felkészülni a nagy útra?
Vagy a gyerekek, vagy
a varázsló mondja: A rénszarvasoknak.
Varázsló: És mit húznak a rénszarvasok?
Gyerekek: Szánkót!
Varázsló: Bizony, bizony. A rénszarvasoknak és a szánkónak is itt az idő, hogy készülődjenek. Nézzük csak!
/Az istállóban a rénszarvasok fekszenek, mocorognak. /
Rénszarvas 1: Mi ez a zaj? De furcsa hangok!
Rénszarvas 2: Milyen kellemes illat. Vajon mi ez?
Rénszarvas 1: Szerintem ez a hó illata.
Rénszarvas 2: Szerintem ezek pedig a manók.
Rénszarvas 1: Tényleg! Tél van. Esik a hó.
Rénszarvas 2: Akkor ez azt jelenti, hogy fel kell kelnünk. Eljött a mi időnk.
Rénszarvas 1: Bizony! Talpra, pajtás! Egy, kettő!
/Felállnak, nyújtózkodnak, majd tornásznak egyet. /
Rénszarvas 1: Lábhajlítás egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő!
Kéznyújtás egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő!
Derékhajlítás egy-kettő, egy-kettő, egy-kettő!
Rénszarvas 2: Én már fel is ébredtem. Friss vagyok, útra készen állok.
Rénszarvas 1: De hol a szánkó?
/Keresgélnek az istállóban össze-vissza. Rá is találnak az alvó szánkóra. /
Rénszarvas 1: Ébresztő, szán barátom! Itt a tél! Indul a munkánk!
Szánkó: Na! Hagyjál!
Rénszarvas 2: Ébredj! A manók már nagy munkában vannak.
Szánkó: De én aludni akarok. Hagyjatok!
Rénszarvas 1: Nem lehet! Neked is dolgod van.
Rénszarvas 2: Ébredj már! Szedd rendbe magad, mert mindjárt indulunk.
Szánkó: Na ne! Én még álmos vagyok!
/Kintről a Mikulás hangja hallatszik. /
Mikulás: Manók, hogy álltok a munkával? Holnap december hatodika van, és mennünk kell.
Szánkó: /Mikor meghallja a Mikulás hangját, felpattan. /
Hát miért nem ezt mondtátok?
/Gyorsan letörölgeti magát, és befogja magát a rénszarvasok mögé. /
/A Mikulás házában eddigre a manók már nagyon sok csomagot összeállítottak. /
Mikulás: Szóval, készen vagytok, manócskáim?
Manók: Igen.
Mikulás: Akkor most alszunk egyet, és holnap indulás!
/Alszanak, közben halk zene szól. Egyszer csak megszólal egy vekker, azaz mobilon a Hull a pelyhes fehér hó…/
/Felébred a Mikulás, a manók is. A ruhák is, a rénszarvasok is. Mindenki friss, üde, tettre kész. A ruhák felöltöztetik a Mikulást. /
Mikulás: Hol is kezdjük? Hová is induljunk először? Tudom már. Belenézek a mindent látó távcsövembe, és megnézem, hol várnak rám a legjobban és a legszebben a gyerekek.
/Belenéz, nézelődik erre-arra. /
Varázsló: Azt hiszem, a Mikulás minket néz. Legyetek most nagyon jók! És énekeljünk valami szépet a Mikulásnak! Hagy lássa, hogy mi már nagyon várjuk őt. Ismeritek azt a dalt, hogy Szívünk rég ide vár…?
Gyerekek: Igen!
Varázsló: Akkor énekeljük el!
/ÉNEK /
Mikulás: /Közben nézelődik, s megakad a szeme a gyerekeken. /
Varázsló: Nagyon ügyesek voltatok. De most lássuk, hogy döntött a Mikulás.
Mikulás: Ott lent, a távolban vár rám sok-sok nagyon jó gyerek. Olyan szépen énekelnek. Azt hiszem, ők a Bogáncs utcában várnak rám, ott vannak az iskolában. Ők lesznek idén az elsők, akiket meglátogatunk, és megajándékozunk. Manók! Nézzétek csak meg, mit is kértek ezek a gyerekek a levelükben!
Manók: /Keresik a levelet, keresik, de nem találják. /
Varázsló: Gyerekek! Írtunk mi levelet a Mikulásnak?
Gyerekek: Igen. Nem.
Varázsló: De így együtt, szerintem nem írtunk. Akkor most mi legyen? Mi lesz, ha a Mikulás nem talál olyan levelet, amit mi írtunk?
/Töpreng a varázsló. /
Van egy ötletem! Gyorsan írjunk most! Aztán én majd odavarázsolom hozzá a levelünket, mintha már régóta ott lenne. Van valaki a szülők között, aki elvállalja, hogy gyorsan ír egy levelet a nevünkben?
Anyuka /én /: Majd én segítek. Van is nálam véletlenül toll is, papír is, meg boríték is. /Kimegy. /
/Folyamatosan írom és mondom. /
„......................., az iskolában fogunk rád várni. Sok-sok jó kis és nagy gyerekről van szó. Szeretnénk, ha hoznál nekünk valami meglepetést. Lehet csoki vagy játék, vagy lufi, vagy könyv. Rád bízzuk, hogy mit hozol, hiszen idáig még sosem csalódtunk benned. Előre is köszönjük. Nagyon várunk!”
/Hangosan mondva meg is címezem a borítékot, beleteszem a levelet, leragasztom, és odaadom a varázslónak. /
Varázsló: Na akkor máris ott lesz a Mikulásnál. Hókusz-pókusz, egy-két-há!
/Berakja a levelet a szobába az asztalra. /
Manó 1: /Az asztalhoz megy, felveszi a levelet, és olvassa. /
/Az iskola címét olvassa/. Ez az! Hát itt a gyerekek levele!
Mikulás: Add csak ide!
/Végigfutja a szemével. Gondolkodik, majd odasúg valamit a manóknak. /
Manók: /Elmennek, majd rövid idő múlva nagy zsákkal térnek vissza. Már benne van a gyerekek ajándéka. /
Rénszarvas 1: Most már rajtunk a sor.
/Bejönnek a házba. A manók felteszik a zsákot a szánra. A mikulással együtt elindulnak. /
Varázsló: Na, most már erre tart a Mikulás. De hosszú ám az út idáig. Amíg ideér, énekeljünk valami szépet.
Ének: /Csengőszó hallatszik. /
Mikulás: /Megérkezik. /
Szervusztok, gyerekek! Ugye, jó helyen járok?
/Előveszi a borítékot, és felolvassa a címet. /
Én a ………iskolában várakozó gyerekeket keresem.
Gyerekek: Mi vagyunk azok.
Mikulás: Tudjátok-e hogy ti vagytok idén az elsők, akiknek ajándékot hozok? Amikor belenéztem a mindent látó messzelátómba, ti voltatok a legjobbak, és ti énekeltetek a legszebben. Szeretnétek még énekelni nekem valami szépet? Esetleg van köztetek valaki, aki tud szép verset mondani?
<o

> </o

>
Mikulás: Nagyon ügyesek vagytok. Szépen tudtok énekelni és szavalni. Meg is érdemlitek az ajándékot. De van egy kis baj. A manóim otthon maradtak. És ti olyan sokan vagytok, hogy egymagam nem is tudom kiosztani nektek az ajándékaimat.
Varázsló: Ez nem baj. Ne legyek többé varázsló, ha nem tudom neked idevarázsolni a manóidat.
Mikulás: Az bizony nagyon jó lenne.
Varázsló: Szívesen megteszem. Figyelj csak! Hókusz-pókusz, csiribókusz! Manókák, ide gyertek hozzánk!
/Megérkeznek a manók. /
Manók: /Egyszerre. /
Itt vagyunk, Mikulás. Mit tehetünk érted?
Mikulás: Segítsetek nekem, legyetek szívesek, kiosztani az ajándékokat ezeknek a kedves kis gyerekeknek.
Manók: Szívesen!
Osztják az ajándékokat.
A végén:
Varázsló: Köszönjük meg ezt a sok szép ajándékot egy szép énekkel!
Ének:
Mikulás: Köszönöm a sok szép dalt, verset. Az ajándékokat pedig nagyon szívesen adtam és adom. De tovább már nem maradhatok, mert még nagyon sok helyre kell mennem, hiszen ezen a napon minden gyerek vár rám. Jövőre majd újra eljövök hozzátok. Most pedig viszont látásra, szervusztok!
<o

> </o

>

atliga · 2008 November 24

unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w

ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><style>  </style> A GYEREKEK KARÁCSONYA

A legszebb karácsony volt, amire csak emlékszem. Bár majdnem a legrosszabb lett. Amy nénit és Karcsi bácsit vártuk karácsonyi ebédre. Mi, gyerekek nagyon szerettük őket: Amy néninek a mindenkire átragadó nevetését, vidám tréfáit, meg Karcsi bácsi titokzatos ajándékokat rejtő zsebeit.

Karácsony reggel nagy baj történt. Apát, aki orvos, beteghez hívták, csak anyu maradt velünk. Épp betette a pulykát a sütőbe, mikor a fejéhez kapott.

- Jaj, rosszul vagyok! Biztosan influenza… - mondta.

- Le kell feküdnöd! - rendelkezett Ágnes, a legidősebb testvér. - Megmelegítem az ágyadat egy melegvizes palackkal.

- Most nem fekhetek le - szabadkozott anyu. - Ki készíti el akkor az ebédet?

- Mi - mondta magabiztosan Zsófi, ámbár én elég kétkedve néztem rá.

- De hát mi lesz a pulykával, a zöldségekkel? A bejglivel, a kocsonyával? Ki készíti el mindezt? Talán ti?

- Igen, mi - bólintott Ágnes. - Zsófi kitűnő kocsonyát tud csinálni, én megsütöm a bejglit. Ami a pulykát illeti… az már majdnem készen van. Karcsi bácsi majd felvágja helyettünk.

- És én? - sivított fel a kis Matyi. - Én is akarok segíteni!

- Te rendezed majd el a kis tálban az édességeket, a diót, a mogyorót - mondta Ági, s a kályhához ment, hogy vizet forrlajon a teáskannában anyu ágymelegítő palackjához.

- Most pedig gyerünk az ágyba, anyu! - rendelkezett. - Ne aggódj, minden rendben lesz.

És valóban, úgy ment minden, mint a karikacsapás. Amikor Amy néni és Karcsi bácsi megérkezett, megmosakodva, ünneplőbe öltözve várta őket a négy gyerek a karácsonyi ebéddel. Zsófi egy tálcára készítette anyu levesét, kocsonyáját, melléje vázába néhány kis fenyőgallyat tett.

Apa éppen akkor ért haza, amikor az asztalra tettük a friss pulykasültet meg egyéb finomságokat.

- Ne aggódj, apa - vígasztalta Matyi. - A te részed bent van a forró sütőben, a körítéssel együtt.

- Nincs semmi baj? - kérdezte anyu. Felült az ágyban.

Úgy látszott, egy kicsit jobban van. - Ó, Zsófi, milyen finom ez a kocsonya! Remélem, nem árt meg!

Nemsokára az egész társaság átvonult a nappaliba. Anyu egyedül, de boldogan hallgatta a karácsonyi énekek átszűrődő hangját. Visszafeküdt a párnára, és mosolygott. - Nem a legjobb karácsony - gondolta - de majdnem az.

Advent és Karácsony

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák