KLUBTÖRTÉNET. Hárman együtt több mint 400 évesek, és a hagyományt mindennél előrébb valónak tartják – mert az jelenti az éltető erőt
Nemet mondtak a modern futballra – a labdarúgás „dinoszauruszai”
„Mondj nemet a modern futballra!” Számtalan stadionban, számtalan országban jelent már meg ez a felirat, mellyel a szurkolók a labdarúgás elüzletiesedése ellen, a hagyományos értékek megtartása mellett foglaltak állást. Cikkünkben három olyan klubbal foglalkozunk, melyek akár mottónak is választhatnák ezt a mondatot. A szóban forgó kluboknál a hagyomány nem csak „szent és sérthetetlen”, de egyfajta éltető erő is: a hagyományok megőrzése még a sikereknél is fontosabb. Talán ezért is övez akkora tisztelet egy angol, egy skót és egy baszk klubot.
Fotó: Action Images
Pelé a Sheffield FC klubmúzeumában: tisztelgés az alapítók előtt
AHOL AZ ELSŐ BEDOBÁST ELVÉGEZTÉK
SHEFFIELD FC
- Alapítva: 1857
- Jelmondat: Playing for the love of the game (A játék szeretetéért játszunk)
- Színe: piros-fekete
- Beceneve: A Klub
- Legnagyobb sikere: FA Amatőr Kupa-győzelem (1904)
- Érdekesség: A „Futball-érdemrend” (Order of Merit) kitüntetettje
Kezdjük a „fociszauruszok” bemutatását Angliában, a játék őshazájában. Akad egy klub, mely azzal büszkélkedhet, hogy – többek között – a pályáján végezték el az első bedobást, az első szögletet, no és ott használtak először kapufát is.
Az 1857-ben alapított, amatőrizmusát büszkén vállaló és megőrző Sheffield FC a világ legelső futballklubja, és ezért elképesztő tisztelet övezi – még akkor is, ha jelenleg az UniBond League Division One South-ban (nyolcadosztály) vitézkedik. A csapatot két krikettező fiatalember, William Prest és Nathaniel Creswick egy hosszas, éjszakai eszmecseréje „hozta világra” 1857. májusában.
A két sportember egy éjszaka alatt rendszert vitt a korábban meglehetősen kaotikus „labdarúgómeccsekbe”, és számtalan olyan újítással jöttek elő, amelyet a sportág a mai napig megőrzött. Nem véletlen: az 1863-ban megalapított FA a Sheffield FC szabályait („Sheffield Rules”) vette át, és ez alapján alakította ki a futball szabálykönyvét.
Kapufák, szabadrúgások, szögletek, bedobások, mind, mind a piros-fekete klubtól származnak. Sőt, a fejjáték is: a Sheffield játékosai terjesztették el a fejelést Angliában, miután az először döbbenten figyelő ellenfelek eltanulták a trükköt.
A csapat hamar népszerűvé vált, és riválisra is talált: a Hallam FC elleni rangadókat (Rules Derby) 1862 óta vívják meg, minden évben. Az „alapító atyák” nagycsapat-státusának a profizmus 1885-ös bevezetése vetett véget, és az amatőr státusát szigorúan megőrző Sheffield FC azóta az alsóbb ligák tagja. Legnagyobb sikerüket 1904-ben aratták, mikor elnyerték az FA Amatőr Kupát, melynek alapításában kulcsszerepük volt.
Alapításuk 150. évfordulóján az Inter, az Ajax és a Sheffield United voltak az ellenfeleik, pártoló tagjaik között van többek között Sven-Göran Eriksson és Sepp Blatter is. A klub megkapta a FIFA-tól az Order of Merit kitüntetést – ebben az elismerésben rajtuk kívül csak a Real Madrid részesült.
Fotó: Imago
A Hampden Park, a Queen's Park FC és a skót válogatott otthona
AKIK A SKÓT VÁLOGATOTT MEZÉT ADTÁK
QUEEN’S PARK FC
- Alapítva: 1867
- Jelmondat: Ludere Causa Ludendi (A játék öröméért)
- Színe: fekete-fehér
- Beceneve: A Pókok
- Legnagyobb sikerei: tízszeres Skót Kupa-győztes, kétszeres FA Kupa-döntős
- Érdekesség: a régi stadionban, a Lesser Hampdenben álló öltözőépület a világ legrégibb, futballal kapcsolatos építménye
„Ugorjunk át” a határon Skóciába, közelebbről Glasgow-ba, ahol a helyi futball „nagy öregje” a harmadosztályban szerepel. És alighanem Európa egyetlen teljesen amatőr, harmadosztályú csapata, amelynek 52 103 férőhelyes, BL-döntő rendezésére is alkalmas stadionja van.
Az 1867-ben alapított Queen’s Park FC Skócia legidősebb csapata, egyben a korai skót futballtörténet legeredményesebb egyesülete. Dominanciájuk olyan nagy volt, hogy 1872-ben, minden idők első válogatott mérkőzésén csak Queen’s Park-játékosokból állt a nemzeti csapat.
A labdarúgók a klub sötétkék mezét viselték, és azóta is ez a skót válogatott első számú szereplése (érdekes módon a klubé viszont megváltozott, fekete-fehér keresztcsíkosra).
Ki tudja, lehet, hogy az „Old Firm” tagjain kívül lenne ma egy harmadik óriáscsapat is skót földön, ha a Queen’s Park nem utasítja el teljesen a profizmust. Mottójuk alapján profi futballista azonban nem léphetett pályára a gárdában. A „régi szép időkben” tíz Skót Kupát nyert a csapat, fennállása első nyolc évében gólt sem kapott (!), majd 1900-ban csatlakozott a skót ligához, ahol 1922-ig kiesés elleni védettséget élvezhetett.
A gárda „első adandó alkalommal” kiesett, majd azóta csak nagyon ritkán került vissza az élvonalba, utoljára 1957–58-ban.
A kilencvenes évek óta egykori profik is játszhatnak náluk (de szigorúan amatőr szerződéssel!), és ők is beleszippanthatnak a Hampden Park egyedi atmoszférájába – a gyönyörű stadionban átlagban 450-500 szurkoló nézi meg a „Pókokat”, akik – mint mottójuk is mutatja – a labdarúgást a játék kedvéért játsszák.
Fotó: Imago
Zászlóvásár a Bilbao stadionja előtt: a piros-zöld-fehér baszk nemzeti lobogó alapvető kellék
BASZKFÖLD OROSZLÁNJAI
ATHLETIC BILBAO
- Alapítva: 1898
- Jelmondat: –
- Színe: piros-fehér-fekete
- Beceneve: Az Oroszlánok
- Legnagyobb sikerei: nyolc spanyol bajnoki cím és huszonnégy (vagy huszonhárom, egy vitatott ugyanis) kupagyőzelem
- Érdekesség: Baszkföld büszkesége adta a legtöbb játékost a spanyol nemzeti csapatnak, annak fennállása során.
- A klub színeit az alapításnál közreműködő angol munkásoknak köszönheti, akik Sunderlandből és Southamptonból származtak – bár először a Blackburn kék-fehér dresszét másolták, csak később váltottak piros-fehér csíkosra.
A trió messze legsikeresebb tagja az egyetlen, amely tagja hazája élvonalának, bár az utóbbi évek alapján kérdéses, hogy meddig… Ami azt illeti, a szurkolóknál ez nem sokat számít: mikor egy közvélemény-kutatásban feltették a kérdést, hogy mi a jobb: másodosztályúvá süllyedjen a Bilbao, vagy alkalmazzon nem baszk játékosokat is, 76%-uk azt mondta: inkább a másodosztály!
Ebből is látszik, az Athletic Bilbao valódi futball-őskövület. Nincs részvénytársasági forma, sokáig hirdetőtábla és mezszponzor sem volt – és ami mindennél fontosabb: a csapatban kizárólag baszkok szerepelhetnek.
Hasonló korlátozásra nagyon kevés példa van (Mexikó legnépszerűbb klubja, a Guadalajara csak hazai játékosokat szerződtet), és a merítési lehetőség szűkössége egyre komolyabban veszélyezteti a klub első osztályú tagságát – holott az „oroszlánok” sosem estek ki még a Primera Divisiónból, és ezt csak a Real Madrid és a Barcelona mondhatja még el magáról rajtuk kívül.
Nyolc bajnoki és huszonnégy kupagyőzelmével a Bilbao Spanyolország legeredményesebb klubjai között van, még ha 1984 óta nem is szerezték meg a bajnoki aranyérmet.
Az Athletic valóságos vallás Baszkföldön, nem véletlenül nevezik a San Mames-stadiont „katedrálisnak”. A „vallásos hevület” viszont csökken: a klub tehetségkutatói egyre kevesebb és kevesebb fiatalt találnak, Baszkföld alacsony születési rátája pedig szintén nem segíti a munkát.
A Bilbao még így is óriási vonzerőt jelent minden baszk fiatalnak (itt legalább a tehetségek elől nem foglalják a helyet „zsoldosok”), de a klub az utóbbi idényekben a bennmaradásért küzd az élvonalban. Azt maguk a klubvezetők is elismerik, hogy egy (valószínűleg vesztes) „keresztes hadjáratot” folytatnak a globalizáció ellen – de kitartanak a hagyományok és elveik mellett.
Persze már modern módszerekkel: csak Biscayában 150 baszk klubból anyagi segítség nyújtása ellenében ők választhatnak elsőként játékost, újabban pedig baszk emigránsok gyermekeit is megpróbálják hazacsábítani. De nem baszk játékos elképzelhetetlen, hogy szerepet kapjon a klubban.
„Nem változtatjuk meg soha az alapelveinket, hiába nehezebb évről évre a dolgunk. Bízunk a játékosainkban, és megtartjuk a hagyományainkat” – nyilatkozta egyszer a Der Spiegelnek a klubtörténet tán legjobb kapusa, az Európa-bajnok Ángel Iribar.
És a játékosok meghálálják a törődést. A csapat egyik legnagyobb klasszisa, Joseba Etxeberría például ebben a szezonban lemondott fizetéséről, mondván, ezzel akarja kifejezni háláját azért, amit a klub tett érte karrierje folyamán.
Kell-e ennél nagyobb elismerés? M.G.
