" Kétfajta ember él a földön: az élők,akik már "emberek",és a halottak,akik még csak "férfiak", és "nők".
Úgy az élők,mint a halottak,testet viselnek,- testben élnek-,s mivel az emberi test a természet mai rendje szerint csak az egész felét,az egyik pólust jeleníti meg,az élők és a halottak testükben csak az egész felét,egy pólust,egy nemet hordoznak.
Tudjuk,hogy a szexualitás és minden ebből eredő probléma csak a testből származik,csak a testhez tartozik,és nem a valódi lényeghez,a szellemhez,az Énhez.A szellemnek,a valódi Én-nek,amit Magamnak is hívnak-,nincs neme.
Ebből következőleg egy, a szellemében ,valódi lényében tudatra ébredt ember,a megvilágosodott,az élő mindenben az egészet az abszolút ,az örököt,az Istenit,s nem a felet a múlandót ,a testit keresi.
Ezek az emberek tudatukban a szexualitás,és a nemiség fölött állnak:
ők már az "emberek",még ha néha ki is élik nemi hajlamaikat.
Aki testi lény,az még neméhez tartozik,és a kinyilatkoztatás eszközeként marionettként táncol,mert annyira el akarja játszani a testi-anyagi világban játszott szerepét.
A "halottak" szellemileg még tudatlanok,s pusztán testi létet élnek,-melyet persze igazán nem is nevezhetünk életnek,hiszen csak a testük él.
Elsősorban még csak egyedülálló nemi lények,s csakis a nemiség korlátain belül gondolkodnak.
Mindennek hajtóereje a szexuális ösztön: egzisztenciát teremteni,a pénzt hajhászni,karriert csinálni,és más emberekkel kapcsolatokat építeni.
Legnagyobb becsvágyuk a bűszkeségük,ha a szexuális potencia és birtoklási készség legmagasabb fokán állnak.
Szellemük már a születésükkor belehalt a testbe,s tudatuk is a test életével és halálával együtt hal.
Vannak akik már észrevették,hogy kétféle ember él a földön,nevezzük őket ahogy akarjuk:
élők,és halottak,megvilágosodottak,és alvók,tudatosak,és tudatlanok,akik sejtik e különbségek hátterét,a ezeket példaként szeretnék követni.
Pál miért mondta: miért félsz a haláltól te bolond,mindannyian megváltozunk,de nem mindenki alszik el!!
Eszerint a halálban nem mindenki veszti el a tudatát.
De az az ember ,aki egyszerű,de már rendkívül korlátozott átlaglényét kinőtte,s már régen olyannyira öntudatra ébredt,hogy saját alacsony fejlődési fokán többé nem érzi jól magát,hajlik a tanulásra,mert érzi a benne rejtőző nagyobb lehetőségeket.
S ha ezen az úton elérjük végcélunkat,-az egész emberiség végcélját-,akkor ezzel a szellem végtelen hatalma is birtokunkba kerül,mely az ember és minden élőlény nagy,Isteni Énjében megtalálható erőt uralja.
A szellem eme hatalmát -ha egyszer már a birtokunkba került,- többé nem veszíthetjük el,még a test öregedése miatt sem,mert az isteni teremtő erők nem a testből származnak,hanem éppen ezek teremtik meg a testet.
S aki felismerte magában,átélte és megtanulta kulcsként felhasználni őket,tudatosan uralkodik a teste fölött is."
