Sziasztok!
Én ovodai jelekhez keresek verseket, egyszerű kis verseket!
Köszönöm.
Ilyenekre gondoltál?
Csillag süt a szeder-ágra, Lassan jön a pásztor álma,
Rezgő fű a feje alja. Nyár-éj ege betakarja.
Nyári
alma ül a fán, fa alatt egy kisleány.
Hull az alma, örömére, pont a kislány kötényébe.
Kis
fésű, nagy fésű,
Kócos hajat kifésül.
Rövid hajat, hosszú hajat
Mindig fésüld meg magadat.
Csinos legyél, jól fésült,
Minden kislány melléd ül.
Szilva, szilva, hamvas szilva odafenn a fán,
ha elérném, nem kímélném, leszakítanám,
de elérnem nincs reményem, várom, hogy a szél,
azt a szilvát, hamvas szilvát lefújja elém.
Süt reád a
napsugár,
Tengerszínű kék az ég,
Nézd, hogyan ragyog a nap,
Erre vártunk nagyon rég.
Ez a
gomba, de megnőtt!
Hordom majd, mint esernyőt!
Künn az esőn nem ázok,
gombám alá beállok.
Vígan nézem az esőt,
hordok gomba-esernyőt!
Érett
körte, sárguló,
A mogyoró, kopogó.
Mókuska is gyűjtögeti,
Hosszú a tél, el kell tenni.
Farsang Orsolya:
Csiga
Lassan, komótosan araszol előre,
Sosincs sürgős dolga, nem várják időre.
Mindenkor elkésik, tán, mert nincsen lába,
Mégsem orról senki ezért a csigára.
Drégely László:
Kiscsizma
Volt egyszer egy kiscsizma,
Fekete bőr a talpa, teteje.
Mászott hegyre, járt mezőt,
Éjjel aludt ágy előtt.
Kiszolgált így öt évet,
Hatodikon kivénhedt:
Bedobták a kamrába,
Egér lakik aljába.
Kis csengettyűs
hóvirág,
Szebb lett veled a világ.
Kinyíltál a hó alatt,
Mikor rád sütött a nap.
Olyan szép vagy; leszedlek,
És a vázámba teszlek.
Legyél szobámnak dísze,
Itt a tavasz hírnöke.