Igen ez így van! Ez egy könyvből van részlet, és igaz történet. Csak okkulásként raktam fel. A könyv címe: Akit villámcsapás ért. Dr. Gloria Polo Ortiz.
Köszönöm a nyugtatást: ) remélem, igazad van, bár arra még emlékszem, hogy beljebb hajolt a hajam szélénél... na ez bután hangzik: ) úgy értem, az arcom mellett lógó tincsek mögül, de tőlük eltávolodva nézett.
Mióta újra felidéztem ezeket a dolgokat, már nem érzem itthon magam biztonságban. Elnézést, hogy így hirtelen előrukkolok ezzel is... de már tényleg tanácstalan vagyok az ügyet illetően.
Csak pár dologtól félek, de többől ki tudtam úgy gyógyítani magam, hogy utána néztem. Így a pókok lekerültek a listáról, de ha a szellemekre kerülne a sor... hiába foglalkozom velük, minél többet teszem, annál jobban félek.
Most pedig itthon is ezt az érzést érzem, ha egyedül vagyok, ha nem. A nappal-éjszaka sem változtat rajta, és ritkán már odakint, az utcán is rámtör. Néha mintha hangokat hallanék. Sajnos, nem elég erősen ahhoz, hogy egyértelműen kijelenthessem, ez bizony nem természetes. Berregést, suhogó zajt, ritkán fütyörészést. Az a helyzet, hogy ez mind lehet csak a környezettől származó zörej is, így ez sem bizonyít semmit.
Ha nagyon rossz, általában magamban szoktam kérni, hogy ne tőlem várjon segítséget, túlságosan félek tőle ahhoz, hogy bármit tegyek. Olyankor kicsit enyhül, de nemsokára visszatér az érzés, és aludni sem hagy.
Ismét elnézést kell kérjek, hogy ezeket leírtam, de napok óta tart, és meglehetősen ijesztő. Lehet, hogy csak beképzelem magamnak, de képtelen vagyok szabadulni tőle.
: ) köszönöm, ha bárki elolvassa, és levonja a szerinte fontos következtetést.
Szellemek léteznek!nekem volt hasonló tapasztalatom. Gondolom most sokan hülyének tartanak és biztos én is így lennék ezzel fordított esetben."ez a jelenség" nem szól(t) hozzám nem dobálta a cuccaim meg ilyenek.csak ott volt a szobámban.nem nem láttam, csak éreztem.éreztem h nem vagyok egyedül,van ott valami.féltem.de persze semmi se történt.de valami úton módon érzem ha jelen van.néha recseg ropog a szobámba néhány dolog de ugye az akármi lehet... Ilyesztő, amikor nem látod, csak érzed, tudod, hogy van valami szokatlan, nem ember, nem állat, nem élő az. Aki még nem érzett hasonlót, nem hiszi el..
Kedves sisne!
Nagyon köszönöm a választ. Valóban nyugtalansággal töltött el, hogy az említett könyvet el kell olvasnom. Szerencsére még bele se fogtam.
Nem magától a gyermekvállalás felelősségétől félek, hanem a szülés folyamatától. Bár lehet, hogy az állandóan hallott "Na neked mikor lesz már babád?" kérdés is közrejátszik. Ilyenkor úgy érzem, hogy azért mert én nem bizonyos elvárások szerint élek, ezért engem lenéznek. Egy darabig ez lepergett rólam, de már sajnos eléggé befészkelte magát a fejembe ez a gondolat. Szerinted egy kineziológus, vagy természetgyógyász tudna rajtam valamelyest könnyíteni? Amellett persze, hogy az általad ajánlott Új Germán Medicina tudományába beleásom magam.
Beya
Helló swenson!
Köszönöm az instrukciókat, ki fogom próbálni, mert sajnos én sokat voltam kórházban - anyukámhoz bejártam mindennap 4,5 hónapon keresztül, az intenzíven volt úgy, hogy jó pár szomszédja le volt takarva, mire odaértem . Nagyihoz 3 hónapig jártam be, ide kétnaponta.
Drága Barátnőm! Több mint 20 éve kórházban dolgozom) Úgy 12-14 évig osztályon, és volt olyan alkalom (sőt szinte csak olyan volt), hogy éjjel csak én voltam bent egyedült, az ügyeletes orvos otthon aludt, csak akkor jött, ha hívtam. Az első néhány hónapban voltak rémálmaim, aztán semmi. Olykor megúsztam, és semmi extrém dolog nem történt, máskor 2-3 halott egy éjszaka. Meg lehet szokni.
Feltétlenül ráhangolódok erre a buborék témára.
Nos, én csak azt írtam le ezzel kapcsolatban, amit én tudok. Biztosan vannak tőlem sokkal okosabb emberek, akik még tovább tudják fokozni a védelmet, vagy másképp tudják. Nekem bevált, de azért kérlek kérd ki mások véleményét is.
A temetőre is kétnaponta megyek, itt is van egy-két dolog, ami fura. Inkább érzés jellegű, ( nálunk a temető két részre oszlik, egy széles út szeli ketté ), abban az oldalban, ahol Anyukám van, ott úgymond még este vagy éjszaka is képes lennék elmenni, de a másik oldal-, az borzasztó, oda még nappal sem merek elmenni, csak ha nagyon muszáj. Olyan rossz érzés fog el, ha oda temetnek el valakit,és menni kell,mert közeli családtag volt, minden bajom van, alig várom, hogy vége legyen az egész ceremóniának. Furcsa, mert Anya halála előtt is így volt.
Anya fél éve halt meg.S most elítélhet bárki, de jobb is így. Olyan nagyfokú agylágyulása volt, hogy halottakat látott maga körül, a bal oldala lebénult, az étel kifolyt a szájából, a nap nagy részében nem tudta hol van. Ki akart menni havat seperni, olyan dolgokat követelt tőlem, ami otthon volt és nem a kórházban, s dühös lett, ha megmondtam az igazat. Felfekvés, tüdőgyulladás, halál. Fájt, amikor elment. Aztán nem akartam tudomásul venni, hogy nincs többé, így az "elutazott a testvéréhez" gondolatba menekültem. Egy hónapja jött csak ismét az érzés, és akárhányszor elmentem a telefon mellett, mindig megtorpantam, hogy felhívom, és elmondom neki ezt, vagy azt.....rosszabb volt, mint az elején. Ma már tudomásul veszem, hogy sem apu, sem anyu nincs többé, testvérem nincs, viszont van egy csodás lányom, családom, munkám, és tudom, hogy jó helyen van. 40 km-re lakott tőlünk. Havonta egy-két alkalommal megyek a temetőbe. Ott már csak apu csontjai, és anya porai vannak, a lélek már nincs sehol. A rokonaim, akik ott laknak, segítenek a sírt gondozni, de bevallom, amikor a sírhoz megyek nem érzek semmit. Máskor érzek. Amikor rájuk gondolok (néha gyakran, máskor ritkábban), és itt vannak a lelkemben. Nem feledem őket soha, csak nem sok értelmét látom egy sírhantnak a folytonos látogatását. Nincsenek már ott. Talán elítélendő, ám úgy érzem a szívemben vannak, a lelkemben, és az a darab föld már nem igen jelent semmit.
Egy jósnő Anyukám halála előtt azt mondta, hogy 3 halott lelke ül rajta, a tesóm kezébe adott egy kis fekete könyvet, és abból a " Már a halál völgyében járok..nem félek a gonosztól...zsoltárt olvastatta fel vele, és azt is mondta, hogy Anya nem fog meghalni.........................
Érdekes dolog ez, sajnos ezen nem lehet változtatni, talán ez soha nem derül ki, hogy Anya epekőműtétjéből hogyan lett szomorú végkifejlett. :-(
Elmondok neked valamit.
Egy családos férfi jött haza az autójával éjszaka, és alig vette észre, hogy előtte a kocsik hirtelen fékeznek, ő már nem tudott megállni, átment a másik sávba, hogy ne menjen neki a másik autónak, majnem összement a vele szembejövő kocsival, de megúszta.Ez egy hétfői napon volt. Szerdán egy ismerősömhöz elmentek családostul cseresznyét szedni, majd hazamentek. Pénteken az ismerősöm kapott egy telefont, hogy a férfi, aki megúszta a balesetet, most kórházban van, infarktussal. Szombat hajnalban jött a másik telefon, hogy meghalt. Talán ki lehet tolni a halál idejét egy kicsit, de elkerülni soha. A lányom gimis korában 4 évig járt az özvegy feleséghez matekot tanulni (ő tanár), és még csak most tudtam meg, hogyan halt meg a férje. Akinek menni kell, annak menni kell.
Ha nem teher, elmondanád mi történt az édesanyáddal? Hány éves volt? Mi van a temető másik felében? Az a régebbi rész, ahová temettek?
Hát, csak dereng, hogy abban a szobában ilyesféle ittragadt entitás lehetett, különösebben nincs jelentősége, mert már nem ott lakok egy jó ideje, csak sajnos ezt elfelejteni sosem fogom, az éjszakákat, a kínlódást, hogy eljöjjön a reggel, a félelmet, hogy ki az és mit akar ?
Szívesen megnézném azt a házat, csak bárkivel, akivel összehoz a sors, túl messze lakik tőlem. Érdekelne, vajon rám milyen hatással lenne? Éreznék-e, látnék-e valamit?
Azt, hogy borzasztó a Dr. Fiore könyv, azért írtam, hogy megdöbbentő esetek vannak benne, életek,amelyek 10-15 évre kisiklanak a megszállók miatt.
Először akkor hallottam erről, mikor a jósnő a tesómmal közölte Anyával kapcsolatosan.
Akkoriban nem foglalkoztam vele, hogy a témába elmerüljek, mert rengeteg más dolog volt.
Köszönöm, hogy megosztottad velem személyes tapasztalatodat, így sokkal egyszerűbb, mint gondoltam, csak én segíthetek magamon.
Semmi sem egyszerű sem ebben a világban, sem a másik dimenzióban. Mindig jönnek váratlan események, csak tudni kell őket kezelni. Csak sajnos még én is nagyon keveset tudok.
Szeretettel: Swen
Szia Berni! Az én kérdésem, hogy miért pont ilyen elrendezésben akarsz meditálni? Ha nem olvastál utána, nem hallottál ennek hatásairól, mi ébreszti fel benned a vágyat, hogy pont igy készitsd elő a meditációd helyét?... ha én készítek egy mágikus kört (ilyen 5 ágú csillagot) és az ágaira egy egy fehér gyertyát teszek meggyújtva,
Szia Berni! Az én kérdésem, hogy miért pont ilyen elrendezésben akarsz meditálni? Ha nem olvastál utána, nem hallottál ennek hatásairól, mi ébreszti fel benned a vágyat, hogy pont igy készitsd elő a meditációd helyét?
A pentagramról annyit tudok, hogy nagyon szigorú szabályok szerint kell felrajzolni, a tájolása sem mindegy és az sem hogy mit helyezel el rajta-benne. Az is meghatározó, hogy milyen irányból lépsz bele, milyen öltözékben, mikor ... meg egy csomó ilyesmi. Nem állhatsz bele a tisztító rituálé nélkül, stb.
A véreddel úgymond szerződni lehet, de tudod hogy kivel szerződsz? Kivel szokás ilyesféle szerződést kötni? Ki az, aki kéri a véred cserébe?
A paktum érvényes lesz és felbonthatatlan. Viszont marha látványosan lesz sikeres is.
Oli, nem mondtam volna, hogy vért ne?
Az a legerősebb szerződés.
Bár szeretnéd azt az érzetet kelteni, hogy tudod mit csinálsz, de úgy tűnik nem tudod. Erre abból következtetek, hogy védelmet UTÓLAG kértél ... akkor már meg minek? -és hogy szerinted a véráldozat nem olyan erős ... komolyan nem tudom mit mondjak. Azt látom, nem vagy olyan erős, hogy uralni tudd ezeket az energiákat. Egyelőre még azok irányítanak téged, és nem te azokat.
Fagyis, ezt úgy hívják, káoszmágia. Itt minden megengedett a cél érdekében. Szertartását tekintve nem kötődik senkihez és semmihez. Ezért fontos uralni az energiát, egyébként nem tudhatod mi történik ha nem a te kezedben van az Erő.