Sziasztok!
Úgy örülök, hogy találtam ilyen topicot! 🙂 Nem érzem magam egyedül.ˇˇ Ha megengeditek elmesélem az én történetem. Már egy pár hasonló helyre írtam, azt hittem, ott megértenek és válaszolnak, de sajna nem így történt...Asszem le kellett volna kontrol céznem és akkor most nem kéne olyan sokat írnom.😀😀 De azért megéri újraírnom, nehogy azt higgyétek, hogy lusta vagyok😀 😛
Szóval, az egész kb. 4 évvel ezelőtt kezdődött. Akkoriban megvolt az álomsúlyom (64 kg), aminek nagyon örültem. Aztán belémbotlott életem szerelme (akivel most is együtt vagyunk), hát akkor uzsgyi a dokibához -----> fogamzásgátló. Aham...szedtem 1 évet (vagy még annyit se), és láám...megterebélyesedtem...kb. 20 kiló plusszal. Visszamentem a dokibához, és mondtam neki, hogy mi történt. Kivizsgálások, pajzsmirigy, hormonok stb...minden tökéletes volt. Kivéve két hormont, aminek a szintje felcserélődött. Amelyiknek alacsonynak kellett volna lenni, az magas lett és fordítva. Erre írt nekem egy bogyókát, amit rendes betegként be is szedtem. Visszaállt a normál egyensúly, de a kilók itt maradtak...nos, azóta is jól elvannak, köszönik szépen. 😀
Soha nem voltam vékony, mindig jó húsban voltam, családi örökség. Mindegyis, soha nem fogadtak el, mert egy kicsit is kilógtam a sorból...ebből kifolyólag sosem éreztem magam jól a bőrömben. És ez most is így van. Nem akarok gebe lenni, az mire jó?, egyszerűen csak szeretném visszakapni azt a 64 kilót...ahhoz ugye meg tenni kell. Rengeteg fogyókúrát kipróbáltam...mondanom sem kell, hogy egyik sem használt. Most lett elegem ebből az állandó nemelfogadásból, (és abból, hogy sosem kapok a tök csini rucikból a méretemben😛) ezért úgy döntöttem, hogy ideje a változásnak. Csináltam magamnak egy táblázatot a hét napjaira lebontva, amibe beleírtam, hogy mit fogok enni és mikor. Hiszen én tudom, hogy mit szeretek és mit nem. Mert a szervezettől nem szabad megvonni semmit, annak is szüksége van ugyanúgy a cukorra, mint a szénhidrátra. Pusztán arra figyelek, hogy mikor eszem és mennyit. Imádom a csokit, attól soha senki nem fog megfosztani, így eszem azt is, csak délig és kevesebb mennyiséget. Így jól érzem magam. 🙂
A sportolással kapcsolatban annyit, hogy anyukám talált a neten egyszer egy riportot, amiben egy sportot népszerűsítettek. Név szerint ez a ZUMBA. Nem tudom hallotatok-e róla, de mivel ez táncos aerobikos dolog, és én 9 évig táncoltam (imádtam), utána náztem, hogy nálunk van-e lehetőség erre a sportra. Mint kiderült van, így elkezdtem járni. Mondanom sem kell, nem én vagyok az egyedüli ott, aki ducibb. Igaz kifulladok, folyik rólam a víz, de jól érzem magam. Tánc, ritmus, zene, jó közösség (bár azért itt is van olyan, aki kibeszéli a másikat, de hát hol nincsenek?). Egyszóval én a Zumbát javaslom mindazoknak, akik szeretnének kicsit ledobni magukról, és közben még jól is érezni magukat.
Még annyit, hogy a párom tanúja volt ennek a "nagy hízásnak", de akárhányszor panaszkodom, hogy kövér vagyok, ő mindig mondja, hogy hagyjam abba azonnal, mert ő így szeret. Ezt nagyon köszönöm neki, de akkor sem fogom feladni, hogy legalább 20 kilót leadjak, mert nem szeretem magam így. Egyszerűen nem tudom elfogadni. És addig nem lehetek teljesen boldog, amíg önmagamat nem szeretem.
Most is kapok olyan megjegyzéseket ismerőstől, hogy "Látom szereted az édességet" és hasonlóak, ilyenkor ki tudnám tekerni az illető nyakát, hiszen azzal nem foglalkozik, hogy ez nekem lehet rosszul esik, de ekkor csak vigyorgok rá, és azt felelem: "Igen, főleg a csokisat" 😀
Na, lehet hosszú lett, bocsi érte. Egy szó, mint száz: ha nem érzed jól magad tegyél ellene, ha pedig igen, akkor meg minden rendben...és nem kell mások véleményével foglalkozni (na, pont én beszélek....😀😀😀)
Puszi Nektek!
Rozi voltam 🙂