Huuu én olyan pofont kaptam az élettől (most már hálás vagyok érte) kb 3-4 napja folyamatos jelleggel, hogy nagyon összetörtem lelkiekben. Röviden annyit csak, barátnőmmel mikor még jóba voltunk összeköltöztünk albérletbe itt Pesten, telt múlt a hónap, kezdtünk eltávolodni egymástól, majd féltékeny lett egyik barátnőmre (aki olyan barátnőm, hogy jóban-rosszban számíthatok rá mindig és mindig ott volt, amikor bajban voltam, attól függetlenül, hogy sose kértem tőle) és tavaly októberben volt egy nagy balhé (az okot nem részletezném), amin az anyukájával barátnőmet kiakarták tenni az utcára és akkor megmutatkozott az a rosszindulatúság, gonoszság, amit eddig nem ismertem fel benne, mivel elrejtette... Mivel féltékeny volt, hogy már eltávolodtunk egymástól, nem jártunk el sehova közösen (pedig együtt laktunk 0-24 órában), próbálták eltávolítani barátnőmet mellőlem féltékenységből. Én akkor ott nagyon összevesztem vele, mert embertelen módon beszéltek barátnőmmel és mindennek elhordták őt. Ekkor kaptam egy jó nagy pofont és nagyon csalódott voltam, teljesen kikészültem a rosszindulatúságuk végett. Majd próbáltam elfogadni a dolgokat, megbocsátani neki, hogy békésen éljünk még egymással 3/4-ed évig. Ez a "kibékülés" nem sokáig tartott, ugyanis mikor beköltöztünk az albérletbe, azt beszéltük meg, hogy szobát cserélünk január végén, mert az ő szobája jobb volt (teljesen elszeparálva mindentől) és akkor nincsen vita, mivel mindenki ugyanannyit fizet az albérletért. Eljött a január vége, a szobát nem cseréltük meg, mondván, hogy mivel ő találta az albérletet, így mindenféle jog őt illeti meg és meg sem beszéltük ezt sem. Ez is nagyon rosszul esett, de próbáltam elfogadni a helyzetet. Eltelt pár hónap -tudtam, hogy nem fog megváltozni, mert ő erre képtelen- s ezért is fokozatosan próbáltam leépíteni a barátságot, mert nem akartam még egy pofont magamnak. A jó viszonyt fenntartottam kettőnk között, normális, emberi módon viselkedtem, közeledtem felé. Aztán most hétvége óta csűrik-csavarják, kiforgatnak minden szót, mondatot, úgy állítanak be, hogy én vagyok a "fő gonosz", megállás nélkül támadnak az anyukájával együtt... Az elmúlt 3 napban nagyon ki voltam lelkileg, meditálni, gondolkodni, aludni, enni sem tudtam... Még 3 hetet vagyok itt velük, utána költözöm haza... Az is nagyon rosszul esett, hogy a másik lakótársunk, aki elmondása szerint semleges, ok nélkül ellenem fordult, mert volt barátnőm és az anyukája azt vágta a fejemhez, hogy én rontást küldtem rájuk és a másik lakótársunktól is ezt hallotta vissza. Pedig én csak annyit mondtam neki (mert úgy tudtam jóban vagyunk, mivel soha nem ártottam neki, és ahogy tudtam próbáltam segíteni a lelki dolgain, sok elfojtása volt, rengeteget beszélgettem vele eléggé bizalmas dolgokat elmondott nekem, el is küldtem "a mesteremhez", hogy segítsen neki, azóta kezd jobban lenni), hogy meditáltam és kértem magam köré egy védő pajzsot, amit szeretettel és gyógyító energiákkal vontam be és kértem Isten áldását rá és azt is, hogy ami a szeretettel, gyógyító energiákkal és Isten áldásával ellentétes, alacsony rezgés, energia az ne tudjon áthatolni és vissza mindent a feladójának... Ebben nem tudom mi a rontás... Nem ártó szándékkal csináltam, és hogy még véletlenül se tegyek olyat tudatalatt, ami nem szeretetteljes, Istent kértem, hogy áldja meg a védelmemet. Nagyon fáj, hogy ilyen rosszindulatúak, alattomosak az emberek

És nekem különösen azért mély pont, mert próbáltam és próbálok a mai napig azért "harcolni", hogy az emberek szívében szeretet legyen, s nem értem miért viselkednek így... Ma kicsit tudtam meditálni, hogy végig Istenhez és az angyalkákhoz beszéltem és kértem őket arra, hogy segítsenek meg engem, adjanak lélekben erőt, hogy ezt a kialakult szituációt szeretettel vezérelve tudjam kezelni. S hogy minden gondolatom, tettem, érzésem szeretetteljes legyen és ez vezéreljen... Kicsit sikerült megnyugodnom, mert tudom, hogy meghallgatták kérésemet és itt vannak, vigyáznak rám, támogatnak, segítenek, nem vagyok egyedül. Úgy alszom már el egy jó ideje a feszültség miatt, hogy Istenhez imádkozom, ez az egyetlen olyan dolog, ami által le tudok nyugodni és visszakapom a lelki békességemet. Meditálni is csak úgy tudok, ha először Istenhez imádkozom, mert ő ad nekem erőt, kitartást, hogy túllendüljek ezen az egészen.
De most már elfogadtam a kialakult helyzetet és nagyon hálás vagyok érte, mert ez kell ahhoz, hogy lélekben tovább tudjak fejlődni spirituálisan is. Csak még kell egy kis idő, hogy jobban legyek és meg tudjak bocsátani nekik... Csak tudjátok nem értettem, hogy miért kellett kapjak tőlük már 3-jára pofont, amikor próbáltam mindig úgy élni, hogy segítsek az embereknek, emberi módon álljak hozzá dolgokhoz, és szeretetet adjak ebbe a nyomorúságos világba... Soha senkivel nem voltam rosszindulatú, nem viselkedtem aljas módon. Bár tény, hogy én is követtem el hibákat tudattalanul, de mindig vállaltam a felelősséget minden tettemért, gondolatomért és sokat tanultam a hibáimból... Na mindegy, próbálok ehhez pozitívan hozzáállni és meglátni bennük saját magam és szeretettel, elfogadással fordulni feléjük a történtek ellenére... Jobbat úgy sem tehetek.