Judith, természetesen igazad van. A probléma persze az, hogyan tudja meg az ember az összes nép saját maga által saját magára alkalmazott nevét. Én például nem várom el, hogy Kanadában magyarnak hívjanak, hanem elfogadom a ránkragasztott Hungarian szót.
Van-e az összes negridnek közös saját neve? Kétlem. Nyilván nincs vita közöttünk, hogy minden egyes embernek és minden egyes népcsoportnak kijár (oda-vissza) a megfelelő tisztes megszólítás. De ha a magyar néger szó önmagában nem pejoratív, akkor miért kell megváltoztatni? Különösen akkor, amikor a fekete (black people a hivatalos rassznév) ugyanazt jelenti. Azaz fekete.
Ismét nincs vita. Észak-Amerika őslakosainak hivatalos elnevezése First Nations (első nemzetek) itt Kanadában, bár e népek inkább azt szeretik, ha őslakosoknak titlálják őket. Azaz nem saját nevükön, hanem egy jogcímen. Mind e mellett igazad van, illik a másikat tisztelettel megközelíteni, megszólítani. Ebben soha nem lesz vita közöttünk.
Egy fura kis példa, hogyan távolodtunk el a pontos szótól és lehet, hogy visszakanyarodunk?
Érdekelne, hogy a németeket mikor fogjuk elkezdeni ismét tótoknak nevezni? No csak azért, mert a német szó feltehetően némát jelent (szláv tőből), azaz nem feltétlenül rokonszenvező a büszke teuton érzelemmel. Amennyiben a nép saját nevék akarjuk használni, akkor a thiod szóhoz (nép) kell visszanyúlnunk, amelyből a mi tót szavunk származik, amellyel eleinte miden idegent, majd csak a szlovákokat és szlovéneket illettük. Szóval, ha udvasiasak akarunk lenni, akkor a németeket mostantól tótozni (esetleg teutonozni) kellene.
Igy van! Amikor én iskolába jártam, soha nem volt téma, hogy ki a zsidó, ki a cigány, ki a sváb, ki az akármi. Nem is tudtam. Nem is érdekelt. Mindnyájan osztálytársak voltunk. Akinek nem tetszettem, megvert, ha tudott. Aki nekem nem tetszett, azt megvertem, ha tudtam. Soha nem vallása vagy genetikai hovatartozása miatt. Általában azonban béke volt és senki nem vert senkit. A szerelemmel jobban el voltunk foglalva.
