Mert mi a karma? Sorssá vált tett.
... vagy sorssá lett gondolat, az a huncut berögzött, beivódott csintalan gondolat... azáldóját
Az,hogy mi jut eszedbe,nem te döntöd el. De,hogy gondolkozol-e azon ami eszedbe jutott,arról te döntesz.
Mert mi a karma? Sorssá vált tett.
... vagy sorssá lett gondolat, az a huncut berögzött, beivódott csintalan gondolat... azáldóját
Az,hogy mi jut eszedbe,nem te döntöd el. De,hogy gondolkozol-e azon ami eszedbe jutott,arról te döntesz.
Tudod erről "az eszembe jutásról" meg az jutott az eszembe,hogyha a bennső világunk zavaros,úgy zavarosak a gondolataink is - tehát átvitt értelemben,arról is mi döntünk,hogy mi jut eszünkbe.\\m/Az,hogy mi jut eszedbe,nem te döntöd el. De,hogy gondolkozol-e azon ami eszedbe jutott,arról te döntesz.
Szerintem,ha a bennső világod tiszta,úgy kevésbé jelennek meg zavaros gondolatok.Pont fordítva,ha zavarosak a gondolataink,akkor zavaros a belső világunk. Amikor nyugodt vagy akkor egyszerre csak egy dologgal foglalkozol.
A külvilág hatásaira is a szerint reagálsz,ami benned van..a bennsődben,mert ha gonoszság,és gyűlölet van a "szivben" - azt veszed észre,és azt sugárzod ki.Az elme hozza létre a gondolatot azáltal,hogy reagál a külvilág hatásaira. Ezért mondom,hogy mi jut eszedbe azt nem te döntöd el. De,hogy azonosulsz azzal a formával,amit az elme létre hozott,azt te döntöd el,ha tudatos vagy rá. Nem vagy azonos a gondolataiddal,te vagy az aki tudatában van annak,hogy gondolkozol.
Az elme hozza létre a gondolatot azáltal,hogy reagál a külvilág hatásaira. Ezért mondom,hogy mi jut eszedbe azt nem te döntöd el. De,hogy azonosulsz azzal a formával,amit az elme létre hozott,azt te döntöd el,ha tudatos vagy rá. Nem vagy azonos a gondolataiddal,te vagy az aki tudatában van annak,hogy gondolkozol.
A külvilág hatásaira is a szerint reagálsz,ami benned van..a bennsődben,mert ha gonoszság,és gyűlölet van a "szivben" - azt veszed észre,és azt sugárzod ki.
Hiába mondanám én,hogy a világ csodálatos,te meg sem hallanád,ha benned irigység,harag lenne.Mért nem akarod meghallani,hogy miről irok?
Erről szólt az első hozzászólás:minden egy gondolattal kezdődik.Gondolatod sorssá lett.Miért? Mert azonosultál azzal a gondolattal!!És a gonoszság és a gyűlölet,hogy keletkezett benned? Úgy,hogy kívülről ezt láttad és azonosultál vele. Senki se születik rossznak se gonosznak csak kevés benne a szeretet.
Az elme hozza létre a gondolatot azáltal,hogy reagál a külvilág hatásaira. Ezért mondom,hogy mi jut eszedbe azt nem te döntöd el. De,hogy azonosulsz azzal a formával,amit az elme létre hozott,azt te döntöd el,ha tudatos vagy rá. Nem vagy azonos a gondolataiddal,te vagy az aki tudatában van annak,hogy gondolkozol.
Drága Boni, Hannah és a többiek kiss
Alapvetően rájöttem arra, hogy nem tudom értelmezni azaz, nem értem, hogy legyek a jelen pillanatában benne megint (mert most már ne Berni gondolatait figyeljem, mert az szintén a dualitás világa és zsák utca, mert az éber figyelmemet kiüti valami és elfeledkezem arról, mit is szerettem volna tenni). Szóval tudom mit jelent az, hogy jelen lenni teljes figyelemmel, csak ez az elengedés, hogy ne kapaszkodjak belé, ne ruházzam fel előre, ne agyaljak rajta előre, ezt nem tudom úgy "kivitelezni", hogy valóban elengedjem, mintha olykor valaki kényszeresen suttogna, beszélne hozzám, olyan, mintha lenne bennem egy másik ember és az beszélne hozzám, és közben tudom pontosan, hogy az elmém magyaráz nekem és minősít, meg próbálja a gondolatokat befolyásolni... és kényszeresen csak beszél és beszél és nem tudom leállítani, hogy csendbe maradjon, hogy a csendet meghalljam önmagamban. Bármi, ami történik, látok, nézek valamit, vagy csinálok valamit hallom, hogy jelen van az elme és magyaráz, beszél hozzám, nem hagy békén és őszintén szólva vannak olyan pillanatok, amikor kétségbe vagyok esve, hogy ennyire kényszeresen önmagammal beszélgetek, mintha a gondolat beszélne egy másik gondolathoz, ami bennem van jelen... és néha kicsit ijesztő ám a felismerés... és még nem igen jöttem arra rá, hogyan tudom elengedni ezeket, hogy "ne zavarjon, ne legyen a figyelmem központjába ez"..., nem tudom, hogy értitek-e miről beszélek... Szóval elengedném bármikor ezeket, csak megállás nélkül, kényszeresen beszél hozzám sok sok gondolat és csak mondja és mondja..., de közben érzem, hogy a belső béke jelen van bennem ugyanúgy, tehát bármennyire is vagyok zaklatott, érzem a belső békét, vagyis érzi a hamis énem, a valódi énemet..., s lehet ez okozza a zavart nálam..., mert össze vagyok zavarodva és elmésen se értem mi történik..., vannak olyan helyzetek, amiktől azért "ijedek meg" kicsit, mert pl-ul egy ember majdnem megsérül fizikailag a figyelmetlensége miatt, ami által megijedek egy pillanatra, de utána meg mosolygok ezen, hogy nem látja, hogy mindjárt a testét megsérti valamivel..., és ez a mosolygásom átmegy nevetésbe, de olyan belülről jövő őszinte, tiszta nevetésbe... és nem értem, hogy ez micsoda..., mert a másiknak úgy jöhet le, hogy kárörvendő vagyok, vagy örülök annak, hogy vele történt majdnem valami, holott semmi ilyen nincsen bennem, egyszerűen nem tudom megmagyarázni honnan és miért jön a nevetés, csak azt, hogy nagyon tiszta és nagyon mélyről jön, megmagyarázhatatlanul és semmi rossz szándék nincsen bennem jelen..., szóval tapasztalok az utóbbi időben ilyen furcsa dolgokat magamon..., no meg ez az érzékenység is, ami jelen van már vagy 1 hónapja legalább..., és csak úgy elered a könnyem, ami jól is esik akár jó, akár rossz miatt könnyezek, no meg magamra veszek hamar dolgokat, vagy inkább azonosulok vele, és tudom, hogy elme csinálja, csak hát nem értem, hogy miért... meditálni már 1 hónapja nem meditáltam, marhára hiányzik, de egyszerűen nem megy... , s bár Boni is azt "javasolja", hogy: CSAK TEDD..., légy a jelenben benne..., hogy tudjam tenni úgy, hogy ne locsogjon megállás nélkül gondolat, a gondolatnak? Ez a fő problémám... és az, hogy kicsit negatív lettem az elmúlt pár hétben és észre se vettem magamon, pedig a kollégáim is mondták, hogy negatív lett a hozzáállásom..., de ezt se értem miért... Viszont ez a hetem jó volt, leszarom tabletta van bennem, úgy ahogy hat, vagy próbál, meg nem vagyok negatív, segített az, hogy beismertem magamnak -leírtam ide nektek-, hogy bizony megint elme csapdában vagyok és becsapom magam dolgokkal..., na ez adott egy nyugodtságot, egy belülről jövő erősebb békességet, de áramolnak bennem a gondolatok és az az "ijesztő" még számomra, hogy az összes létező gondolatomat tudom követni pontosan..., és ez nagyon idegen számomra, tudom mikor mire gondolok, milyen gondolat áramlik, mikor ugrálok az időben, mi volt a gondolat, ami által az időben ugrálgattam, olyan, mintha az összes létező gondolatom le lenne írva egy több millió oldalas füzetbe és kívülről tudom az összeset. Ez számomra furcsa nagyon és nem tudom hova helyezni..., eddig nem tudtam követni őket, észre se vettem, most meg olyannyira tudom követni őket, hogy a megfigyelés, nyomonkövetés már automatikusan működik, nem kell erőlködnöm, hogy tudjam a gondolataimat számon tartani...
Drága Boni, Hannah és a többiek kiss
Alapvetően rájöttem arra, hogy nem tudom értelmezni azaz, nem értem, hogy legyek a jelen pillanatában benne megint (mert most már ne Berni gondolatait figyeljem, mert az szintén a dualitás világa és zsák utca, mert az éber figyelmemet kiüti valami és elfeledkezem arról, mit is szerettem volna tenni). Szóval tudom mit jelent az, hogy jelen lenni teljes figyelemmel, csak ez az elengedés, hogy ne kapaszkodjak belé, ne ruházzam fel előre, ne agyaljak rajta előre, ezt nem tudom úgy "kivitelezni", hogy valóban elengedjem, mintha olykor valaki kényszeresen suttogna, beszélne hozzám, olyan, mintha lenne bennem egy másik ember és az beszélne hozzám, és közben tudom pontosan, hogy az elmém magyaráz nekem és minősít, meg próbálja a gondolatokat befolyásolni... és kényszeresen csak beszél és beszél és nem tudom leállítani, hogy csendbe maradjon, hogy a csendet meghalljam önmagamban. Bármi, ami történik, látok, nézek valamit, vagy csinálok valamit hallom, hogy jelen van az elme és magyaráz, beszél hozzám, nem hagy békén és őszintén szólva vannak olyan pillanatok, amikor kétségbe vagyok esve, hogy ennyire kényszeresen önmagammal beszélgetek, mintha a gondolat beszélne egy másik gondolathoz, ami bennem van jelen... és néha kicsit ijesztő ám a felismerés... és még nem igen jöttem arra rá, hogyan tudom elengedni ezeket, hogy "ne zavarjon, ne legyen a figyelmem központjába ez"..., nem tudom, hogy értitek-e miről beszélek... Szóval elengedném bármikor ezeket, csak megállás nélkül, kényszeresen beszél hozzám sok sok gondolat és csak mondja és mondja..., de közben érzem, hogy a belső béke jelen van bennem ugyanúgy, tehát bármennyire is vagyok zaklatott, érzem a belső békét, vagyis érzi a hamis énem, a valódi énemet..., s lehet ez okozza a zavart nálam..., mert össze vagyok zavarodva és elmésen se értem mi történik..., vannak olyan helyzetek, amiktől azért "ijedek meg" kicsit, mert pl-ul egy ember majdnem megsérül fizikailag a figyelmetlensége miatt, ami által megijedek egy pillanatra, de utána meg mosolygok ezen, hogy nem látja, hogy mindjárt a testét megsérti valamivel..., és ez a mosolygásom átmegy nevetésbe, de olyan belülről jövő őszinte, tiszta nevetésbe... és nem értem, hogy ez micsoda..., mert a másiknak úgy jöhet le, hogy kárörvendő vagyok, vagy örülök annak, hogy vele történt majdnem valami, holott semmi ilyen nincsen bennem, egyszerűen nem tudom megmagyarázni honnan és miért jön a nevetés, csak azt, hogy nagyon tiszta és nagyon mélyről jön, megmagyarázhatatlanul és semmi rossz szándék nincsen bennem jelen..., szóval tapasztalok az utóbbi időben ilyen furcsa dolgokat magamon..., no meg ez az érzékenység is, ami jelen van már vagy 1 hónapja legalább..., és csak úgy elered a könnyem, ami jól is esik akár jó, akár rossz miatt könnyezek, no meg magamra veszek hamar dolgokat, vagy inkább azonosulok vele, és tudom, hogy elme csinálja, csak hát nem értem, hogy miért... meditálni már 1 hónapja nem meditáltam, marhára hiányzik, de egyszerűen nem megy... , s bár Boni is azt "javasolja", hogy: CSAK TEDD..., légy a jelenben benne..., hogy tudjam tenni úgy, hogy ne locsogjon megállás nélkül gondolat, a gondolatnak? Ez a fő problémám... és az, hogy kicsit negatív lettem az elmúlt pár hétben és észre se vettem magamon, pedig a kollégáim is mondták, hogy negatív lett a hozzáállásom..., de ezt se értem miért... Viszont ez a hetem jó volt, leszarom tabletta van bennem, úgy ahogy hat, vagy próbál, meg nem vagyok negatív, segített az, hogy beismertem magamnak -leírtam ide nektek-, hogy bizony megint elme csapdában vagyok és becsapom magam dolgokkal..., na ez adott egy nyugodtságot, egy belülről jövő erősebb békességet, de áramolnak bennem a gondolatok és az az "ijesztő" még számomra, hogy az összes létező gondolatomat tudom követni pontosan..., és ez nagyon idegen számomra, tudom mikor mire gondolok, milyen gondolat áramlik, mikor ugrálok az időben, mi volt a gondolat, ami által az időben ugrálgattam, olyan, mintha az összes létező gondolatom le lenne írva egy több millió oldalas füzetbe és kívülről tudom az összeset. Ez számomra furcsa nagyon és nem tudom hova helyezni..., eddig nem tudtam követni őket, észre se vettem, most meg olyannyira tudom követni őket, hogy a megfigyelés, nyomonkövetés már automatikusan működik, nem kell erőlködnöm, hogy tudjam a gondolataimat számon tartani...
Nincsen jelen elvárás, csak észrevettem dolgokat, tudatosult bennem, felismertem és nem tudom hova helyezni ezeket, miért vannak jelen, mi történt, mi okozza ezt..., stb és társaik... Még mindig nem foglalkozok semmilyen spirituális dologgal, március óta leálltam mindennel és pihennek, sőt semmilyen spirituális olvasmányt se olvastam az utóbbi 3 hónapban, és még amiben hittem anno, hogy karma és fenn a mátrix gombot nyomják és nagy dologban nincs szabad akarat és előre megvan írva az életed, csupán az ösvényeken lehetnek kitérőid, azokkal is szembe mentem 1 hónapja kb és elvetettem mindent, nem hiszek bennük, hülyeség az egész, agymosás..., nem járok március óta a tanítómhoz sem, totál elengedtem az egész spirituális dolgot, őszintén szólva nem érdekel egyáltalán..., két dolog maradt meg továbbra is bennem, melyben feltétel nélkül hiszek, a Teremtő és a bennünk levő Önvaló, valamint az energiák és azok gyógyító ereje... ennyi, a többit mind elengedtem, felhalmozódott szemét, ami sok mindenben hátráltatott és teherként volt jelen..., mert kapaszkodott bele még az elme, de már nem tud, mert nem hiszek benne elmésen se, nem hogy máshogyan...
Berni Drága!....csak egyszerűen dönts úgy....csak egyszerűen lazulj el...és élvezd, hogy Berni létezik...a többi hidd el nem fontos...azok csupán csak lehetőségek, hogy megtapasztald önmagad....miként hiddel, a létezés számára teljesen mindegy...ezért Te se foglalkozz vele...csak éld meg Bernit...ne várj el tőle semmit....Berni az agy, a szív, egyszerre a kettő...természetes, hogy a fejben gondolatok vannak, ahogy természetes azis, hogy a szív érez....ezek teljesen normális dolgok...csak fogadd el....minden változás az elfogadással kezdődik....nincs mi ellen harcolj....mert azok is Te vagy....mint ahogy minden a létező...nincs más út csak is az, ha egyszerűen úgy döntesz, hogy elfogadod...ez Berni, de te az vagy aki Bernit mozgásban tartja, aki engedi, hogy a gondolatok ott legyenek, aki engedi, hogy érezzen....ezt a központodat vedd észre...azt, ami által a szív veri a ritmust...és légy hálás érte, hogy Berni VAN....kiss
Csak annyit akartam erzekeltetni hogyha a teremto erot a gondolatok viszik akkor nem lehet csak azt ugy siman rahuzni hogy rosszak.Mivel a gondolatok iranyitjak a teremto ero "fenysugarat" , nem Ha jon egy olyan gondolat hogy holnaptol elkezdek erdeklodni a megvilagosodas felol akkor az a gondolat inditott el arra az ut fele.Vagy ha akarok akkor egy Osho konyvet veszek le a polcrol.szinten eloszor mentalisan azaz gondolati uton teszem meg.Ugyan oda lukadunk ki mint amikor az egot feszegetjuk.Valoszinu ezek szerint aki az egot rossznak tartja es le kell kuzdeni azok tartjak a gondolatokat is ugyan olyan minosegunek.Azonosulas mentessegMelyik vegen is allunk az a lenyeg, szerintemAmire fokuszalsz azza leszel.
ha a gondolat irányitja a cselekedetet - kinyujtom a kezem - megvakarom a fejem (harántcsikolt izom - munka)
de honnan jon a gondolat - és miert csinálom???
- tapasztalatszerzés??? - miatt???
mndjuk...
- ja má tudom:_"!!!!
mer viszketett a fejem...
Tehat akkor ebbol kovetkezik hogy az ego a gondolataink halmaza?
ha nem figyelek a gondolataimra akkor elillan az ego?Ha megszeretnek tanulni mondjuk festeni es elhatarozom magam hogy veszek egy szakkonyvet es mondjuk otthon gyakorlatozom.Ezt is egy gondolat generalta , az egesz folyamatot.
Vagy amikor megszuletik a kisgyermek es megtanul jarni.Azt is egy gondolat valtja ki.Az en velemenyem az hogy nem lehet beskatulyazni a gondolatokat hogy helytelen.
Amikor olvasol itt egy hsz-t es valaszolsz ra azt is egy gondolat elozte meg.Akkor mindenki ego itt a forumon is meg Bona is
A megbocsatas meg az elfogadas es a karma az mas teszta.
Hogy tudok egy másik embertől átvenni fizikailag (testileg) fájdalmat, hogy az övé csökkenjen és ne teljesen legyen jelen, hanem megosztva, hogy bennem is jelen van és ő benne is, de mérsékeltebb formában? Már próbáltam mindenhogyan, meditációban, kértem a Teremtőt, hogy engedje akkor csak meditációban, de nem sikerült se meditációban, sem meditáción kívül sem... Ha lenne rá lehetőségem, gondolkodás nélkül átvállalnám a fájdalma felét... Na ebben tud segíteni nekem valaki? Van rá módszer, technika, vagy valami, amit mormolni kell és csiribí-csiribú sikerül?
Drága Soma kiss Csak az a baj, hogy hiába nem kell gondolat, csak meg kell állni egy pillanatra és érezni, nem tudom megcsinálni, erősebb nálam a gondolat, az érzelem és elnyom, kényszeresen jönnek a gondolatok, nem engedik, hogy megálljak egy pillanatra sem, ez a bajom Nincsen gond a pillanatban, sem most, s még ennek ellenére is látod/látjátok, hogy problémát kreálok... Hogyan érezzem meg meg, hogy létezek, ami eljut elmén túlra is, mert elmésen zsákutca, úgy már tudom, csak illúziók tengerére lett elevezve már megint. Az éber figyelemre lenne "szükségem", hogy mikor egy pillanatra megállok, megérezni a létezést, ami tiszta mindentől (gondolatoktól, érzelmektől), akkor eszmélnék rá az illúziók világára, hogy minden, amit eddig gondoltam, éreztem, csak kitaláció, nem létezik, mert az a pillanat mentes minden formától, mentes minden elmés dologtól.
Most ezt kicsit butítottan is írd le Soma kiss Nehéz úgy körülnézni, hiába nem nevetem meg, a gondolat ott van jelen és az helyettem megnevezni, gondolat beszél gondolattal..., olyan, mintha bekattantam volna és önmagammal beszélgetnék, magamban beszélgetnék... nem tudom ennél jobban leírni ezt az állapotot. A csendhez pedig egy gondolat még gyorsan, az én fejemben azért nem lehet csend normálisan, mert már lassan 1 éve megállás nélkül cseng a jobb fülem (hallásom kiváló még mindig), csak hát hallom ám, hogy hangosan cseng a fülem és nem akarja abbahagyni..., hallottam már több spirit féle magyarázatot rá, meg sok olyan ismerődöm van, akik egy csónakban eveznek velem, de nem akarok spirit válaszokat arra, miért cseng a fülem. Általában 90%-ban nem zavar, felőlem csengjen, csak van, amikor annyira hangosan hallom, hogy ráfókuszál a figyelmem és csak cseng és cseng és átmegy zavaróba. Szóval ilyen téren a csendnek lőttek..., tudom, más csendről beszélünk, csak ez a fülcsengés is bezavar néha... Na Boni is vezet befele, majd ráhangolódom, gondolom az Önvalónk összerezeg majd és tud vinni önmagamba befele kiss