Mintha magamat látnám. Most a sógornőmnek és a hugaimnak hímzek (na mit? -madarakat), de csak 18-as aidám volt itthon, a minta meg tele vanElőbb kebelére ölelne, majd szétsuhintana a kardjával, Pedagogice. A leggyakoribb bebogozódásom, amikor néha, biztos másnak is, hurkot vet öltés közben a fonal . (Biztos van festékanyag-, és sodrási oka is, mert szinte mindig ugyanazok a színek, még azonos márkánál is. Van olyan szín, ahol szinte néhány öltésenként szál közé kell ölteni, ahogy a szakirodalom tanítja, vagy kipörgetni a tűt. Na, ha jön ez a csomó, váratlanul... Ha észreveszem, hogy elindult, van egy tipikus meghúzása, amivel kibomlik, de ha nem veszem észre, megszorul ... hát,úgy vágom ki, mint a sicc, a bogot, akkor meg még mérgesebb leszek, mert utálok !!! tűbe fűzni. Pedig azt varráshoz mintha kéne néhányszor, nem? De.
félszemekkel, hát csak szidom magam - hogy lehettem ilyen hülye, hogy ezt a mintát válasszam, ami még ráadásul rossz felbontású is. Hát csak olyan gondulomformán (Matula bácsi után szabadon). De a fonál úgy szokott begubancolódni, mint Andinak és én is éppen úgy utálok tűbe fűzni. Felajánlottam a férjemnek, hogy fűzzön ő tűbe nekem - olyan pillantást vetett rám, minta rögtön gyógyítani kellene - engem!