Azt se felejtsük el, néha épp az a JOBB a szakmában, aki NEM tud nyelveket, s épp amiatt mert nem tudja! Tudniillik képzeljétek csak el, hogy valami fiatal, 25-30 év közti mukiról van szó. Egy nyelv megtanulása középszinten legalább 2000 óra. (1000 órás nyelvtanfolyam, plusz ugyanennyi óra foglalkozás vele otthon is még). És ezt ha elosztod 10 órával, az 200 nap, azaz nagyjából vehetjük 1 teljes évnek, mert tuti nem mindennap szán rá 10 órát. Ezalatt ő CSAK nyelvet tanult semmi mást! És nagyon szorgalmasan! Na most ha ez nem kell FELTÉTLENÜL a munkájához, akkor ez totál elvesztegetett idő, amit a szakmai fejlődésére is fordíthatna, a ténylegesen szükséges napi gyakorlati és elméleti ismeretek megszerzésére. Aki ezt teszi és nem nyelvet tanul feleslegesen, bizony jobb szakember lesz.
Ráadásul ha nem kell neki a nyelvtudás, úgyis elfelejti. Egy időben egész jól beszéltem oroszul. Rendesen társalogtam a kofákkal a "lengyel piacon", alkudtam velük, stb. Orosz nyelvű meséket megértettem olvasva őket. Nemrég itt az USA-ban találkoztam egy orosz pasival. Basszus, percekig az se jutott eszembe, hogyan KÖSZÖNJEK neki oroszul, nemhogy BESZÉLGESSEK vele!
Kb 30 éves koromban megtanultam németül, alapfokú nyelvvizsgát tettem belőle, de a tanáraim szerint középszintre is simán mehettem volna, csak arra nem volt pénzem. Olyan szinten tudtam, hogy Goethe verseit ÉLVEZNI tudtam, nemcsak megérteni! Svájci népmeséket olvasgattam szórakozásból, és ha nem is mindent, de nagy vonalakban megértettem Karl May Winnettou-történeteit szótárazás nélkül, bár ott azért nem minden nyelvi finomságot.
Ma alig tudok megszólalni németül.
Eszperantóul is megtanultam, s olyan jól, hogy képes voltam én magam kitalálni és megírni eredeti eszperantó meséket, sőt nemegyszer amikor aludtam, eszperantó nyelven ÁLMODTAM! Ez szerintem mondható annak a szintnek, hogy "közel anyanyelvi". Nemrég kezembe került egy régi eszperantó könyv, "Hungaraj fabeloj" (magyar mesék) címmel. Simán megértettem mindet első olvasásra, az igaz. De BESZÉLNI, azt most hirtelen nem tudnék az biztos. Vagy egy hét gyakorlás után nyilván belejönnék újra, de MOST nem menne.
Ez van. Amit az ember nem használ, elfelejti. És akkor megkérdőjelezhető, volt-e egyáltalán értelme megtanulni.