„A szerelem nem a másik emberben van, hanem bennünk. Mi ébresztjük föl magunkban. De ahhoz, hogy fölébreszthessük, szükségünk van a másikra.”
„Az a rózsa, amelyik a viharban nyílik a legritkább és legszebb valamennyi közül.”
„Mi a szerelem? Semmi sincs a világon, sem ember, sem ördög, sem semmi, amire annyi gyanakvással tekintenék, mint a szerelemre, mert az minden másnál jobban beleveszi magát a lélekbe. Nincs semmi, ami annyira hatalmába tudná keríteni, annyira le tudná nyűgözni a szívet, mint a szerelem. Amiért is, ha nincs mit szembeszegezned vele, a szerelem teljességgel a vesztébe kergeti a lelkedet. […]
Mert ha nincs kellőképp fölvértezve, és túl heves a fogadtatása, akkor a lelket átható szeretet is vagy elbukik előbb-utóbb, vagy összevissza kezd hatni. Ó, a szeretet sokféle, közeledtekor a lélek előbb ellágyul, majd megbetegszik.”
„A szerelem nem csupán érzelem. Az érzelemben, mint valami burokban egy kis magocska rejtőzik, amelynek mindig más színe, más illata van. Néha hétköznapi, máskor viszont rendkívül becses és egyedülálló.”
„Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.”
„Bár az idő gyors szárnyakon repül, s te meg én egy fél életen át külön utakon járunk, sugárzóan szép mosolyod mindig eszembe juttatja egy mesébe illő tündérszerelem örökkévalóságát.”
"Én szóra váltanám a gondolatot
De félek, hogy nem érdekel
Sajnos nem állnak össze a mondatok
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam
Reményt kaptam csak az útra, én,
Az örök átutazó
Azt, hogy minden bűnöm megbocsátható"
Távolság már nincsen, új idők járnak,
Huncut kis angyalkák sms-ben szállnak.
Szeretetet visznek, sok szép üzenetet,
Boldog Karácsonyt így kívánok nektek!
„Van az úgy, hogy a szavak értelmüket vesztik, és még a legnagyobb író, a legjobb szónok sem tudja kifejezni az érzéseket...”
„Az élet fejezetei nem zárulnak le csak úgy jön maguk törvényei szerint. Egyszerűen azért mert nem ez a tulajdonságuk. De hogy időnként előbújnak, amikor nem is várnánk az egészen biztos. s miközben azt követelik, hagyjuk már békén őket, az ember egyszeriben rádöbben, hogy voltaképpen nem is nagyon akarná, mert még mindig vár tőlük valamit.”
„Az élet már adott sokat,
Bódítót, furcsát és keserveset,
De még valamit tartogat.”
„Óvakodj az orvosi könyvektől, belehalhatsz egy nyomdahibába."
„Merjünk nagyok lenni, s valóban nem oly nehéz, de legyünk egyszersmind bölcsek is!”
„Nem izmosodsz meg szellemileg soha, ha nem szedegetsz fel nehéz dolgokat.”
„Nem igaz, hogy nem szeretem a háznépét. Én is tudok szeretni, mint minden élőlény, de nem kritika nélkül. Csak azt szeretem, aki szeretetre méltó. Érzelmeimnek nem adok hangos, látványos kifejezést. Aki nem érti meg csendes dorombolásomat, az nem méltó rá, hogy értelmes, jó ízlésű állatok ragaszkodjanak hozzá. Aki nem tud sokáig hallgatagon egy helyben ülni, az nem érdemli meg a társaságomat. Akinek mindig csak bravúros mutatvány kell, aki nem éri be a természetes mozdulatok egyszerű szépségével, az sohasem szerezheti meg a macska rokonszenvét. Aki mindig valami újat követel, aki folyton a változatosságot, az izgalmat hajszolja, aki nem kedveli a békét, az egyensúlyt, az állandóságot, aki azt hiszi, hogy mindig cselekedetekkel kell bebizonyítania létjogosultságát, aki nem ismeri a tűnődés szépségét, annak sohasem lesz hű macskája. Aki az élet felületes örömeit kergeti, annak a macska hátat fordít. Akit a macskák szeretnek, silány ember nem lehet.”
Bálint György A macska naplójából
Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd,
s mindig úgy tégy ha veszteség ér,
minthogyha újjászülten élnél;
Mit akar?- kérdd meg minden naptól
és minden nap felel majd akkor;
Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni;
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre.”
„Tudom, mi a tejben a légy,
Tudom, ruha teszi az embert
Tudom, az új tavasz mi szép,
Tudom, mely gyümölcs merre termett,
Tudom, mely fán mily gyanta serked,
Tudom, hogy minden egy dolog.
Tudom, a munkát a lusta kedvet;
Csak azt nem tudom, ki vagyok.”
"Az ész téved, az érzés soha."
Stultum est queri de adversis, ubi culpa est tua. - Ostobaság a balsorsra panaszkodni, ha te követsz el hibát.
„Boldog az akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.
