Az én ellenségképemet a tojásleves ebben is tovább árnyalja.Nálunk nem ecetes a tojás leves. Sőt nem is savanyú. A nővérem háborús levesnek hívja pedig 47-ben született .Mit tud a háborúról. No mifelénk a főt krumplilevét hasznosítják hozzá. Az alap egy hagymás paprikás köménymagos cucc amit a kihűlt krumplilével kel felönteni, aztán ha összeforrt általában nálam kifut, no akkor tesszük bele a nyers tojást amit villával kicsi sóval már összekevertünk. Nekem ez jobban ízlik mint a menzai savanyú. A lehető legolcsóbb leves és gyorsan készen van.Hasonló a rizsleves is ami a gyerekeimnek nem ép a kedvence,de szegény ember vízzel főz. Ott a lényeg ,hogy a rizst megpirítom egy kis vajon vagy zsiradékon aztán rászórom a lisztet és várom ,hogy a liszt is egy kicsit pörkölődjön, de ne égjen aztán félre húzom és pirospaprikával megszórom majd hideg vízzel felöntöm a kívánt mennyiségig, ha felforrt egy vagy két hámozott újkrumplit negyedekbe beleteszek és a lényeg egy vagy két zeller levelet. Ez adja meg az izét azért a sót sem szabad kifelejteni a levesből. A rizs és a krumpli a betét így ebbe sem kell tészta.
Az a fajta leves (szerintem a másik a paradicsomleves), ami erős túlzással szinte mindig kifut. Ott áll az ember gyereke a tűzhely mellett, meredten nézi a fazekat, nem pislog, mert tudja, hogy mindig kifut, várja, hogy még egyet rottyanjon, felforrjon, mittudomén... áll, nem pislog, a világegyetem feszülten figyel, na mindjárt, mindjárt, már dobott egyet a közepe ... és akkor ... tüsszentesz egyet ... vagy félrenézel, mert egy szúnyog elhúzott a fejed mellett... leejtetted a fakanalat, lehajolsz érte ... TELJESEN mindegy. Mire visszanézel (akár 0,001 ezred másodperc is lehetett ez a bákász pillanat), akkor már a tűzhelyről meregetheted a cuccot..... Bahhhhh. Ellenség, és kész. 
csajszink vagy!!!
