Ma jót nevettünk. A kilenc éves lányomat nagy játszótársnak tekinti, nem írom le a Férjem szavait, hogy jellemezné ezt a szitut, ezt törölnék.A kutya fogta a cipőt, utána a rongydarabot, utána a csontot, vagy amit széthagyott az udvarban, ólálkodott a Lányom körül, megvárta, mit reagál, aztán utccu neki, közös futkosás. Kutya elől, szájban bármivel, észnélkül rohan, aztán visszanéz, mit csinál a Lányom, megy-e, fut-e.Ha nem, visszamegy a közelébe, és kifulladásig kezdődik minden előről.De általában ezt csak vele csinálja a családból. A Nagy Lányom a másik kutyával hasonlóan bensőség kapcsolatban volt, itt már a Kicsi van ugyanúgy. A simit mindig követeli, kéri. De van határ, nálunk csak az udvaron lehet a kutya.Az első kép szilveszterkor készült, az volt a kivételes alkalom, amikor a petárdák miatt bent volt a konyhában, és meghúzta magát egész éjjel félelmében.